Magyar Paizs, 1904 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1904-02-11 / 6. szám

2 MAGYAR PAIZS 1904. február 11. a földet lakjuk, de ugy találtam s ugy van, hogy az emberi természet jelen álbpotában, ezeu egyen­lőség lehetetlen. Ugyanis a birtokra nézve tegyük föl azt, hogy osztassék föl közöttünk a föld egyformán s legyen egyiknek annyija, mint a másiknak ; kérdem: egyenlően fog-e teremni akkor mindnyájunk föld része ? Bizony nem! Hát az idő egyenlően fog-e kedvezni mindenütt? Nem! Emlitsem-e azt is, hogy akkor is lenne elég dologkerülő, naplopó, henye, kinek földjét csalán ós tövis lepné el. akkor is leune részeges, ki elinná, já­tékos, ki elkártyázná, fényűző, ki elpazaroiná vagyonát. S ezekből mi következik? Az, hogy akkor is ott lennénk, a hol most ; mivel akkor is egvik szegény lesz, a másik gazdag, egyik koldulni fog, a másik bőségben fog élni. S igya birtokra né va lehetetlen közöttünk az egyenlőség. De lehetetetlen a rang, hatalom s méltóságra nézve is. Ám tegyük föl: ne legyen senki feljebb­való, akinek engedelmeskedni tartozunk ; ne legyen biré, aki büntessen ; ne legyen hadviselő osztály, hanem legyünk mindnyájan egyenlők ? meddig fog ez aianjegyenlőség tartani ? Bizony semeddig sem. Meit megmaradván mostani természetünk, akkor sem leszünk mindnyájan jók, hanem miként most, ugv akkor is üldözni, sérteni s károtitani fogja egyik a másikat. A mi továbbá a foglalkozásunkra vonatkozó, köztünk levő külömbséget illeti, ezt egyenlővé tenni teljesen lehetetlen. w * * Bármennyire különbözünk is azonban egymás­tól ez életben, mégis igen sok tekintetben egyen­lők vagyunk. Ugyanis: egy Isten teremtett mind­nyájunkat, s mindnyájan ember nevet viselünk, mindnyájan test s lélekből vagyunk összeszer­kesztve. És e földi pályán meddig jár az ur? Nem tovább, csak a sirgödörig ; maddiga s:o!gi ? ő is ott véazi pályáját, ahol a dnsga dag? nem tovább csak a sirgödörig ; 8 a koldue ? ő is idáig. De vagyunk-e még egyebekben is egyformák itt e földi életben? Igen. Egyformán nemes e föld hátán minden ember, aki kötelességét betölti s bün-mocsok és nemtelen tettekkel nem szenyezi be nevét. Egyformán szabad e föld hátán rahden imber, ki a törvény korlátjai között él 8 bűnt nem cselekszik. Tisztelet s dicsőség illet tnirden embeit, ha jámborul futja pályáját s eiénykoszo­iut viv ki magának. S a mi a szenvedést illeti? Arra is mindnyájan rá-zületünk. S a tökéletes bol­dogság ? itt annak csak nevét tudjuk, az itt senkinek cem jut. Polgári feltűnés ós hasznosság ? mindnyájan hasznos tagjai vagyunk a társaság­nak, ha tisztünket, kötelességeinket serényen, s pontosan teljesítjük. Cselkó József. Zaklatások a szabályrendelet tökéletlenségei miatt.") E czimen, ezen lap legutóbbi számúban meg­jelent közleményre, bár hivatali eljárásomért, csak a köztörvények és felettes hatóságomnak tartozom felelősségei, mégis, mivel a tisztelt czikkiró ur, közérdekűnek tette meg saját ügyét, csak a köz­érdek szempontjából válaszolok. Közismert dolog, hogy a rendőrség legtöbb ténykérdésére szokták, a .,Zaklatás" kifejezést használni különösen, a kik egyéni érdekeikben vélik sértve magukat; pedig ha egyesek a köz­érdek védelme miatt szenvednek is, azt épen a közérdek érdekében el kell tűrni. Nem tehetem a magamévá ezt az álláspontját a czikknek, hogyha nem áruibatok nem is tisztitok, mart ünnepi alkalmakkor nagyobb lévén az utczai forgalom, a le nem tisztított, síkos asplialton, az is kitörheti a lábát, a ki nem vásárolni, hanem templomba megy. Ténybeli tévedése a czikknek az, hogy H. kereskedő s órás szomszédja fel lett mentve, mert ugyanannyira lett büntetve, mint a czikk tisztelt írója, a kereskedő fel lett ugyan mentve, mert nem volt törvényes alap megbüntetésére s ha ötet me büntettem volna s a czikk tisztelt íróját mentettem volna fel, talán akkor az irta volna meg czíkkét a rendőri zaklatásokról. E szerint, már magam is jobb szeretném ha * Ilyen s h&sonl'i kl/iiayi dolgokat díjtalanul kőzliinki de a tartalmúért a ciik!