Magyar Paizs, 1904 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1904-01-21 / 3. szám

V* év. Zaiaeeserszeg, 1904. január 21. 3. száros. Előfizetési ár: Egy évre 4 korona. Fél évre 2 korona. Negyed évre 1 kor. Egyes szám 8 fillér. Hazai iparczikkek hirdetése féláron : Egy oldal 20 korona. Nyilttér sora 1 kor. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Wlassics-utcza 25. Alapító és főmunkatárs: BORBÉLY GYÖRGY. Felelős szerkesztő: Z. HORVÁTH LAJOS MBGJELBWIZ; HETENKÉNT CSÚTÖETOKÖN ESTE. láromezer iparos. Szomorú adatokat olvastunk a „Szabadságban" az amerikai kivándorlásról. Azoknak a száma, akik boldogulásukat az újvilágban keresik, évről-évre ijesztő arányban nő. Ez a Növekedés oly rohamos, hogy már maga Amerika is védekezik ellene. De ránk nézve nem az bir fontossággal, hogy mikor s mi okból tartja tul-soknak Amerika a beözönlő emberanyagot, bennünket az érdekel, hogy hazánk munkabíró és itthon az életfentartás eszközeit meg nem találó munkásainak ezrei, meg ezreivel miért fogy a nemzet eleven ereje ? Ezt az erőveszteséget, ezt a lassú sorvadást a magyar állam bármi áron miért nem akadályozza meg? Az 1903 év bevándorlásáról szóló statisztikai kimutatást most tette közzé az EgyesültÁllamok bevándorlási hatósága s ennek adatai szerint az 1903 év junius 30-ával végződött évben 857.000 ember szállott partra Amerikában, abban a reményben, hogy bármily nehezen is, de ott talan megkeresheti az otthon hiányzó mindennapi kenyeret. E/.en számból az olaszok foglalják el az első helyet és bár itt ezen szomorú elsőbbséget nem irigyeljük Olaszországtól, mégis konstatálnunk kell hogy utána AusztriaMagyarország küldötte a legtöbb kivándorlót Amerika felé és pedig 206.000-et. Érdekes tudni, hogy tőlünk 1861-ben csak 13-an vándoroltak ki. A megélhetés nehézségei, a munkahiány, a kényszerűség mily óriási mértékben megnövekedtek azóta, mutatja a fenti számadat. Megtud uk ezen statisztikából azt is, hogy évenként a kivándorló magyar iparos száma körülbelül 3000 et tesz ki A bazai ipar mai állapotára ez elegge jellemző. Jellemző azért, mert muidt-nki tisztában van azzal, hogy nálunk a kivándorlás egyedül és kizárólag gazdasági okokra vezethető vissza. Az okot kell tehát megszüntetni, hogy az okozat magától megszűnték. B ztositani kell a megélhetést, munkát kell adni a dolgozni akarói ak és megszűnik a kivándorlás. De könnyebb fzt tanácsolni, mint megtenni. A jóakarat, és szándt k itt mit sem ér, cselekedni pedig lekötöttségünknél fogva nem birunk. Es cz a tehetetlenség, amely minden bajunk kútforrása, kell, hogy elobb-utnbb megérlelje a nemzetben azt a szilárd meggyőződést, hogy gazdasagi helyzetünk jóra fordulásának titka egyedül az önállóságban rejlik. Amidőn a nemzet a meddő közjogi harcz térról eiejét a gazdasági önállóság kivivisara fordítja, a midőn megszűnik az a gyarmati függés, a mely ma a nemzeti vagyonusodást szolgáló munkának teret és érvényesülést nem enged, amikor nem csak közjogilag, de gazdaságilag is igazán külföld lesz Ausztria, amikor a hazai ipart, kereskedelmet és fogyasztást oltalmazó védvám fala allja az olcsó és selejtes osztrák árunak az útját: a magyar munkának becsülete és értéke lesz és nem adja 3000 magyar iparosnak a vándorbotot a nyomor a kezébe. Ne feledjük el azt sem, hogy e kött a 3000 magyar iparos között nem a jobb módúak, sem a legszegényebbek sem szerepelnek. Az előbbiek azért nem, mert azokat még nem hajtja a szükség, az utóbbiak azért nem, mert már annyit sem tudnak előteremteni, hogy kivándorolhassanak. Ez a 3000 iparos mester mind olyan, aki vagyonkájának, házának, szerszámjának elkótya-vetyélt garasaival kétségbeesetten hagyja el a hazai földet. Sok van ezek közt olyan is, a ki ,,találmányát" megy értékesíteni Amerikába, a találmányok hazájába. És ezek — nagyon ritka a kivétel — keserűen csalódtak. Itthon a szabadalmi iroda égre-földre dicsérte a találmányt, 10—15 országra szabadalmat is vétetett ki ő véle, sőt a m. kir. szabadalmi hivatal is ,,helyesnek" találta a dolgot és a remélt, megálmoditt dicsőség és pénz még sem hull az ölébe. A szegény félrevezetett, külömben is örökös képzelődésben élő feltaláló természetes, hogy sohasem magában, vagy találmányában keresi a hibát, nem veszi észre az érdekből fakadt áldicséreteket, hanem