Magyar Paizs, 1904 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1904-11-24 / 47. szám

V. év. Zaiaeaersieg, 1904. november 24. 47. szám. Előfizetési ár: %y érrt 4 koron*. IFél évre 2 koron*. 3Ugy*d évre 1 kor. jggyes szám 8 fillér. Hirdetések dija megegyezés szerint, Wyilttér sora 1 kor Szerkesztőség és kiadóhivatal : Wlassics-utczi 25, Alapító és főmunkatárs: BORBÉLY GYÖRGY. V » Felelős szerkesztő: Z HORVÁTH LAJOS -XMEGJELENIK HCETENKLÍIILSR'R C-S ŰTÖETOKÖN ESTE. Magyarszeretet. Az idő kerekének gyors forgásával nagyot változnak a viszonyok. — Nemzedékek kicserélődnek, miközben assimilálódnak a korhoz és a haladás szelleme, a megélhetés biztosítása sok oly jó tulajdont kiöl belőlük, mely apáik legszebb erényei közé tartozott. Ilyen erény a hazaszeretet. A létért való küzdelem elfeledteti őseink ragaszkodását e földhöz, melyen annyi magyar vér folyt, melyet oly temérdek szenvedés, csapás és áldozat árán tudtak számunkra megtartani s épen e törhetetlen ragaszkodása a magyarnak hazája szent rögjéhez biztosította évezredes fennállásunkat. Török, tatár, osztrák, muszka századokon keresztül gázolt apáink testén s még sem birta megtartani e szép országot, melyet mi oly kevéssé tudunk megbecsülni. Néhány évtized elegendő volt arra, hogy az ország képe egészen megváltozzék s az ősi erényeket kiszorítsa a kalmár-szellem, a magyart saját hazájából kivándorlásra Késztette a sok betolakodott idegen, kik kapzsi kézzel, az erkölcsnek iábbal rálő tiprásával kapzsi módra magukhoz kaparintják a legszebb földeket. Magyarország gyöngye: Erdély szinte észrevétlenül kerül oláh szász kézre, a felvidéken a tótok, a délvidéken pedig a horvátok hódítanak napról-napra több tért. Ez az ország valóságos gyülhelye a százféle nácziónak és a magyarság szaporodása csak latszólagos. A sok külföldről ideszakadt nemzetiség gyakran csak azért magyarosítja meg a nevét, hogy azután a hazafiság örve alatt saját faja javára folytassa aknamunkáját az ország ellen s a markába nevet mindannyiszor, valahányszor a magyarságtól egy darab földet avagy hivatalt, elhódít. Az idegenek térfoglalásával szemben a magyarság rohamosan gyengül és szegényedik. Csak a vak nem látja, hogy különösen a nemzetiség lakta vidékeken, hogyan szorul Sok fájdalmat... Sok fájdalmat okozott már Nekem a te büszke lelked; De eltűrtem, szótlan, némán, Még észre is alig vetted. Ám az Isten igazságos, Beiratta a nagy könyvbe S ami egyszer odakerül Soha se lesz kitörüive. Bolyonghatsz a nagy világba' Elhagyatva, árva szivvel, Szenvedésed megosztani Többé senki nem keres fel. Játszottál az igaz szivvel, Guny volt ajkad minden hangja, Ám az Isten igazságos: Kamatostól visszaadja, Frásaí Lnlia. háttérbe a magyar, ki saját gyermeke részére uem képes hivatalt biztosítani, az ő gyermekét nem pártfogolja senki, mert a magyar saját faja iránti szeretetre épen semmi súlyt nem fektet. Nem elég csak e földet szeretnünk, de szeretnünk kell egymást is s a magyar különösen szeresse és támogassa saját faját minden téren, ha nem akar mihamarább szegény lengyel testvére sorsára jutni. Még most nem annyira kivülrő!, mint inkább belülről fenyeget a veszély, mely ellen okvetíen tennünk kell. Csak egyetlen egy fegyverünk van : az összetartás. Tartsa minden magyar ember — vagy legalább a ki annak érezi magát kötelességének, hogy saját faját minden téren teljes erejéből támogassa s a magyar a magyart ne kisebbítse, társaságokban ne szólja, szapulja, törekvéseiben ne gátolja egymást, hanem sz.ófal és tettel segitsen egymáson s végre közös erővel munkálkodjék azon, hogy e drága kincset, az országot biztosítsa saját gyermekei számára. H SZ. L Yisszapiüaníás. — Orvoslás. — (XVI. Folytatás.) Előadván, a magyar nemzeti ebredes akadályainak eev részét, keli, hogy a kétségtelen hiányokra, hibákra

