Magyar Paizs, 1904 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1904-03-10 / 10. szám

Zaiasei§ö4, cstárcsÉus !0. §0. ssám, Előfizetési ár: Egy évre 4 koron*. Fél évre 2 koron*. Kegyed érre 1 kor. jKgyw szám 8 fillér. Hazai iparczikkek hirdetése féláron : Egy oldal 20 koron*. Nyilttér sora 1 kor. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Wlassics-utcz* 25, Alapító és főmunkatárs: BORBÉLY GYÖRGY. Felelős szerkesztő: Z. HORVÁTH LAJOS I^EGJELfiNIE HETENKÉNT CS"Ű"TÖE,Ti_)K:Ö3Sr EST? E. Magyar Védő Egyesület. Tisztelt Szaktudósig ur! A „Magyar Védő Egjesület"

1 a szervezkedés nagy munkájában végül szaktudósitő ur szives és hazafias íigybuzgóságára is szüksége van; a miért méltóztassék a hazai iejlesztés és pártolás nagy czéljainak előmozdítására működését szinte megkezdeni; és első sorban is egyesületünket airól értesíteni, hogy körzeteben minő iparok vannak, — mit eredményeznek, — hogyan prosperálnak, — s ha üzemükben vagy gyártásukban pangás volna észlelhető, — mik ennek okai, —- és miképen volna és hogy ezeken gegithető?" Másodszor ; Hogyan áll a hazai ipartelep vagv gyár, vagy kisipar az osztrák fejlett ipai versenyevei szemben, és az onnan becsempészett hamisitványokkal. Harmadszor: Kiknek bevonásával lehetne országos mozgalmakat vidéken ós az egyes nagyobb helyeken előmozdítani ? Végül — méltóztassék saját tanulmányait, észleleteit és javaslatait szakmája — vagy a körzetébe eső ipar állapotáról hozzánk juttatni, — és odahatni, hogy a társadalom utján, — lehetőleg minden hazafiasén érző ügybarát: a hazai iparpártolás nagy nemzeti és nemzetgazdasági czéljait megöt merve, az agitáczió terére lépjen — hogy csakis a Magyar Védő Egyesület védjegyevei ellátott bori származású áiukat követeljenek ! a kereEkedéwkben, hogy ezzel is — a ha?ai átulorgslom és megrende'és tömegessé legyen; — mert csak igy állithatjuk taipia a ncaguir ipart — és csak igy szoríthatjuk ki az idfgfn és osztrák ipart, mélyért évente 1.000 millió kor. mcgv ki a küiföidre. Hazafiúi tisztelettel JBudap'gt. Löheror Andor ügyvezető igazgató. leiele!. Igen tisztelt ügyvezető Igazgató ur! Levelét rendkívül nagyfontosságunak tartom. Vagyis a Vidő Egyesületnek azt a módszeréi, | hogy kérdezősködik a vidéki emberektől is; hogv összeszedik innen is a véleményeket. Szükséges ez a levél. Nem azért, mintha Önök nem tudnák, hogy mi a baj, s mintha nem tudnák rá az orvosságot is; hanem szükség van azért a levélre s a feleletre, hogy a Védő Egyesület ne csupán két-három, vagy két-háromszáz központi tagjával, hanem az ország társadalmának roppant súlyává', nagy táborának egcsz erejével menjen a küzdelembe. A küzdelembe; mert ugv képzelem, hogy a Védő Egyesület nem raktározza el az adatokat, hanem azokkal, a társadalomnak mintegy az erejével, panaszosként és kérelmezőként avagy talán követelődzóleg is a magas kormány elé s a törvényhozó testület elé járul és sürgeti, kéri, vagy követeli az orvoslást. Mint a hogy a ma érkezett levél szerint — látom — kéri a földm. minisztériumtól a len és kender termelésnek felkarolását egy rendkívül nagyérdekü és hatalmas feliratban. Oh, ha rágondolok, négy év óta mennyit óbégat a Magyar Paizs épen a kenderter melésnek mezőgazdaság-ipari ügyében! De az elszigetelt lárma nem ér föl egy macskanyávogással. Minél nagyobb erőt kel! vinni a küzdelembe. Valószinübb a győzelem. S miért volna kizárva a győzelem'? Szerény nézetem szerint ezt az igazságot erősítette Hegedűs Sándor volt miniszter ur is, mikor 1898-ban beledobta a követ a társadalom nagy tavába, mondván: pártold a saját iparodat, nép! Gondolom, ugy vélekedett, hogy amit a kormányok magukra nem tudnak elvégezni, hátha eltudják végezni azt a népnek a segítségével. Gondolom, ugy vélekedett a társadalom és minisztériumok viszonyáról, hogy a fa koronája mellett nem lehet tényezőnek nem tekinteni a fa gyökerét. S hogy a tövét kell megöntözni, ha azt akarjuk, hogy levelet, virágot és gyümölcsöt teremjen a ía. A négy kérdőpontra csaknem összevágnak a feleleletek. Képet adok előbb Zalaegerszeg iparáról. A tízezer lakosságú városnak ipartestületében föl van jegyezve 430 iparos, 71 különféle iparággal. E liszta szerint: Aranyműves, czementáru készítő, ezukrász és | mézes kalácsos, csak® ezukrász, ezukrász