Magyar Paizs, 1904 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1904-02-18 / 7. szám

2 MAGYAR PAIZS 1904. február 11. Peterka esetéhez. (Válasz a „ Magyar Páizs" 1904. január 28-ik számában megjelent levélre.) Mindenekelőtt a „lapsus „linguae"-t. Hát édes uram, ne sokat „lapsus linguaeskedjünk." Ha ennek a szegény nyomorult nemzetnek a korcs tiai még sokáig lapsus linguaezuek, a vége az lesz az egésznek, hogy ellenségeink hurkot kötnek a nemzet nyakára ós akkor aztán már lapms linguae sem lesz többé. Különben: „Les loups ne se mangent l'un l'autre." A magyar nem a farkast, hanem a hollót képviselteti e példabeszédben. De mind a kettő nagyon ráillik a jelen esetre. Hogy lehet Peterkát védeni ? A ki védi, — azonosítja magát ő vele. Peterka Starcsevits elveit vallotta. A míg magánkörökben hirdette eszméit, addig nem volt veszedelmes. Mert a stridói intelligentiát még maga Strossmayer sem tudná megingatni hazafiságában. Am a mikor Peterka a nép között kezdé hirdetni eszméit, veszedelmessé vált. Hogy miért késett ezzel nyolcz évig ? Hja, erős várunk nekünk az állami iskola ! . . . Már hogy a stridói intelligentia a tenyerén hordozta Peterkát ? ! . . . Hát igaz, szerették. Mert jókedvű, a társaságot ezer tő férfiú volt. Ez azonbau nem jogosíthat fel bennünket arra, hogy mi akkor is védjük, a mikor visszaél a barátságunkkal. Ép az ilyenekkel kell a legkeményebben elbánni. Például ós okulással a jövőre nézve. E sorok írója megmosolyogja azt az állítást is, hogy ő ismeretlen egyén Muraközben. Azt hiszem, a levélíró azt akarja értetni ezalatt, hogy nem ismerem a muraközi viszonyokat. Ezt megczáfolni is feleslegeinek tartom. Azonban megjegyzem, hogy czikkem megírásánál nem volt czélom a személyeskedés. Ezt gyűlölöm ée utolsó fegyvernek tartom. Tisztelet a muraközi papnak, annak a ki magyar és jó hazafi. Ha pap legyen pap, és ne a horvát érdekek szolgája. Miért nem szól soha senki semmit Gaspartin főtisztelendő úrra ? 0 róla lehet mondani, hogy megtanult magyarul, de Peterkára nem! ... Ő se nyilvános, se titkos szolgája nem volt a horvát érdekeknek. Azután Posilovics urat sem kell ám védeni. Olyan dolog az kérem mintha borsót hánynánk a falra. Azt hiszem tudják, hogy mely időben és milyen viszonyok között kerillt a püspöki székbe. Szeretném befejezni mondókámat. Mert nem szeretnék visszaélni a szerkesztő ur jószívűségével, hogy helyet engedett soraimnak b. lapjában. De egyre mégis ki kell térnem még. A levélíró azt mondja egy helyen : „Végre zágrábi Érsek ur Posilovics György ő nagyméltósága papjait azzal küldi szét az egész érsekségbe, hogy Isten igéjét hirdessék, hogy apostolai legyenek szent hitünknek, nem pedig az izgatásnak és a nem magyar szellemnek . . ." Szóval a pap ne legye i se izgató se pedig a hazafias szellem terjesztője. Az első tilalom helyes, a másik azonban nem. Jól értsenek meg engem, iparkodom egyszerűen elmondani. Egyszerűen kérdezem, hogy miként van az mégis, hogy az első tilalom daczára is oly sokan izgatnak, a másodikat azonban oly szorosan igyekeznek megtartani. Szóval közönyösek minden iránt, a mi magyar. A pap azonban ne izgassson a magyar haza és a magyar állameszme ellen, hanem szükséges, kell, hogyha a magyar hazának a területén működik, ha magyar törvény védi, ha magvar kenyeret eszik, hogy akkor szolgálja is azt a hazát becsülettel híven, legyen példaadója a népnek is; mert hiszen az ő kezében van a legtöbb és a legalkalmasabb eszköz, hogy a népet hazaseeretetre oktathassa. „A kereszténynek első kötelessége az Istenre, második a hazára, harmadik a családra vonatkozik." Ezeket mondja Szt. Ambrus. Azt hiszem hogy ezek a muraközi papokra is vonatkoznak. Ennyit tartottam szükségesnek elmondani, azt hiszem elég is volt. Nem akartam sérteni senkit, csak az igazsághoz hiven tartottam magamat. Amicus Piato, sed magis araica veritas! . . . Tisztelet azoknak, a kiket illet. F. L. - S. i