Magyar Paizs, 1903 (4. évfolyam, 1-53. szám)

1903-04-23 / 17. szám

1903. április 23. M A G Y A R P A I Z S csipkedő jóval több, mint az elismerő. A közmondások legnagyobb része más nyelvben is előfordul, de van néhány, a melyik a speciális görög viszonyokból termett, másutt nem járja, vagy csak kevésbbé találó. A nő csacska hajlandóságát csúfolja ez a pár közmondás: Kalitkába zárt madarat nőre ne bizz, mert még a kalitka is elröpül. — Ha asszony lenne a pap, a nagyharang lenne a gyóntatószék. Ugyancsak udvariatlanok a következő közmondások : Száz férfi megfér egy szobában, két asszony nem egy üres városban. — Igazat mondani a szájával se tud az asszony, hazudni tud még a fülével is. — Aki rossz asszonyt vett feleségnek, akár meg se haljon többet. Barátságosabbak és udvariasabbak a következők : A kinek jó asszony a felesége, holtig tart a lakodalma. — Tiz jó termésnél többet ér egy jó asszony, — A ki egy lányt megszól, annak ne add a lányodat. — Más feleségének egyszer köszönj, a magadének kétszer. Földmivelés. Állattenyésztés. bc A kié a föld, azé az ország! Fajbaromfitenyésztés terjesztése. Darányi földmivelésügyi miniszter a Baromfitenyésztők Országos Egyesületének javaslata folytán elhatározta, hogy a Székelyföldön a jobbfajta baromfiak tenyésztésének mielőbbi ós minél szélesebb körben való elterjesztése czéljából u Székelyföldön a délvidéki vái megyék nemes baromfijainak tojásaiból már a mostani költési idényre 130.000 darab osztassék ki a kistenyésztők között. A kiosztásnak az a czélja, hogy ilyenformán a fajbaromfiak hamarább terjedjenek el,mint baromfitörzsek utján, melyeknél csak néhány generáció után érhető el akkora eredmény, mint a kiosztott tojások réven. Komló-kiállitás Segesvárott. A segesvári komlószövetkezet választmánya dr. Béldy László főispán elnöklésével ülést tartott. Már régebben elhatározta a szövetkezet, hogy az erdélyrószi komló értékesítés előmozdítása okából Segesvárott a pályaudvaron komló-vásárcsarnokot épít s erre a czélra Daiányi niniszterfől 6000 korona segítséget is kapott. Az elnök és Bochkor kir. főmérnök e gyűlésen mutatták be a vásárcsarnok terveit s költségvetését, melyek elfogadtatván, háromtagú építési bizottságot küldtek ki. Ez évtől kezdve tehát már állandó komlóvásárcsarnok is lesz Szegesvárt, a hol a hazai sörgyárosok nagymennyiségű magyar komlót fognak találni. Elhatározta még a választmány, hogy a vásárcsarnok megnyitása idejére, tehát az első vásár napján uagyobbszabásu, díjazással összekötött komló-kiállítást rendez. Csarnok. Viselt dolgaim. Akkori időben nagy dolgok történtek a darukoppányi barát klastromban. Tavaszra iperedett az idő, zsongott bongott erdő mező, kizöldült a gyep s az emberek utczára hajigálták ki a kalocsnikat és rossz czipöket. Megmozdult az egész természet, veréblárma töltötte be a levegőt, vadabb lett a borjú, szilajabb a csikó s a fanyar páter Bonaventurában is felizzott a fiatalság szikrázó heve, ragyogó kedélye: szük lett neki Maczedónia, pipafüstös czellája s közibénk jött, hogy — mint mondta — emberszomjót csillapítsa s ajtót nyitson a tavasznak. Beszélni kezdett a tavaszról, az ifjúságról, s beszélt oly hévvel, oly tűzzel, hogy szinte könybe lábadtak a szemei. Vagyis, hogy szemeiből kilógtak a köny nedves lábai. — Gyerekek! Aranyos fiatalság ! Gyöngehajtásu klerikusok I Történik a mi történik, Istók báró én olyan szagokat érzek a levegőben, a milyeneket kis gyerekkorom óta idáig még sohasem éreztem. S mintha a mosakodó tavasz gyermekének a szappanszagát is érezném . . . Történik a mi történik, de a kiégett kráter is szerelemre gyullad ilyen levegőben, hajh! miért kell nekünk az egyedüllét űdvvesztö vaczkában, mint szegnek a falban, éjjel-nappal keseregnünk? Hol az a harapófogó, mely e penészes kövek közül a szabad természetbe huzigál ki minket? Gyerekek! Történik a mi történik ... ne féljetek! Napkelet itt, napnyugat ott, de dél az mindenütt van. Tudjátok mit? Házasodjunk meg! Mit? Hahaha! Dehogy. Legyünk betegek. Mert ha az egészség : egészség, akkor a betegség: feleség, Jujujuj! Mindjárt, de rögtön megházasodom. Hamar ide baczillust! Kolduló testvérünknek, fráter Diáknak — mert az is köztünk volt — annyira megtetszett ez a beszéd, hogy tüstént czellájába vonult s ágyban fekvös beteg lett. A szigorú quardián épen toálettet csinált s fogta a törülközőt, hogy megfésülködjék, mikor hírül vitték neki, hogy mily forradalmat csinált a nyugtalan vérű páter Bonaventura. Határozni és tenni, három pillanat müve volt. Az első pillanatban földhöz vágta a törülközőt, a másodikban égnek meresztette hatalmas szemöldökének minden torzonborzát, a harmadik pillanatban pedig