Magyar Paizs, 1904 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1904-09-08 / 36. szám

2 A zsidó templom felszentelése. .Mintegy 130 ezer koronával csinos kéttornyú templomot építtettek maguknak a zalaegerszegi izraelita vallásúak a Wla^sics-utczában. A rcmán és góth stilben épült imaház egyik elsői endii mű ékessége a városnak is. Igen ízléses főleg t belsejében az oszloprend és a festés. D.csősegére válik Morandini Tamás építőnek és a zalaegerszegi iparotoknak, kik nagyrészben készítették a tervezet szerint. A tervezetet St«:rn József budapesti műépítész készítette. A hitközségnek jelenlegi elnöke Bo-chán Gvula ügyvéd, köztiszteletben és szeretetben álló ember a város társadalmában is, még inkább hitsorsosai között. Nagy buzgóságot fejtett ki a rofí létrehozásában. méltán éri az a nagy tisztesség, hogy a templom bejáratánál márványba van vésve a neve. A külső homlokzaton héber írással a bibliának ez a mondata vau felírva : Az én házam az imádkozásnak a háza, mondá (az Ur) az összes népeknek. Ezt az uj templomot szeptember 1-én avatták fel lelkes szép ünnepelyl/el. Az ünnepélyen részt vett a városnak mindenik osztálya valláskülönbség nélkül. Farkas Józset oisz. kép.iselő, Csertán Károly alispán, Árvay Lajos főjegyző, Thassy Kristóf vái megyei főügyész, Várhidy Lajos polgármester, Németh Elek főjegyző, Sztaniszlovszky Adolf törvényszéki elnök, Schneider Gábor ügyész, dr. Fritz József, Rohonc/.y István tszéki bírák, Trsztyánszky Ödön árvaszéki elnök, dr. Zarka Zsigmond árvaszéki helyettes elnök, Medgyesi Lajos főgimnáziumi, Udvardy Ignácz felső kereskedelmi isk. Kászonyi Mikály polgári isk. Paukovich György elemi iskolai igazgatok, Hajik István, dr. Szigethy Elemér, dr. Kele Antal ügyvédek, Szupits Antal jáiásbitó, Odor Géza pénzügy igazgató, Porkoláb Gyula ág. ev. lelkész, Kováts László ipartestületi elnök stb. A honvédséget Boer Sándor őrnagy képviselte. Legáth Kálmán helyi apátplébános levélben mentette ki távolmaradását. Vidékről a szombathelyi izr. hitközséget, dr. Berstein Béla, a nagykanizsait dr. Neumann Ede, a csáktornyait Scbwarcz Jakab, a keszthelyit dr. Büchler Sándor, a csabrendekit dr. Winkler Sándor, az alsólendvait dr. Rudolfer Antal főrabbik kép visel'ék. Bécsből itt volt Guttman Béla főkántor, pompás énekhangjával, aki zalai születésü 8 ambiczionálta, hogy részt vegyen az istentisztelet vezetésében. Dis/közgy üléssel kezdődött az ünnepség d. e. 11 órakor a városháza termében. Boschán Gyula elnök valasztekos beszéddel tartotta a megnyitót, melyre Schlezinger Aimin titkár felolvasta szépen megfogalmazott történetét a templomépitésnek, melyből látható, hogy a hivek buzgósága mellett nagy érdeme van dr. Wlassics Gyula volt közoktatásügyi miniszternek is a templomepitésben, mert a tanítói nvugdijalapból 120 ezer korona kölcsönt adott előnyős visszatérítésre. Délután 3 óiakor óriási kö/önség lepte el a Wlassicsutczát. A templom pedig zsúfol ig megtelt. Az ősz főrabbi, Engelsmann Izrael nem terjedelmes, de tartalmas egyházi beszédet tartott. Az imát Guttman Béla bécsi főkántor énekelte feltűnő jó hangon. Ez az ének nagv mértékben emelte az