Magyar Paizs, 1904 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1904-08-18 / 33. szám
V. év Zalaegerszeg, i' 04. augusztus 18. 33. szám. EISfisietési ár: Egy évre 4 koron*. Fél évre 2 koron*. Nsgyed évre 1 kor. ftgyes szám 8 fillér. Hazai iparczikkek hirdetése féláron: Egy oldal 20 koron*. Nyilttér sora 1 kor. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Wlassics-ntcza 25, Alapitó és főmunkatárs: BORBÉLY GYÖRGY. Felelős szerkesztő: Z. HORVÁTH LAJOS MEGJELENIK EETEKKÉHT C S TÜT T Ó 3R£ T O K Ö N ESTE. Sötét árnyak. A napnak vannak foltjai s beszélünk olykor képletesen a fénynek árnyékáról is. Bajba, zavarba és megpróbáltatások elé jutnak néha a dúslakodó nábobok is. Hát még a vagyontalan polgár, aki szűkes keresménye után él, viaskodva a létért való örökös küzdelemben! Mennyi bajnak, viszontagságnak, önmegtagadásnak és nélkülözésnek van kitéve a vagyontalan szegény, a mikor megcsappannak vagy kiapadnak a kereseti források s az élet oly nehéz és az élet oly drága! Mindenki érzi a maga baját, az bizonyos, akár szegény, akár gazdag. De mégis csak különbség van baj és baj kűzött. Az egyik feljajdul és kezét tördeli: „Jaj, ellopták a hatvanezer dolláros nyakékemet!" A másik pedig felzokog és szivéhez kap: „Jaj, nem tudok kenyeret adni a gyermekeimnek!" Ob, nagy különbség van a jaj és a jaj között. A távolság és a mélység, mely az egyiket a másiktól elválválasztja, mérhetetlen és kiszámíthatatlan. S ba árnyakról avagy árnyékról beszélünk a szegénységgel, szükséggé', nélkülözéssel kapcsolattan: akkor a legsötétebb és legvészesebb felhőre gondolunk, a mely raborulhat a halandó emberre. I«zonyu nyomor húzódik meg a fényes paloták árnyékában s a parádés nagyhatalmi állás háta mögött az egész országban. A kivándorlók szomorú csoportjai, a melyek százával és ezrével vonulnak ki szülőföldjükről a tengerentúli messzeségbe, lélekzetfojtó komor árnyékot vetnek. A képviselő urak, akik ma vagy holnap vagy holnapután indulnak Amerikába egy pazar hajó fényűző kényelmében, vessenek egy pillantást a födélközi magyarok százaira s meglátják azt a sötét árnyat, amely az urak kirándulását kiséri. De ez rendes jelenség, amelyet hovatovább, meg is szokunk. Segitni rajta nem tudunk, mert szegények vagyunk és erőtlenek véreink ellátására az ezeréves hazában. Már igy vagyunk régóta s az országnak betegségét (az állandó vér vesztést), amelyen segíteni nem tudunk, viseljük békességgel és türelemmel. Ebben az esztendőben azonban kivételes erővel kopogtat ajtónkon a szűkség. Rossz a termés s a szegénység sötét hollója, amely mögöttünk rőpdös, az Ínségnek és nyomornak viharát hordja szárnyain. Az árnyék megsűrűsödött és tetézett fekete sulylyal borítja komor leplét a fővárosra és az országra. Most már nem csak kevés a kereset, hanem az értéke is csökkent a szertelen drágasággal szemben. Abból a kevésből, amit a szegény ember megkeres, nagyon keveset lehet vásárolni. Drága a tengeri, a burgonya és drága a kenyér. Miből éljen meg már most a szegény néposztályoknak sok milliónyi tömege, amikor az ő mindennapi táplálékának árát igy felszöKtette a szárazság egyrészt és a spekuláczi ó másrészt ? Ez oly kérdés, amelyre hasztalan keressük a megnyugtató választ. Ugy látszik, alig van mód kikerülni az insépt, amely népünket fenyegeti ebben az áluitlan száraz esztendőben. A kormány a jószág niegmentésén fáradozik s a takarmányhiány oótlását keresi. De ki gondoskodik a szegéry népről ebben az ínséges időben. Avagy az ember ol sóbb és alábbvaló, mint az állat? Ez csak a háborúban elv, de a nemzetgazdaság modern tudománya mást tanit. A nemzetgazdasá; azt tanítja, hogy álladalomban a legbecsesebb tényező, vagy ha ugy tetszik, a leg >ecsísebb anyag az ember és a népesség. E mek a megélhetéséről kell tehát gondoskod ai első sorbaq, hogy kisegítsük abból a vál ágból, a melybe a rossz termés sodorja. A takarmány hiány pót'ása a termelőt menti, a mi nagyon helyes és nagyoa üdvös dolog. De történnie kell valami iek a mi a fogyasztók könnyebbségére szolgáljon, hogy éhen ne vesszenek a roppant drágaságbin. Történnie kell valaminek, a mi megbénítja t spekuiáeziót, mely kihasználja a szoruUságot a maga önző módja szerint. Ahogy a karmán,' gondoskodik takarmányról a jószág .