Magyar Paizs, 1904 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1904-12-29 / 52. szám

Zalaegerszeg, iSíii. deczember 29, 52. szám. SiótuttAsi Ar; ' Hy Svn 4 boron*. Fél ?r« 2 koron*. érr« 1 kor. Íjíyeí ssám S fillér. Hirdetések dija megegyezés szeiint. Wyilttér sora 1 kor Szerkesztősig és kiadóhivatal : Wlassics-utcza 25, Alapító és főmunkatárs: BORBÉLY GYÖRGY. Felelős szerkesztő: Z. HORVÁTH LAJOS MEGJBLSNIK EETEKKÉWT O S "ŰR T £> IR, T O K Ö N ESTE. 1905-ire előfizetésit nyitunk a WSagyar Faizsra évi néyy koronával Vezessen minket az igazság szelleme! E a pro»ramoi beszedünk. Evvel tudjuk szolgálni a magyarság ügyét is. Szerkesztőség. Uj évre. Jövő esztendő! V .ijon boldogabb léssz é, mint a/ elmúl', vagy boldogtalanabb? Isten tudja. Isten! Nagy es hatalmas, mindenható Istenünk ! Te nviidfiit tud-z. Még a rosszat is jóra tudod változtatni. Vái'O'tasd jóia & mi boldogtalanságunkat Adj nekünk boldogságot. Adj munkáskezet és egészséget a szántó-vetőnek, bogy szántson vessen; aztán adj a földből neki termést, h<>gy legyen kenyeie ós hogy legyen mindnyájunknak, amit együnk. Adj a/. ipüOMiak jó kedvet és szorgalmat a munkaho , higv dalolva veis r.yezzen a külföld iparosaival ós adj magyar közönségének becsületes szerénységet, testvéri szeretetet, hogy elégedjek meg honfitársainak iparkodó munkájával. Adj bu'ga>m t a keieskHőnek hofey szorgosan "gyújtson magának es csafcdjának a számára, de ad] igazságos es méltányos érzelmet is, hogy faradú-aga értekén tul többet ne óhajtson, — és ciíid ít'kebe a nemzeti krzérzéat. a közügy iránti sze netet, hogy r agán emelkedésével és boido gu'á.'-óvi'l páihmamosan emelkedjék és boldoguljon a/ ő közön-ege, a nemzete ia, a kereskedelem utján Adj, s/ereto Isten! a hivatalnokoknak, a tisztviselőknek ktdvet a munkára; add beléjök a szorgalnaatossátnak, a pontosságnak, a hűségnek a Ulket ; add belejök a felsőbbek iránt a bectü lettel járó alázatos tiszteletűik a lelkét; de semmikepen se fojtsd mig szivökben az önállóságot, szabadság Istene! Önts a kisebbekbe és a nagyobbakba is lelkiismeretesség t igazság Istene! Adj Uram Isten, a kormányzóknak oiyan böleseséget, h. gy a nemzet ja\ara munkálkodhassanak A dj meg bennünket olyan szentlélekkel, hogy •zetessük egymást, a nemzet fiait, testvérekként, — s-zülefés, rend, vallás, vagyon, foglalkozás különbségeinek a tekintete nélkü), — s csak azt nézzük hogy magyarok vagyunk. C ak egyet nem kérünk, jósáuos Istenünk ! Ne add nekünk azt a bárány-türeímet, hogy a bántalmazásra a másik arczunkat is tartsuk. Ruházz fel minket a védekczes köntösével. S ha másként nem lehet, a vedelem czéljára, add ránk akár a megtorlásnak is a tégy verzetét, bosszúálló Isten ! Mert életet adtál nekem Uram! És te adtad nekem az életet. És még egy rendről ne feledkezzél meg erős Isten, magyarok istene ! Adj erőt az iró tollába is, — varázshatalmat, hogy eredménynyel hirdesse az igazságot, hogy hirdesse a békét és a szeretetet. Varázsold a tollát angyal arczczá, hogy csókolja meg vele a jókat, és a nemeseket, — de ha kell, változtasd a tollát lángostorrá, hogy verje ki a gonoszokat a táisaságbol, a miképen Te magad is Jángpallost>al kiűzted a kertből a bűnösöket s a miképen legkedveltebb Jézusod is ostorral kergette ki a templomból a kufárokat éa a rablókat. — Hallgass meg minket könyörgéaünkben szent atyám ! Borbély G yörgy. A zalai szövetkezetekről. Emlékszem, mikor zelőtt őt évvel fogyasztó szövetkezetet csináltunk Zalaegerszegen, sokszor előhoztuk beszéd <özben, és komolyan is tárgyaltuk hogy vig. ázzuuk, ha neki kezdtünk. Mert vagy-vagjos állapotban vagyunk. Vagy semmi se legyen, vagy nem szabad annak megbuknia, r-pen azért, mert elég nagy fel kavarodással ' ezdődött a dolog. Jói emlékszem, azt mondtuk, hugy ha ez a szövetkezet megbukik, akkor nemcsak az a néhány forint anyagi kárunk lesz, és a bukásnak nemcsak az erkölcsi fulánkja fog szúrni, — hanem fé! vagy egész századra közvetve bár megöltük magát a szövetkezeti eszmét ezen a vidéken Tehát jó előre elég -ulyos vádat emeltünk magunk ellen az esht tőségekre. Ennélfogva bőrünkre menő dolog volt minden erőnket megfeszíteni, hogy élj^i a szövetkezet. És megbukott. Itt az érzékeny embernek kétségbe kellene esni, ha nem tudnók Uogy a jó szándéknak és & jó&KAIútnak SOIKT üincseii erúoicöi bukása. Ezelőtt mintegy lő esztendővel Jtney, volt pénzftgyigazgató már csinált volt itt a tisztviselők számára valami fogyasztó-féle szövetkezetet. Hire-pora is al

