Magyar Paizs, 1904 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1904-09-15 / 37. szám

V, év. Zalaegerszeg, 1904. szeptember 15 37. szám. Klőfizetési ár: Sgy évrt 4 koron*. Jé) évre 2 korona. Jiagyfd évre 1 kor. Ytyts szám 8 fillér. Hazai iparczikkek hirdetése féláron: Egy oldal 20 korona. Nyilttér sora 1 kor. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Wlassics-utcza 25, Alapító és főmunkatárs: BORBÉLY GYÖRGY. Felelős szerkesztő: Z. HORVÁTH LAJOS M E G J" E L 3 K I K HETENKÉNT "O S "CR T Ö IR. T OIKZÖIDT EST E. Á zalaegerszegi ipar dicsősége. Megjósoltuk és megírtuk, hogy a zalaegerszegi iparosok a soproni kiállításról dicsőséggel fognak hazatérni. Ugy törrént, a hogy megirtuk. A zalaegerszegi iparosokban van szellemi tehetség, van kézi ügyesség. E/t mordtuk. Ezt irtuk. Állításunkat megpecsételte a soproni iparkiállitásnak biráló bizottsága. — Ennél nagyobb elégtételt mi nem kérünk. Azt is megjegyeztük, hogy Zalaegerszeg iparosaiban nagy a tehetség, — de nagy az élhetetlenség is. Tessék megnézni egy országos vásárt. Millió ipaiczikk van a piaezon. Legkevesebb zalaegerszegi. Ennek ugyan nem ők az okai — közvetlenül, de közvetve ők. Kiható szellemi élet nincs 400 tagból álló testületükben. Hát nem indíthatnának országos mozgalmat, hogv azt sok ringy-rongy idegen por'ekát k'dobják, vagy be se eress?ék a városba, amit itt a piaezon undorodva látunk országos vásárokban?! Hogy a helvett saját maguk készitménjeit árulnák és mi vásárolnék V! Hagyjuk ezt. Van e egy hang arra, hogy Zalavármegye székhelyén egyiparkiállitástrendezzünk?! Persze, oda ipartestületi vezető ( Inök) kell. Kellenek segiteégek, (tagok) is. Nem elég díszelegi.!. Áldozni is kell. A diazelgés mellett. Ezt csak ugy négyszem között mondjuk. A soproni kiállítás mfgmutatta, hogy Zalaegerszegen jeles iparosok vannak. Á kik odamentek, egy etlen egy sem jött haza kitüntetés nélkül Pedig hányan el sem mentek ! Huszonkettő ment él. Pedig négyszázan vannak! S ez a testület nem tud egy ipar kiállítást rendezni ! Meg keli változtatni a gondolkodás módot. Le a disze'géssei! Fel a munkái a! Most csak ennyit mondunk. A zalaegerszegi iparosok m.nd kitüntetéssel jöttek haza. Rúnczos', éides, kormom, munkás kezöket, meg kell hogy csókoljuk a magyar munka nevében. A magyar kultura nevében. Eg)ik talán nagyobb kitüntetést nyert, mint válta volna, a másik kisebbet. Se az egvik ne bizakod/ek el, se a másik ne Csüggedjen: mindnyájan magyar becsületre dolgozlak. Megkaptuk a hivatalos jelentést, mely derék iparosainknak fokozatos kitünte' sét mutatja a soproni kiállításon. Már kétszer is ismertettük egyenként a felküldött műveiket. Most csak a névsort adjuk, ki mihen kitüntetéssel téit haza. íme. Aranyérem. Faragó Béla cs. és kir. udvari szállító magptrgető gyáros, magvaiért. Keszli Ferencz mű asztalos — szekrény. Neufeld Izidor szabó — díszruhák. Wapper Ignácz kőfaragó — síremlék. Ezüstérem. Gombás István betegsegélyző pénztári titkár — könyvelés. Papp Alajos kefés — kefék. Nagy Antal asztalos segéd Keszlinél — pipereasztal. Orsz. Ipar