Magyar Paizs, 1904 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1904-07-07 / 27. szám

2 MAGYAR PAIZS 1904. junius 23. felebbezést nyújtott be. A közgyűlés elvetette a felebbezést. Helybenhagyta a törvényhatóság Balatonfürednek abbeli intézkedését, hogy telket vásárolt iskola­építésre. Végül Hertelendy főispán megemlékezett Fűzik Gyula sümegi főszolgabíró haláláról s érdemét jegyzőkönybe irtá"<. A főispán dr. Józsa Fábián és dr. Thassy Gáboi orvosokat kinevezte tiszteletbeli járási orvosoknak. A Magyar Paizs iskolája. Iskolának kell neveznem, meri; tanit, hogy okuljunk és talpra álljunk. Nem végez meddő munkát, amint sokan mondják ; de vannak olyanok is, íkik az egyesek kiemelésével vádolják ama taktikájáért, hogy az egyedekben ostorozza a többi ég hibáit. Ez a leghelyesebb ut az ő programjának meg­valósításához, mert a többség egyedekből állván : Kell hogy ilyen uton juttassa diadalra elveit, és a többség fejébe verje, hogy haladjunk a korral. Hallgatói megtanulják, hogy a népek forgata­gában csak egy czélt kell szemünk előtt tarta­nunk: mindenben a haza boldogságát. Két főút vezet ahhoz. Legyen nyelvében és gon­dolkodásában magyar a magyír; és a szivében égő szeretet tiizén át bírálja magyar testvéreink cselekedeteit. Az első ut talán több energiát kíván, miut azt hinné az ember. Nem elég csak magyarul be­szélni; hanem magyarságunknak minden alkalom­mal kifejezést is kell adni. De azt a magyarul való gondolkodásunk szabja meg, hogy hol, hogyan és mikor. Csak egy teret, a kereskedőit jelölöm meg magyarságunknak erőssé tételére. Ne ugy mél­tóztassanak éiteui mintha egyedül ezen érhetnők el a czélt. Oh nem! Óit van az ipari tér; ott a hivataloskodás tere; stb.stb. mindannyi kínálja a teret a haza boldogságáéit való küzdelemre. Kísérjen a szives olvasó, s hiszem igazat kap)k. Letelepedik a nemzetiségek által lakott vidéken egy kereskedő. Mondjuk, hogy a horvátok közé. Mint kereskedőről feltehető, hogy a magyar nyelv mellett a nemetet is beszeli, de előbbi lakhelyén magymok kózt lévén, nem használá azt máshol mint a fűszeres íiókok felírásánál. Ez n:m satua, mert akárhány boltot találuuk, ahol uia is né­metül van a imgyarbors és más egyéb cikkek neve a fi kokon. Horvátjaink jó részben magyarul is beszélnek, tehát nem kell a/, említett keres­kedőnek közvetítő nyelvet keresnie, csak foly­tassa a magyarosiíá muakáj t azzal, hogy ma gjar iparczikkeket adjon vevőinek é.- következe­tesen magyarul érintkezzék azokkal, akik felkel esik. Igy kellene. De mit látunk? Métely hintést. Az iskolás gyermekek ha irká* kémek: „sclireibhef­tet" kapnak: elromlik az iiót.lluk. „aiuminuin feder, m;de bv ausztrii" portékát ad nekik a kere.-keaő; a felnőttek veszekedettül ragaszkod­nak — ez a kereskedő sza ;, a a „mandelseifen­hez", pipijük rágyújtásához az agyon meg agyon dicsért „reibbölzchenael" traktálja a férfiakat; s mindezek .etejébe érintkezési nyelvül a németét választván: visszacsinálja azt a Sisíphusi munkát, a mely a lekesedc.s lángja által hevített tanítú­ságnak évtizedekig vezéics. !aga vala. S mindezt miért ? Azért szives olvasóm, hogy pár fillérnyi több­lettel záródjék a „bitanz", mert hát azon az idegen poitékán nagyobb a haszon, mint a hazain. Arra oktat a ,.Magyar Paizs" iskolája, hogy elégedjünk meg kevesebb haszonnal, es az itthoni poitékákat árusítsuk, mert ezt a haza boldogsága kívánja, és akkor gondolkodásában is, meg nyel­vében is magyar lesz a magyar Ez az egyik fő ut. A másik főút pedig namcsak energiát kiván a legvőzésére, haneua olyan fokú műveltséget igé­nyel, hogy tisztában kell lennie minden magyar­nak ama Krisztusi szavak értelmével: „Szeresd felebarátodat mint tenmagadat Tág fogalom ez kérem a mi köznépünk szerint, meit daczára a hittan tanításoknak és a sok jó példának : a köznép nem tekint mindenkit fele­b irátjának. A zsidóságra például azt mondja: „zaidó csak xsido marad, nem lesz az magyar sohasem", ugy különbözteti meg .