Magyar Paizs, 1904 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1904-12-22 / 51. szám
1904. deczember 407. MAGYAR PAIZS 7 fiukkal 8 végül a mesterséget tanulni akaró üukat adjuk magyar városokba magyar iparosokhoz. Biztosan tudom, hogy akadnak olyanok, kik azt mondják, hogy Muraközben nem lehet magyar olvasó kört feláílitani, mert a felnőttek nem tudnak annyit magyarul, hogy a magyar újságokat és könyveke* olvashassák és azt megértsék. Hát kérem az nem ismeri teljesen Muraközt a ki ilyet állít Hodosánban van olyan földmives (nem ám nagybirtokos), a ki a Budapesti Hírlapot járatja ; van olyan, a ki a gazdasági irányú Néplapot olvassa ; van olyan, a ki a „Muraköz uből mindig a magyar részt olvassa először; vannak azután sokan mások, kik más magyar újságot járatnak. Vannak továbbá olyanok is. kik az állami iskola könyvtárából olyan könyveket, mint Benedek Elek a Magyar nép múltja és jelene, Szalay Károly Magyar nemzet története, láarczali Világtörténete és egyéb magyar könyveket olvasnak. Ilyenek pedig úgy hiszem minden muraközi községben akadnak és ezekkel már lehet egy magyar olvasókölt megalakítani. A cseregyerekekkel való magyarosítás sem rossz dolog, csak utánna kell nézni. Ha egy-egy községből évenkint 10—15 muraközi hut viszünk is csak magyar községbe magyarul tanulni, egy évtized alatt nem lesz olyan muraközi ember, ki magyarul tökéletesen ne beszélne. Ezekkel lehet ám majd még is csak magyar olvasó kört felállítani. Nagyon üdvös és háládatos dolog lenne továbbá az is, ha azokat a fiukat., kik mesterséget akarnak tanulni, Zágráb, Varasd és más horvát városok helyett, magyar városokba, magyar ipansokhoz adnók. Mert miért tanuljon az a gyerek Horvátországban mesterséget, mikor nekünk jó magyar váiosaink vannak jó magyar iparosokkal, kik minden nagyobb megerőltetés, minden nagyobb áldozat nélkül szolgálhatnák a magyarosítás szent Ügyét, ha a muraközi fiukat magukhoz vennék inasokul. Ott aztán megtanulhatna az a gyerek tökéletesen magyarul; inas évei alatt megismerné a magyar nép érzelem-világát, megkedvelné a magyarságot szokásaival, jó tulajdonságával együtt, a helyett, hogy azt gyűlölni tanulná. S mivel mint mondára magyarul tökéletesen megtanulna, felszabadulása után is szívesen maradna magyar városokban s nem menne Horvátországba munkát keresni, vagy Síájer országba vasúti -munkásnak. Ha azután önálló iparos akar lenni a haza .jönne, környezetére is olyan befolyást, tudna gyakorolni, hogy Magdics ur eszméinek terjesztesére nem találna talajt Muraközben. Hogy ez a dolog sikerülhessen, az ügynek első sorban meg kellene nyerni Zalaegerszeg érdemes iparosait.*) Major Károly áll. iskolai igazgató. *) Ugyanez ügyben ir Szatmáry Sándor tíiskeezentgyörgyi tanitó egy lelkes felhívást egyenesen Zalaegerszeg és Ketzthely iparosaihoz ezimezve. Többek között igy «zól: „Kérlek benneteket, fogadjátok el ti is a muraközi gyermekeket. Mi muraközi tanitók gyüjtünk annyit, a mennyi csak kell. Igaz: eleinte többet kell majd a horvát anyanyelvű fiúval vesződnök tök És az is igaz, hogy ezt a fáradságot nektek senki meg nem fizeti. De nem lesz-e fáradságtoknak szép ju'alma az a íudat, hogy nyelvben, szívben, egyaránt magyart eresztetek vissza Muraközbe, hogy ott egykor bástyájául szolgáljon a magyarságnak ?" Mi is kérünk benneteket iparos polgártársaink, hallgassatok e lelkes magyar tanítóknak hazafias szózatjára. — A ti számotokra pedig jó eszmet- adó pályatársak 1 óhajtjuk, hogy Tie alugvék ki bennetek ez a szent tüz. Szerk. Magyaripar pártolás. II. Az irka, toll, tinta és irón. Kedves olvasóim! Ha valamelyik kereskedő honfitársuuk elolvasta múltkor írott czikkeraet, lelkében igazat adott nekem ; egy másik kereskedővel való beszelgetésekor pedig ama szívbeli óhajának adott kifejezést, hogy vagy a nyakam törnék ki, vagy véletlenül mennék az üzletébe, hogy okozhatna a koponyámon egy kis folytonossági hiány kicfielekedést. Mem tudom, megérdemlem-e bármelyiket, de szándékom az, ahol elhagytam, ott folytatom. Amolyan „mesterember" féle