Magyar Paizs, 1905 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1905-01-19 / 3. szám

1905. január 19. M A G Y A P, P A I Z S Különféíék. Kedély l.eteg komikus. A híres Biancoletti, iusek játéka tg tsz Párisi uouiat tat.ta, beállított tgy napon egy előkelő orvos szobájába, hogv bajira, mely nap-uap után erősbödött, segítséget kujen: Mély melancholia, mit nem képes elűzni semmi. „Igyék jó bort" tanácsolja az orvos, ki a beteget nem ismerte. .. Pinczémben a legjobb borok vannak, de minéi többet iszom, annál leharrgoltabb vagyok." „Tegyen hát próbát az utazással." „Egész Európát átutaltam; bajom követi." „Csudálatos !,akkor m& igazán nem tudok más tanácsot adni, menjen esténkint az olasz színházba híres Biancoletti játékát hallgatni ;• az ő mókái "bizonyára meghozzák a kívánt eredményt. ' „Oh, doktor ur'- sóhajtott a . zegény beteg „ha mag gyógymód nem áll rendelkezésünkre, ' akkor a reménynek vége; hisz én Biancoletti •vagyok." Találó seereuység. Spontíni n porosz udvari karnagy, 8'eieíeU ünnepelyes alkalmakkor nagyszámú rendjeleivel ékeskedni. Amint egyszer ismét valami zeneesíeíy próbáján jgy roegj«Ieot, í-gy idősebb muzsikus megleli! tcs hangosan mondja aSuiiegájának : ,,Nézd csak, Spontini mint teleagga'atta magát rendjelekkel, s Mozarton nincs egy ia." „Édes barátom" szóit Spontini, kinek éles fülét írem ker ülte el a megjegyzes. „Mozartnak nincs is reá szüks-étre." Pályázat. A siketnémák, vakok és hülyék gyógypaedagógai intézeteihez, alkalmazandó női gondozó személyzet „Kke-arienék" részére szervezett és az 1905. évi márczius 6 án kezdődő íanfniyauna ezennel páüjvswt hi'detteíik. Pályázhatnak oly 18 — 40 éves hajadonok, vagy •-özvegyek, kik a magyar n vei vet szóban és Írásban teljesen buják, testileg, szellemileg épek s •érkötési leg kifogás alá nem estiek. Elsőbbségben részesülnek azok, kik 4 polgári osztályt végeztek, vagy menedékház vezetői bizonyítvánnyal rendelkeznek. A 3—4 havi tartammal terv-víit tanfolyamra felvertek, a tanfolyam idején át teij< a ellátási, betegség idején át ingyen gyógy • (fkelteiést nyernek; a vizag^at letétele atiui pedig a íVImi-riílő szükségletik Hiányában va lamti) gjégjpacdagógiai intézetné! havi 24 keiona díjazással, teljes ellátással t-s egyenruháaaltai alkalmázát nyernek. A fölös számú iskyianónéknek magárxsaládok:aál \aió eihe/yezóse terveztetik, A vizsgázott uénéknek fogadalom szerint legalább 3 évig szolgálatban kell maradn ok. Az iskolanériének nyugdíjügye ez időn beiül, megfontolás tárgyává tétetik. A felvétel iránti kérvény, a'i alnlirott igazgatósfignál 1005. evi február hó 15. napjáig, d. e. 11—12 óra között személyeden adandó be. Mellékelni kell a .születési bizonyítványt; az eddigi esetleges alkalmaztatásról szóló bizonyítványokat, orvosi és közhatóság által kiállított erkölcsi bizonyítványt. A sikot^émák gatósága. Borbély Sándor. Árlejtések ínsgyar iparra. {A közölt árlejtésekre vonatkozó közelebbi adatok az illető hivataloknál, esetenként pedig a m, kir. Kereskedelmi Muzeumban is megtudhatók.) A pápai dohánygyárnál febr. 10 ig tűzifa szállít úsara. — A fiumei tengerészeti hatósághoz jan. 30 ig rakpart kiszélesítésé!e. — A dévai áll. építészeti hivatalhoz február 6-ig kavics szállításra. — A m. kir. államvasutak igazgatóságához febr. 8-ig ccskaanyagok eladására. — A budapesti áll építészeti hivatalhoz febr. 11-ig szakasz építésére. — A szekszárdi állami építészeti hivatalhoz. febr. 16-ig építésekre. — Az ipolysági áll. építészeti hivatalhoz jan. 31-ig közút építésére. — A pécsi m. kir. pézüggigazgatóság részére papir és irodaszerek szállítására árlejtés hirdettetik febr. 4 én, — A györ- sopron ebenfurti vasút igazgatóságához január 30-ig horgany és lenolaj kenc/e szállítására. fi a Becsalin alól egy tiz holdas kitűnő szőlő, egészben vagy részenként (parczellázva). Értekezni Angler Mihály nrral lehet. (Zöld utcza.) A