Magyar Paizs, 1904 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1904-12-15 / 50. szám
V. év. Zalaegerszeg, I9C4. deczember 15. 50. szám. Előfizetési ár: Sjy évre 4 koron*. Tél évre 2 koron*. N^yed én-e 1 kor. Egyei szám 8 fillér. Hirdetések dij* megegyezés szerint. Nyilttér sora 1 kor Szerkesztőség és kiadóhivatal : Wlassics-utcza 25. Alapító és főmunkatárs: BORBÉLY GYÖRGY. Felelős szerkesztő: Z. HORVÁTH LAJOS MEG-JELENIK: HETENKÉNT CS-CTTÖRTOKÖN ESTE. Visszapillantás. — Czélunk. — (XVII. Folytatás) Czélunk, egyszerű, természetes, magyaros és igaz. minden önzés és magán érdek nélkül. Azt akarjuk, hogy Magyarország, melyet őseink karddal és vérrel megszereztek, legyen magyar, szabad, s egyúttal legyen jobb létben, hogy ne kényszerüljenek véreink megélhetésük végett idegenbe menekülni. Azt akarjuk, hogy minden magyar, jobban mondva e hazának kivétel nélkül minden polgára ébredjen erős magyar nemzeti öntudatra. Mindent a magyarság jogos érdekeiért és semmit az ellen. Hátráljon meg a magánérdek, a haszonlesés és kapzsiság a jogos közérdek előtt. Védjük, segítsük és oltalmazzuk, s minden erőnkből gyámilitsuk, oktassuk, neveljük, serkentsük az államfentartó elemet, a munkásokat, földmiveseket és iparosokat ; mert nem az a boldog és megelégedett állam, ahol többen vannak a milliomosok mint egyebütt, hanem az, hol számos jótékony és segitő intézményekkel látják el az arra igazán reászorulókat; a nép milliói nemcsak a terhekben, de a jogokban is részesüljenek s irányadó elv: megadni mindenkinek a magáét. Akarjuk, hogy a hazai ipar föllendüljön, erősbödjék, fejlődjék és virágzásra jusson; mit csak azáltal érhetünk el, ha pártoljuk a hazai ipart s a versenyképes hazai terméket mindig előbbre helyezzük a külföldinél. Ezáltal százezereknek muukát, kenyeret adunk s megélhetésüket nemcsak, hogy biztosítjuk, de módot nyujtunk arra is, hogy a szorgalma", takarékos, törekvő s a mai kor színvonalán álló iparosaink maguknak jobblétet biztosithatnak, mi által saját szakmájukat is mindig jobban és jobban fejleszthetik s töké letesithetik. Ezáltal milliókat mentünk meg évenkint s ennyivel országunk vagyonilag erősebb s tehetősebb lesz, mely vagyoni jobllétnek áldásos és jótékony befolyása vau ugy a családi, mint a társadalmi életre is. De ha ezen magyar ipar pártolásra buzdítjuk, kérjük, s lelkesítjük folyton-folyvást a nagy közönséget, akkor derék iparosainknak is meg kell tenniők mindazt, a mit ezen szent és nagy czél sikeres elérése tekintetében legjobb erejük és tehetségük, szorgalmuk, takarékosságuk, szakképzettségük s magyar hazafiságuk tekintetében megtehetnek. Ugy a nagy közönségnek, mint az iparos osztálynak is minden igyekezete nem képes elérni a kitűzött czélt, ha kereskedőink hasonló hazafias szellemben nem gondolkodnak és nem cselekesznek. Gondolják meg, hogy e hazának és polgárainak ők is tartoznak annyival, hogy a kalmár szempontokkal szemben a hazafias és nemzeti szempontok is tőlük telhető mértékben érvényesüljenek. Kereskedőink s szatócsaink legeslegnagyobb része össze van nőve az osztrák kereskedő világgal s attól egyrésze a megszokottság miatt, másrésze, mert el lévén adósodva, lekötöttsége miatt szabadulni nem akar, de az egyéni haszon is nagyon erősen s nagy súllyal nehezedik a mérlegbe, — mert az osztrák gyárosok, nagy iparosok, nagy kereskedők a tőlünk hozáüik özönlött milliókon meggazdagodván s megerősödvén, természetesen valamivel nagyobb hasznot biztosithatnak kis kereskedőinknek és szatócsainknak, mint esetleg a hazai gyárak és iparvállalatok. De bibasok sok tekintetben hazai gyáraink és nagyobb iparv/Jlalataink is, mert a felbuzduló nemzeti lelkesedést kalmárszellemüleg saját önös érdekükben kihasználják s e özerint a magyar nemzeti erősödésnek és felvirágzásnak útját vágják. Hogy többet ne említsek, felhozom példának a magyar gyufát. Ennek érdekében a legnagyobb mértékű propaganda fejtetett ki néhány év óta hazánkban, s kezdte kiszorítani, ha nem is általánosságban mindenütt, de sok helyütt a magyar gyufa az idegent, mit természetesen hamar észrevettek a külföldi gyufagyárak s kartelre léptek a magyar gyufagyárakkal s szóval itt is kifogott a német a ^r nagyaron, azért, mert az illető magyar gyarak és iparvállalatok vezetői nincsenek áthatva azon hazafias szellemtől, mely ily nemzeti regeneráláshoz okvetetlenül és múlhatatlanul megkívántatik. Láthatjuk e rövid vázlatos ismertetésből is azt, hogy a kitűzött szent és nemes czél eléréséhez az összes