lévén, a rám bízott nebulókban igyekeztem talpra állítani a hazához való jó érzést. Ezek meg mintegy közvetítői annak a ránk tolt kötelességnek, hogy a a szülők és felnőttek is pártoskodjanak a magyar ipar érdekében. Mindegyik iparkodik a kedvemben járni. Ha irkát, tollat vagy irónt vásárol valamelyik, körül megtapasztalja, hogy hol készült, mi van rá irva. Ezzel meg a boltost noszongatják az e nembeli magyar iparczikkek vásárlására. Ahol az a boltos megérti e cselekvésnek kiválóan fontos czóljít, ott könnyen megy előre az ügy, de átkos dolog az, ami sok helyen megesik. Én, vagy más — a személy nem számit meghagyom a tanítványaimnak: mielőtt megvesztek valamit, győződjetek meg arról, vájjon magyar gyárbői került-e az ki! ? Az a gyermek az ösztönzésre magyar iparczikket kór. A tisztelt boltos urak megiögzött szokása miatt ón hazugságban maradok, mert a pénz eltevése után od' adják azt az idegen portékát, es ha én visszaküldöm, a gyermeket nevetve ábrándítják ki, mondva, hogy azt magvarorezágon nem csinálják. „Két szék között a pad alá esik" az ilyen nyakatekert okoskodás hallatára a gyermek, és azt az illetőt, aki buzgólkodik a magyar iparczikkek terjesztésében, mint hazug egyént — a csekély haszon fejében — lelökik arról a magaslatról, a hova az a gyermek mint szavahihető embert helyezte. Ez a puszta tény, aki esetleg másként, tudja szóljon hozzá. Lengyel Ferencz. Hamis czikk a hamis mérlegen. Semmitéle forgalmi anyagban nem találni manapság olyan tetemetes minőségű külömbözetet, mint az élelmiszerei előállításánál vagy gyári készítésénél úgy, hogy ezen czikkek vevői nem képesek azon külömbözetet megítélni még akkor sem, ha kellő tudománynyal, tap isztalattal ós óvatossággal rendelkeznek, mégkevésbó a házi asszonyok vagy cselédek birják azt megitéíni. Pedig nyereség szempontjából a hamisítás németországi vizsgálatok alapján 4—15—20%-ig emelkedik a vevőközönség zsebének, de sok esetben, egészségének rovására. Csak egy szövetkezeti tag. mint élelmiszer vevője és fogyasztója biztosíthatja magát az • Íven anyagi kár és egyúttal egészségén elkövetett. merénylet ellen azért, mert a szövetkezet élelmiczikkeit olyan központ utján szerzi be, a melynek egyik fontos kötelessege a forgalomba hozandó élelmiczikkek minőségének megvizsgáltatása. A mérleg pontos működése a szövetkezeti tagok folytonos ellenőrzése aiatt áll, amire mindegyik tag feljogosítva ügyelhet. Mindennap ós minden vevő látja azt a ma úgyszólván általánosan bevett szokást, hogy kár a fűszeres boltban, hentesnél vagy mészárosnál vásárol, a tányérmérleget, mely úgy van szerkesztve, hogy annak pontos működése mindenkit kielégíthet, sohasem találjuk üresen hanem abban a tányérban, a melyben a sú'.yak szoktak kicseréltetni, mindig néhány súly benne hever ós a vétel alkalmával, ha már az árú a másik tányérou raj fa van, megindul a szemfényvesztő játék a súlyocskákka', mely a mindennapi éietünk súlyositására az ügyeskezű elárusító ny.ieségének fokozására történt. A szegény fogyasztó előtt ismeretlen tényező az u. n. bruttó—nettó, pedig az a bruttó bizonyos áiúczikknél szép %-kai növeli azt a nettót az elárusító javára, pl. jó erős vastag papirosból készült zacskókban kimért árú úgy fizettetik, hogy a zacskó súlya is az árú értékéhez van számítva. Ma már nem is titok, hogy ezt a papirt a gyárban külön e czélból úgy készítik, hogy lehető nagymennyiségű súlypátot kevarnek az anyagba, hogy a zacskó nehéz legyen, mely olyan ragasztóval van összeragasztva, mely minden ragasztó között a legsúlyosabb. liyen eljárásök számtalan formájával, mondjuk ki nyíltan s súlyos szót csalják a fogyasztót lépten-nyomon. Ez ellen is csak a szövetkezet és annak szigorú szabályai pontos megtartása által segíthet magán a fogyasztó. £ sorok irója még benne élt abban az u. n. reaktiónárius korszakban, a midőn úgy a kereskedőt, mint a mészárost, hentest, pe£;t szigorúan meg büntették nagy összegekkel a hainis mérés miatt ós az akkori hatóság ezen szempontból a fogyasztó közönség kedvéért