Magyar Paizs, 1904 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1904-10-27 / 43. szám

1904. deczember 3. MAGYAR PAIZS 7 a szomszédom rem megy vásárra minden éjjel, sem a kisasszonynak nem muzsikálnak minden éjjel, sem Kaszás nem farag minden éjjel. S ha a törvén» megengedi hogy a kissaszonynak éjjeli zenét adjanak, hogy a szomszédom vásárra menjen, )>ogy a vendéglőben mulassanak s hogy az iparos a saját műhelyében dolgozhassák : akkor ugyaDdzekért egyúttal nem büntethet is ugyanaz a törvény. Sommer ur lehet, hogy rám olvastatná, mondom, a t)rvényt, hogy 9 kor fekügyem le. Amig azonban ez elkövetkeznék, várjuk addig a miniszter urnák a döntését ebben az ügyben. Mert Kaszás bognár a második büntetésért felebbezett az ipar és keresk. miniszterhez. 4 miniszter úrhoz intézett feliratát szószerint közöljük itt, mely részletesebben ismerteti a történetet. Kaszás feiirata a miniszterhez. Nagyméltóságú Miniszter l"r! Kegyelmes Uram! Alulirott kisiparos alázatos tisztelettel kérem Nagyméltóságodat, kegyeskedjék méltányosan eldönteni, hogy a saját házamban vájjon folytathatom é a mesterségemet, és ha küzdelemmel megszerzett iparomatfolytatva műhelyemben dolgozom, tartozom é én azért minduntalan büntetéspénzeket fizetni?! Hozzon erre Kegyelmességed döntést. Az eset a következő. Előre bocsátom Kegyelmességednek, hogy szegény kisiparos vagyok, nős és családos. Hogy megélhessek, dolgoznom kell. Bognár mesteremher vagyok s műhelyemben fúrás, faragás, vésés, gyalulás végeztetik, a mi meghiszem, hogy ideges embernek alkalmatlan, de én erről nem tehetek. Azonkívül nemcsak magamat, de ieleségemet és gyermekeimet is tartanom kell, adót kell fizetni, óriási városi pótlékkal és sem lopni, sem csalni, sem koldulni nem akarok, Amerikába sem akarok menni; saját emberségemből akarok megélni. Sokszor rosszul megy a mesterség; leginkább ugy aratás idején, gabonatakaruláskor van egy kis munkám, ilyenkor későn fekszem, korán kelek s adc'.ig is dolgozom, amig mások alusznak. Szomszédaim, akik között voltak s vannak tisztviselők, urak, azok sohasem panaszoltak és nem panaszolnak a zakatolásért, csupán az egyik szomszédom, névszerint Sommer sz állítással foglalkozó panaszol. ]. ÍSommer szomszédom felkérte a háztulajdonost, ho :y tegyfn valamit a hatóságnál, különben elhagyja a lakáját, mert ő ide.nos ember, nem birja ki, ha valaki zakatol. A háztulajdonos feljelentett a városi hatóságnál, A hatóság egy bizottságot küldött ki az ügy megvizsgálására s a bizottságnak véleményezése után alább irt hivatalos végzést kaptam: «517/kig. 1904. Kérvénye Marton Lajos lövei lakosnak az Alsó utcza 10. számú háza mellett levő, Kaszás József tulajdonát képező boguárCQühelynek más helyre leendő elhelyezése iránt. Véghatározat. Folyamodó Marton Lajos zalalövői lakós azon kérelmének, hogy az Alsó utcza 10 í SEárnu háza mellett leve, Kaszás József tulajdo- j nát képező bognárműhely más helyre helyeztessék j át. hely nem adatik, mert az építészeti bizottság : által 1904. évi febiuár 20-án megtartott helyszíni i szemléről felvett jegyzőkönyv szerint az áthelyeztetni kért bognúrműbelyben végzendő munkák j folyamodó tulajdonát képező épületben kárt nem ; okozhatnak, azért mert a bognárműhely önálló fallal lévén ellátva. Azon "köiülmény pedig, hogy a hognáriparral járó zajos munka végett lakháza egyik osztályát nem tudja bérbe adoi, a mühe áthelyezésére indokul nem szolgálhat, mert jogá ban állván bárkinek ilyennemű iparműhelyt bárhol felállítani, nem tiltván azt sem törvény, sen szabá iyrendelet, miért is folyamodót ebbeli ke relmével elutasítani kellett.