Magyar Paizs, 1904 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1904-03-17 / 11. szám

¥. étf. Zalaeqepszeg, SSQ4. márczius 17 II. ezám. Előfizetési ár: J£gy érre 4 koron*. Fél évre 2 koron*, begyed érre 1 kor. Sgyes szám 8 fillér. Hazai iparczikkek hirdetése féláron : Egy oldal 20 korona. Nyilttér sora 1 kor. Szerkesztőség ég kiadóhivatal: Wlassics-utcza 26, Alapító és főmunkatárs: BORBÉLY GYÖRGY. Felelős szerkesztő: /,. HORVÁTH LAJOS MEG-JEL-ENIK! HETENKÉNT OST^TÖIRTOKIÖLSR ESTE. lárcziusi jegyzetek. Elől kell kezdeni. Alól a nagy néptömegnél, és talán más módszerrel, mint a hogy eddig próbálgatták. Kicsapott a medréből és messze elkalandozott a 48-as szabadság-lárma. Folyásának nincs iránya, nincs czélja, nincs termékenyítő ereje. Szavaljuk a Talpra magyart, énekeljük a Szózatot, puffogtatjuk a nagy szólamokat, kokárdát tüzünk a mellünkre, ünnepélyekre megyünk szép ruhában, tapsolunk akarat nélkül, éljenezünk itélet nélkül, és lelkesedünk lélek nélkül. Alakoskodunk tartalom nélkül. A történelemnek nagy iskolájában csak szinmüvészetet tanulunk. Az eszmék és a tettek nem követésre, csak szóbeli előadásra számitnak évenként egy-egy óráig. A drámát szinésnek játszódják, — előadók és hallgatók számára, pillanatnyi kedvtelésért. Gondolom, bizonyítást senki sem vár. Históriát mondok és nem politikát. Széchenyi azt mondta, hogy tegyük gazdaggá a népet, aztán nyomban ott van a szabadság. De ez a gazdagodás, látjuk, nem igen megy. Amint látjuk, inkább rongyosodunk, züllünk. S ennek oka, a mint a közgazdasági iró mondja, az, hogy évenként egy miliárd (ezer millió) koronát küldünk külföldre szükségleteink fedezésére, iparczikkekért. Ennek pedig az az oka, a mint a politikus mondja, hogy nem lehetünk függetlenek. Nem lehet boldogulni, azt mondj i, avval a bizonyos vám-sorompóval. Tehát a folytonos gazdagodás helyett folytonosan szegényedünk. Hát akkor mégis inkább Kossuthnak van igaza, aki azt mondta, hogy tegyük szabaddá a népet, aztán nyomban ott van a gazdagság. Igen, de Kossuth Lajos megbukott. Tehát egyik irány sem vezetett czélra. Dehogy! mondjátok. Csak az ember bukott meg. Az eszme nem. 48 győzött. Csak a legszorosabb politikai szabadság bukott meg. Az emberi és társadalmi szabadság — Egyenlőség, Testveriség czimén győzött. A szegény ember is tagja lett a nemzetnek. Nemzet lett maga a nép, a ki eddig nem volt az. Ez fölér egy uj élettel. — Igaz. De mit érsz vele? Egy uj élettel, de egy rosszabb rövid élettel. A nép csak rabszolga volt; a nemzet koldus és rabszolga és vérében megcsapolt lett. Jobb lesz tehát a Széchényi iránya. De a Kossuth módszerével, a Védegylet szellemében, társadalmilag. Minthogy már másként nem is lehet. Meg is alakult a Magyar Védő Egyesület Budapesten s országosan szervezkedik. Az a czélja, hogy nem politikai utón gazdaságilag emelje a népet. Ez az egylet a márczius 15 iki szónoklatoknak lép a helyébe — tettel. Jöjjenek most ide a szónokok — dolgozni. Az ország népe egy nagy erő lesz és kívánsága parancs lesz. Hogy ne adjunk ki évenként idegen haszontalanságokért egy miliárd koronát. — Egy társadalmi iskola lesz a Védő Egyesület, mely uj irányt ad a gondolkozásnak. Nem gyorsan. Keletkezik egy uj generáczió, melyet jobb nevelők, jobb iskolák és jobb anyák nevelnek, munkásságra, szorgalmatosságra, önérzetre és függetlenségre, kiknek keze alól vérszegények helyett egészségesek, majmok helyett emberek, s léha emberek helyett magyarok kerülnek ki. Erre az alapra jöhet a tudomány, a derdiedasz, a latin deklináczió és a csillagászat s tetejébe a filozofia és a művészet — még ha fényűzéssel is. De nem megfordítva. A márczius 15-íki ünnepélyeken a szónoklatokat és szavalatokat és a szent frázisokat morzsolgatjuk értelem nélkül. És morzsolgatjuk az iskolák tudomá nyának kétharmad részét is mint szent hieroglifeket, a melyeket senki meg nem ért, s a melyeket senki nem kíván, és a melyeknek ránk nézve nincs sem tárgya, sem tartalma, sem oka, sem czélja. Morzsolgatjuk szajkó módra, mint a hajdani szent remete morzsolgatta vala, a káromkodás imádságát értelem nélkül. Pedig nem igy kell tenni. Legelőbb gazdasági iskola és ipari iskola kell a nemzetnek, hogy saját emberségéből legyen kenyere, ruhája, egészséges vére és vidám képe. Ennek a vagyoni iskolának a tudománya megadja a Széchenyi féle gazdagságot. S nyomban ott van a szabadság, melylyel párhuzamos a szellemi iskola tudománya, s mely a művészetet megteremti és táplálja. A gazdag és szabad nemzet boldogságának koronája lesz a művészet. Erre a hármas lépcsőre rá kell lépni, ha azt akarjuk, hogy müveiteknek neveztessünk. B Oy. Márczius 15-én. Irta: Németh Blekné