egyesületi bronz érem. Baly Bela lakatos — rács, titkos zár és vaskemencze. Pittermann Isván — agyagkályhák. Kiállítási bronzérem. Háuk Ferencz műkertész — csokrok, koszoi uk, Indra és Gasparics szabók — férfi ruhák. Jády Károly szabó — téli kabát. Kaszás József bognár — hajtó kccíi. Kovács István oipész — férfi és női czipők. Miszory Béla magánzó — lombfürész csillár. Vörös Géza lakatos — vaskemencze. Kaiser Károly (Csács) — sajtok. Kiállítási elismerő oklevél. Németh Gábor kályhás — agyagkályhák. Pfeifer H<nrik bádogos — szabadalmat nyert gőzmosó fazk. Schmidt Vilmos festő — márványutánzat. Schwarcz Simon asztalos — női asztal. Singer Tóbiás bádogos — disztető oromzat. Közöljük egyuttala vármegyénk többi városaiban levő iparosoknak is a kitüntetését, kik a soproni kiállításra munkákat vittek. Kitűntek ezek között: Nagykanizsán: Josipovics és Fasching — tengelygyára, Miltényi Sándor csipesz, B!au M. Fiai cognacgyára — aranyérem mel, — Bettlheim W. János nádszövő gyár — ezüstéremmel. — Keszthelyen: Régensperger Ferencz kekfestő gyára -— aranyéremmel. — Zalaszentgrbton: Zsiday József szíjgyártó — ezüstéremmel, — Csabrendeken: Major Vendel szövő iparos — bronzéremmel. A kiállításnak összes kituntettjeit a jövő számban közöljük. A kamarák. Magyarország kereskedelmi és iparkamarái kezdettől fogva liberális jelszavak áramlásaDau úsznak. Mintha bizony a kereskedemnek és iparnak érdekei princzipiumokhoz volnának kötve. Meglátszik ezeken a kamaráig., hogy a kereskedők és az iparosok fejével többnyire más gondolkozott. Ha igazán értették volna mesterségüket : kereskedelmünk — nagyban és egészben — nem állana még most i* szatócssziiivonalon ; iparunk pedig nem ment volna tönkre. Ennél a tönkremenésnél ne tessék nekem a czéhek eltörlését, a forgalom szabadságát, az osztrák versenyt, a tőkehiányt stb. emlegetni, mert a kamarák sohasem fejtettek ki erőteljes, egyöntetű akcziót az iparnak komoly megvédésére és a,z iparfejlődés lehetőségének megszerzésére. Igy lévén, méltán várhatnók a kamaráktól, hogy ha már saját érdekkörüket sem felvirágoztatni, sem megvédeni nem tudták, hát legalább ne erőlködjenek más érdekkörök jogosult és természetes fejlődését gátolni. Mert ezt teszik. íme, érteke/letet tartottak a kamarák , a soproni kiálliiás a'kalmával és nekimentek a fogyasztási szövetkezetek intézményének. Azt kérik a kormánytól, hogy ezen szövetkezetek vezetője köztisztviselő, pap és tanitó ne lehessen ; továbbá kérik, hogy a hitelszövetkezet ne legyen kapcsolatba hozható a fogyasztási szövetkezettel. A kamaráknak ez a kívánsága majmolás. A fogyasztási szövetkezeteket a hitelszövetkezetekkel a lánglelkii és lángeszű Egán Ede hozta kapcsolatba Bereg vármegyében, a felvidéki népmentőakezió szervezése alkalmával. Ugyancsak ő állított a szövetkezetek élére papokat, tanítókat és köztisztviselőket. A hitelszövetkezetek életre hívásánál nem talált kiválóbb akadályra. De a fogyasztási szövetkezetek ellen kemény oppozicziót fejtett ki Barta Ödön országgyűlési képviselő, s midőn Egán behatolni