ünnepet; kár, hogv a jobb erők mind Bécsbe, Berlinbe, Beyruthba s hova mennek dőlünk. Persze, mert ott jobban megfizetik Dic^ó rettel kell azonban megemlíteni a helybeli főkantort is, Leichman Hermant, ki ez alkalomia énnekkart szervezett 8 közbe-köibe szépen sikerült egyházi énekeket adott elő. A Hymnus azonban nem sikerült a legjobban. A központ dr. Büchler Sándor keszthelyi fiatal főrabbinak nagyszabású felszentelő beszédje volt. Nagy tudással ós nagy gonddal készített beszéd volt ez, költői szárnyalással. A képek és hasonlatok özöne árasztotte el. Előadása is lélekből jött. Külsőleg is hatásos, mint a hogy kell egy fiatal dicsvágyó embernek dolgoznia. Azonban vonzó is, mint egy öreg papé. Nagy terjedelme miatt egy kissé táraszto a hallgató figyelmének, de nem sikerülhet e miatt ugy szerzőnek sem a mű szerkezeti megalkotása, kerekded egységessége, plasztikája. Mintha a gyönyörű gyöngycsoportozatok rendezetlenül volnának. Ámbárhogy külön-külön nagyon tetszők az embernek. Btszédjének sok csoportja v*n. Egyik szebb a maeiknál. — Ez a díszesen felépített templom — azt mondja — nem templom még, ámbár hogv megvan. S mind amellett, hogy már ragyog: még nem fényes. A használat teszi templommá s mikor kopik a használattól, akkor kezd fényesedni. — MAGYAR PAIZ

S Áldást kér aztán a házra, a papjára, a hívőkre, , a városra, a kiiályra s a magyar hazára. j Közben megvolt a jelvények szertartása. Engels- j man főrabbi meggyújtotta az örök mécset. Körül j hordozták kellemes énekhang kísérete melleti. az ezüst edényeket (Thorák), 8 befalazták a* írott okmányt. A hymnus éneklése után eloszlott a nép. Este 8 órakor lakoma volt a Bárány vendéglőben. Boschán elnök felköszöntötte a királyt melyet állva hallgattak végig. Dr. Hajós Ignácz a népszerű alispánt, Csertán Károlyt éltette, a ki Boschán elnökre ürített. S tovább vége-hossza nem volt a köszöntőkuek. Kiemelkedő volt a Porkoláb Gyula ág. ev. lelkész beszéde, ki a zsidók magyarságát üdvözölte és kérte. Guttman Béla bécsi főkántor az őt élt felköszöntőre nem beszéddel, hanem háiom magyar népdillal felelt. Dr. Büchler főrabbi a nőket köszöntötte. Beszédet tartottak még: Várhidy polgármester ós Arvay Lajos az egyetértésre, dr. Halász Miksa a hadseregre, dr. Fürst János Sz.taníszlavszky elnökre, dr. Berger Béla a vendég kre, Kaufman Mátyás Guttman énekesre, dr. Fritz József. Kováts László, dr. Winkler, Rudolfer, Schwarcz, Neuman, Breisach stb. Kár, hogy az egész napi szép ünnepélyt, mely tárgyában is, tartalmában is emlékezetes, apró garasos dolgok — nem mondom, hogy elrontják, de — szeplősítik. A Koionában a főispáni bankette . azt a rengeteg embert milyen közmegeléKe désre látták volt el. Itt is volt minimálisan 250 ember. De még epygyel sem találkoztam, a ki nem zúgolódott volna. A meghívón nem írták ki, hol lesz a vacsrra. Sokan a Koronát gondolták, ahol grakorlcttabb a vendéglős a társas ebédek adására. Hirtelen a Bárányba kellett menni. A bankett rendező ezt nem nasfy tapintatossággal csinálta. Kár ilyenkor csupán arra nézni, hogy egy tömeg pénz összekerüljön az elégedetlenség árán is. Igaz, hogy 5 korona nem a világ — egy