Andaházy Irene Azzal szokás vádolui korunkat, hogy materialisticus szivársága kipusztította a költőiségnek utolsó illúzióit, — kiölte az idealismusnak utolsó fellobbanását is a didergő lelkekböl, — és a nagy józanságnak ezen fagyos klímája alatt nincsen disze többé a sziv és kedély gyengéd virágainak, nincs termő talaja a nemes felbuzdulásnak, az eszmékért való igaz lelkesedésnek! . . . Ne kutassuk, váljon jogos-e a vád vagy sem? Mert ép a mai alkalommal örvendetes tudomást szerezhetünk arról, hogy a lelkesedésnek visszafojtott kis szikrája még fel-fel lobbaDik a közöny vastag hamurétege alól és felcsillanik a leáldozott idealismusnak is egy-egy réveteg sugara a prózai józanságba borult lelkekben bizonyságául annak, hogy még nem pusztult ki minden szépért és nemesért buzduló jobb érzék belőlünk! Hisz! ma nem a hiu mulatni vágyásnak léha szándéka indított, nem is önző czél vagy anyagi érdek hozott össze bennünket. Mégis eljöttünk, összesereglettünk, ifjak vének, kicsinyek és nagyok, — egy gondolattal, egy czélból, mint a hivők gyülekezete az Urnák házában. És ahogy ünnepnapokon a buzgó lelkű híveket áhítat, kegyelet és hála vezérli a templom megszentelt falai közé : ugy minket is ma, a nemzet szabadság ünnepén a történelmi nagy események iránti kegyelet, a honszeretet nemes felbuzdulása és a mártiusi halhatatlanok iránti hála hozott össze, hogy a megnyilvánuló közlelkesedés és egy egész nemzet közös együttérzése e napot a hazaszeretetnek ünnepi napjává avassa. — Eljöttünk, hogy bemutassuk kegyeletünk és hálánk szerény áldozatát azoknak, kiknek munkája, lelkesedése, önfeláldozása és vértanusága alkotta meg amaz epochális korszakot, melynek vívmányain, átalakulásain lett naggyá, szabaddá nemzetünk! Üres kézzel jöttünk ugyan és nem hoztunk sem aranyat, sem ezüstöt az emlékezésnek ünnepi oltárára. De elhoztuk ennél százszor értékesebb kincsünket : az igaz lelkesedés egész melegét, szívverésünk őszinte hódolatát! Bármennyire is elharapódzott manapság az anyagelvüség uralma, szellemi és reális életünk minden mozzanatát megtámadva, a kor szellemét hatalmába ejtve: — megtámadni, hatalmába ejteni még sem tudta ama »minden földi rútságokon felemelő idealismust, mely a haza — és szabadságszeretet, nemzeti nagyjai iránt táplált hála és tisztelet erényeiben gyökerezve fajunk lelki világának egyik legerősebb, leghatalmasabb alapja'« s melyen megszégyenülve törik meg a haladó századoknak változó szelleme! Egy szikla, ez, az idő folytonosságának zajló hullámtörései között; szikla, melyet nem birt megingatni ezer év viszontagsága, a bősz elemek romboló hatalma, — sem ármáuyos politika, sem idegen befolyás. Sőt szilárdabb, ellentálló képesebb lett a jövendő évezredek jövendő küzdelmeivel szemben! Ez az idealismus hajtó ereje volt az, mely az 1848-iki tavasz eljövetelével, az elnyomatás zord tele alatt nemzeti szabadságunknak már-már kihaló félben lévő fáján, dermetten szunnyadó rügyek bői egy varázsütésre zöldelö lombsátort fakasztott; mely nélkül ama korszakalkotó evölutiókat és a szent ügynek diadalra vitelét képzelni sem lehet! A kikelet szellőjével érkező ezen márcziusi napon az hevíti milliók agyát a rajongásnak szédítő mámorával és ez az a teremtő áram, mely a mindent ujjá alkotó nemzet ébredésével átjárja valamennyikünk lüktető ereit, melj a tavaszi napsugárral beoson a legridegebb kebelbe is, hogy diadalmasan hirdesse nemzetünk szabadságra ébredéséjek nagy ünnepét ! . . Ünuepi hangulat, kegyeletes áhítat van ma mindenütt széles e Hazában, a föld kerekén mindenütt sahol magyar képzelet szövi ábrándjait és mereng az elmúlt idők emlékein . . . .< Meglepi az izzadó robotost nehéz munkájánál, a hivatalnokot penészes aktái mellett, — a bujdosót vándjrutján, — a világ fiát léha örömei között. Benne van a nemz»t szivében, vérében meggyőződésében és századok századai, nemzedékek nemzedékei lelkesülni fognak ezen történelmi nagy nap példáján! — — — — — 1848. márczius 15-ikének dicsőségét megteremtette azon fontos körülmény, hogy a századokon át reánk nehezedett zsarnoki járom alatt rég chimaericussá vált ősi alkotmányunk, függetlenségünk és a szabadságért, az anyagi és szellemi kultura haladásáért való törekvéseink jogait, egy vészterhes politikával szemben a szentesitett törvényeknek megdönthetlen alapjára helyette ! Az az elkerülhetlenül szükségessé valt társadalmi és politikai átalakulás nemzetünk életében, mely szerint jog és kötelesség egyaránt el legyen osztva a haza polgárai között s melyért évszázadokon át vívott harczokban annyi honfi vér omlott ; — azok a népszabadságot, önálló, független állami létet czélzó nemzeti aspiratiók, melyeknek