^jiiio.1 ü, a^onKéppen gondoskodjék burgonyáról, tengőiről és hüvelyesekről a szegény emberanyag számára is. A hatóságok pedig gondoskodjanak olcsó kenyérről, hogy a malmok és a pékek ki ne zsarolják a száraz kenyérre utalt szegénységet. E—k. Vísszapi'Iaiitás, — A magyar nemzeti ébredés akadílyai. — (XIII. Folytatás.) Szoczíáldemokrac ia, gróf Széchenyi István tintás levese, s ezek követ kezménye : a magyarság züllése Annak akad — annji bizonyos — e világon a leg'öbb dolga, baja, kellemetlensége, ki a szegényen akar segíteni, sorsán javítani, életét, megelheíését emberibbé, tűrhetőbbé tenni. Egy a?, hogy szegények még ott is, — hol ezekkel államilag, társadalmilag és atyailag foglalkoznak, s védelmükre az elkerü fhetetlen segitségtt és védelmet megadják, — legalább tízszer annyian vannak, nem mint a gazdagok, hanem, mint a kiknek a mindennapi kenyerük biztosítva van, más az, hogy a szegénység jogos és emberi érdekeinek megfelelő előmozdítása, elősegítése, megnyirbált jogainak helyreállítása mindig szemben látszik lenni azon hatalmasok érdekeivel, kiknek az Isten, a sort, a véletlen, az öröklés, legtöbbnyite a fortély, ritkábban a szorgalmas munka, ész, erő, akarat, tudomány, iiodalom, vagy ipar révén a földi javakból sok, vagy legalább is elegendő jutottEzek között is akad, helylyel-közel egy-kettő, ki állandóan, s önként hódol a ,,suum caíque" elvének, és igy megadja mindenkinek, tehát a szegénységnek is azt, a mi őt megilleti. A nagy többség azonban teljesen érzéketlen ezek iránt. S minthogy ezek kezében volt eddig is, ezek kezében van, s valószínűleg még sok ideig ezek kezében marad a hatalom és minden téren való intézkedés; mindez ideig nem történt meg mindaz a szegénység érdekében, minek a szeretet parancsa, s az „add meg mindenkinek a magáét" elve alapján már réges-régen megtörténnie kellett volna, — egészen megokolt dolog, mart ji szegény ség nem ismerte fel eddig az összetartásnak óriási erejét, hatalmát, nem voltak kellő számban vezetői, mit egyszerűen fel- és kihasználtak az Izrael Jakab, Weltner- és Goldner-íele elemek, kik a szegénységet első sorban felekezetnelküliekké, tehát vallástalanokká, aztán istentelenekké é3 hazátlanokká akarták tenni, vagyis szegénységüket még szegényebbé, lelküket vaddá, kegyetlenné, sivárabbá akarták tenni, azt gondolváu, hogy botor eszükkel, istentelen, hazafiatlan lelkükkel megmételyezheti a szegénység romlatlan, istenfélő lelkét, s ezekkel és ezek által rommá tesznek államokat, minden társadalmi rendet ós minden tekintélyt. Az anyagi szegénységgel — többnyire — a lelki syegénység is vele jár, tehát könyebben lehett itt hinteni a konkolyt, bolondgombát és maszlagot, mint bárhol máshol. Erre számítanak a njomor vámszedői, kik munka nélkül akarnak a szegények fillérjeiből "könnyen és jó módban élni. E/ekkel szemben elengedhetetlen kötelessége a nép igazi barátainak és a jó hazafiaknak nemcsak résen állani, de a néppel foglalkozni, őt felvilágosítani, vehetni s érdekében mindazt megtenni, mi a körülmények szerint megtehető. Az ország nagy részében eddig is sok mulasztás történt, mely meglátszik közállapotainkon. A szegény, kisemberek magukra hagyatva, önmagukon sem segíthetnek, mert hiányzik náluk a vezetéshez szükséges erő. De kitanítva, helyes, hazafias, valláserkölcsi alapon vezetve, s összetömöritve, nagy erőt, nagy hatalmat képviselhetnek a kisemberek is. Csak nem kell sajnálni a fáradtságot Az a baj, hogy erre a pályára igen kevés a vállalkozó, s a szegények száma, kik segítségért kiáltanak, milliókra rug. De, hát tulajdonképpen kiket is nevezhetiiuk szegényeknek, mert a szegénység fogalma is nagyon viszonjiagos (relativ). Az emberi szegénység, az ember természetének megfeleljen lehet: lelki, testi és vagyoni. Mindegyik lehet relativ, vagy abszolút értelemben szegénység. A relatíve lelki szegénynek ép ugyan a lelke, de gyenge az akaratareje, s lelke fejlesztésére nem teózi meg mindazokat az intézkedéseket, melyek elengedhetetlenül szükségesek arra nézve, hogy az emberileg elérhető abszolút igazságszolgáltatásba lepjen, s abban — bármiféle foglalkozású legyen is — állandóan megmaradhasson, Fokozata és variacziéja rendkívül sokféle. Az abszolút értelemben vett lelki szegénységnél ellenben nem ép, nem egészséges a lélek. A testi épség és boldogság is ezek szerint alakul. A relativ értelemben vett vagyoni szegényeknek van ugyan annyi vagyonuk, vagy biztos jövedelmük, mennyi a maguk és családjuk okszerű és zavartalan fentartásához elegendő lenne, de ezeknél gyenge az akaraterő, nincs okszerű és szigorú beosztásuk, folytonos hadilábon állanak a bevételek és kiadásokkal, az utóbbiak mindig meghaladjak az előbbieket, s igy minduntalan anyagi zavaroknak vannak kitéve; ez által bekötöttek, az igazság kimondásánál bátortalanokká lesznek, holott erős akarattal szabadok, harezra minden tekintetben képesek és függetlenek lehetnének. Abszolút értelemben vagyonilag szegényeknek nevezhetjük mindazokat, kiknél a megélhetésre elengedhetetlenül szükséges létminimum sincs biztosítva. Ten-leng mig egészsége és munkája van, de azonnal a küszöbön van a nyomoraság, s kétségbeesés réme, mihelyt megbetegszik, vagy, ha egészséges is huzamosabb ideig munkát, keresetet nem kap, vagy a fárasztó munkában megöregszik