embernek. De 250-szer 5 korona már sok pénz. Az is igaa, hogy ha egyszer nem vacsorál az ember, nem hal bele, vacsorálhat másnap, vagy harmadnap otthon, mint Bolond Istók. De ha két-háromszáz ember zúgolódik, az mégis sok. Az is >ga/, hogy nem íHík ilyen nagy napnak az emlékére rongyos öt koronáért zugolodni. De hát ho! van ar megírva, hogy csak a közönségnek nem szabad anvagiasnak ImniV 8 a vendéglősnek már szabad anvagiasnak lenni? Ritka nagy e-et lehet az, hegy egy pár ízletes kovászos ugorkáert koronákat adjon az. ember. A „menü" különben a következő. Fotelen hal mártás nélkül 1 kor. Egy óra múlva helylyel-közzel elég jól megkop^sztott de csak feligsült réczehus, igaz, hogy jóizü kovászon ugorkával 1 kor. Egy porc.ió tósztasütemény 1 kor. Egv gerezd jóizü szőlő 1 kor (Egy körte is egy koioua volna, de az rosz) Hat deczi bor 1 kor. Sninma-sutumamm 5 kor. Feliegyeztem ezeket annak tanúbizonyságául, hogy az újságírás nemcsak az emberek hiúságának a legvez.ésere 8 nemcsak üzleti embereknek a reklámozására van, hanem az igazságos kritikára is. lAtó. A dnnántnli iparos-kongresszus. A veszprémi kiállítás keretében folyó hó 4-én tartották meg a dunántuíi iparos-kongresszust, melyen a közel jövőben megoldandó ipari kérdések dolgában folytattak nagyarányú tanácskozást. A kongresszuson nemcsak a Dunántul iparosai vettek részt, de megjelentek azon az ország minden vidékerői az ipar képviselői, számra vagy 800— 1000 A kongresszust megelőző estén ismerkedé3Í vacsorára gyűltek egybe a megjelentek, másnap reggel pedig megkezdték a tanácskozásokat. Oelléri Mór kir. tanácsos az előkészítő bizottság nevében megnyitván a kongresszust, a veze tőséget a követkeíőkben választották meg : Tiszteletbeli elnökök: lovag Remprecht Antal a kiállítás alelnöke, a megjulene.sében akadályozott főispán helyett Szeglethy György polgármester, Horknszky Lajos és Ouíry Forencz dr. országgyü

:ósi képvi selők. Elnök: Thék Endre. Alelnök ik: Áchim János Békéscsaba, Bauer Károly Veszprém, Cserna Lajos Budapest,Dóczi Ferencz Esztergom,Hajnóczky Béla Pápa. Szávay Gyula Debreczen, Zechmeiszter Kálmán Győr, Gazda: Szilágyi Mihály Veszprem. Jegyzők: Hazai Hugó Budapest, Szél István Veszprém, Szommer Ernő dr. Győr (Csak a sok bába közt el ne vesszen a gyermek. Sz.) 1904. szeptember 8. 1"hik Endre a kongresszust megDyitván, üdvözli a megjelenteket, majd bejelenti, hogy a kereskedelmi miniszter képviseletében Diószeghy György dr. miniszteri titkárt küldte ki. Diószeghy a miniszter üdvözletét tolmácsolván,, utal arra, hogy a miniszter nagy figyelemmel kiséri az iparosok mozgalmait s az iparosok bajain segítendő, mária nagyszabású akcziót indított meg az ipartörvény revíziója dolgában 8 alapos a kilátás, hogy az egész revízionális tervezet a jövő óvre elkészül. Gelléri Mór az önálló vámterület kérdését fejtegetven, nagyszabású megokolás kíséretében határozati javaslatot terjeszt elő, hogy a kongresszus állandó agitácziót indítson az önálló vámterület ügyeben. Követelje ezt a mostani országgyűlési képviselőktől és hasson végül oda, hogy minden ipiros becsületszavára fogadja, hogy ezentúl csak oly képviselőjelöltre