Magyar Paizs, 1905 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1905-05-11 / 19. szám

% w iaiaeaiipsgeg, 1965 május II 19. szám, £lőfij*tM ár: £:jy évr* -i koron*, ffl t-n% 8 korona "-rr* 1 kor. §5p«6S íiiifl 8 fillér. Hirdetések dija megegyezés szériát ííyilttér sora X kor. Szerkesztőség éj kiadóhivatal : Wlaseics-utcz* Alapító és főmunkatárs: BORBÉÍJY GYÖRGY. Felelős szerkesztő: Z. HORVÁTH LAJOS ME&JEIj.eisriEL HETENKÉNT OeTJTÖlEiTOrKlÖN EÖIE. Egy kis polemiaféle a Zalával. Furcsa czikk lesz ez. Védem a müncheni Állgemeine Zeitung ot a Zalával szemben s támadom a Zalát. A május 4-iki számában egyik megyei szövetséges laptársunk a Zala, jókora czikket ir „A műveltség határai" czimén s erősen neki ront az Állgemeine Zeitungnak, amiért ez a német lap ócsárolja a magyarokat. Azt mondja ugyanis ez a müncheni Zeitung — bécsi forrásból — hogy ha a Habsburgok birodalmában Ausztriától a vezető szerepet Magyarország venné át, ez egyértelmű lenne azzal, hogy Fozsonynál megszűnik Európa s kezdődik Ázsia, vagyis az ázsiai barbár magyar stb. A németnek eme rólunk való fogalmát csapkodja vissza a Zala a bécsi forrásnak a lejéhez. Első tekintetre kötelessége volna ez minden magyarnak. Én azonban azt mondom, hogy ne tegyük. Nem hallgatnak azok ránk, kivált emilyen távolabbi vidéki lapokra. Nem hallgatnak ránk sem Bécsben, sem München ben, sem Berlinben. Meg aztán a bécsi forrásnak és müncheni loiyam-iratnak kutya kötelessége, hogy „simfelje" a magyart. De legíőképen azért ne bántsuk, merr ő ártatlan a dologban. Tudniillik ők, a bécsiek, a müncheniek s a berliniek. Nem emlékszik é a Zala laptársunk, hogy ezelőtt pár hónappal, (ehát a Zeitung szónoklata előtt, a Pester Lloyd jelentett ki a magyarról ilyen hálára kötelező frázisfélét, hogy ázsiai csorda? Az a Pester Llojd, a melyik németnyelvű ugyan, de a mi fővárosunkban él és virágzik, onnan bocsátja szét gyökereit, hogy ezeknek segítségével a magyar talajból szívja a nedvet. Őtőle, a mestertől tanulhatta a bécsi forrás és a müncheni folyam-irat a tudományt. Nem emlékszik é a Zala laptársunk, hogy a Pester Lloydot sok kaszinóból ezért ki is tiltották ? Nem tudom, tett é említést a Zala társunk a Pester Lloydnak eme nyáiassógáról ? Kárhoztatta é ugy, mint most a müncheni Állgemeine Zeitungot? Én szorgalmasan át szoktam nézni, de nem emlékszem, hogy lett volna sző róla. Ha kárhoztatta, jól tette; ha nem tette, akkor még kevésbé szükséges a müncheni Állgemeine Zeitungra rontani. De hogy a főmestert kellett volna dorongolni, az egészen bizonyos. Hiszen a Zeitung csak a saját pajtásai előtt mond rólunk csúnyákat és csintalanságokat. De a Lloyd itthon közöttünk hódit gyönyörűséges elve számára. Nagyon kö/el van a példa. Nagykanizsára igen sok Llojd járhat. Nemde? A Lloydot a kereskedők csak ugy talják. Nagykanizsán pedig sok kereskedő van. De általában is, magyarországi honfitársainknak jár legtöbb Lloyd ezen a világon. Mert Magyarországon igen sok kereskedő van. Hogy geografiailag milyen közel van hozzánk ez a Lloyd, abból is látszik, hogy a zalaegerszegi korcsmabérletet benne hirdették. Nos, hát mindezekkel csak azt akarom mondani, hogy ha a pesti Lloyd is azt mondja, a magyar kenyéren élő pesti Lloyd, még pedig kezdeményezőként, hogy a magyar ázsiai csorda, s a müncheni Zeitung is azt mondja, hát akkor ne bántsa