kivánt Máramarosba is, ott már Roszner főispán állott az oppoziczió élére és teljes erővel küzdött a jó ügy ellen. Egán meghalt, mielőtt ez a harcz befejezéshez jutott volna. Darányi miniszter ragaszkodott a népmentési akczió kimondott programmjához, tehát a fogyasztási szövetkezetek szervezéséhez is ; azonban Egán nélkül torzó btt a műből, mert Roszner főispán keresztülhajtotta, hogy a fogyasztási szövetkezetek boltjaiban csupán azokat az árukat tartsák eladásra, amelyek a helyhatósági bizottság által kijelöltetnek. Ugy lett. Talán most is igy van. A főispán által vezetett bizottság pedig olyan árukat jelölt meg, aminőkre a népnek szüsége nincs. Ezt azért csinálták igy,hogy a szövetkezet ne okozhasson vé/sejjiyt & Galicziából beosont szatócsoknak. . Egyenesen föllépni a \/og;|asztá&í szövetkezetek intézménye ellen égy'lííps^ mégis csak nagy vakmerőség lenne:—Ennélfogva Máramarosban megkerülték a dolgot. Legyen fogyasztási szövetkezet — gondolták, —• csak ne legyen életképes. Igy gondolják Sopronban a kamarák is. Hát legyen ! De pap, tisztviselő, tanitó ne állhasson az élén. Hát legyen ! De a hitelszövetkezettel ne jöhessen kapcsolatba. Tehát legyen ! De életfeltétel nélkül ám. Igy majmolják a kamarák Roszner főispánt. Oh, te magasztos . . . ! Lám itt a kazár. Tegnap jött. Honnan ? Senki sem tudja. Ki teheue-borja ? — senki sem tudj-'t. Pénze, becsülete, hazafisága van-e,— senki sem kérdezi. Ma megtelepszik. Miért ne ? Holnap boltot nyit. Árul petróleumot, ostort, szekérkenőcsöt, pántlikát, páli nkát, tocskort, patkószeg _>t, tükröt, bicskát, fonalat. Százezer perczentre dolgozik. A takarékpénztár hitelt nyit neki, mert hiszen kereskedő. A biró felhajtatja követelését. Tiz év múlva virilista Máramarosban. Husz év múlva méltóságos ur. Harmincz év múlva eltemetik, mint magyar nemest, anélkül, hogy egy betűt tudott volna magyarul. Azonban összeáll százhúsz paraszt, szövetkezik, boltot nyit. Va'amennyinek apja, öregapja, dédapja e házában élt. Abban a házikóban lakik, amelyből ősapja a Rákóczi zászlója alá vonult. Temploma, temetője, vére, könye, verejtéke ezen a földön van. Büntetve nem volt. Adót fizet. Katonai kötelességének eleget tett. Nos, boltot nyit. Kötelet, lánczot, szekérkenőcsöt, pántlikát, petróleumot, bocskort akar ő is ájulni, mint a kazár. De a főispánja azt mondja: barátom, ezt már más árulja; ezt tehát nem engedem, mert versenyt csinálnál a másiknak. Óh, szent szabadság! Hanem te árulj olyan portékát, amit az a másik nem árul. Például Kugler-bonbont, orsovai kaviárt, tescheni tea-vajat, Mumtn pezsgőt, lyoni brokátot, bokharai szőnyeget, német filozófiát, képeket a reneszánsz idejéből stb. A kamara másként. Mert a kamara valamivel okosabb a főispánnál. A kamara tilalmazni kívánja a kapcsolatot a hitel- és fogyasztási szövetkezet között. Vájjon miért ? Egyszerűen azért, hogv a hitelszövetkezet ne táplálhassa pénzzel a parasztboltot. Ezenkívül el akarja tiltatni a köztisztviselőket, papokat, tanítókat attól, hogy a fogyasztási szövetkezetek élére álljanak. Vájjon miért ?