; mindennemű fogvatkozáfokra, kinövésekre, testi, lelki, s anyagi züllésre, minden nemesebb czél és intézvény iránti nem töró'dömségre, megtaláljuk a czél elérésére szükséges és alkalmas orvosszereket. Minden bajunkra meg van a kellő orvosszer, csakhogy általános gyengeségünknél fogva, annak sikeres alkalmazása, a gyakorlati életbe való átvitele felette nehéz, — de nem lehetetlen. Nemzetünk már sokszor volt oly nagy leíhargiában, aléltságban, elernyedfégben, szegénységben, nyomorúságban és elhagyatottságban, a milyenben most van ; azért kiheverte mindig a bajokat. Beméljünk és bízzunk most is ; de ne összetetkezekkel, sóhajtozva bambán és tétlenül várva önt gölcs mondások. Gyűjtötte: Baboss László. II. Martialistól ered az a mondás, midőn egy fiatal hőst temettek : a halál öregnek hitte, mert annyi csatát nyert. Paneanias arra kérte Simonidest, hogy adjon neki valami bölcs tanácsot, s ekkor monda neki : „Mindig arra gondolj, hogy ember vagy!" Thalest kérdezte egy barátja, hogy mi a legnehezebb, s mi a legkönyebb a világon? Ez feleié: „a legnehezebb: önmagát megismerni, a legkönyebb : másnak tetteit ocsárolni." Sirakuza zsarnoka Hiero mondá, hogy az aki más titkát elárulja, nemcsak azt bántja meg, aki reá bizta, de azt is akinek elárulta. Aristoteles szerint a remény nem egyéb mint ébren levő ember álma. magától a jobbrafordulást, — hanem erős magyar nemzeti öntudatra ébredve, s e hazában mindenkit erós magyar nemzeti öntudatra ébresztve minden tör tény Heg megengedett, — s tőlünk kitelhető módon, lelkes, soha nem lankadó munkálkodással, s tettre készen. Senki se várja a kezdést mástól, hanem kövesse nag> kohónk szavait: .Kezdj buzgón, s már sokra mennél, halad a [ki megindul, Mig porban fetieng, a htnye, gyava erő." Hogv Mohácsnál elbuktunk, annak is visszavonás, elpuhultság, tétlenség, nemtörődömség, 8 a nemzeti öntudat gyengesége volt az oka. Az óta n^m történt semmi, mely segített volna levetkőzni régi gyengeségeinket, sőt Bécs mindig azon volt, hogy minél jobban elszegéuyedjünk, s igy erős, magyar nemzeti öntudatra ne ébredhessünk. De önmagunkban is sok volt a baj, melyeket leküzdeni nem ügyeks^ütik. Az orvoslást s a munkát mindenkinek legelső sorban önmagán kell megkezdenie. Erősítenie kell mindenkinek magát a jóban, nemesben és szépben, testileg, lelkileg és vagyonilag. Mert a sok semmi ba ezt akárhányszor vesszük is, csak semmi inai ad. Testileg, lelkileg, s vagyonilag elgyengült néppel ángyot művelni, sikert elérni — nem lehet. Erre- va!4 a hivatottak részéről a helyes irányban váló' vezetés, tanítás, oktatás ; a takarékosságra, egyesülésre, szövetkezésre való intés, jó példa-adás. Az arra hivatottaknak állandóan foglalkozniok bel) a néppel, munkásokkal és iparosokkal ; s ezeket nem csak jó tanácsokkal s oktatásokkal, hanem hasznos és jótékony intézményekkel is el keli Iátniok, belecsepegtetve mindenbe és mindenkibe a magyar nemzeti öntudatot. — Mindent a magzarságért és semmit az ellen. Minden nem/et, — meiy fenmaradni akar, ily irányeivek szerint tör előre. Mutatja ólhetetlenségünket hogy mindezek a köztudatban nagyon kis mértékben vannak elterjedve, de annál veszedelmesebben terjed a nyomorúság, a maszlag, a métely és a fekély. A jobbak lelkét, a vakmerő és sokszor szemérmetlen önzéssel s kapzsisággal szemben b'zonyos tartózkodás, kis hitüség, bátortalanság fogja el, látva, hogy az ideális czélokért való küzdelem felette sok önfeláldozással, keserűségekkel, s nem ritkán üldözéssel jár. Ez a múltban is igy volt; a jövőben is igy lesz. Lvkurgus megtiltá a lámpás vitelét a lakomáról jövőknek, — hogy féljenek, s be ne csípjenek. Gazdagság, dics, élvezetek csak látszatok, azt gyötrik aki óhaj'ja, megcsalják azt, a ki reményt köt hozzájuk, azokat kik elnyerték, nem elégíti ki, azokat pedig kik elvesztették, megszomorítja. A rágalmazó nyelve égető tüz, mely megéget, s megsemmisít mindent, amihez ér s nem hágy mást ott, mint romot s pusztulást. A hamis jubarátok olyanok, mint a nap óramutatója, amely csak akkor mutat, ha süt a nap, 8 ha az idő elborul, eltűnnek. A nagy emberek már iíju korukban érett észszel birnak és mint ifjak is képesek nagy tettek ós események véghez vitelére. A társalgás az a művészet, mely ki tudja venni másból a szót: azaz kevés beszéddel sokat beszéltetni.