« II. Fent említett városi bizottság határozata daczára Sommer bérlő feljelentett a rendőrkapitánynál, hogy munkám zakatolásával háborgatom a csendjét. A rendőrkapitány most megbüntetett 5 (öt) koronáig. Ezt kifizettem. Jü. Azonban kisebb nagyobb pangás után megint jöttek sürgős munkáim. A napokat megint meg kellett toldanom néhány órával, mig a szomszédok pihenőre dűltek. Sommer megint feljelentett a rendőr kapitánynál s a rendőrkapitány megbüntetett 25 koronáig. Ezt már nem fizettem ki. Ezért fellebeztem a Tekintetes Alispán úrhoz. IV. Személyesen is megjelentem Gsertáu Károly alispán urnái s előadtam védelmemet, hogy kényszerülve vagyok szorgalmasan dolgozni, mert külömben elpusztul a családom. Az alispán igen jól fogadott s többek között mondá, hogy igen szereti, tiszteli, becsüli az olyau takarékos józan életű iparos embert mint én vagyok, menjek csak haza nvugodtan, nem lesz semmi bajom. V. Az alispán ur azonban helybehagyta a rendőrkapitánytól reám rótt 25 korona büntetést. Lehet, hogy egyéni indulatától és nézetétől el térőleg igy rendeli ezt a törvény. Bármikéut van a dolog, én ebbeu az Ítéletben az alispáni végzés ulán sem nyugszom meg, az éu egyszerű józan eszemmel azt nem tudom megérteni és nem tudok bele nyugodni. Azért alázatos tisztelettel felfolyamodom Nagyméltóságodhoz, hogy a törvényt és az igazságot is szem előtt tartva bölcsesége szerint biralja el kegyesen és méltányosan ezt az ügyet és méltóztassék a kirótt büntetés alól engemet feloldani. Nagyméltóságú Miniszter ur! Kegyelmes uram! Fiatal törekvő iparos ember vagyok. De az üldözések elkeserítenek. Én legalább zaklatást látok ebben az én űgyeinbeu. Azért prédikálják országszerte, hogy elhagyatott magyar ipar, nyomorog a kisiparos, rossz a magyar ipar, nem dolgoznak a magyar iparosok, fejletleu a munkájuk, éhhalál fenyegeti a kisiparosokat; és prédikálják a lapok, az iparpártoló lap'Dk, amelyek nekem most már lauitó mestereim, hogy legyetek szorgalmasak, takarékosak, tanuljatok, dolgozzatok, küzdjetek, emeljétek, fejlesszétek a magyar ipart; annak is jót tesztek s magatoknak is iesz mit egyetek, ne hagyjátok el s igy nem is fogjátok elhagyni hazátokat. Hat én hallgatok is ezekre a szókra, talán csaK nem tanítanak rosszra, igyekszem is ugy cselekedni, hogyne! először is azért, hogy a családomat ue hagyjam az utczáu veszoi. De megbüntetnek ha egy órával többet dolgozom, mint a szomszéd. Bizoin azoniian Nagyméltóságodnak emberséges ítéletében, melyre mély tisztelettel kérem is kegyelmességedet. Alázatos szolgája vagyok Zalaegerszeg, 1904 október 20. Kaszás József bognár-mestör. Keszthely—Hévíz. Hogyha mi ujsígir-ók Hávizriek a nagyobb fellendülését óhajtjun és sürgetjük is, ne mondja senki, hogy azzal támadjuk a birtokos gróf Fesztetics urat, vagy jószágkoimányzóját, vagy gazdatisztjét, vagy hozzátartozóit, vagy a bérlőt. Megszereztem a Dunántuli Közművelődési Egyesülettői egy könyvet, irta dr. Fodor Uszkár. A czime: Iiirdök és Nyaralóhelyek. A dunántúliakból ismertet 34-et, az ország többi részeiből (J5 öt, összesen 129 et. A dunántuliak között ismereti Kesztheiy—Hévizet is — 19 sor írással. Nem sok, de épen elég annak bizonyítására, hogy nincs meg az érdekeltsége sem a közönség között, sem az orvos doktorok között, a mit pedig megél demelne S miéit nincs meg? Azért mert nem gondoskodtak az ismertetéséről. A könyv röviden végez vele. Alig van egypár 129 között, melyre kevesebb mondani valót szentel, -i többiekkel általaban egy kissé hosszasabban ogialkozik. A könyv kis pontnak nézi Hévizet, ^e nem is nézheti nagyobbnak, mint a milyenek saját tulajdonosa, vagy bérlője tartja. A önyv szerint „a vendégek befogadására szolgál ház 90 szobával." Hát ez nem sok, kérem. Ha így szobára három embert szárai 'nk, még miniig csak 270 állandó vendége lehet a fürdőnek, annak a fürdőnek, a melynek ezereket és ezereket kellene hódítania mi közülünk és a külföldiek közül. A múltkori megjegyzésemben emiitettem, hogy alig lehet ott a fürdő idő alatt is egy-két embert látni, a sétatéren, vagy a veudégiő udvaráu. Azt készséggel elismerem, hogy egy-két embernél csak több van az egész fürdőn, de a hivatalos könyv mutatja, hogy a lakószobák száma szerint, ha akarnának, sem lehetnének sokan. De menjünk tovább. Azt mondja a könyv, hogy: „Javalják izületi és izomcsúí, reumatikus izzadmáuyok, a tagok összehúzódása, köszvény, a mirigyek lobos állapota és a lob után visszamaradt izzadmáayok, csontszú ós csont-üszkösödés, különböző bőrbetegségek és idegfájdulmak gyógyítására." — „Nem ajánlatos azonban a türdő szervi