Zala társunk a szegény müncheni lapot. Ugy é tehát furcsa czikk ez, hogy védem a német lapot s támadom a Zalát, a barátomat. Nem bánom azonb?n, ha a sorok között keresik azt a kérdést s ha felelnek is rá, hogy mért nem támadja laptársunk a Lloydot? Borbély György. !l Zalavármegye törvényhatósága május 8-án tartotta tavaszi rendes közpyülését, melyen renkivíil sokan resztvettek három okból is. Volt egy kis választás is, ami talpia zokta állítani a tagokat. Nagyobb politikai táigy is volt, Hevesmegyének a feliraia. És szerepelt egy pontban a mai idő nek legnagyobb báivánv , a pénz is, pófp.dó képében, a tisztviselők éit^iébt-P. a az adózó gazdák et'énéi dfLeben, melyre a tisztviselők felhívták volt a szavazókat nyomtatott és írott levelekbe!, s mehet nem épen izgatottan, de elég élénk érdeklődés közben tárgyaltak.—A karzat szép hölgyekkel van tele. A nagy gyűlést 10 órakor nyitja meg Hertelendy Ferencz lóispán. A jegyző könyvet Nagy László ó. Hangay Géza lógja hitelesíteni. Meleg szavaiban búcsúztatja el elnök a nemrég elhalt Cserfán László bizottsági tagot, emiébét jegyzőkönyvbe írják s a gyászoló családnak részvér átiratot küldenek. Elbúcsúztatja néhai dr. Király Mer járásorvost is. Maga az elnöklő iőifpán javasolja, hogy Hevesmegye feliratának a tárgyalását tegyék előre harmadik pontnak, ami nagy tetszéssel meg is töiténik. Választás. Egy üresedésben levő I. osztályú szolgabírói állásra szavazással megválasztják Gájássy Lajos lelenyei szolgabírót s beljéhe II. osztályú szolgabírói állásra dr. Skublics Gábor árvaszéki helyettes aljegyzőt. A központi választmányba két megüresedett helyre megválasztják néhai Cserfán László helyébe Skublics Károlyt — s a csaktornyai kerületbe néhai Varga János helyébe Zakál Henriket. Felirat. Árvay Lajos főjegyző az előadója Hevesmegye átiratának. A választmány megbízásából a képviselőházhoz külön önálló teliratot szerkesztett elfogsdásia s ezt felolvassa. A felirat alapos megokolással kiterjeszkedik a mai országos zilált viszonyokra, de a részletezést jó szabatossággal végzi s történelmi okmánynak tarthatjuk azért a gazdpg tartalomért,, melyet a többi feliratok nem érintenek,hogy t.i.kéri a képviselőházat,kgyenrajta, hogy leendő magyar hadseregünk egészíttessék ki egészségügyi, élelmezési s vasúti stb. ezredekke!, a felszerelő táigyak, eszközök itthon készüljenek s végre állíttassanak föl fegyvergyárak, telepek s egyéb felszerelő raktárok hazánk határain belől. Egyebekben is helyesli a szövetkezett ellenzék álláspontját (magyarnyelv kérdés stb.) s kéri az országházat, hogy ennek eszméje szerint oldja meg a bonyodalmat minél előbb alkotmányosan, minthogy ez égetően szükséges. Az elfogadandó felirat megszerkesztése nagv tetszéssel találkozik. Eitner Zsigmond orsz. képviselő rövid hozzászólásában fokozni kívánná a kifejezést, hogy minél előbb oldja meg a Ház a kérdést s a jelenlegi felelőtlen kormány, mely akadályozza a kibontakozást, minél előbb távolitia86ék el e heíyről ; látja azonban, hogy sokan azért is megvannak elégedve a főjegyző kifejezésével, mert az alkotmányos sürgős megoldás magában bírja a felelőtlen kormánynak mielőbbi távozását: nem sürgeti tehát a megtoldást. A felolvasott feliratot szószéi int egyhangúig nagy lelkesedéssel elfogadja a közgyűlés. Pótadó. Tisztviselők ügye Nem igen van Európában szegényebb