• az igazi magyar mind egyfor­mán imádja az Isten, ós egyenlő hévvel keresi a haza boldogságát. Nem szabadna igazat adnom ama tömegnek aki igy gondolkodik; de az igazság ereje köt, 8 ez elmondja: hogyha minden cselekedetünkben az Isten ós haza felemelő fogalma lebeg szemünk előtt : nem nézzük azt hogy ki — mi, hanem mit csinál! Ez adja a tápot annak a hitnek, hogy minden magyar egyformán imádja az Istent — az édes hazát. Látja a köznép, hogy legtöbben megcsalják a hazát, s a haza édes az a ,,kaszt a kasztban" ugy megveti, hogy még nyelvét sem beszéli: ki­hal belőle az a hit, a melyet kiskorától fo^va szeretettel ápolt a lelkiatyja. Ezen törik meg annak a. iskolának az akarata, a melynek tolmácsa a „Magyar Paizs", s ezért kell még hosszú ideig ébresztgetni a magyart, hogy álljon talpra és „Istennel a hazáért' 1 kap­jon a rohanó idő kerekébe, mert jobb későn, mint még később -- felébredni. Langyel Ferencs. A murasiklósi botrány. Gondolám, hogy üdvös dolgot cselekszem, ha egy hölgynek a védelmére kelek. Nagyon jól tudom az egész ügy részleteit, tudom hogy annak a hölgynek igaza van, azt is tudom hogy ezt az igazát már féléven keresztül mindig hangoztatja, de meghallgatásra sehol sem talál. A szerencsétlen fiatal nő telve reményekkel lépettt az élet poiondjára, az iskola falai között a legszebbnek tüatették azt fel, beszéltek ott hivatásról és tudja isten még, miről és íme, alig hogy kilép az eletbe, már az első lépcső is Össze­roskad alatta és ő csalódik, széifoszlanak a hiva­tásról sző'.t álmok, csak a rideg valót, a puszta életet látja maga előtt. Murasiklóson is választottak tanítónőt. De a murasiklósiak még nem tudják, hogy ha tanító­nőt választanak, akkor a komolyabb eszüket kell elővenni, ők az egészet gyerek játéknak képzel­ték, és a tanicónőt játékszernek, kit ha megun­nak, túladnak rajta. Megválasztották psdig a tanítónőt olyképen még tavaly novemberben, hogy januárban foglalja el az állást ós azo i időtől fojva húzza a fizeté­sét is. Mert hogy újonnan szervezete állás levéu atanitónőáilisa, hit a kup iKtanacsúak mégjanuáng butoroki ol stbiről kíile go.idoskodni. A tanítónő tehát meg volt választva es minthogy rendben hitte a dolgot, nem njj' t mi; állás után. De nem ugy a kup ti tanács. Litták, hogy most már senki sem szorongatja őce", se a m ; niszter se a vármegye, hát egye f gondoltak és januárban migtagadták a tanítónő fizetésé 1-. A tanítónő rendes volt, pontos volt. Nmn terhelheti semmifele mulasztás. Hogy ki a bűnös, anoi nem ^zól a krónika. E'ég az hozzá, hogy valami titkos kéz felbuj­togatta a népet a tanítónő ellen!! ! Valós igos ribilh t csinált a parasztság és a szegény tanító­nőnek menekülnie kellett. Kővel hajigálták abla kait. Ez volt a fizetése. Ez volt a ju ralma azért, hogy bízva biztos állásában várt megválasztatása után közel két hónapot minden fizetés nélkül, j Hiszen ez vérlázító! Nem, nem lehet ezi szó nélkül hagyni! Hova jutnánk akkor mi többiek? Hisz igy lehetséges, hogv egvik nap mi is arra ébredünk fel, hogy kővel dobálják ablakainkat, és elűznek bennünket falú íkból . . . Mindig az igaz ügpnek pártolója volt a Magyar Paizs. Azt hisszük, hogy gondoskodni fog róla, hogy ez a murasikiósi botrány semiaikép se múl­jék el simán a napirendről. A tanítónőnek elég­tétel kell ós a felbujtogatók megbüntetése. Mit sem tesz, ha ezilindert hordanak is. Mondanunk sem kell, hogy elégtétel alatt, anyagi dolgokat is ertünk. A könnyelműeket meg kell büntetni Azzal búcsúzom jelenleg olvasóimtól hogy ígé­rem. hogy jövőre többet is írni fogok erről. F. L. S. Göcseji levelek XVI. Az rusznyákok Én isze szejöntsésen leódoztamaz komát, halom az koma aszongya: a rossebb egyö mög azt a sok mazzagot, miér essög az két ódaláiu, az nyakáru mind lerüszőtö az finom bőit. Oda söm nekijp, mondok, majd mögadi Keenek az Zuristea az fáradságáér, a mit megórdömlött. Körű álltok az Kolerái lyányok bennünket ettzör tsak egy naon ferde szömü mögfogalmazi