hatalmával sokszor ólt. Azóta liberális lett a világ, ez annyit jelent a fogyasztó szempontjából, hogyszabad a vásár, most már csak a lelkiismeret móglegeli a hamisított élelmi szert; de sajnos ez oly lelkiismeret, amely a szabadságot arra magyarázza, hogy szabad bátran hunezutkodni! A búvárkodó németek számításokat tettek az iránt, hogy mennyit takarít meg a fogyasztó munkáé a teljes mérleg és hamisítatlan árú vétele utján és ezen számitásnak eredménye 12—25% között mozog. Bz. — k Panasz. — A—csók. — A Magyar Paizs panaszkodik. Hogyan ? Hát lehetséges ez? Ugyanaz a papiros, ugyanazok a betűk, a melyek minket tanítanak, lelkesítenek, munkára serkentenek, szórakoztatnak, kedvre derítenek, inoe, egymás mellé sorakoznak, s panaszkodnak, hozzánk szóinak, mert hálátlanok vagyunk, nagyon hálátlanok. Mert szeretni szeretjük, olvasni is olvassuk, hasznát is vesszük, tetszik nekünk a hangja, a szavajárása, tetszik az iránya, függetlensége, szókimondó, magyar természete, s mégis hálátlanok vagyunk, nagyon hálátlanok. A sors minden embernek kiszabja a maga mozgó körét, s nekünk elég szűken mérte ki a vonalakat, mert nini, az ón köröm érintkezik a falu kovácsának a körével, azé meg a kis bitóéval, a kis bitóé meg a kanászéval, 8 ami idegen, ami bántó van az egyes körök érintkezési pontján, azt milyen ragyogón, milyen kedvesen világítja be a Magyar Paizs tiszta szava, hogy jól esik nekem, jól esik a kovácsnak, jól esik a kisbirónak, s mi mégis hálátlauok vagyunk, nagyon hálátlanok. Mert ugy vagyunk megteremtve, hogy szeretünk egymásról baszélai, a ténsaaazony beszól a Naczáról, a Nacza a ténsasszonyról, a ténsaszszony caak zárt ajtók mögött, a Nacza már a ( boltokban is, az egyik restelkedik, mikor beszél, j a másik kiflinek használja a szavát mikor kávé| zik, s mindakettő megadja az árát annak amit t mond, s tessék, itt van egy páratlan lap, mely j mindnyájunkhoz mindnyájunkról beszél, nemcsak i zárt ajtók közt, de a boltokban is, melynek \ egy-ogy szava aranyakat Í3 ér, s mi hagyjuk magára, nem gondolunk rája, s tán elveszni is hagyjuk, óh, mi hálátlanok, nagyon hálátlanok! Rendesen kapjuk a lapot, s örülünk is neki, mert minden betűje a miénk, igen miénk ós senkié másé, de az nem jut eszünkbe, hogv annak mindegyikét munkás elm? szülte, mely félre tette, a maga jó dolgát, hogy másnak a rossz sorsán segítsen, úgy mint az egyszerű anya, mely bőgni hagyta a maga jóllakott gyermekét, hogy másnak éhező porontyain megkönyörüljön. Mi nem gondolunk vele, hogy az egyes betűt nemcsak leirni, a kalamárisból kimártogatni, hanem kicsiszolni, kiszedni is kellett, s a jó Isten tudja, még mit nem csinálni, s könnyen azt gondoljuk, hogy valahol Egerszeg tájékán nyomdafesték eső esett, s a sok betű csak úgy magátói kicsirázott, — óh, mi hálátlanok, nagyon hálátlanok. Hiszen sok újság van, több tán a csillagnál, a tenger vizénél, de nagyon sok emberre ragyog le a csi'lag, nagyon sok hajót hord kebelén a a tenger, de ez a mi !?punk, a kedves Magyar Paizs, az csakis nekünk szól, neküuk magyaroknak, s nem a hottentottákuak, az emberevőknek, mi miattunk irják, hát miért nem ápoljuk, miért nem szeretjük egy kicsit iejebb a szemünknél, miért nem ér el magyar buzgóságunk szivünktől zsebünkig ? Miért, nos hát miért ? Mert hálátlanok vagyunk, nagyon hálátlanok. Láttam egy sz 5p proczessziót, ékes kereszttel az élén, buzgó ének szállt az pgek feló, az ember gyönyöiködött a szép legény soron, a csinos leány csoporton, s c^ak néhány hátúi koezogó öreg asszony rontotta t-i a sz^p összhangot, kik el-eimaíadtak, hunisau csipegtek, s mások tarisznyáját vivén, abból eddeguitek. íme, a Magyar Paizs előfizetőinek gárdája! Milyen szóp, milyen magasztos ezé! az, melyhez minket a Magvar Paizs vezet, csupa lelkesedés és á'dozat készség, jaj, csak ne volna köztank az a sok ven asszony, a ki rontja az összhangot, ki másnak a tarisznyájából eszik. Ki a jónak is kedvét szegi, ki ott ront, ahol építeni kellett volna, ki ahhoz ül, amihez egy morzsányival sem járult, ki — ejnye,