Magyar Paizs, 1904 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1904-02-18 / 7. szám
1904. február 18. MAGYAR PAIZS 3 sen arra ott, a melyiken az a zöldfáktól koszorúzott kápolna áll . . . Oh ha én még ott lehetnék ! .. . Az előbbi kép eltűnik és utána jő nyomban a másik. Ott a Mura közepén egy csónak, abban két uri ember, egy .legény" meg egy vadászkutya. Az egyik férfi puskásán, a másik puska nélkül, •sak bottal. Csakhamar kikötnek a túlsó oldalon. 35—4:0 holdas ez. Tréfásan „Kis Szaharának" is nevezik. Jelenleg i muraszentmártoni jegyző birja bélbe. És ezt a kis Szaharát bekalandozza ezután a két férfi. A nmes ter a meg a tanitó. Elbeszélgetnek, eltréfálkoznak, s ha c°iptek egy kis konyhára valót, hazafelé ballagnak. Azonban sokszor még igen magasan látszik nekik a nap, még igen kora volna hazamenni, olyankor aztán belérnek valamelyik jóboiu csárdába „ozsonára." Csak aztán az a baj, hogy „véletlenül" más is oda talál jönni a megszokott társaságból. A társaság jókedvű lesz. Hisz a mester már megkezdte : Igyunk, igyunk barátim, Rövid az élet, örök a sir! . . . „Bandi bácsi is elfújja a magáét: Irigylem erősen a fránya török basát Ki kénye kedvére vesz lánvt a hánvat csak [lát. . . így aztán elmulatgatnak. Közbe nógatják is egytóást avval a vigasztaló nótával, hogy : Fel, töltsetek fiuk, igyunk, az óra már elmúlt, Csak addig boldog a szivünk a mig szeretn' [•ud ! . . Néha meg csendesen elbeszélgetnek egyrőlmásról az ország bajairól. Hej, csak ebbe a társaságba kerülne egy Lueger, Körber, vagy akái valami . . . reich féle! . . . Könnyű nekik ott a pisze orrú csehek és po fátlan svábok előtt hősködni. Jönnének csak ide «bbe a kis társaságba ; megtanulnák itt, hogyan kell megbecsülni a magyart! . . . Mert kurucz ám ez a kis tarsaság testestől, lelkestől . . . Csak a jó öreg Kossuthot imádják. El is éneklik sokszor, igen sokszor, hogy : Ne sirj, ne sirj Kossuth Lajos Lesz hazádnak szabadsága ! ... Ezek tudnak aztán csak iciten igazába mulatni. Nem ám ugy, mint a városiak. Egy fekete kávé meg egy pohár viz mellett ott dőzsölnek a kávéházban órákon át Hej mennyivel jobb ez a természetes hegyi lé, a melyből ez a kis társaság iszik ! Iszik, mulat, hazamegy, lefekszik, és másnap kutya baja J Hat még miről emlékezzem meg ? A szüretekről, a népről, a kirándulásokról és sok sok mindenről. A kikapós menvecskékiől és a csecselányokról .. . Mmd, mind csak emlék már . . . Káprázatos egymásutánban. Mintha c«ak képzelődés volna, pedig valóban is megtörtént . . . És én sokszor, sokszor tűnődöm ezen emlékek felett. Most leiríam őket. Nem mind, csak egyegy elkapott képet . . Leirtam, mert a Szerkesztő ur a múltkor azt irta volt rólam, hogy a „Muravidéki levelek" et irom. Pedig még a tavasszal jelent meg az utolsó. Azóta mást irtam. Most újból kezdem irni azokat is. De mielőtt belekezdtem volna, szükségesnek tartottam ezt a visszaemlékezést is megirnj. És megírtam, mert kellett megírnom. Mintha jobban volnék most tőle. Az e'iojtott könnyek kétszeressé teszik a fájdalmat. A k ioniottak könyebbitik . . . Ligeti. Göcseji levelek XIII. Az bucsu. Visszahitak Lik-vógyre. Nehezen mehettem, miét essög Zöhhentöben is naon jó helyzetöm akadott, halom a miva a zasszonyok nem tudtak a zurikke összü békényi, mondok : hát mégis vissza megyök. Az biró saógor ettzörre meghiott az butsura, aszongya nézzem mög, hogyan táncónak az Mukutsországi lyányok. A Zálligorr Számi udvarában kezdeködött az butsu, miért az banda essüg mise elütt küszavallotta, hogy a rosseb egye meg a zsidót az bora mihán, isze ollan savanyó az mint a vadóma. Mikó megpeslántottak az lyányok, jaz Nyusziéit Kati fogadalmazta meg a kezgyeimeket, aszongya : gyüjjék Keetök közibénk, tanuli meg eztötet: Mésog as Kis lyán Hogyha megfogik, De ha meg nöm fogik: Akkó haragszik; Ha szoréjtva tarti az legén Dereki hajlik, Kezgye a Kezgyén. Ha lesi az lyánt A zédes anyja: Az legény akkó Jobban szoréttya, Ha forduli jaz tánczban a lyán: Egy bajczos szájat éröz a száján. A kutyafáját, mondok: Kati izélünk egyet isze huzi az Nyuszkó, essög elkezdtek mink jaz tántzot, peig én tsak ugy tudok ollant hogy a szésö lábommel az másikra lépkedök. Jaz Kati sóm tadi máskép, azét megesetközött, hogy az Kati fölbakfincát, essög engöm rárántott mint az Nyuszkó a büggöjére az vonyót. Rühellődttem hogy fényes nappel tettö jaz Kati ezt jtet velem, azét hát jaz Lipityloty komável bébujtunk az főd alá, a Számi pinczéjébe. Költ az Likvögy pnsztán az fód alatt. tisztöletemet ajálom t Én Likvőgyi Ferencz. Néhány szó a balkéz mellőzéséről. Az Isten két kezet adott az embernek, hogv mind a kettő rel dolgozzék, mert látta, hogy egy kéz nem elég a megélhetéshez. És mégis sok ember elhanyagolja a balkezét, a jobbkéz rovására. A bal ép ugy kézről van mint a jobb, ép ugy alkalmas a munkára, mint a jobb, és mégis a balt kényeztetjük és oktalanul elhanyagoljuk. Viszont a „balog" a jobb kezét részesiti nagyobo kényeztetésben. Rossz, helytelen szokás mind a kettő. Az összes szerveink közül a kéz az, mely legtöbbirányban használható. Gyakorlás által a legbámulatosabb ügyességre tesz szert. A teremtés óta létrehozott legkülömbözöbb alkotások a kéz munkáját, és ügyességét hirdetik. Azonkívül az emberiség legnagyobb része a két keze munkája után él. A sokféle foglalkozás sokféleképen veszi igénybe a kezet. Hol az egyik, hol a másik kéz dolgozik erösebben. Nagyon tarmészetes, hogy a melyik kéz erősebben dolgozik, az hamarébb ki is fárad, és ha az egyik elfárad, ott a másik, váltsuk fel. Legtöbb ember azonban képtelen erre, mert amely kezét kicsi korától fogva szokta használni leginkább, az ügyesebb, erőteljesebb és fejledtebbé válik, ellenben az elhauyagolt kéz ügyetlen, gyenge és satnyább és sok tevékenységnél hasznavehetetlen. Hosszú és nehéz munkaközben fáradság érzete fog el bennünket. A pihenés pedig idővesztegetéssel jár, pedig az angolok: szerint „Az idő pénz." Milyen jó, akinek ügyes és munkaképes mind a kétkeze egyaránt! Ha az egyik kéz elfárad, felváltja a másik, s a fáradt kéz megpihenhet anélkül, hogy a munkát félbe kellene szakítani. Tudvalevő dolog, hogy pl. a cséplés és a kapálás nehéz munka, amely munkánál nem egyformán van igénybe véve mind a két kéz, azaz az egyik kéz mindig nagyobb erővel dolgozik, mint a másik, dacára annak, hogy mind a két kezével fogja a munkás a csép vagy a kapa nyelét. A cséplő azzal a kézzel végez nehezebb munkát, amellyel fölül fogja a csép nyelét, azzal sujt a kévére, illetve a szalmára, azzal vezeti a csépet különböző irányban; mig ellenben azonkéz, amely alant fogja a csép nyelét, nagyon könnyű munkát végez, mintegy támasztékul szolgál csupán. A kapálásnál megfordítva áll a dolog. Ott ugyanis azon kéz végez nehezebb munkát, amelylyel lejebb fogja a kapanyelet, mert ez emeli a kapát és PZ vágja az erős földet, mig a kapanyél végét fogó kéz munkája elenyésző csekély. Már most a mely kéz erősebb munkát végez, szükség szerüleg hamarébb ki is fárad. Mily jó most az oly munkásnak, aki a kimerült kezét helyettesitheti a kevésbé fáradt kezével. Az egyoldalú kéz használata egyoldalú testfejlödésnek az előidézője is A jobbkezesnek sokkal jobban kivan fejlődve a jobb karja, sőt még a jobb lába is, mig a bal karja, a kellő gyakorlat és edződés hiánya miatt, vékonyabb és satnyább, * pl. a balog balkeze aranyujjának megfelelő gyűrűjét jobb keze aranyujjára téve