Magyar Paizs, 1905 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1905-04-27 / 17. szám

2 MAGYAR P A IZ S 1905. ápriüs 27. nem elég, tanulna négy-öt évig. S hazajövet uralkodnék a helyzeten. Ez nem lehetetlenség. Faragó Béla is igy tanult; azt mondják singes boltos volt, s elment, tanulta a niagszáritást, a niagpőrgetfst, tanulta magánúton az erdészetet, s most Zalaegerszegen hatalmas magpörgetó' gyára van, gyönyörű tenyvescsemetése, amelyekhői rengeteg vagyont tud összeszedni, inert Magyarországon alig van még egy-két magpörgetó az övé mellett. Hát ami fajtából pl. csak egy gyár van, annak sem megvetendő a gyümölcse. Selyemszita gyár egyetlen egy sincs. Ha volna egy, annak sem lenne megvetendő a gyümölcsözése. Talán még jobb lenne, mint a magpörgető gyárnak. Csakhogy ma már a gyümölcs nem hull ugy, mint régen a manua. Meg kell azért dolgozni. Egyesek, vagy a magas kormány, vagy akár mind a két részről, gondolkozhatnának többek között erről a malomiparral összelüggő szitagyár-iparról is. A meglevőt fejleszteni, a nem levó't meg kell teremteni. Borbély György. Az állami gépgyárról. Midőn a folyó évvel üzleti ténykedésünk XXVII. évfolyamába lépünk, ezen alkalmat felhasználjuk arra, hogy a Magyar királyi államvasutak gépgyáiának fejlődésére rövid visszapillantást vessünk, köszönetet mondunk tgyszeismind nagyrabecsült vevőinknek azért a hathatós támogatáséit, a melyben bennünket a lefolyt huszonhat év alatt részesítettek, s a mely támogatás lehetővé tette, hogy a Magyar királvi államvacutak gépgyárának 1877-ben * lapított gazdasági gépgyártási osztálya az akkori szerény keretből nemcsak hazánk, hanem a kontinens egyik leghatalmasabb szakmabeli ipaiteiepeve fejlődhetett, melynek készítménye ma mar az európ.á szárazföld ön kivül, a me^ze tengeientuli oiságokbm is hirdetik a magyar munkáskezek szolgalmát éa ügyességét. Belga tőkepénzesek alapították 1868-ban a „Magvar-betga gép- es hajóépítő fársaság