szívbajnál, tüdővórzésnól, vértululásra való hajlandóságnál." stb. Rögtön utána teszi a könyv ezt az elriasztó fejezetet is. Pedig erre nincs szükség. Azok a kétfajta betegségek amúgy is ritkán járnak együtt. Tehát felesleges. Ártani azonban árt evvel a második fejezettel annyit, amennyit csak lehet. A laikus közönség ha köhög, mindjárt megszállja az aggodalom, s azt gondolja, gümőkorban vau, s ha egy kissé piros, vértolulásra gondol s azt gondolja, halálfia lesz, ha Hévizre megy. Ez a kis ismertetés inkább elriasztja Hévíztől az embereket, nemhogy oda édesgetné. Jaj, de hát ki és mi ennek az oka? Ez a könvviró az adatokból irt. Olyan adatokból, melyeket hidegen, érdeklődés nélkül, szeretetlenül bocsátottak volt ki. Az előnyös dolgokból, minthogy az nagyon sok van, sokat elhallgattak — unalomból is, a hátrányosokat tudományosan mind felsorolták. Az úgyis kevés. S 6 plusz 6 minusz egyenlő a semmivel. S igy Hóviz nincs sokkal tovább, mint ezelőtt ezer esztendővel volt. De hát ki érdeklődjék, ha maga a tulajdonos s a bérlő sem étdeklődik? Ha a tulajdonos, vagy a bérlő érdeklődnék, akkor az orvosok, könyvírók 8 újságírók is jobban érdeklődnének, s nem írnának ilyen borzasztó száraz rajzzal: „A járni nem tudó egyéneket lebocsátó készüléken eresztik a vizbe." S punktum. Petsze, hogv eresztik. Leereszthetik az embert a Duna feuekere is. Aztán bele is fojthatják a tóba. De ha meleg érdeklődéssel ismertették volna a Hévizet, akkor lefényképezték volna azt a nyomorék embert, a kit csakugyan gépezettel bocsájtottak le s néhány het múlva megint lefotografáltatták volna ugyanezt az embert, a mint a bálteremben „fortenczerkedik." És leírták volna a közönség számára, a külföldiek számára is, hogy ha megunod magad itt, félóra alatt egy kis városi életet is láthatsz és élhetsz Keszthelyt, s ha a meleg vizet meguntad, fürödhetei fris vízben is, a Balatonban s ha ezekből is elég volt, sétára indulhatsz a Magyar tenger partján gyalog, lóháton, szekéren vagy velocdpédui ; bogarat szedhetsz, növényt gyüjthetsz, ásványt kutathatsz, s mig ezeket teszed, azalatt az esti szellővel versenyezve szép regét sugdos füledbe C^obáncz, Tátika fellegvárának mindenik fűszála s szerelmi dait énekel Kisfaludy Sándor szelleme. Persze, ha . . . A tulajdonos nem érdeklődik, mert úgyis csak telekkönyvileg az övé, más lakik ott, más gyönyörködni ott: a bérlő. A bérlő pedig uem érdeklődik, mert ugy sem az övé. Bozzay bérlő ugy tudom, már elég gazdag is arra, hogy kényelemmel éljen, sőt hogy lóhátról beszéljen a világgal. Minek törődjék hát'.

J Igy marad Iltiviz két szók közt a pad alatt. A haladásra irányuló ujabb törekvéseket készséges elismeréssel veheti a közönség : a hirül jött villamos kocsi közlekedésnak a terve és hogy a bérlő tartozik néhány ezeies befektetést csinálni. Régebb keliett volna már ezeket s lehetőleg nagyobb mértekben. — Még nagyon sokat írhatunk eiről a Hévízről. Borbély György. Országgyűlés. Az olaszborvámnak bevégzett kérdését tárgyalják még, elég nyugodt in, csendesen ós biztosan. Az ellenzékiek közül íőleg a Kossuth Ferenci párt'ak a nyári szünet alatt jelezni látszottak, hogy ősszel nagy ellentállás, sőt vihar lesz a parlamentben. A napokban tartod konferencziákon is erre készüllek. Ez uem teljesedett be. Közelebbről nagyobb szónokként szerepelt Eötvös Károly. Ezen a héten el is végzik az olasz borról a beszédet. Heti hirek. Helyiek. Mai számunkhoz postautalványt csatoltunk. Postafordultával használják fel az illetők, mert akadályokkal nehéz dolog újságot kiadni. Mogye bizottsági tagoknak azokat választották meg, akiket a múltkor már jeleztünk. 326 szavazatból Dr. Szigethy Elemernek jutott 300, Di. Grántr Adolfnak 280, Fángler Mihálynak 268, a negyedik helyért volt egy kis csa'a, mert hogy Németh Elek a polgármester javáia visszalépett a már bizonyos megválasztatás elől, négyen is osztozkodtak a jussán. Várhidy Lajos kapott 138, Balássy Miklós 117, Vörös Gyula 75, s Németh Elek, visszalépése után is, 32 szavazatot. Igy lett a negyedik bizottsági tag Várhidi. Néhányan még kaptak egy-egy szavazatot,