Magyar Paizs, 1904 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1904-03-24 / 12. szám

2 MAGYAR PAIZS 1004. márczius 24. Boldog politikusok, nektek szabad, hogy megmondjátok azt az okot, a mi nem igazi ok és nem becsületes ok. Péterty Sándor müasztalos polgártársunk is megtudja különben mondani, márt nem fejlődhetik a magyar ipar. Ő is készíttetett segédjével egy remek bútort, megér 1000 koronát. De a kutya sem veszi meg, azt mondja, mert magyar polgártársainknak hoznak a boltosok Narittyenből festett asztalokat, finumokat, s hogy a nyakán ne marad jon, odaadta féláron. Ennélfogva László Józseféket sem láthatjuk el valami rózsás biztatásokkal. B. Gy. 1848. Irta : Baboss László. Egy második újjászületés! Újra született az ország, maga a nemzet, s összes intézményei, politikai s társadalmi élete, szervezete. 300 éves szakadás után egyesül Erdély az anyaországgal. Magyarország állam lesz: Királyság a mint Mátyás király alatt belép az önálló államok sorába, s Ausztria nem tudja többé provinciává, gyarmatává tenni. Az absolut hatalom, a királyi jog, alkotmányos ellenőrzés alá kerül, s a nemzet parlamentje vet ki adót, állapit meg közterhet, szavaz meg katonát, köt békét, köt szerződéseket. Egyház, nemzetiségek szabadok, szabadon taníthatnak, iskolákat tarthatnak, antonomiát élveznek, de az állami hatalom, eszme megbénítása nélkül. A törvény azonban eltörölte a rendiséget, nemes s nemtelen közt a különbséget eltörölte; behozta a közteherviselést, a törvény előtti egjenlőséget 8 Kiterjesztette a választási jogot, az államnak, a nemzetnek tagja polgára lett a nemtelen, a jobbágy, a paraszt ugy mint a nemes, a pap, a gról, vagy báró. De ezt a jogot nemcsak a nemtelenre; de minden fajra, vallásfelekezetre való különbség nélkül kiterjesztette; Magyarország édes anyja és nem mostohája lett tótnak, rácznak, zsidónak, horvátnak. A vallás, a szólás, a gyülekezési, a lelkiismereti szabadság — szabaddá tette a szót, a gondolatot, az érzést a hitet, az eszmét. A főid a jobbágy tulajdona lett, nem ugy mint a régi időben mikor, robot, dezsma, un szolgálat, uri székek, s röghöz kötöttség volt. Ipart, munkát, vállalkozást nem kötötte, céh, vám, szabadalom., harminczadok ; a kenyérkereset felszabadult a protectro, s par ember kedve tetszése alul; Megszűnt a jobbágyság, dézsma, robot s a katona fogdosás s tisztviselő, ügyved, orvos lehetett bárki, bármily vallású felekezetű vagy nemzetisegü volt. A parlament, az alkotmányosság lépett életbe ; a parlamentbeu a nemzet választottai döntenek, s a képviselőt választja nemes, nem ri^raes. Ilyen volt 1848-ban Migyaiország újjászületése ! A 14. 15. század reuessansza a szellemet szabadította fel, a barbar közép korból egy moder.. vikgot teremtett, mikor is a szabadság volt az, ami ledöntötte az áltekintélyeket, s helyébe igazit ültetett; fölkereste az ős kereszténységet; föllendült a kutató, biráló, gondolkozó szellem, leverte az oligarchákat, a kis királyokat, a despoíákat, s helyűkbe alkotott egy erős központi hatalmat: a királyt; a nemzeti önérzet, az egyéni becsvágy harc/ot indított a dogma, a skolasztika, a lovagtág a földbirtokos ellen s a hatalom ekkor ment át a tőkmek, a pénznekbirtokosaira, s a gazdasági átala\ulást szellemi átalakulás követte; a táisadalmi élet azóta finomabb, tartalmasabb, az életmódot ízlés hatotta át, az élet kényelmes, élvezetes lett, az ember testi lelki tehetségei, sokfele sajátságai összhangzatba hozattak, egyenletesen müveitettek, a nyers ösztönöket levetkőzi az egyén, s bár az érzékiség rabja marad : a kínzás, inquisitió, boszorkány perek, négyélés, karóba húzás, kerékbetörés lassan-lassan kivesznek. A humani8mus modern világot teremtett akkor az egész világra s ezt Magyarország is érezte Mátyásunk alatt; de 350 óv kellett hozzá, mig & régi emlékeknek hatása alákerült Magyaszország s elfelejtette a Dízsa