faktoroknak és tényezőknek öszhangzatos hazafias, kitartó munkálkodására, önzetlenségére, buzgólkodására és lelkesedésére vau szükség. Ily egyesitett erővel a kitűzött czélt biztosan elérhetjük, mert a magyarban nem a képesség hiánya az ok, hanem az a régi török átok, hogy a magyar soha össze nem tart. Összetartás nélkül pedig soha a czélt el nem bírjuk érni és csak nyavalgunk, szegényedünk és szidjuk a németet (osztrákot), holott nem ezek a hibások, hanem egyedül mi vagyunk okai bajainknak. A gyámoltalanságig engedékenyek, türelmesek s elnézők vagyunk magyarságunk rovására mindenben, mindenütt és mindenkivel szemben. Ha fölgyulad is néha napján szalmalángunk s verjük is mellünket és szavaljuk is nagy pathosszul: „Talpra magyar, Hí a haza" stb. Dé szalmalánguk hamar lelohad, s kitartó, czéliráuyos, öntudatos és elszánt, hosszabban tartó munkára, s ha kell, gazdasági harczra, nemes kulturális és gazdasági versenyre nem vállalkozunk, vagy ha vállalkozik is erre, vagy arra a részre egyik, vagy másik csoport, annak nemcsak hogy segítségére nem siet a többi magyar, hanem akárhány van ezek közül, kik minden erejüket megfeszítik, hogy a kis hazafias csoport munkája minél jobban megnehezittessék s a czél meghiusittassék. Ily rövidlátó gyászmagyarok mindig voltak, vannak és lesznek, kiknek háta mögött mindig az önhaszon és önérdek kullog: hovahamarább elérik megérdemlett sorsukat, s le fogja őket törni a magyar nemzeti lelkesedés és öntudatra ébredés. Ezen magyar nemzeti ébredés kezd kibontakozni hamu?- mély álmából, hogy felvegye a küzdelmet ott, hol azt a magyar nemzeti ébredés tündöklő nagy csillagai abbanhagyták. Kezdjük átérezni azt, a helyzetünkből kifolyó igazságot, hogy vagy elpusztulunk dicstelenül, ha magyar nemzeti öntudatra nem ébredünk, s gazdaságilag nem regeneráljuk magunkat, vagy ha megértjük nagyjaink ietelmeit, szózatát és lelkesítő buzdítását, akkor a magyar nagy, hatalmas, virágzó, szabad és független lesz. Forduló pontou vagyunk : válasszatok ! (Folyt, köv.j Dr. Kele Antal. Megyei törvényhatósági közgyűlés. E hónap 12-én volt a megyei közgyűlés Hertelendy Ferencz főispán elnökletével. Felette nagy érdeklődéssel folyt le ez a gyülÓ3 A 600 bizottsági tagból igen kevés hiányozhatott. A különféle bizott.sáei tagok választásának fontosságán és érdekességén kivül nagy jelentősége volt azért, mert erre a gyűlésre volt beadva a Gr. Batthyány Ernőnek ós több társának az az indítványa, hogy hibáztassák a kormányelnöknek s a házelnöknek és az állítólagos többségnek a 18-iki parlamentben levő eljárását és hogy bizalmatlanságot szavazzon a törvényhatóság az emiitett három tényezőnek A nagy terem szorongásig megtelt. És szorongással várta mindenki a 7-dik pontot, az indítvány előadását. Czukelter I-ő aljegyző elő is adta az indítványt, Gr. Batthyány Ernő rövid beszédben megindokolta s a nagy közönség rázugta az eijent é3 az elfogadjuk-ot. A zaj csillapultával egy-két hang hallatszott igy: Nem fogadom el í Eire egy kis menydörgés szerű rivalgás táxiadt. Hertelendy főispán elnök pedig az előrelátásnak kitűnő tapincatával nyomban enuncziálta, hogy az indítvány el van fogadva . . . minthogy ellene nem jelentkezett felszólaló s ő a többséget határozottan megállapíthatja. Az elnöki kijelentésben az inditvánv elfogadásáuak mikéntjét a zajban nem lehetett hallani, hogy: egyhangúlag e, vagv szótöbbséggel Felszólalás ellene nem volt, szavazás sem volt, a valóság azonban az, hogy a zajban egy-két hang, egy embertől-ó, vagy kettőtől ? hallatszott ellene. Az éljen ós a viharos taps most már még inkább az elnöklő főispánt dicsérte, a tapintatos és gyors végbevitelért, mert a kedélyek hamar lázongókká válhattak volna. Es a főispánra szóló taps után csendesség lett. S többen tá' óztak is a teremből nyugodtan. A gyűlés jegyzőkönyvét Légáth Kálmán esperes ós Udvardy Ignácz hitelesítik. Megnyitásában a főispán a részvét hangján szólott a meghalt Háczky Kálmán bizottsági tagról, s ezt a jegyzőkönyvben is kifejezik. A közigazgatási bizottságnak választolt tagjai sorából a törvényes idő lejártával kilép 5 tag: Gr. Batthyáuy József, Bogyay Máté, Barcza László, Deák Mihály, Szily Dezső. Ugyanezeket újra megválasztják 8 Gr. Batthyányi megéljenzik. A központi választmányt 1905—1907-re a következő ragokkal alakítják meg : Csertán László, Boschán Gyula, Deák Mihály, Hajik István, Farkas Gábor, Háry Dezső, Nagy László, Königmayer János, Bosnyák Géza, Szily Dezső (egerszegí kerület), - Molnár Elek, Varga