szerk. levele G? J. Megjött kettő. Köszönet — A Zalai munkatársakhoz Szíveskedjenek a nyolez vidéki vál. kerület székhelyén történő legfontosabb biztos adatot csütörtök d. n. 8-9 óráig feltétlenül megtélegrafálni. váci kir. orsz. intézetének igaz„Csak oly magyar felírású portékát vásárolja"ződést szereztek, hogy az hazai n - J J iok, melyről meggy" gyártmány". Mért büsalivi . . . ? Mért bú uitia Magyarország Edzett bátor nép-: V ! Nem először hozza sorsa Küzdelembe, vészbe I Megtanulta apáitói l-'o.ga!ni a fcatdjt; Vigyázzon is, ki iolveíifi Ellene a harezot. Ne hig}je azt senki, hogy a Tűrésnek nincs vége; Hogy a buf, bajt látott nemzet Jobbat nem remélne, Lelke mélyén hő vágy lappang Kitörésre ké.«en, S kik élete ellen törnek, Legyenek csak résen. Gátját (Örve söpri az ár, Mi útjába téved — Nem fog e nép tűrni magán Még több lánczot, feket; S ha széttöri közerővel A bilincsek zárát. Veie üt s/ét azok közt., kik Ráverték, ám iá--ák, Frászt Lujza. Séta jobbra. Irta Tivalt Jáuos, (111. Folyt.) Szép a szőke, szép a barna: mindakeítő szép ha — szép ! I Szép a „S -építő egyesület" is, ha — feladata magaslatán áll! S hogy mielőbb arra a magaslatra jusson, emlékeztetek, egy és más hiányra, mint a miken fennállásának rövid ideje alatt is, segíteni lehetett volna. Már a harmadik városban vagyok pártoló tagja ezen. igazán áldásos czólt követő egyesületeknek. Szombathelyen csodákat müveit — a várossal karöltve — a szépítő egyesület. Nagykanizsán rövid 'i' évi ^fennállása óta szintén igen szép eredményre tekinthet vissza. Ami szépítő egvesüieíünk. iga/, meg caak csecsemő korát eri, mégis nem jogtalan a szemrehányás, mit teendő vagyok. Szerintem a szeplő egyesületnek főhivatása, hogy a befolyj társadalmi adóból sétányokat létesítsen, alkalmas helyeket, u'akat befásitsen, stb. Az ilyen helyeket a közönségre nézve kellemessé, üdítőoé teg\e. Mnr most. ha egy városnak ilyen szép sétánya van mint nekünk, ezen körülmény megkönnyíti az egyesület feladatát, de annál inkább feladatavá teszi, a meglevő szép helyeknek megfelelő pa dokkul vfeló ellátását. Mert; mit. ei az üdűlént kereső közönségnek ami szép Barossunk, ha az összeszedett-vedett öt-hat padot kivere, — nincs hely, a hova leülhessünk. A vendéglőben való leülést neui engedi meg mindenkinek a kasszája. A nagykanizsai lige>, melyet most 6 éve létesítettek s a mely kímélésem szerint tán egy négyszög méterrel sem kisebb vagy nagyobb a miénknél, harminezhat leerősitett és nyolez hordozható pad disziti. Ttssék, azokról az erős és czélszerü padokról mintát venni. Szei intem egy egv olyan pad nem kerülhet több8, - piros es szürke vagy tetszésszerinti festéssel együtt tiz tizenkét koronánál. Es mert nem lehet ide oda rángatni s hordani, tehát nem is pusztulnak el olyan hamar. Ha a padok hiányával, talán a ligeti korcsma látogatásán akarnak 'enditeni, az ellenkezuék a sztpitö egyesület feladatának magasztos fogalmával. Sőt azt sem látom be, hogy micsoda magasabb politika az, hogy a. köztulajdont képező Deák téren meg egyetlenegy pad sínesen ? Értem, hogy a lárma zavarhatja s törvényszéki urakat; dehát azon a tájon mindig van rej-dőr, tessék annak kötelességévé tesini, hogy azt minden órában végig járja es a nem oda vaió elemeket onnan elzavarj 3. Ugy szintén a templomkörüli úgynevezett „szegények padja" is gyarapodhatna néhány paddal I Hisz ezek a sétányok valóságos Isten áldásai ! Sok város boldog volna, ha ilyenekkel birna, tehát lássuk el kellőszimu padokkal, tegyük kellemessé s ha majd ötven-hatvan pad díszeleg ott, megjön a sörfogyasztásra való kedv is Ez alkalommal jut eszembe, hogy a Barossligeti vendéglősnek még faháza sincsen és kénytelen a tűzifáját a terrászon elhelyezni. Ez sem rossz . . . Igen szegény lehet a vendéglő gazdája. No, de ha faháza nincs is ; de van gyakran ós bőven talajvize a — pinczében !! Az olyan mindig vizes mindig penészes pinczébsn aztáu lehetetlenség bort kezelni, hogy az jó is maradjon. Meg kell kérni azt a szegény tulajdonost, hogy betonoztassa ki a pinczét, mert hiszen a viznek folytonos sivattyuztatáaa sok pénzbe, sok munkába keriii és mégis rossz marad a pincze. Én is a mult. évben betonoztatfam a pinczéraet s ezideig vizméntes. A sétányról besétálok az „adóalany

