Magyar Paizs, 1905 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1905-06-22 / 25. szám

VI. év. Zalaegerszeg, 1905 junius 22. 25. szám. íSlCfiretési ár: á»5j ávre 4 koron*, féi érra 2 koron*. !í«gjad évra 1 kor. Sgy« fiÁm 8 fillér. Hirdetések dija megegyezés szerint ííyilttér sora 1 kor. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Wlassics-utcza Alapító és főmunkatárs: BORBÉLY GYÖRGY. Felelős szerkesztő: Z. HORVÁTH LAJOS MEGJELENIK E E T E N K É N T CSÜTÖRTÖKÖN ESTE. Az erkölcsi magaviselet fontossága. Szert Intm, ha a szülők olvashatnák e cikkemet. Mert egyenesén azok szómára irtam. De talán akkor is, a szülékhez talál valami uton módon, ha csak tanítók olvassák. Ámbár lehetne segíteni ugy a dolgon, hogy az iskolák igazgatói e cikket — jobbnak, gyakorlatibbnak hiányában — bevennék az évvégi „Értesítő"-be, a szülők okulására. Ép azért közlöm itt, hogy aki akarja, felhasználhassa. Egyébiránt, azt hiszem, haszonnal olvashatják a tanítók is. * Amikor kezébe veszi a szülő gyeimeke iskolájának évi „Értesítő" -jet, ekő dolga, hogy atfutja annak az osztaiynak érdemsorozatat, amely osztály ba gyermeke jár. S mikor latja, hogy az ő fia, leánya ott van az első tanulók közölt, a kitürők és jelesek sorában, teljes ör<mém'sse), ielki megnyugvással, sót bizonyos boldog büszkeséggel simogatja meg tanuló gyermeke fejecskéjét és a szülői szeret't t'des hangján mondja oda neki: dei ék ember vagy, fiam! Vagy ptdig: angyal vagy aianyós kis leányom. És goi do!i:fl an kijut a dicséret az iskolának is; esetleg a tanitónak az ntczán egy nyájíS — köszöntés. De vájjon miért derek ember a kitűnően tanuló fiu és n.jt rt angyal a kitűnő, jeles előmenetelő leány ? Miéit? . . . Ugyan! Mert hát ... a Lités erLö'cstanból kitűnő, olvasás-írás kitűnő, nyelvtan kitűnő, földrajz jeles, történet kitűnő .... kilünő, kitűnő, kitűnő . . . Szóval: mert a ta.nulasbeli előmenetele — kitűnő. Tisztelt apak és anyák! Szeretettel ktrem önöket, ne tegyék m< g félre az „Értesítő"-t. Van itt az érdemsoro/at legelejt n egy rovat. Az van beleírva: „Erkölcsi magaviselet". Hát ez nem érdekli önöket ? Nézzük csak meg. Ott én nem l-est látok, hanem 2-st. Vagyis nt m „dicséretes" viseletű a kitötiően vagyis jelesen tanuló, hanem egy fok' al lejebb: csak „jó". Vagy ez nem tesz semmit

4? Talán az sem ejtené önöket gondolkodóba, ha 3-mas volna, vagyis „tűrhető" a magaviselet? Csak az a megnyugtató a jövőre nézve, hogy a tanulásbeli előmenetel legyen kitűnő? Hej, pedig de más az ember és de más a tudós! Vagyis: más & nevelés, más a, tanítás. A nevelés által ember, a tanítás, tanultatás, tanulás által tudós formáltatik. Ki kedvesebb, hasznosabb, becsesebb és értékesebb a nemzetre s az emberiségre nézve, melyik a szükségesebb a világon & kettő közül: a gonosz tudós-e vagy a csekélyebb tudásu, de becsületes ember? Nos tehát, mi következik most már? Az, hogy törődjenek a szülők jobban tanuló gyermekeik erkölcsi magaviseletének rovatával. Sőt jobban érdekelje ez önöket, mint a kitűnőség, a tanulásban való jelesség. Éppen a napokban olvastam az egyik újságból a következőket: „Nagyon sok helyről hangzik a panasz, hogy a mai serdülő fiatalsággal nem lehet bírni. Szülők gyermekeik eilen panaszkodnak, hogy a serdülő ifjú pajkos, sem szüleit nem tiszteli, sem tanítómesterét nem btcsüli; és hogy egyáltalán nincs meg ifjaiiikbau az a szerénység és tisztességtudás, ami az ifjúnak a legszebb ékessége. És kérdezzük magunktól, hogy ugyan mi lesz ezekből a gyermekekből és serdülő iíjakból, ha elérik alérfikort? Amilyen lesz a jövő nemzedék, olyan lesz pedig az egész ntmzet sorsa is." íme, ily ent kell olvasnunk ! Pedig a tanítók nyugodtan elmondhatják hogy az iskola megtette kötelességét. Megtettek a tanítók mindent, amit a törvények, rendeletek, utasítások parancsolnak ; elvégeztek mindent, amit- a tanterv előír. A tanítók meg is vannak elégedve a tanulásleli előmenetellel, bizonyára a siülők is. De nem vagyunk ám kibékülve a gyermekek magaviseletével, erkölcsi magukfartásával. A hit- és erkölcstanból sok kitűnő, jeles van az „Értesíti "-ben, de a gyermekek erkölcsi erényekben mégis szegények Nem moidbatni, hogv sok volna köztük a javíthatatlan, de áltahiban a nevelési czélt u.