>ir i f.'leks Sz. valami „Jutalmazási főnöknek" tettek volna meg, node talán ott is érne ilyen gáncs, azért hát a közérdek megnyugtatására mondom, hogy mig e helyemen leszek, a törvények s rendeletek értelmezése és végrehajtása körül, annyival inkább sem hagyom magam befolyásolni, mert mindéí hivatali ténykedésemmel szemben, jogorvoslást bárki is kereshet. Csentericz Béla v. rendőr-kapitány. Érthetetlen közöny. A mult számunkban hirt adiunk arról az örvendetes eseményről, hogy tisztviselőink meg­értvén, az idők sürgető szavát, — mozgal­mat indítottak, mely sorsuk javítását czélozná. Tömörülni, szövetkezni óhajtottak, hogy el ne veszítsék lábuk alól a talajt. De sajuos, ugy látjuk az idea, idea marad, a lelkesedés szalmi­iáng volt, az elhangzott szép beszédek, csak be­szédek, — tettek, nélkül az előkészítők, a buz­gólkodók kifejtett tevékenysége teljesen kárba veszett munka volt! Érthetetlen! Hit nem igaz az, hogy a tisztvi­selők a legszánalmasabb páliái a társadalomnak? Hát nem igy áll, a hogy mondják, hogy a „nyomorult tisztviselők!" Hát nem kell segítség, nincs szükség eszközre, mely a tisztviselőt a rohanó ártól megmentse? Fényes csábító lett a tisztviselő élete; hogy oly nagv volt a iészvótlensóg a január 31-diki éi­tekezleten, hogy elhatározták, hogy majd egy másik alkalommal határoznak ! (ha tudtuk!) Igazán! megáll a szemlélő esze, kérdezvén ön magától; ki itt a bolond, az e, aki azt kiabálja, hogy itt az idő, hogy megmentsük tisztviselői kart, szövetkeznünk iga/aink a megmen'ésére! Vagy az e, aki láczáfol a kiabálóra: „mit b-s/élsz ? a tisztviselői kanul ugy ns nyilatkozzék senki, van annak mindene.'" — Van ! zálog czédulaja, adóssága, hova s tova 5—6 gyereke. Társadalmi kötelezettsége; hitele: az nincs! Sóher, könnyű, mondja a kereskedő, mikor „írja a többihez u-zel fizet, illetve a fiikeros mikor ,.jöjjön elsejen'' elégíttetik ki! Mikor látod be igazát annak, aki meg akar : menteni hazám tisztviselői kara? Nem okultál még ? Nincs előtted mag ezer ok arra, hogy belásd, hogy csak a szövetkezés, az összetartás menthet meg tégedet s családodat a romlástól ? Kis tisztviselők, a ti éideketekort küzdeni aka­| rókát miéit nem hallgatjátok meg? Miért tartottátok magatokat távol a január 31 diki értekezlettől? Hiszen először titeket óhajtanak segíteni, a ti nyomorotokat akarják enyUiteni! És ti magasabb rangú tisztviselők, miért tündököltetek távolietetekkel, hiszen min­j den olyan mozgalomban, mely alantosaitok sorsát közvetlesüi, a tieteket közvetve czélozza segíteni kötelessógtek sorbi állani, s küzdeni! De haj ! Mi nem születtünk aria, hogy az üdvös alkotást megisnif-ivén, annA diadaláért síkra tudnánk szállani! Maradi nép vagyunk mi magyarok, ez a rosz szokás, ez a minden iránt kö/.