án az Koma kezgyeit essög aszongya : Jocs, mo to pio, de az koma ugy húzódott tüle, mintha az majmok öreg anyja esedözött vóna hozzá egv szöm tsolkért . . . aszoDgya: teén 8 asszonyén borbásszögi születés vájok . . . Mikó az városházára is béfu'oU a zesernyo hiiözeti, két szöm Kolera is gyütt ottan hosszi bundában, hogy essög a viegezeti is lelefegett, mög osztán ollan sárkányok vótak rá izeve, hogy az nyavala környókezött minkét az iátáso mihán. Közrefogtak bennünket, ottbenn osztán a zegyik aszongya: hát hunnajd ereszködtek keetök idő ? Tátt szájjel nóztók, hogy hun tanút a Kolera ollan nyelvezetöt mind essö,' az mienk . . . akkó az másikat küküdtö, mögfogalmazta az kupájánál a hajazattyát, löhuzakodi a képirü az Kolera formát, rögvest mögisraár'ök, hogy az bunda alatt a Tottyos Kováts májsztör lakogatik. Hogyan kerüt Keed idő, mondok, de kü söm hptta szónyi, aszongya : ne szólták Keecós, ón esbög szerüntsés vájok, kü szavallottak idő város baktörnek, essög Keeíök eránt is mögnyilatkozik az érzeiöai, tsak eiübb ösmerkődgyenek ösazü az rusznyákokkal. Másik uap osztán firissen rójtattunk az rusz­nyákok felé. ,,Ahun-e, nié az rusznyákok ' kajabál az koma, a mikó mögláti, hogy a fujáték tetejen feküsznek. Egy szöm, két szöm, olvasgattam tizönháromíg, akkó mondok : én oda nem megyök, hátha meg­lüjik a kezg; eimeket. Látták a rusznyákok, hogy visszafoidutunk, veszekedötten kajabitak: „hodi, hodte szino," egyet mög utánnunk íutasztottak, akkó láttam millen az lusznyák. Egy szöm sipka, egy szöm korbács, essög 3 litöros tejja főzögető szajtli . . . illen a íusznyák. Költ Tsing-Peng-Vajban, a Tottyos májsztör asztalán. tiszlöle'.ömet ajánlom j Éa Likvőgyi Ferenci Országgyűlés. Az l'JOE évi költségvetést folytatva tárgyalják. — Az eddigi beszédekre felelt Gr. Tiszá István miniszterelnök. „Olcsó kamat mellett, kevés költ­séggel kell jelzáloghitelhez juttatni a kisbirtoko­búkat. Ezen csak a jól vezetett hitelszövetkezetek segíthetnek.<< Mondá a miniszterelnök. — Fintér Sándor könyörtelenül bírálta a kormányt. — Udvary Ferencz kifogásolja az osztrák-magyar ! bank működését, mert ez csak a/, osztrák érde­; keket szolgálja. Mondja, hogy ado/tassák meg i a bankoktól szedett és nagy összegre rugó stornó­dijakat. — Dobieczky Sándor az osztrák-magyar közös közgazdaságot kritizálja, mely nem egyéb, mint fegyveres béke. — Nagy Sándor az ónálló vámterületet sürgeti. Erősen elitéii a miniszter­elnök elméletét a galaez-debreczeni levél ugy­lj e D. _ Másnap Bizony Akos tartott nayy beszé­det; bizony okosat. Törüljék el a fogyasztási adót; a fold és házadó helyében legyen általános jöve­delmi adó. Azt mond)a, hogy a miniszterelnök nem tartotta meg az ígéretét. — Szmialovszky Yaiér pénzügyi téreu visszafejlődést iát s deh­czites gazdálkodást. S ezt a közösség okozza. Magyar ipar fejlesztést és nemzeti irányú kor­mányzást kíván. — Hétfőn nagy érdeklődés volt - a Házban Mogjelent Br. Bánffy Dezső s nagy beszédet is tartott, ellenzéki beszedet. A költség­vetést általánosságban sem fogadja el. Kikel a nemzetietlen politika ellen. Bűnnek s a nemzet elleni merényletnek mondja, ha Magyarországon hivatalos nyelvül idegen nyelvet használunk. Gaz­dasági önállóságot sürget. A hatalom nem czel. A hatalom csak eszköz. Végczél a nép boldogu­lása. Hazafias kötelességének tartja a kormány ellen küzdeni. — Molnár János nem vett volt részt — azt mondja — az obstrukezióban, mert beteg volt, de helyteleníti és sajnálja a fegyver­letételt, követeli a felekezeten kívüliség eltórleset, a katholikus autonomiát, a választási reformot, a földhitel megkönnyítését, az adóreformot, a lét­szám minimummal és a végrehajtási visszaelesek megszüntetésével, — az uzsora torvénynek, külö­nösen a gabona uzsorának megakadályozásai, a váltóképesség megszorítását, a börze megrend­szabályozását, a teljes vasárnapi születet s a két éves katonaságot. — Babó Mihály kimutatta a

Next

/
Oldalképek
Tartalom