lázadást, s eszébe jutott a nagy Hunyady dicsősége! Parlament, alkotmányosság ! mily ideálok voltatok ti még 1848 ban is, hiti beunetek Kossuth, Deák, Eötvös, azt hitték a magyar állam neve egisze alatt, a magyar cultura fölvirágozása mellett megnyugosznak, összefornak a nemzetiségek és mit látunk, a magyar állameszmót elnyomta a nemzetiségi eszme; s a helyett hogy a n°mzetek tömörültek volna, a nemzetiségek megbontják az államok összetartó erejét; a parlament, az alkotminyosság azt hittük meggyógyít mindent, de a szoczialismus agyonnyomja a nemzetiségeket is a nemzeteket is, mert ez nem ismer nemzeteket s nemzetiségeket, hazát ós földet! 1848. üjjászülte a magyar nemzetet, polgárságot teremtett, de a soczialismu'ból elbágyad az alkotmányosság, s a nemzetiségek nem ismernek testvériséget s parlamenteket! Az 1840-diki bölcs törvényhozás uj modern Magyal or szágot szervezett politikailag, uj vért leheli a peHyhüdt tagokba, de azt fiaiuak engedte át, hogy virágzóvá tegyék, nyelvében iparában, földjében, kereskedelmében! Minden polgár kötelessege azon lenni, hogy a haza föl viruljon, mert neked még virulnod kell oh Hon, mert Isten, ember virraszt pártodon! Visszapillantás. — A magyar nemzeti ébredés akadályai. — (VI. Folytatás.) A hihetetlenségig engedékenyek és hiszékenyek vagyunk ugv közjogi, állami mint magán dolgainkban. Vannak, kik ezen felette nagy gyengeségünket a magyar nép becsületes karakterenek, becsületes, nyílt 8 őszinte gondolkodást módjának tulajdonítják, vagyis, hogy a magyar meg mindig föltételezi, hogy mindenki olv nyilt, őszinte és becsületes, mint ő maga, mindenki a mint érez ugy beszél, mit igér azt megtar tja, s adós nem marad, m nt miképpen ő adós nem marad. Csakhogy az elmúlt, kínszenvedéssel telt négyszáz esztendő az ellenkezőről győzhette volna meg a magyart. De, ugy látszik, még mindig nem győzte meg, mert ez a rossz tulajdonságunk most is meg van. Addig p

jdig, mig ez a rossz tulajdonságunk meg van, — igazi, öntudatos ós állandó nemzeti ébredésről szó nem lehet. Persze, azt öntudatos és állandó nemzett ébredésnek nem tartom, ha n3gy lármával, még nagyobb eszem iszommal, s fanczczat, költői szép frázisokkal, nagy hangú szónoklatok — és szavalatokkal hazahas ünnepeket t rtunk, s a lánglelkü költő-k'tály után formából „Esküs.ünk, hogy rabok tovább nem leS/üuk." — De másnap, 8 azután mind g tetteinkkel az ellenkezőt cseleke8zszük. Behozatjuk Ausztriából a sok lim lomot, s rásózzuk jó drágán a magyarokra, mellőzzük, lenézzük, kicsinyeljük saját vereink produktumait, mi áltai folyton folyvást szegényedünk, öumagunk ássuk sirunka', készítjük kol Ju-.bo

(unkat, s varjuk koldustaiisznyánka':. Sokan sanyargatják, nyomorítják, ezer fele furtanggal becsapják, csalják, kiszipolyozzak a magyar nópet a kiszámíthatatlan uzsoráskodás sokféleségével. — Hanem azért ezek kérkednek legjobban magyarságukkal, — csupa üzletből. Az ilyen magyar filoxerák, a magyar nemzeti, öntudatos ebredest nemcsak hogy elő nem mozdítják, hanem határozottan lehetetlenné teszik. Pedig korunkban, mikor minden valamire való nemzet kliz.d, tülekedik előre nemzeti irányban, mi sem késlel íedhetüuk ; minden órát, minden módot és alkalmat fel kell használnunk arra nézve, hogy a magyar nemzeti eszme, iránv ós érdek érvényesüljön minden téren; de ezt hangzatos jelszavakkal szép költői frázisokká! aolii8em érhetjük el, hanem csak öntudatos, kitartó, s ernyedetlen munkává', és telekkel. Ne higyj a szónak, ha azt tett czáfolja meg, mert ez utóbbi ezerszer erősebb a szónál. — A szó legtöb embernél csak arra való, hogy avval eltakarja tetteit, s félrevezesse a — tudatlanokat. Szép és dicső dolog a nagy időkről ós a nagy emberekről megemlékeznünk minél többször, de ezt szentségtelen kezekkel, hazug szavakkal tennünk nem szabad, s kik ezt mégis igy t zik, azokat korbdcscsal kell kiverni a