önyös természet hatotta át ugylátszik a tisztviselői kart is! Vármegyei tisztviselő egyetlen egy kivételével, a városi tisztviselők pedig egyakaralulag, kicsin­•ől, nagyig távol valának ! ílát miéit e közönv? Ti váiosi Ó3 vármegyei ti ztviselők nem vagy­tok rá szorulva akár közvetlen akár közvetett segélyre ? Igazán irigylendő a sorsotok ! Jó mód, külön kaszt szelemmel birtok ! Szép tőletek. Ez isten­áldás! Ne is egyesüljünk, ne is tömörüljünk; nem nekünk vaio az! nem bi/.'a ! Hadd szolljon a dob a fejünk felett, csak a holminkat viheti el, a végrehajtó, a fizetésünk ugy is lefoglalva van, onnau már nem érhet veszély! Vagy talán mégis meggondoljátok magatokat? .. Jó lesz érdeklődni s.oisotok iránt! Talán még egészen nem késő ! Egy tisztviselő. életből. Idegen. Báró Kotródi: És kikapta a marhakiállitáson az első dijat, én vagy a vőm? Gazdatiszt: Egyik sem méltóságos uram, hanem egy idegen ökör. Monolog. Kohn ur monologizál : Deturcsák az emberek! Őszkor: vagyok Kohn ur, télen : nagyságos Kohn ur, tavaszszal: a Kohn za ;dó, ós nyáron: & büdös zsidó. - Sopínkodás. — Rigó ur ! a maga leányai valóságos istennők. — Mi hasznom belőle ! ha mindenki imádja, de senki el nem veszi őket Védelem. Biió: A Sipos azt állítja, hogy ön pofon ütötte. Mit tud védelmére felhozni ? Pokrócz: De bíró ur ! nézze mag ezt a pofát ! Nem kell ezt pofon ütni ? Reggel. — Nos hogyan aludtál fórjecíkém ? — Kérlek ne vedd rossz néven, de nagvon jól! Rágalom : — Hogyan? Julcsa! magának ket szerelője van ? — Kikérem magamnak nagysága! Az egyik a férjem. Kohn ur! Az alsó ajauát használja ön térd­melegitőnek. Li Tsüng. Országgyűlés. Mo«t szünetel vagy két hétig, mialattt tart a delegáczió a közös ügyek tárgyalására. — A magyar nyelvért kíi/dő ellenzékhez Zalamegyénk­ből a következő üdvözlet ment: A zalavármegyei függetlenségi pír.', értekezlete üdvözli a nemzeti jogokért küzdőket, s a további harc/hoz kitartásra buzdítja. G.s. Csillag Gyula, Bakó Gyula, Hayden Sándor, Csertán Liszló, Bogyay Jáuos, Szabó Dime, Pe'rik Gyula, Bosnyák Géza. Dervarics Ákos, Thassy Imre, Szentmiliályi Dezső, Haáry Dezső, Königmayer János, Nagy László, dr. Józsa Fábián, itj, Tnassy Imre, ifj. Eitner Sándor, dr. Obursohn Mól, Darvarics Imre. Heti hirek. Helyiek. A vármeiyye tftrvényaatósáfla hétfőn gyűlést tartott Hertelendy Ferencz főispán elnöklésével, mely alkalommal először elnökölt itt a fói-pán, kit működésé kezdste'i leluesen megeijanezteK a tagok. — A közigazgatási bizottságba H;rtelendy F. főispán eddigi helyére Vizlendvay Sindor duzsnoki földbirtokost, a központi vala>zmányba padig ugyancsak a főispin halyebe Mulvtinszky FerenczeS választották mag. Tudomisul vatták az alispáni félévi jelentás f, maiyuői közöljük a tanügyi állapotot. A többi f'olyóügyek, községi ügyek mintegy 60 pontú tárgyaidat adtak. Közigazgatási ülés volt a vármegyén te-jnap­e'őtc Hertelendy főispán eiuökletevel januárról. Érdekes adatai va.uak a pénzügyigazgatónak. Ez ev januárjában 12 ezer 330 korou.tval jött be több adó, mint 1903. januárjában. A^kor 156 ezer 652 kor. s most 168 ezer 982 kor. Ez egyenes adó. A dohány jövedék akkor 177 ezer 449 kor. most 2C2 ezer 756 kor. 25 ezer 307-tel több. Az italmérési illeték tavaly: 6727 kot. s most: 9364 kor. 2637 koronával több. Sojövedékben tavaly 20 ezer 320 kor. most 20561 kor. 210 koronával több. — A hadmaatességuál, bélyeg és jogille'éknél, illeték egyenértéknél, fogyasztási es Haladónál pedig kevesebb. Köszönetnyilvánítás. A zalaegerszegi takarék­pénztár a Nőegyletiiek 70 koronát, a zalamegyei központi takarékpénztár 30 koronát adományozott, melyért hálás köszönetet mond az egylet elnök­sége. Adomány. A zalaegerszegi elaggott iparosok alapjára a Zalamegyei Központi takarékpénztár 30 koronát, Balogh Gyula főkönyvelő ur 2 koro­nát volt szíves adományozni: fjgadják a nemes szivü adakozók ez uton az ipartestület hálás köszönetét.

Next

/
Oldalképek
Tartalom