u gyülekező helyére, az — adóhivatalba! Cmdá'atos, hogy valahányan vagyunk, mind panaszkodnak az adó nagysági ellen. Mind azt hisszük, mintha a mult évben kevesebbet fizet tünk volna. A Simonfy bácsi és a többi bácsi egyszerűen hallgatja a sok panaszt, ők már megszokták, hogy az emberek mástsem tudnak mint panaszkodni: „Beszélhetsz jó vité% senki sem halgat rád!" ennyi van előírva és punktum. Tehát az a hunezut vorsrift még ott is kisért. De a fenti bácsik érzéktíienek is a panasz iránt, a szomorú valáság mégis csak az, hogy ebben a mi modernül lovagló, de rgen eladósodott városunkban óriási terheket kell a kereskedő — de különösen az iparos osztálynak elviselni. Isten csodája, hogy így ie megbirkóznak vsle. Nagyobb csoda, hogy még akad ember, aki kényszerit es nélkül itt lakik. Egy kis könyvkötőp'pirkereskedő keservesen panaszolja: „Uram! majdnem száz forint adót fizetek. Aiig tudok megélni.A másiknak tényleg az éhség ri le az arczáiól és összesen harmmcznyolcz forintokat kell kiiíönbeiii végrehajtás terhe alatt a fisztelt államnak és városnak lefizetni Csudálom, ezek a végrehajtók milyen hamar megtalálják az embert. No, vigasztalásul én is kivágom a rezet: „Flja barátom, hát hallgasson meg engem. Néize nekem adómentes hi^am, adimentes hegyilakom, rés/ben adómentes, részben féiadómeutes szőlőm van; megadózhato foglalkozásom nincs; ellebben 6

l/6°/o-ra kölcsönben vau kint kétezer forintom és tuegis háromszáz korona adót űzetek." Vagyis ami horribilis páfadónk mellett, ha valaki 6'/a kama

;ra pénzt halyez ki, akkor kehesebbet hoz a pénze, mintha takarékba helyezi ei. És mégis, daczára eladósodottságunknak a haladás szent jelszava alatt folyton ujabb és ujabb terheket raknak ránk. Tudom án, hogy mautpság még a jobb móduaknak is, esak okos beosztással lehet éluiök, mégis tény az, hogy — mert nincs progne8sivitás, — a vagyonosabb osztály — a mely pedig, — hála a virilista rendszernek (?) hivatva, netn hivatva a kelleténél nagyobb jogokat gyakorol, a így ép vagyoni helyzeténél fogva, egyenlőtlen a teherviselés, mert etet a •— mondjuk — husz korona pótado emelkedés nem sújtja olyan érzékenyen mint a szegény embert, az egy korona adóemelés, s így, a közügyek terén is könnyelműekké lesz, s kevese bb aggodalomma! megy bele vahruely, ujabbi, t eheremelkcdést maga után vo;ró excursióba ! Iga/, hogy minden ujabbi kölcsön-betaktetésés egyéb kiadásnál nem a gyerek, hanem a tulajdonképeui adóalap, a polgárság zömének teherviselési kepességét kell az iga.i városatyáknak szem előtt tartani. Ha egy magánember tovább nyújtózkodik mint a meddig a takarója ér, hát bizony megfázik, reumái kap, s ruankón leli járnia, ugyan ez áll a városok és államokra nézve is. Én nem vagyok barátja a mindenáron való haladásnak. Az egyszeri zsidó is azt mondta : inkább vagyok én egy élő Lövy, mint egy döglött oioszlán. Én is, inkább vagyok egy jóiiakot gyomrú „maradi", mint egy éhes „haladoncz." Véges eszemmel azt sem tudom felfogni, hogy miért m m javulnak a városi kö/teher viseléshez — fizetésük után tisztviselők is hozzá? Hisz ők épugy é'veák a város nyújtotta jogokat ós kedvezményeket. Eivezik a járdát, világítást, köztisztaságot, személy-, vagyon-, oend- és rend biztonságot. Bezzeg az állam az beveszi tisztviselőin is az adót; sói a felvett fizetéséről is bélyeg dijat fizetett, da nem ad tisztviselőinek olyan fizetést, amelyből — ha a többi adózótól eltérő arányban is, — a városok kiadásához is hozzájárulhatnának. Mennyire változtatna a közterhek-