kath. legéng-egylBÍ mulatsága. A zalaegerszegi kath. legény-egylet, mint legutóbbi számunkban is jeleztük, e hó 14-én tartotta meg a Korona szálló termeib ;n téli mulatságát, mely úgy erkölcsi, miut anyagi siker tekintetében méltán sorakozik, legény-egyletünk előbbi mulatságaihoz. A tánczmulatság felolvasás, ének és szavalattal lévén összekötve, mondhatjuk élvezetben dus estét nyújtott e szép czélu egylet, éppen ugy, mint már oly sokszor! A műsor rövid, 5 pontból állott, de élvezetes, s a mi a fő, magyaros volt; ugy hogy többet ért, mint egy 15—20 pontos, — német, sváb s tudj' isten minő színezetű és szellemű műsor! Különösen jól esö hatást gyakorolt Arany János mester müve a nCsoda szarvas regéje,« mely költészetünk egyik gyöngye s nótája is magyar szerző müve: s az a kuruez dalok gyönyörű, szivet rázó nótáira emlékeztet: azokat a szép, elmúlt, dicsöségteljes időket varázsolván lelki szemeink elé, a hol a lélek a hazafias gond, vagy a nyert csaták súlya alatt majd borongott, majd meg vigadott! Ezt a minden izében mester müvet dicséretre méltóan adta elő az egylet kebeléből alakult vegyeskar, a melyet Horváth János tanító ur vezetett, és tanított be, s melyet Erdős Tivadar fógymnasiumi tanár ur, mesteri zongora játéka kisért. Természetes, a mist említett urak, a siker oroszlán részének, részesei. DJ kezdjük elölről. A műsort czigáuy zene után, KaulYmann Mátyás vármegyei aljegyző ur felolvasása nyitotta meg. Az ö szokott, tartalomdus, kedves előadásához nem kell kommentár. Egy alkalmi darabot olvasott fel melynek jutalma csak taps lehetett; a mi meg is történt. A felolvasás után jött, a fentemiitett és méltatott ének szám. A vegyes karban énekeltek a következő hölgyek: szopranisták: J inzsó Erzsike, Kovács Erzsike, Lakics Anna, Mentes Erzsike, Modvéssy Szidike és Mariska, Mojzer Annuska, Szabó Rózsika, Tornyos Erzsike. Altisták: Bita Mariska, Jálics Mariska, Lakics Map'ska, Moluár Mariska, Tölti Annuska, Vörös Katinka és Zinaicz Annuska. A hölgyeken kívül a daloskór még 20 férfi tagból állott. Szólókat énekeltek: Wollí József (Magyar) szerepében. Ennek az embernek a mellében egy kincses bánva van. Oly szép, oly kellemes, bariton hangot mint ennek a fiatal embernek vau, ritkán vau alkalmunk hallani. Mikor szólóját elkozdte, minden szem ö reá fordította sugarát, mikor elhagyta bánatos kuruez dalát, sok szom nedves volt a binatot csalt, gyönyörű hangnak hallitára. Ott A. Imre (Hunor) méltán sorakozhatik, bár sokkal gyengébb, de kellemes kis haugjával társa Magyar mellé. Vörös István (I. bajnok), Moór Sándor (II. bajnok) szerepét énekelték. A mesteri műben szavalatok is fordultak elő, azokat Pers Márton, WolfT József, Károlyi József, Lukács Márton és Kenyeres József egyleti tagok adták elő. Ugy az egyes szólók, mint a szavalatok méltó részei valának a nagy egész karnak, amely ugy megjelenés, mint előadás tekintetében igen sok színházi karral kiálta volna a próbát. Az ének után szavalat következett: »Ébredés« czimü nagy hatású költeményét adta elő Moór Sándor egyleti tag. Nagy hatást ért el; sokan gratulálták ; mi sem vonunk le sikeréből semmit, hanem azt mondjuk hogy a költemény kötött múzsaja az irodalomnak; s abból egy szót felcserélni, kihagyni, hozzátenni nem szabad! Mert a költő megtalál fordulni a sírjában, ha meghalt, összevész velünk ha él! Jó tiszta hang-anyag, érzelem-dus kebel, jó lesz többször síkra állítani és csiszolni, még nagy eredményt érhet el. Egy kedves bohó jelenet jött a komoly szavalat után: Mítczinger sÜgyetlen ember« czimü monológját adta elő Kiss Ferencz egyleti tag. Igaz, már a darab is oly kedves, hogyha halljuk, nevetünk, hát akkor mikor előttünk látjuk azt a mindenkinek neki eső »ügyetlen embert!