elmegy világra szóló találmányával Amerikába, mert itthon mások szerint őt fel nem ismerték. És mi lesz belőle? Legtöbbször az éhségtől hajtva állati munkát végző bányamunkás. A feltalaló nak s különösen az iparosoknak e tekintetben való felvilágosítása tehát általános közérdekű, amit néhány, a feltalálókból élő ember egyéni érdekének feláldozni nem szabad. Dr. Halász Aladár Védő Egyesület. A Magyar Vedő Egyesület ügyvezető bizottsága gri f S mssich Tihamér elnöklete alatt ülést tartott, amelyen Loherer Andor ügyvezető igazgató bejelentette, hogy a magyar ipar pártolása ügyében a nemzethez. intéseit felhívást mindenütt nagy örömmel fogadták s testületek, hatóságok egyaránt k.»sz-éyesen propagálják az egyesület cél ja

;t. Jtlei tette, hogy a tagok száma egyre nö vekszik. több megje és törvényhatóság az egyesület alapítói közt; lépett he. Bemutatta ezután egy iparpartolási bank létesítésének prospektusát, amely szeiint a? aiapitandó penintézet részvényesei a nenrteB ezé! szolgálata mellett 6 százalékot nyelhetnek pénzük után. A bank vásárló lapokat bocsátana ki készpénz elleneben s a lapok segítségével történő vásárlásnál a vásárló az egyesütet kötelékében levő eladótól vásárolt hazai holmi után 5 százalék cassascontót nyerne A bank azután e lapokat 8 százalék levonással vásárolná vissza. A bizottság a bank tervezetet, helyesléssel fogadta. Érdekes levél Judenburgbói a kaszagyárból. Schrockenfux Károly és Társa kasza-kovács mesterek Judenburgban (Stáyer). Ezt ugyan felesleges Ludni, — igy közönségesen, mert odaát az egyik fux olyan, mint a másik fux. De Schrockenfux és tsa urak még a fuchs-nál is fuxabbak. Ez dicséretre méltó dolog. Ök szájunk ize szerint beszélnek. Miért is ne; végre ís az egyik piócza is lehet udvariasabb mint a másik . . . De korántsem akarjuk sérteni Schrockenfux és tsa urakat. Sőt meg is dicsérjük őket. Mert az őszinteség mindenkinél dicséretreméltó dolog. Es Schrockenfux és trsa urak nagyon is őszinték. Mintha csak a mi szivünkből beszélnének. Igazán jól esik nekünk, Schrockenfux urék levele . . . Elpanaszkodnak levelükben, hogy a gyári ipar mennyire elnyomja a jobb és tartósabb kéziipar czikkeket. Majd a kaszák árára térnek át, és dicsérik munkájuk kitűnőségét. Azt is mondják, hogy jól ismerik Hazánk minden vidékét. És a levelet a következő sorokkal befejezik: ,,Bátorkodunk még megjegyezni, hogy nekünk a magyarellenes üzelmekhez. miket egy idő óta buta, lelkiismeretlen heczczelök Bécsben végeznek, semmi közünk nincsen. Mi hegyeink között élve a legkiválóbb nagyrabecsüléssel viseltetünk Magyarország és fiai iránt, jól tudva, hogy Magyarország nélkül meg nem élhetünk" stb. Hát ez bizony nagyon szép beismerés. Ilyen udvarias hangot keveset hallunk a Lajtántulról. És bármennyire sajnáljuk is Schrockenfux úrékat, mi addig fogunk kiabálni, mig magyar kaszát, kapát szóval magyar czikket nem kaphatunk az üzletekben. És ha magyar kaszagyár még nem létezik, az esetben adunk egy jó tanácsot Schröchenfux és tsa uraknak. Jöjjenek át hozzánk, ügyeskedjenek nálunk és a szerzett pénzt itt költsék el. De addig mi nem pártolhatjuk őket, a mig osztrák érczből kaszát gyártanak, azt nekünk el akarják adni és a pénzt ott kint elkölteni. Mert Magyarorszagon csakugyan kellene egy kaszagyár. Megélne itt tiszteségesen. Csak akarói kell és ha megvan, aztán pártolni. Ligeti. Az életből. Felvilágosítás: Idegen: hogyan juthat hamar az Operába? Suszterinas: Ha fut. Czipész: (az inashoz) Te akasztófára való! még most sem vagy készen a csizmatisztogatással ? Inas: Egy pillanat alatt már a másodikat tisztogatom. Czipész: Hát mutasd az elsőt! Inas: Azt majd akkor tisztogatom, ha a másodikkal végzek. Szépen mondta: Hölgy : (egy búcsúzkodó nagyon hosszú s kiválóan csúnya úrhoz). A viszontlátásra! nos maradjon oly hosszan s jöjjön el szépen. Lefőzte. Tanár: (felsőbb leányiskolában.) Az utolsó, órában megmagyaráztam önöknek hölgyeim, hogy a férfi agyveleje sokkal nagyobb, mint a hölgyeké. Mit következtet .m ebből Berta kisasszony? Berta' Hogy az agvvélőnél nem a quantitás, hanem a qualitás jöhet figyelembe. Kohn ur! Minek mereszti rám sósgurgulya szemeit? Ne féljen nem hagyom el! Most csak Boldog újévet és a Bálit! Hadd a sok készülődést, tettel töltsd be az idődet!