Magyar Paizs, 1905 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1905-06-01 / 22. szám

2 MAGYAR PAIZS 19Ö5. junius 1. el ez alkalomra iit ('diíjáf, melyet mai számunkban közlünk. Ezután lerakták a talap/aíra a koszorúkat rövidebb, hosszabb beszéddel, je'moudattal: a sümegi „Kisfaludy kas/inó" (Lukcnich), a Szegedy család, Akadémia (Heinric'n), Kisfaludy társaság (Jakab Ödön), Petőfi társaság (Ferenczy Zoltán), Nemzeti Muzeum (Sebestyén G\ub), Zalamegye (Csertán alispán) Zalaegerszegi Iiodalmi és Művészeti kör (Dl. Ruzsicska): „A kesergő szerelembea uagyobb a költő, a boldog szerelemben nagyobb az. ember ; a badaesomi szüiet örök frigyeben halhatatlanná lett a költő s az ember egyaránt." Nagykanizsai irodalmi kör, nagykanizsai lőgymnáziura. keszthelyi főgymuázium s sümegi reáliskola tanulói, Sümeg (Kits Amál) 8 Keszthely váio^, sümegi izr. hitközség, Vörös Keie^t egyesület, D.unay Kajetánné, Izraelita nőegylet, Eizsebet nőngyesület, Jótékony nőegylet (Knsztinkovitsné), Lövölde, Polgári kör, Csabrendcki ifjúsági Egyesület, sümegi ipaios ifjak Egyes-ülete, sümegi kath. legsnyegyesület, Tűzoltó egyesület s Bérezik Áipád iró koszoiuja Bpestről. A Daloskör a végén énekelte a szózatot, melyet levett kalappal hallgaott a közönség. A közebédig a vendégek meglátogatták a Darnay hires gazdag muzeumot, mely csodálkozással töltötte el ai embereket. A közebéden — a kaszinó teremben — mintegy kétszázan vettek íészt. Dr. Lukcnics a Királyra s a Kisfaludv és Petőfi táisaság képviselőire kő szöutött poharat. Remek beszédeket mondtak még : Dr. lerenczy Zoltán — hogy egyszer legalább mindenki legyen szerelmes, — Jakab Ödön Darnay Kálmánt üdvözli hatalmas muzeum alko tásáért. — Németh János plébános a Tud. Akadémiat említi, [lemiich G. ahölgyekért üríti poharát, Szegedy Béla a család nevében taitalmas szép beszédei mond arról, hogy a nőtisztelet magyar lovagiasság. Gyújtó beszedet tartott Hegedűn István, magasztalva J-t ók János szobrász ILÜVÓszetét; a közönség a beszéd alatt három i,ben tört ki hosszan tartó tap.-b.in óriási lelkesedével, me.'y szólott Hegedűsnek, de szoIott nagyobb mértékben Istók szobrásznak. Megelőzőleg Dr. Fürst János Sebestyén Gyulát, Istók és Hölszky művészeket élteti. Cserián Károly alispán a miudenkori egyetérté-re, mely olyan jó, mint két szerelmesnek az egyetértése. R'dty Gyula kanonok : Adja Isten, hogy a magyarcu félvilág uralji, 8 vérrel szerzett szabadság soha kárát ue vallia. Dr. Ruzicska Kálmán lúl ómenre hiva:kúz.va : ne csak szóval, de ettél szolgáljunk, a sümegeiket köszönti; Kisfaludy Tivadar a kaszinó tagjait, Dr. Bárdió Ferenc/az alispant, Sebestyén Gyula Darnait, Dr. Burkóczy Károiy a Kisfaludy és Szegedy csaiád tagjait. Bánjfy Alajos a sajtó képviselőit elted í Krisztinkovits József, ki a p-izda szerepét vitte s oz et-esz ünnepély rendezőét intézte, meg pedig kitüi ő ezerenc*e> tapi"tattai, u vendégeket kö zöniötte. — Sümegi Vilmos országgyűlési képviselő az Ünnepélyek folyamán tuimá. csolta Kossuth Ferencz üdvözletét, aki személyesen nem jelent meg ugyan, de nem hagvta említés nélkül az irodalomnak ez emlékezetes napját, annyival is inkább, mert őt meg c aládi kötelékek is fiizilt a Kisfaludyakhoz; Kossuth Fereucznek ugyanis anyai nagyanyja Kisfaludy leány volt. A sümegi üunep szépen és méltóságo-an ment végbe; elismerés illeti a'<i eszme harc o