* Kis alakítása, bár kifogás nélküli nem volt; de legalább annyira jó és sikerült volt, hogy a közönség elejétől végig a legjobb derültségben volt: ez pedig maga siker. A tréfa után a daloskör lépett ismét a küzdtérre, hogy felvidítsa az amúgy is lobbanó kedélyeket! Három gyönyörű magyar dalt adott elő, a melyet a közönség háromszor újrázott meg. Vé^re már a negyedik előhívásnál a mindenképen tánczolni kívánó daloskör helyett a mester jött csak a lámpák elé. Jó ís volt! nyílt színen kapta meg a jutalmat, olyan taps viharral jutalmazta a közönség Horváth Jancsi fáradságát, hogy azt még Konti is megirigyelné, ha élne! Node az óra '/?10-et mutatott, a kedv felvolt a végsőig fokozva. A szék- tábor kiröpült, 2 perezczel az előadás után a pezsgő fiatalság már lejtette a csárdást, a vidám kedvnek a reggeli 6 órai Rákóczi-induló vetett végett. — Mellesleg megjegyezzük, hogy a kedélyes estét részben a mi kedves társunknak Vörös György egyleti titkár körültekintő és mindenre kiterjedő intézkedésének is köszönhetjük, jobban mondva neki is van oroszlán része a sikerben. Es Kún Vimos elnök örvendhet, hogy fokról fokra emelkedik az ö egylete. • Jelenvoltak: asszonyok : Csertán Károlyné, ki az egylet zászlajának anyja, Borbély Györgyné, Bedó Vendelné, Bita Károlyné, Fülöp Jánosné, Gergácz Györgyné, Goldflager Dezsöné, Gáspár Jánosné, Horváth Jánosné, HofTuaauu Frigyesné, Jauzsó Sándorné, Jálics Ignáczné, Károlyi JózsefKakas Agostonné, Kovács Ferenczné, Mentes Györgyné, Medvéssy Józsefné, Molnár Vendelné, Mojzer Józsefné, Mojzer Ferenczné, Németh Ferenczné, Pataky Pálné, Pintér Györgyné, Szakony Józsefué, Szabó Györgyné, dr. Szigethy Elemérné, SimonfTy Endréué, Thassy Kristófné, Tornyos Mátyásné, Tólli Flóriáuné, V*rga Gyuláné, Vörös Györgyné, Vörös Istvánné, Vörös Ferenczné

v Vörös Jánosné, Waldhauser Lajosni, Zimicz Ferenczné. Leányok : az énekkarban fent említett leányokon kívül még jelen voltak: Badö Matild, Bencze Rózsika, Bézsenyi Manyika, Bita Eluska, Czvetkó Annuska (Nagykanizsa), Fatér Laura, Hollóssy Mariska, Károlyi nővérek, Mojzer Mariska, Németh Rózsa, Ricbter Jozefin, Rusznyi Ilona, Szakony Anna, Simonffy Mariska, Szigethy Elvira, Tornyos Mariska, Vörös Manyika. Felülfizettek: Csertán Károlyné zászlóanya, Hertelendy Ferencz főispán, Legáth Kálmán apát, dr. Kjein Lajos 5—5 koronát, dr. Thassy Gábor, dr. Szigethy Elemér, Köuigmayer János 4—4 koronát, Thassy Kristóf 3 kor. 60 fill., Kun Vilmos, dr. Háry István, Varga Vilmos 3—3 kort, Volper Pál 2 kor. 80 fill., Németh Gábor (Csács) 2 kor. 60 f., dr. ltuzsicska Kálmán, Várhidy Lajos, Vass Jenő, Vizlendvay N., Unger Antal, Hauk Ferencz, Pál József, Klein Jakab, Péterfy Sándor 2—2 kor. Vörös György 1 kor. 60 tilt., Borbély György, Singer MiKsa, HofVmann Fülöp, Szakony István, Mentes György, Wapper Ignácz, Horváth Károly, Fülöp János, Gergácz György, 1—1 kor., Simoutl'y Gyuláné, N. N., Jálics Ignáczné, Práger Ödön, Vörös Jánosné, Schmidt József S0--80 f, Fodor Gábor, Döme Pál, Bencza Józsefné, Richter Vincze, Molnár Vendelné 60—60 f., Nagy Gyula 50 f,, Jauzsó Sándor, Medvéssy Józsefné, Torok Károly, Károlyi Józsefné, Bedó Kálmán, Kakas Ágoston, Bézsenyi György 40—40 f., N. N., Németh Ferenczné 20—20 fill. Amikor az egylet elnöksége az adakozók szívességét megköszöni, nem mulaszthatja el egyben magköszoirui az összes közreműködők szíves fáradozását, különösen Horvát János és Erdős Tivadar urak önzetlen fáradozásáért, a szereplő kedves hölgyek kitartó készségéért és odaadó buzgóságáért a legmélyebb háláját ezúton is kifejezni. Látó (ii)Muravidéki levelek. (XXII.) Visszaemlékezés és még valami. Mintha csak most is ott ülnék a parton, ott a hol egy kis patakocska lezuhanó habjait magába nyeli a Mura es nézném a lenyugvó nap aranysugarait, oly élénkén élnek még lekemben az emlékek. Szinte hallom a patakocska csergedezését, majd egy másik hang, egy csengő dallam érinti fülemet; onnan túlnan, a Mura másik oldaláról jő. Takaros kis menyecske hangja .... Gondtalanul énekelget, majd mikor észieveszr, hogy figyelem elhallgat .... Majd oda tapad a szemem a szőlőkoszoruzta dombokra, kütonö-