és rendezetlenebb fizetésű tisztviselő, m>nt a magyar tisztviselő. Talán a török bázibozukok ha hátrább vannak. Legalább páré /előtt még ezt mondhattuk. S mondhatták ezt a vármegyei tisztviselők is. De az államiak mozgolódása után mozgolódtak a megyén is. S Zalában a megyei tisztviselők fizetésemelésére megszavaztak akkor 1908-ig a városiakra nézve 0 8% pótadót s a községiekre nézve 16°/o-ot. Azonban gióf Tisza István miniszterelnök 1904-ben mág a többieknek a féltetolásával is a megyeiek lizetését elégségesen rendezte, (vannak megyei tisztviselők, akik maguk ig sokalják a dolgot, vagyis a pénzt s keveselik az érte járó dolgot), — az erre járó pótadó tehát feleslegessé vált. De már meg vala szavazna egy darab időre, 1908 ig. E pótadóból összejövő pénzt kérik most a tisztviselők, bogv részint a régebbi munkások között osztassekki koipótlék czimén, részint a körjegyzők nyugdijalapjántik a gyarapítására loidittas-ék. Ellenben az adózó gazdák a pótadó megs-üutetése mellett vannak az idők jobbraforduitáiól kezdve. Eiről folyik a gyűlésen a vita, melyben taitalmaran részt vesz Barcza László, Koller István, gróf Batthyány József. Bosnyák Géza, Szily Dezső, Csertán Károly alispán. A pótlek ellen nyomós okokat említ Koller és Szily, hogv a flzetésjavitás után felesleges már a pótlék, s addig nyújtózkodjunk, ameddig a takaró ér stb. s hogy a városi kereskedő, ügyvéd, orvos nincs igazságosan adóztatva, mig a föld népe százezreként vándorol kifelé. Szily Dezső azonban tovább megy. A tisztviselők nyomtatott magyarázó ivét pamphletnek 8 a pótlékot borravalónak nevezi, sőt így szem, akarom mondani, szellemi hunyorítással egy rosszul mért oldalvágást akar adni Bosnyák Gézának is ellenvéleményeért, felhánytorgatva ennek politikai népgyűlési szónoklatát, mintha összefüggésben volna az evvel a kérdéssel. Bosnyák azonban talpraeiett feleletében n m marad adós, sőt nagy tömeg zúgás is zúdul a kelletlen szónoklatra, mert — s itt a magunk véleményét mondjuk — még a tisztviselőnek is, ha igazi magyar, kötelessége védeni a földet sannak izzadó népét — de a magyar tisztviselőt sem lehet leborravalóztatni; én sem szavaznám meg a második díjazást, de szcigán&k sem nézném a tisztviselőt; ő is a mai egoista világban az életért való küzdelmeben akar kicsikarni magának minél többet, mint a földmives igyekszik kiszivattyúzni a föld zsírját s a zsíros bérletnek a javára szolgáló részét. S azt sem szokás föltenni előkelő gondolkozású férfiakról, hogy másfajta körülmények: foglalkozás, mód, politikái nézet .tb befolyást gyakorolnának véleményökre ihen kérdésben. Mert hiszen akkor, vegyük csak pl. a módosságot — Koiier István sem szegény ember, Bosnyák Gézának i,s van mit apritnia a tejbe, de Szily Dezső sincsen épen olyan erősen szűk anyagi viszonyok között, hogy méltán sajnálhatná a tisztviselőktől azt a kis •»borravalót.*— Csertán alispán reflektálva a nyújtózkodásra és pokrcczra, de szalon-nyelvre fordítva, hogy : ha kidugjuk a paplan alól lábunkat, megfázik (kellemteljes derültség vonul végig a karzaton) — védi a tisztviselők érdekét. A szavazásnál (névszerinti) 81 szó esett a tisztviselők javára, 69 a pótadó megszüntetésére. Előbbi azonban nem g^őzőtt, mert 2/s nak kellett volna lenni s ez nem telt ki a 150 szavazatból. Határozat ar lett, (a Koller javablata szerint) hogy az 1904-ig