szavaz, ki az önálló vámterület érdekében kifejtendő tevékenységre hajlandó. Képek a vasoti kocsiból. — II. A vigécz. — Sohasem voltam babonás, mert a babonaság ostobaság. Egyedül csak abban tudok hinni, a mit a véges emberi elmém felfoghat. Lélekidézéa, bűvészet sohasem volt mesterségem. Nem is hiszek beléjük. Mind az emberi agy rémszüleménye^ olyan mint a divat. Mig uj, ezeren rajongnak, érte, a mig aztán az okosabbak véleménye győz és kisül, hogy a mit az emberek hittek eddig, az mind ostobaság volr. Mondom, sohasem hittem a babonában. Most sem akarok semmi előérzetekről zengeni dicshymriusokat. Egyedül egy vigécz kerül most & tollam heg vére, a kinek az a véletlen szerencséje van, hogy mindig ón velem utazhatik. Vagy mondjuk megfordítva, nekem van mindig olyan nagy szerencsém, hogy ő vele utazhatom. Ha én felülök Pesten a Déli vonatra, vagy Csáktornyán az „ukli bumlira", mindig elmaradhatatlan társam a vigécz. Nagy pakkjai ott vannak a pilczon, ő meg mindig velem szemben szokott ietelepedui. Elbeszélgetünk eldiskurálgatunk, néha hevesen vitatkozunk, de „személyesen" még nem ismerjük egymást. Ő is késik a bemutatkozással, én is késem. Én azért, mert 5 volt a/, első a megszólítással, ő meg tán azért nem, mert igen alacsouynak, vagy igen magasnak képzeli magát. Szóval mi csak amolyan megszokott útitársak vagyunk. Mos' is együtt utazunk. Ó „vegyes árukban* ón meg mint elmaradhatatlan útitársa. Becsületes jóravaló zsidóember Nem hiszem, hogy ez képes volna valakit megcsalni, ö az az egyes, a melyet ebben az arányban = 100 : hátra szoktuuk tenni. Most arról panaszkodik, hogy nem igen megy az üzlet Meg hiszem a^t. Mert ő „magyar árukban

J utazik Az pedig nagy baj még mindig. A szegénynek mindig csak az alja marad. A fölét besz.tdik a bécsi-magyar vigéczek, meg a magyarbécsi vigéczek. Azok a született, a szemtelenségig tolakodó teremtesek, a kiktől, kereskedői nyelven szólva, .muszáj rendelni". Mert máskép nem szabadul meg tőlük m ember, csak ha rendel, vagy ha kidobja őket az üzletéből. Az én útitársam nem ebből a fajtából való. & olyan érző lény, mint jó magam. Mái assimilálódott. Van hazája, embertársai, a kikre nem a saját vallása szempontjából néz. Kérdik, honnan tudom én ezt. Éa édes Istenem, hisz minden ember arczárói meg lehet iam-ini, a szemeiből ki lehet olvisni, hogy kicsoda. É8 én ebben különösen gyakorlom magamat. A szetn a legjobb lélektan, vagy a mint mondják a szem a lelek tükre. És az éa útitársam nagyon is nyílt ember. Csak a szerencséje hiányzik. És miért ? . . . Mert becsületes, hazáját szerető ember. Ha ő nem venné tekintetbe azt, hogv első sorban hazája iránt, vannak kötelességei, ha nern pár tolná a honi ipart, hát sokkal jobban fellendülne az ő sorsa is. Dehát ő magyar akar lenni. Azt a hazát, a mely neki kenyeret, szabadságot, jogot ad, szeretni és szolgálni akarja. Pedig mai nap tüskés a honszerelem utja. Már t. i. annak, a ki nemcsak szeretni, de cselekedni is akar. Mert ne feledjük, hogy vmnak olyanok is, a kik csak „szeretik" a hazát. Olyanok ezek, mint a szúnyogok, a melyek csak azért szeretik áldozatokat, hogy véi ét szipolyozhassák