u-ot, a mely Kőbányán egy gépgyárát, Újpesten pedig egy hajógyárat létesített, a mely gyárak azonban az uralkcd) rossz gazdasági viszonvok folytán már kezdettől fogva nagy veszteséggel dolgoztak, ugy hogy rövid lennáliásuk után keuyszerillve voltak üzemüket megszüntetni. Nehogy az első Ócska poros újság... Ócska poios újság, már oly régi fajta, Fakó szüike minden ólombetű iajta; Ugy hever czéltalan, lapjai szanaszét, Nem veti iá senki soha tekintetét. Fakult már a dai is, mely bele van írva, Pedig tán írója lelket belesirta! — Feledve írója, ki tudja mióta, Nem hallszik már légen az a híres nóta . . . Meleg fényt áraszt szét egy leányszobába A kicsi karid-iló lobogó kek lángja — Zongora-hang csendül, az, ébenfa bilién, Mintha talán égi angyal járna itt lenn . . . . Ócska poios ujség a zongori felett, Sokszor lapozgatják selymes leány kezek . . . Hmgja lesz a dalnak, a régi éneknek: Mig az igaz szivek s-ereimet ismernek ! Boldogfai Farkas Imre. Tanniraány az éleiből .Németből szabadon fordította: Frászt Laiza. Azt mondják, a megszámlálhatatlan mennyiségű levél, mely a Iákat lombossá teszi, mind annak bizonyítéka, hegy teljesen egyforma nincs semmi a világon. Ezen állítás beigazolható csak akkor lenne ugyai:, ha a lak leveleit leszedve hiven összeegyeztetnénk. De ezt nem kell épen szószerint venni. Az már azonban bizonyos, hogy minden, modernül berendezett magyar gépgyár megszűnjék ós ezáltal a jövő gépiparnak le.a'apj i vétessék, a magyar kir. kormány elhatározta, hogy a Magyai-belga társaság gyártelepeit magához váltja es az üzemet az addiginál nagvolib keretben fogja folytatri. A gyárak átvétele az 1870 ik évben tényleg megtörtént és a kormány azokat a Magyar kir. államvasutak Igazgatóságának fenhatósága alá helyezte. A magyar királyi államvasutak gépgyárának kiegészítését képezi a diósgyőri mfgyar királyi vasgyár, a mely már az 1770-iki évben ktpezfe a Magyar bányakincstár tulajdonát ós 1880 ban egy esittetelt a Magyar kir. államvasutak gépgyárával. Később ezen gyárak igazgatása ala helyeztetlek a zóly om-brezói, vajda hunyadi és kud/sui vasgyárak is. A gépgyárakban jelenleg felhasznált lóerők száma 16,000, az alkalmazott munkások száma pedig 15,00Q. — A budapesti és diósgyőri tele peken évenként előállított gyártmányok ériéke Ib. 30,000.000 kotona, mindtzeri számok legvilágosabban niu'uiják a Magyar kir. államvasutak gépgyárának nagy arán.ait A magyar kir. államvasutak gépgyára már az 1873-ik evi béc-i világkiállításon állított ki egy saját gvártmínyn lokomotivot, a mely alkalommal az első kitüntetésben re-.zesült, s ezen időtől kezdve a gyártás fokozatosan haladt, s a gépgyár készítményéi az összes nagyobb kiállításokon az első dijakat nyerték ei. A Magyar kir. államvasutak gépgyára elévülhetetlen erdemeket szerzett magának azza', hogy az 1877-1 k évben megkezdette a lokomobiloknak, az 1879 ik évben jiedig a ( ő/cséplőgépeknek gyártását, s igy alapját vetette jelenlegi virágzó mezőgazdasági g« p ipaiunkniK. Az 1879 ik évi székesfehérvári országos kiállításon már bemutathatta a gépgyár az első gőzcséplökéBzIetet; a m^íynek az akkori időben igen sok bámulója akadt, hi-z szinte lehetetlennek tartották. hogy a komplikált cséplőgép, a melyet addig kizárólag angol vmoiok ho/'ak hazánkba, megfelelő kivitelben a belföldön is elkészülhessen Az első számú nyolcz lóerejii gőzcséplőgépet Hajós József ur ő Méltósága, a második számti gőzcséplőgépet pedig a mely Székrst'nhérváron kiállítva volt. grőf Zichy Jenő ur S Nagyméltósága vette meg és a gépek azóta mind a mai napig kifogástalanul mük kinek, bizony íj^at , <jf^áitatj«lí toliut unnak, hogy ezen beiföldi eredetű pjk tartósság t.ekin t tebsn is felvesztii a versenyt a sainos nálunk még most is beczéztetett külföldi gyártmányokkal. Egy negyed évszázada van annuk, hogy a legelső magyar gőzcséplőgép elkészült. A lefolyt hus/onöt ev folyamán a gépek számtalan szeikezeti változáson es átalakításon mentek keresztül es ma már a tökéletesség azon fokán vannak, hogy nincsen olyan ide jen gyárimínyu gép a de minden élő ós holt visel magán valami sajátosságot; erről meggyőződést szerezhet, báihova tekint is szemünk. Igy van az emberekkel is; szerintem megerdemli a fáradtságot, külöufele szokásaikat tanu.mányoznr Majd mindtn embernek van valami különös, legtöbbször félszeg szokása. Minél gondosabb szemek ügyeltek rá gyermekkorában, minéi több jó példát látott, annál kevesebb hiánya lesz annak, mit jó nevelésnek nevezünk. A szokásokat ugyan ötökölni is lehet, nagyapáról unokára sxált s ha tiatal éveinkben már mutatkozik, az aggkorban kifejlődik teljesen. Eüy idősebb hölgy félórai társalgása alatt — megolvastam — ép 41-szer használta az „igen

u-t. Ez az igen hol fölkiáltó jel, kicsiny és nagy kérdőjel aka t lenni, majd sejtelmesen, részvevően, barátság és csudálkozá^, gúnnyal ós méreggel, de mind a negyvenegyszer fölöslegesen, szükségtelenül ejtetett az igen és nem az udvariasság szolgái a társalgásban — kjfejezésre jut mozdulat és arcjátékban. Ismertem egy urat, ki mondását bevégezve, talán hogy annak nagyobb fontosságot kölcsönözzön, hirtelen megrázta, előre lökte fejét. Ez a gyors mozdulat azt a benyomást tette, roín'ha kupába ütötték volna, szinte sajnálni lehetett a szegény embere. Meglehetős szerep jut a mutató ujjnak is. Ez végzi a hosszú utazásokat a homlokon, felfedézéseket az orron, s aztán megnyugodni hol a száj szeglet, hol az ajakra tér. S ha még az arezon kis pörsenés van, erre lesz a legtöbb figyelem fordítva Mélj gondolkozásnál a fülezimpákat czirógatni sem ritka jelenség, mintha a szeretett aiczocskája volna. mely munkaképesség, a szerkezet jósága és tar tösság tekintetében túlszárnyalná.Aí állami (épgyár gépeinek jóságát legjobban bizonyítja az a köiülmeny, hogy gépeket hazánk határain kivül a nagy gabonateimö országokban rövid idő alatt megkedvelték és ma már Galiczia, Oroszország Francziaország, Olaszország es a Balkán államok sőt a messze tengerentúli Argentína mezőgazdái is éppen oly jól ismerik és éppen oly szívesen vásárolják a magyar gépeke*, mint akár ami alföldi gazdáink. Nem hagyhatjuk felemlités nélkül azon sajnálatos börűlménvf, hogy daczára a magyar gépgyártmányok kifogástalan voltának, évenként még mindig kb.