:ait, de elismerés illeti a kiwtelbeu a', apró részletes rendezésben dolgozo szorgos, ügyes kezet is; s ez a második elismerés legnagyobb mértékben Krisztinkovitsoí illeti meg. B. Oy. Az m hatalma. — (Nagyböjti levél). — Varnak sokan, igen sokan, akik szégyenük az imádságot n állit 'iu»o:s „rendszerük" szempontjából azt fé/szeynégnek nevezik Hát mi ezt nem tetS/lik ; mi imádkozunk, mert — (mberek vagyunk, akik élni és működni akaiunk s azéit a természetet magunkban el nem fojthatjuk. Mi tudjuk, hogy az olyan ember, a kiuek bölcsőjébe a sors sem aranyat, sem pedig aranyértek ü rabtzolgayondolkozást nem tett, igen gyakran az elet lejtőségeire van hagyatva és akkor gyötrelmeiben segé'ykiáltások törnek ki lelkéből. Oh, ti megkinzo't, meggyötrött lelkek! Kisereljétek meg egyszer együttérezni a küzködő emberre), s akkor bizonyosan szegenyes eszetek Piokrusztes ágyáia nem fogjátok kinyújtani a szerencsetlennek minden szavat, melyet ajakára csal a bgktserúbb nyomor es íztlkeej/. É* ha nem vagytok képesek ugy erezni, hogy megremegjen szivetek, megrázkódjék egész lelkitek, akkor hallgassatok, rrirt akkor nincs is jogotok, hogy itt bele-zóljaíok! Adjátok meg a teimészetnek az ő jogát! Kicsoda az, ki itt a szavakat es ioimulákat akarná előírni, amidőn oly e/ővel tör ki a természetes ösztön, ho_:y fé relök minden reflexiót/ Legyen bár az noáia való ösitöu akármilyen: soha sem szabad kenia*ert elkövetni a termesz-tori ott, a hol az ima utáni tágy jelentkezik, tehát ott. a hol egy etöí nyomás alatt levő öntudat ös/töns/früleg ezen uira lép a saját uj f'jleltdéí-e czéjíbol. Mihelyt az imádkozó valami alakban részesül az ima áldásában; mihelyt vus/a nem ter szívvel, midőn nyomás al tt es szükségében, nyomói ában az Istent kereste: ilyenkor kimelni kell őt s eljárását helyJeleníteni nem szabad! Bármi legyen az, ami é!etes>menyünk körét érinti; legyen az a mindennapi kenyér, vagy testü.'iü ióiér/é^e, vagy embeitársaink magaviselete, vag^ a történelem menete, az igazság kikutatása, vagy a művészet élveznie, a termeszetvilág. vagy pedig a polgári élet eseményei miatt való gond mindenkor oda fér, mindent körülfon az áhítatosember fohásza. Meit az ájtatos ember mindent, még a legcsekélyebbet is kellőleg becsüli, érzéket ad elfásultnak; gondosan képzi s ápolja a hiányosat, a javithatlant ugy veszi, amint van, bensőséggel ragadja mag a magasztosát és kitünővónemesiti a hasznavehetőt. Azonkívül ő megtalálja azt i», amit. sokan nem is látnak soha. Észrevétlenül nem hangzik el a n«m enyészik el előtte egy hangktllem sem. Nem tűnik el egy ünnepies természeti jelenség sem anélkül, hogy ő azt míg ue figyelné. Neki szebben illatozik a virág; s melvebben elragadja őt a tavasz. A nyári éjszaka lelkesült imára tanítja, őt és a magányban töllött téli este kellemes alakokkal veszi korul %z ő tűzhelyé*. S minthogy egy magasabb létre vonatkoztat mindent: ezáltal mindent nemesit. Természetes dolog, hogy mindenek előtt a világmindenség erőit epedve ragadja meg az áhítat, a melyekhez az ájtatos ember kapaszkodik a szükség s a szenvedés órájában. De há-; gondoljunk ilyenkor Önmagunkra is. Igaz ugyan, hogy az ájtatos elmélkedés az önszemlélódes ezen óiái fűlött nem Itbeg valami harmonikus vidámság bubája, sőt gvakran ezek az órák eléggé fajdalmasak, nyomasztók, lealázok;, mintha összehúznák az ember szivét, feldúlják az emberek legbensejét, s mégis mily becsesek,, nagyszeiüek azok! Bárha csak kepes lennék kellőképpen ecsetelni az ilyen órákat! Minél nagyobb » szomoiuság saját íonokságunk és rosszaságunk fölött; minél inkább megsebesül és főlszaki'tatik a szív