azt látjuk, hogy nagy az illető gyürü, s minél inkább elhanyagoltatik valamely kéz a másik rovására, annál szembeötlőbb e tekintetben a külömbség. Hogy az egyik kéz épugy használható bármely tevékenység tekintetében, mint a másik, élő bizonyíték a balog a jobbkezessel szemben. A balogság nem családi hiba, mint ezt sokan helytelenül magyarázzák. Hogy balog vagy jobb kezes lesz-e az ember csak attól függ, hogy kicsi korától fogva melyik kezét használja különösen. Ha joob kezét mellőzi, baloggá válik, ha pedig a jobbkezét forszírozza, jobbkezes lesz. A hiba ott kezdődik, mikor azt mondja az anya a kicsikéjének: „Fiacskám a „csecse" kezeddel egyél, a „csecse" kezecskéddel tedd azt vagy amazt." Rá kell szoktatni a gyermeket, hogy egyaránt használja mind a két kacsóját, akkor aztán kétkezes munkás válik belőle. Árvái Ignác. Országgyűlés. Még tart a delegáczió. A politikai életről a Magyarország a következőket irja : Most a politikai életben teljes szélcsend uralkodik, a figyelem még mindig a delegácziók tárgyalása felé van fordítva, a hol a jövő hetekben még hatalmas, nagy arányú ellenzéki küzdelmek fognak kifejlődni. Az ellenzéki politikusok az osztrák katonai körökkel szemben védelmezik a magyar nemzeti álláspontot. Budapesten most nincs semmi politikai élet. Amit egyes újságokban lehet a „pártkörökből," ebből abból olvasni, az mind csak az illető újságíró agyában termel 1- mesécske. Mi ezeknek ós mi azoknak a felfogásuk, ez csak tendencziózus irka-firka ilyenkor. A politikusok sznnaszét vannak, a páitkörök üresek s igy minden politikai híresztelés csak aféle üres szappanbuborék ós némely elvtelen ujságorgánumnal az ő kisded politikaiczéljainak megfelelő tendenczió/us hirlelés. Az eddigi bécsi „eredmények" alig változtattak valamit a politikai helyezten. A küzdelem a szünet leteltével tovább fog vite'ní. E mellett az ellenzéki szervezkedés munkája kívülről is megindul. A küzdő ellenzék ís legközelebb megkezdi akczióját országszerte s még e hó 28-ikán a Dunántul: Zalavármegye központ jáb n Zalaegerszegen lesz egy szervező nagygyűlés. Heti hirek. Helyiek. Az irodalmi és művészeti kör egy lépéssel tovább haladt ezen a héten is. Vasárnap délelőtt dr. Ruzsicska Kálmán elnökletével már gyűlést taitott a választmany. Legtöbb dolog volt megállapítania munkakört, melyet két nagy csoportra osztottak : iiodalmi ós művészeti csoportra. A 30 tagu választmányból mindkét csoportnak a vezetékére 10—10 tagból áiló állandó bizottságot küldöttek ki. Az irodalmi csoportnak a vezető bizottságába megválasztó' ták: Németh Elekné, Fulep Itnre, dr. Urbanek Károly, Csiszár József, di. Csák Károly, Buc>y István, Borbély György, Balassa Benő, Kiss Lajos ós dr. Ábrahám Ernő tagokat — kik egymás kö/.ött Fű lep Imrt tanárt elnöknek s dr. Ábrahámot jegyzőnek választották meg. A bizottság a választmányon kivüli tagok közül is hív be egyeseket a maga körébe. Nyomban megkezdte a munkálatot, kés íti a leendő munkakörnek a vázlatát. Nepszerü ismeretterjesztést tervez felolvasásokkal, avagy szabad előadásokkal (Szabadlyceum) a tudománynak ós szóiómüvés'>etneí bármelyik ágából. Művelni igyekszik a dunántuli s legkülönösebben a zalagöcseji ásvány-növény s állatvilági tudományt. Nem hagyja figyelmen kivül a balatoni kultuszt, összeköttetésbe lépvén a már meglevő két jelea muzeummal (Keszthelyen a Csák Árpád féle, Sümegen a Darnay féle.) Nagy figyelmet kiván fordítni a néprajznak (ethnogratia) mindenik ágára. Ápolja ós méltatja a vármegye nagy embereinek emlékét (Gr. Zrínyi a költő, Kisfaludy Sándor Csányi László, Deák Ferencz stb.) E tárgykörö! kön kivül és belül helyet foglal az u. n. szépirodalmi munka s a gyakorlati közgazdaság ápo_