t húszmillió korona értékű olyan mezőgazdasági gép kerül a külföldről hozzánk, a melyet belföldön is gyártanak. Évenként húszmillió korónával adózunk tehát a külföldnek azért, mert a gazdaközönség egy része a megiende'ésben nem köti magának azt hogy a szállítandó gepek ée eszközök magyar eredetűek legyenek. Midőn tehát a jelen alkalmat is felhasználjuk arra, hogy a nagyérdemű gazdaközönségnek figyelmébe ajánljuk a hazai ipar pártolásának ügyét egyben ujóiag köszönetet mondunk azért a támogatásé t, amelyben eddig részesültünk s azt a jövőre is kérve, biztosíthatjuk, hogy fő'örekvésünk mindig az lesz, hogy pontos es szakszerű kiszolgálás által nagybecsű bizalmát megtartsuk. A magyar királyi államvasutak gépgyarának vezérügynöksége. Helyi megbízott Zalaegerszeg és vidéKére nézve Kelemen Lajos m. áll. vasúti ellenőr Zalaegerszeg, pályaudvar, esetleg Csácsi-utcza 14. sz. alatt. Önállódra szoktatás az elemiben, különös tekintettel a szeretet- és ámházakra, Legfontosabb nevelői feladatok egyike, melyr

e> ha megfelelő su'y fektetve nincs, az egész nevelés' de különösen az erkö!c-i nevelés c. éltévesztett uton halad. Mig ha megfelelő elbáoásuan részesült, akkor már a neveiés tartama alatt '8 megnyilatkozik annak életre kiható, üdvös hatása. Nem csekély és nem kis fontosságú a czél, ni'.lyofc -cyrtáH^öágrA vött> euoi:la'á» 6a jolK-aa fejlesztés által elérni akarunk, sőt az egész nevelés ós oktatásnak legtöbb c^élja talán. F> czélt sokféleképen es sok téren lehet munkálni a nevelésnek mindhárom s-ádiumában, vagyis a testi, szellemi es erkölcsi neveiés folyamán. És sok teren. Külömböző helyeken: családban, iskolában, vagy ezeken kivül, de legsikeresebben a családot ós iskolát egyesítő szeretet- és áivaházakban. Az egész kéznek rrppint nagv az elfoglaltsága. Vasúti vendéglőben figyeltem meg egy levelet író. embeit. Minden fél monda:, gyakran egv-egy szó után kezével hátia simította a haját s az volt legéidektnebb, hogy szétálló ujjai mindig megtalálták fejének balrészen azt a bizonyos helyet. Önkénytelenül a fogadásokat szerető angolokra gondoltam. 1C0 at tehetne egv ellenében, hogv az ujak hajszálnyit sem tevednek. ,vz orr bcszantására a hüvelyk és mutatóujj van kiszemelve. Egy isméi ősöm énjének ez ártatlan részét addig gyötölte, mig pirosságot varázsolt reá. E két ujjnak nehéz allása ran a feifnknál, kik magas gallért viselnek; a folytonos igazítással egyben a mosónőknek is kedveskednek. Váratlan ccend beálltával malmozunk velük. A négy ujj hüveiyk nélkül tisztogatás, porolásra vaií b osztva. Az ideges négy szolga mindig talál az öltönyön port, pelyhet. E furcsa kefe örökös munkában van. hatha a szivarról hamn talál a íuhára esni! Vége hossza nincs a tisztogatásnak, A kézfej szívesen időz az oldal vagy hátsó zsebekben. Egy ismerősöm képtelen bármi' figyelemmel megnézni, pl. festményt a műcsarnokban, ha kezeit a háísó zsebekbe nem mélyeszti, a jobb kezét mellére téve modellként áll mozdulatlanul, mereven. A hüvelyk ujjat föl is akasztják, sokan a kabát, mások a mellény nyílására. Különlegességei a társaságnak azok az emberek, kik szemüveget hordanak. Egy tudós, kit szintén ismerek, szemüvegét leveszi, megtörli, beszél; most felteszi, zsebkendőjét előhalászva újból megtörli; felteszi, beszédközben elfelejti, e£zébe jut,