saját vétkezésünk megismerése folytán; minél melegebben hatol be egész velőig a fájdalom: annal vigasztalóbb s üdítőbb a benső újjászületés órája! Igenis, ujjászültt ék az uj éle' ömlik keblünkbe,, uj komolysággá!, uj szelídséggel. Kiengesztelodéssel és testvéri szeretettel meutelik a sziv és fogékonynyá vá'ik a testvéri gondolkodás ós ember•zeretet azon gerjedelmei és ösztönei iránt, melyek most talán meg el vannak rejtve — szemünk előtt! Ilyen az ima hatalma. Cselkó Jbzstf Kis mesét II. A jótékonyság. (Pesti posta.) Valami szegeny c-alád feküdt nyomorban egyik külvárosi viskó felreeső zugaban. Egy szenvedőanya, ki nem volt kipes npró gyermekeinek ételt adni. A jámbor szomszédok megsajnálták a szerencsétleneket ; az egyik só* vitt, a másik lisztet adott, a harmadik meggyúrta a tésztát mások pár darab fái. vittek, hogy ugy a hogy befütsék a hideg szobát. A ház valami gazdag hentesé volt s nem ért többet néhány száz forintnál s mégis jövedelmezett 25°/oot. A házi urnák tartóSzegedy Róza sírjánál. Virágos, enyhe Május fényén Mosolygó kéklő ég alatt, Küldött alá az alkotó koz Egy tiszta fehér sugarat: Vakitó fényes glóriának, Amely még ma is ott ragyog Emlékeden költi-kiráiyunk! Te: a nagyoknál i

Li nagyobb! Tavasszal: Májú- ragyogásán, Ny dó virágok idején Születtél: költőnk legszebb Alma, Kinek a lelke csupa fen<. S letté'; egy költő s<ent s^ere'me, Kihez a dalok szárnya száll, Lettél: a férfi minden vágya, Lelken az ölök Iueá;. Dalok lorrása, földi üdve, Kos/oi us, édes hitvese, Kinek íajongő drága lelkét Ragyogja vissza száz rege! Cscbáncz várán ki ott siratja A messzeségből kedvesét 5 ki Szigligetnek büszke oimáu Szerelmét sirja el feléd. Őrző leiekkel, aki átfon, Amíg a távol el.akar 6 duló csatáknak messze földjén Tombol kői ülted a vihar. S kinek sugároe gondolatja A messzeségből rád nevet És vonja — szivével — magához A te szerelmes síivedet. S míg nézed várak, omladékok Elporló — hulló Hait: Föltámad lelkedben — ragyogva Mint a kelő nap — az a hit, Hogy vár reád a messzeségben Szerelmeid tiszta asszonya, S te átgázolva tűzön, veren Rajongó szívvel szállsz ola. És mint, ha két akácz virága Fehér álmok közt összenő: Lelkük szerelme össz-olvad Es dalt és álmot egyre sző S mint a sötétlő éjszakába Röppenve száll a szikra ki: Szálltak a daltalan menőre Merengő, m> la dalai. S hová a dal még nem hatott el : Világló feny lett eneked, Igaz, magyar dal lüktetese Hatotta at a sziveket, S amig a lelked áimadozva, Font hitvesedre koszolut: A dicsőséghez, boldogsághoz ü mondta: merre v<«n nz ut! A szomjú föld, a daltaians. g Kopár világa volt e hon, Mikor megszólalt a te hangod S ezernyi dal az ajkadon: Bűbájos álom szent igézet Szállta meg itt a tziveket És minden sziv epedve leste: Dalodnak táigya ki lehet'?! S ki volt e nő? Egy tiszta asssonv, Egy költő iegszfbb ihlete. S a dalnok ai,nvi s/ép daláért Ot áldja mi a nemzete, Ki a mesék tündér alakjc, Testté lett álom voit talán, S kinek szeplőtlen nagy szerelme Ott él a költő szíz dalán. És ott fog éini mindörökké . . . A dal nem hal meg sohasem. Emieke ott ragyog szüntelen A hálás késő sziveken. Itt él a porló varak ormán, Nevei, hol zengte dal, rege Erdők fáin, — költőnk kezétől — Ahol „bevésve szép n ve!" Kü'd e! virágod ; szép Csobánc?, vár, Borongó felhőd: Tátika, Fehér fátyolként födje ez be S virág boruljon álmira. Eggyé nőtt szivük itt álmodja Álmát, mely boldop, é^i, — szép S dalok őiizzék, áldva áldják A költőt s drága hitvesét! Zombori Andor