;g van egykori létezésének — Záborszky József is sokat törődött ÍÍ tisztviselők érdekében egy önsegélyző szövetkezettel. Csak egy darabig állhatott fenn gyenge lábbal. -— Hogyan és miért állhatott volna fenn tovább 2—3 évnél a dr. Kele Antal-féle fogyasztási szövetkezet is? — Hogyan állhatott volna fenn, mikor utána Odor Géza, pénzügyigazgató igen komoly jó akarattal kezdett neki a tisztviselők szövetkezetinek. Lelkes gárda vette körül. Sez a szövetkezet mar születése előtt meghalt. Mindent elkövettek pediíf, hogy megszülessék és éljen. Kihagyták a cziméből a gyűlöletes „fogyasztási és értékesítési" szókat; de benne maradt a „szövetkezet" szó. A magas minisztériumban már az alapszabály megerősítésénél annyi akadály találtatott, hogy a kezdeményezők megunták a dolgot s annyiba hagyták az egészet. Hogy aztán most már Zalaegerszegen a a szövetkezeti eszme félszázadra é, vagy egész századra nézve halt meg, azt nem tudom. De azt tudom, hogy egyik kezdeményező sem volt gyilkosa saját magzatának. Sőt az a szerencsétlen eszme is csak annyiban saját maga oka a saját maga halálának, mert létezett. A mag megmelegszik a földben, életjogát követeli, az ellentálló akadályokkal szemben óriási küzdelmet fejt ki a létért, életének a szabadságáért — az a cseppiutett kis fűmag, s megrepeszti a sziklát és kibúvik a szabad levegőre; meglátja a napot, s örömében egy arasznyira nő a szép fűszál. Aztán jön a marha és leharapja. Oka é ennek a szegény fűszál, hogy őtet megették? Oka é a föld, amely termelte? Oka é a kőszikla, mely utat nyitott neki az életre? Sőt a marha sem "Nika. Ha nem volna olyan önző, hogy a saját bendőjébe t^gye, akkor legalább is eltapossa — tudatlanságában. Csakhogy evvel nincs kipusztítva a fü. Várni kell egy kicsit, még jobban megnő. Tudják ezt jól a gazdák. Ha ritka a vetés: lekaszálják, vagy ráeresztik a nyájat; megkínozzák a füvet és a földet, mintegy ingerlik evvel a támadással, hogy nagyobb és szebb életerőt fejtsen ki. És ki hinné? Tömöttebb lesz a vetés Zaiavármegyébon ma 69 közgazdasági szövetkezet van. Igaz, hogy 3—4 felszámolás alatt van, de a többi meglevő még mindig több hatvannál. Es többnyire az utóbbi években keletkeztek. Mert most van az idejük. Édes-kevés lajt jelent tehát az, hogy magában Zalaegerszeg városában négy is megi ukott. Ha itt megbukik négy és a szomszédb íí létesül öt: ez haladás. Nemsokára eljön az az idő is, hogy az emberek ruinuiTyajáu, tenát koziok a kereskedők is átlátják á teljesen meggyőződnek arról, hogy semmi féle szövetkezet nem ellensége sem a kereskedőnek, sem a kereskedésnek, senkinek sem ellensége, hanem mindenkinek, mindnyájunknak barátja. Bár eljőne minél előbb arra a közügyre megtanító és fölvilágositó szellem. Borbély György. Csányi Lászlónak egyik kiálványa, „Baranya, Somogy, Tolna, Vas, Veszprém és Zalavármegyék" nemzetőri őrseregeihez.*) Magyarok ! A haza, felséges királyunk koronájának lers ebb gyöngye veszélyben van, — veszélyben, melyet csak fiai lelkesült bátorsága háríthat el. A szabad magyar földnek szabad polgára, társatok ós testvértek, ki már vérzett a hazáért, hirdeti a vé-zt. Honunk kebelében a felzendült ráczok Bácsés Torontálmegyében megkezdték a harezot ós onrják a polgári vért. — Horvátországban is lobog a pártütés véres zászlója, és nemzetünk kiirtására törekszik a vakmerő ellenség. Magyarok ! ha gyáván, védetlenül, becstelenül nem akarunk eltűnni a nemzetek sorából, fegyvert kflt ragadnunk, fegyvert, de nem horvát rokonink ellen, kiknek eldődei századok vórzivatarai közt mint bajnokok s bajtársak küzdöttek velünk a csara téréin, hanem azon rakonczátlan szerencsevadászok ellen, kik kül czimboiáikra támaszkodva, széttépték a töi vényes kapcsolat szent kötelékeit. Magyarok! nemzetőrök! a haza, kirágunk koronájának legszebb gyöngye, veszélyben van, azért fegyverre, hazánk védelmére. Ciélja legyen a nemzeti őrseregnek országunk ős határainak megvédése, s a polgári háborúnak eltávolítása, mi nem foglalni, csak őseink hazáját megvédeni akarjuk — mi nem más nemzeteket *) E kiáltvány nagy negyedrét nagyságú papiroson,. Pécsett a lyceumi nyomdából került ki. Egy példány van belőle Zalamegye levéltárában. Nóvák Mihály szívességéből közöljük, ki a nemsokára megjelenendő könyvéből engedte át