és kávés, czipő felsőrész készítő, ékszerész, építész, étkezdés, gépjavító, kávés, kelmefestő, kesztyűs, kéményseprő, kosárfonó, korcsmáros, kőfaragó, magpergető (gyár), sapkás, szikvizgyáros, szobrász és kályhás, téglagyáros : 1—1 (megjegyzem, hogy korcsma több van a valóságban); fényképész, fogtechnikus, géplakatos, kályhás, kefekötő, kertész, kocsigyártó, rézműves, szappanos, szállodás, szitás: 2—2; esztergályos, fésűs, kárpitos, kékfestő, mézeskalácsos, nyomdász, vállalkozó : 3— 3; cserepes, fazekas, könyvkötő, kötélverő, órás: 4—4 /bádogos, mészáros és hentes : 5—5 ; bognár, kalapos, kádár, takács, vendéglős: 6"—6; szíjgyártó: 7; kőműves, ig. kőműves, molnár, s>óbafestő: 8—8; ig, ács, mészáros, sütő: 9—9\ kovács, lakatos : 10—10; borbély és fodrász, hentes : 11—11; nőszabó : 13; magyar szabó: 15; szabó: 27; asztalos: 32; csizmadia: 44; czipész: 67; Amint lászik, terjedtebb iparágak: a bőripar (118), a faipar (56), a szabóipar (55), a vasipar (23). Az egész közül kettő gyár. A magpergető és az egyik kékfestő. Mindkettő virágzónak mondható. Magokban állanak. Egész országban is kevés a versenytársuk. Gazdáik szorgalmas etuberek. A magpergetőt valamicskével segiti a kormány is. Eredményességét azonban leginkább az segiti mindaketiőnek, hogy össze vannak kötve a kereskedéssel. A többi iparág pedig iparosaival együtt a nyomorúságban, vagy a nyomorúság szélén áll. A legrózsásabb szemüvegen nézve is 10%-nyi élhető a jó is bals rs váltakozásában ; a többi nem élet, sem emberben, sem iparban. Egy-két asztalosnak, bognárnak, czipésznek, csizmadiának van vig arcza, egy közepes kisiparosnak az élhető állapotját mutatja ; óriási erőfeszítéssel s egy kis szeren csével érték el ezt. De ez csak egy-kettő. Az általános állapot inkább hasonlít a lassú halálhoz. A minthogy meg is halt már több iparág. Még pedig előbb a speciális ősi magyar természetűek kezdtek meghalni. Nincsen itt már nálunk szűcs, tabak, irhás, finom szattyánbőr készítő, nincs tímár, nincs szürszabó, nincs gombkötő; itt már nem ismerik az osztovátát, tűzre került a szövőszék; sem gyárban, sem műhelyben, sem a gazdasszony házában nem zakatol a vetéllő. Nincsen itt már kendertermelés. S a len és selyemtermelésnek még nem jött el az ideje. A háziipar elpusztult, az üzleti kis ipar most haldoklik, a gyáripar pedig ide még nem köszöntött be — kivéve az emiitett két speczialis gyárat. Ennek a lassú haldoklásnak az okai — no hát ezt többféleképen is kifejezhetjük. Két oka van. Belső és külső. Magoknak az iparosoknak az iskolázatlanságuk. Isten mentsen, hogy egyesekre, személyekre értsem. Nagyrész iskolázatlan, általában is, az iparra nézve is. Ebből lesz a közöny, érzéketlenség (indolenczia), s a rosz portéka. Ez a belső baj. De olyant is tudok, hogy iskolázott és jóindulatu iparos, s a rossz viszonyok miatt mégsem érvényesülhet. Ekkor elkeseredik. Ez külső okból van. S alighanem nagyobb baj, mini az első. Az osztrák iparczikk ugy ül a nyakunkon, mint a hernyó a levélen. Nekünk dunántúliaknak még a vasutunk is ugy van készítve, hogy könnyebben közlekedhessünk Bécscsel, mint Budapesttel, vagy országunk többi városaival. Volna bár akármilyen okos az a fogyasztó közönség, s volna bár hazafias a kereskedőségíink : Bécs torkában vagyunk. Van azonban mindakét betegségre orvosság. Elsőnek orvossága a művelődés — általiban, de legalább elsősorban ipari szakiskolák létesítése. Tán jól emlékszem, szegény néhai Trefort miniszter ur milyen nagy lelkesedéssel állította fel a kereskedelmi iskola-palotákat, mert elragadta annak az igazságnak a heve, hogy a fejlett kereskedelem ga-dagsiíg,

ral jár. Persze. Mondaná Petőfi: de csak néhányakjavára. Az már nem jutott eszébe sem neki sem társainak, hogy: vájjon van é, amivel kereskedjünk ? Épitetlen tem lom tetejére rakta a csillámló toronygombot. A második betegségnek az orvossága: a külön vámterület. Ezt' nem én mondom: én csak leirom. Megkérdeztem egyenkint az iparosokat s ők mondják hogy : Önálló vámterület I Kívánják sokan az iparosok közül harmadszor a sok apró vásárnak a megszüntetését. (Azt hiszem, ez a kívánság csak azért van, mert minél kevesebb a vásár, annál kevesebb idegen rongy jön be). Ipari szövetkezeteket kell felállítani.