hazafiság templomából, mint Krisztus kiverte a templomból a kufárokat! Ehhez azonban tiszta hazafiság, erő ós bátorság kell ! De hogyan legyünk képesek nagy tettekre, öntudatos magyar nemzeti ébredésre, ha gyengék, tudatlanok és tanulatlanok vagyunk? ! . .. Ha bármikónt akarjuk is szépíteni a dolgot, a kérlelhetetlen igazság ebben a dologban az, hogy az engedékenység, — a gyengeségnek, a hiszékenység pedig a tudatlanságnak és tanulatlanságnak szükiégsztrü következménye. A nemzeti erőssegnek alapja: az egyéni, testi, lelki, vallás-erkölcsi és anyagi erősség. Minden egyes magyarban, legyen az szegény, gazdag, ifjú," vagy agg, tudós, vagy tudatlan, folytonosan ós öntudatosan éini kell azon eszmének, hogy ő is szükséges alkatrésze az egésznek ; reá is szükség van. Neki is, saját hatáskörében meg kell tenni magyar nemzeti szempontból mindazt, mit testi lelki erejénél, s vagyoni viszonyainál fogva megtehet. Tegye meg mindenki kötelességét becsü'etesen a magyarság érdekében. Akkor erősek leszünk, s nem kell mindig, s mindenben a nevetségességig engedékenyeknek lennünk, s akkor megtudjuk tartani mindig és miudenben a magunkét, nemcsak a pipiroson, hanem az életben is. Az életben ós természetben az az általános elv uralkodik, hogy az erősebb elnyomja a gyengébbet. Ha tehát éberen nem vigyázunk, s elerőtlenediink: föltetlenül elpusztulunk, mert nekünk nemcsak az osztrákok ellenségeink, de az ország minden részében felette sokan vannak, kik ellenünk törnek, hogy betörjenek. Nálunk a dologtalan élősdiek is igen el vannak szaporodva az egész országban, kiültek melegágya a tudatlanság, s butaság-, mert ily helyeken legsikeresebb krisiustalan, embertelen, kizsákmányoló, furfangos ós alávaló munkájuk. — Ezen lelketlen, pénzsovár ós pénzimádó dologtalan élősdiek nagyon ügyesek abban, hogy kitudják választani tudatlanságban szenvedő áldozataikat, kiket oly alaposan tönkre tesznek, hogy arról koldulnak halálukig. A lelketlen élősdiekkelszemben több világosságot l Nemcsak tanítani, de nevelni is kell a nepet, s az ifjúságot, hogy legyen annyi alapos ismerete és tudása, a mennyi eiegendő neki arra, hogyha kilép az elet küzdő terere, o't helyét becsülettel megallja. Így lehetünk csak erősek. Erős testben, erős lélek ; erős lélekben erős akarat, mely biztosítéka a sikernek. Az ily ertelemben vett eiői egyénekből lehet csak erős család, társadalom, külöuíele jóléti, jótékony, humánus vallás-einülCíi lapon n>ugvó eg}e;iilet, szövetkezet cs kilr-Se r- hatalmas állam. Kíuek nem idealja mindez! . . . (Foljt. kov.) Dr. Kele Antal„ Márczius lö-ike 20-dü. A zalaegerszegi kath legény egylet folyó hó 20 án délutáu ünnepelte meg Márczius Llusát. Fényes közönség gyűlt össze az elemi iskola földszinti helyiségében délutáu 4 órára, mikor az ünnepély kezdetét vette. Az ünnepélyt az énekkar a Hymuussal nyitotta meg. Az ünnepi beszédet Vörös György lapunknak is muukatársa, egyleti titkár tartotta. Szépén, tömören, hatásosan méltatta a nagynap eseményét! Beszéde egyike volta helyi legszebb szónoki beszédeknek. Mindenkihez volt szava: az egyleti tagokhoz, a nagy közönséghez, különösen a magyar anyákhoz és a honleáuyokhoz. Ha ók küzdenek a hon üdveért, »lesz még unuep, s az felvirágzása lesz a hazának, — monda, — mi hogy teljesüljön : a kővetkező imával fordult az éghez: ».Vfiatyánk Isten! ki vagy a tnemben, — adj a uemzetuek, e kiváltságos magyar nemzetuek szabadságot, függetlenséget, isteu-télelmet és összetartást, — szenteltessék meg a te neved! — szabadság, egyenlőség és igazi testvériség, jöjjön el a te országod Legyen meg a te akaratod, miképpen a menyben, azonképen itt a foldon is, — s ez első sorban Magyarországnak mindentől teljes függetlensége, önállósága, boldogsága legyeu. — Mindennapi kenyerünket: szabadságunkat, függetlenségünket, annak védbástyáját, — az önálló magyarhadsereget add meg nekünk, és