-m birják a tanítók elérni ugy, mint a tanulásbeiit. Miben van az ok ? A legtöbb család nevelési rtndszerében van szerintem a neveletlenség forrása. Nem is rendszerben, haitim inkább abban, bogy a legtöbb családban a gyermekek erkölcsi nevelésével egyáltalán nem tőrödnek. Csak a leczketanulás menjen, a leczke, és mii dig csak a 1< czke! Hiányzik a legtöbb családban a jó példa; dás, az apának és anyának eszményi magatartása. Hiányzik a, jóravaló, a következetes és kitartó szoktatás, a rövid erkölcsi oktatás. Fokip példát, eleven és követendő példát lásson a gyermek, az apa t's az anya magatartásában Tapasztaljon szemérmességet szóban és tettben, szerénységet és illedelmet mindenekben. Lásson előzékenységet, szívességet, szolgálatkészséget minden fmber iránt, kivétel nélkül. Jobb, hatékonyabb egy ilyen példa száz leczkénél. Lássanak a szüléktől a gyermekek tiszteletadást a nagyszülék, rokon, egyházi és világi elöljárók, a fisztes emberek és öregek iiánt Ne beszéljen se az apa, se az anya a gyeimekei előtt tiszteletlenül senkiről a világon, meg a bűnös emberről is csak szánakozólag. A családi életből száműzve legyen minden szó, mely a mások becsületéi, egyáltalán a becsületet pusztítaná. Száműzve legyen a gunyolódás, csufilódás, csúfnév, kisebbítés, mások megszégyenítése és rágalmazása. És ne engedjék a szülék mugukban uralomra jutni a nemtelen szenvedélyeket, amilyenek az önzés, túlságos önszeretetet, haszonhajhászás, önhittség, irigykedés, gyűlölet és bosszúállás. Azt hiszem, minden szülő azt akarja, hogy gyermekének mindenki jóakarója, partfogója, támogatója, segítője legyen? Hiszen ha telítve lesznek erkölcsi hibákkal, nem lesz barátjuk senki a világon. Ahány .ember, az mind ellensége lesz nekik. És hogy fognak akkor boldogulni, megélni támasz nélkül és ellenségek közepette? Amikor a szülék már nyugosznak a temetőben . . . Igenis! Erre gondoljon minden szülő! Mert amíg a szülők élnek, csak megy a dolga a gyermeknek, de hát majd azután ? Tehát jó tulajdonsággal ruházzák, ékesítsék föl gyermekeiket a szülék. Ha más örökséget nem hagynak is rájuk, ha nem végeztetnek is velük nyolcz iskolát, egyetemet, de kaptak cserébe nevelésükben oly sok jó tulajdonságot, melyek kedvessé teszik őket mindenki előtt. Ezzel többet örököltek, mintha „érettségi" volna a kezükben. A panasz az, hogy a gyermekekben és serdülő ifjakban nir.es szerénység, nincs tisztességtudás és pajkosok. Származnak mindezek a szemérmetlenségből. Akiben nincs szeméremérzet, az szerénytelen, folaktdó, hányi-veti, hetyke, illetlen, pajkos, egyszóval: szemtelen. A szemérmetlen nem törőd-k a köteles tiszt' lettel, a mások érdemeivel. Az ilyenben nincs se tisztelet, se haia még a szülék iránt sem. A szemérmetlen nem törődik a mások jó hirével-nevével; maga alá gázol minden tisztességet, becsületet, minden erényvirágot. Pedig jaj annak a társadalomnak, jaj az országnak, ahol nem tisztelik az erkölcsi nagyságokat, tekintélyeket! Ha tönkre teszik az egyéni tekintélyeket, ugyan mit fognak lemásolni az emberek? Ha nem lesz erkölcsi ideál, eszmei nagyság, akkor nem lesz semmi vigasztalás a nehéz kötelességek közepette! Nem volna akkor érdemes jónak lenni és maradni, s tobzódnék mindenféle társaságban az anarchia. Nagyon, nagyon fontos tehát a jó nevelés, a neveltség a gyermekeknél: és fontos rovat az „Értesítő"-ben az „Erkölcsi magaviselet" rovata. Az erkölcsileg jól nevelt gyermek fölötte áll a tudós tanulónak; a dicséretes magaviseletre tehát mindig többet kell adnunk, mint a kitűnő tanulásra, a ludasra. Plátó meg mondotta már: „Ha az ember helyes nevelésben részesül, a legistenibb s legszelídebb lénnyé szol ott válni; ellenben nem elegendőleg s nem jól neveltetvén, a legvadabb a föld állatai között " Nem arról szól, hogy igy az ismeretek tömege, ugy a tudományok sokasága teszik az embert isteni lé nyé, hanem a hely es nevelést, az erkölcsi nevelést dicsőíti. Igaz is! ha valaki bombát tud gyártani, ez tudomány, de a legvadabb állattá teheti a gyártóját; ellenben a szívesség, könyörületesség Istenhez emeli az embert. És kinek természetes és vérségi kötelessége a nevelés? Bizony a családnak, a házaspárnak : az apának, anyának. Tehát ne áltassa lelkiismeretét senki azzal, hogy hiszen — iskolába jár a gyermek. Igen, az iskolának is kötelessége a nevelés, de nem vérségi kötelessége. Egyébként az iskolában csak Mai számunk 10 oldal.