fr. Diák czellájába rohant. — Fráter Diák! Quid facit? Nem tudja e, hogy a tojás-szezon már vége felé közeledik, s tojásunk még szedetlen ? Katim, mindjárt rögtön keljen föl! — Veniam peto,rogo humillime. A mézes heteket végig élvezem, ha törik, ha szakad. — Sancta Cecilia! Elment az esze? Hogy a hétfogu Luczifer gyújtson mécset annak a bolondos páter Bouaventurának, bogy az mindenkit kiházasit. — Ihajja, tyuhaj, régi kedvem. Jaj de jó! — Ne bolondozzék, hanem tüstént keljen föl s lásson dolga után. Az irgalmasok már kvestálnak, s ha nem iparkodik, megint nem eszünk tojást. Jaj, rogo humillime, beteg vagyok, beteg. Nem válok én se ágytól, se asztaltól . . . Juj, de jó, ha az embert feleség köti az ágyhoz. Az öregnek most egy mese jutott eszébe s nem szeretvén a kecskehúst, csak káposztát óhajván: faképnél hagyta a bolondozó fráter Diákot s fráter Honort, theologiae studenst utasította, hogy azonnal vegye nyakába a koldus tarisznyát, s szedje össze azt a tojást, a mit a szomszéd falvak gazdasszonyai számunkra tartogatnak. Fráter Honor pedig nagy kujon vala. Ingyen senkinek semmit sem tett meg, s mink is tiz fillér beléptidijat fizettünk, ha csuha nélkül látni akartuk. Páterek, azok húszat fizettek. Fráter Honor tehát földhöz vágta — a manzsettáit s koldulni ment. De alighogy eltávozott, már hire jött, hogy a polgármester nejének kezet csókolt, s a szomszéd falu plébánosának nem dicsért. S csakugyan, sok mujkos kalandocskája lehetett ahunczutnak, mert a sok kósza hirnek, mit felőle terjesztettek, se vége, se hossza nem volt. Többek között, hogy pénteki napon hurkát süttetett magának, hogy egy plébánosnak kvaterkázás közben behorpasztotta a hasát, mert papirosból volt; azután, hogy nem borotválkozik, hogy szereti a czukrosokat, szóval, mint a quardián mondta, anarchizál. A tojás-szezonnak vége lett, s fr. Honor, miután az öszekoldult tojást egy bucsuiakomán, mit egy kis tanitó és egy segédjegyző tiszteletére rendezett, elfogyasztotta: bús léptekkel haza felé tartott. Szegénynek már a sors sem kedvezett s épen ebédnél talált minket. Benyitott a nagy refectóriumba s illedelmesen meghajtotta magát a páterek asztala előtt. — Benedicite páter reverende, — szólt kenetteljes hangon a szigorú quardián felé fordulva s a közben a mi asztalunk felé sandított oly nagyokat és oly szaporákat, mintha apró gyíkokat hunyorgatot volna ki ravasz szemeiből. — Térdepeljen le! dörgött feléje a szigorú quardián csontkemény hangja. — Fráter Honor ! Maga a questán megfeledkezett mindenről, a mit egy szerzetesnek tudni kell, maga ezennel elbocsáttatok a szerzetből. Megrémültünk. Mert szegény, napszámos szülök gyermeke vala a szegény Houor, s most, mikor már két év múlva fölszentelték volna, itt kell hagynia megkezdett szép pályáját ... Oh, ez sok egyszerre. — Ha fráter Honor megy, mindnyájan megyünk— kiáltottam nagybátran turóscsuszával magrakott tányérom mellől. — Tessék! — felelt vissza kegyetlen hangon a szigorú quardián. És nem dobtak ki bennünket. Megmaradtunk frissen, jó egészségben, meg a szegény Honor is — fráter Didák is. De mert tapasztaltuk, hogy az összetartás, milyen drága kincse a tömegnek, magunk között egy lapot szerkesztettünk, melynek minden éle, minden tőre, sarkazmusa, élcze, gúnyja a szigorú quardián ellen fordult.' S mondhatom, hogy a mit a keservesen összekoldult záptojás bennünk epét megérlelt, azt mind arra a iepelre kentük, melyet uton útfélen a szigorú quartíiánrál lerántottunk. S nekem is, mintegy vérem második alkotórészévé vált a visszaélések ostorozása, az igazság kutatása, oly annyira, hogy maguk a klerikus társaim is respektálni kezdték a vonásomat. A vége az lett, hogy a szerzetből kicsaptak. S most, hogy tanitó lettem, nagyon sajnálom, hogy a magyarországi tanítóságnak olyan aranyos a dolga, hogy nincs az az ember, a ki kezét szivére tevén, a magyar kultura ezen ágbogát, bármily csekély támadással illethetné. Sőt, ha akad is olykor egy vakmerő ember, az is ugy adja, miutha neki volna igaza. A mult napokban czikkező kedvemben voltam s kutyanyelveket nyesegettem, hogy valamivel én is képviseljem magamat a Magyar Világ hasábjain. Akkor tört be hozzám az én drága felebarátom. — Igaz-e, hogy barát volt? — kérdé vérben forgó orrlyikakkal. Fülig pirultam Mert Magyarországon még mindig szégyenszámba megy, ha valaki barát volt. — Hát bizony igaz, a mi igaz, drága felebarátom, bizony barát voltam, még pedig egész barát. — Aztán mondja csak. Mit csinált maga ott? Másodszor pirultam el. Mert bizony manapság még mindig elpirulnak a barátok, ha valaki ilyen udvariatlan kérdésekkel zaklatja őket. — Hogy mit? Hát tanultam, meg imádkoztam. — No, hogy imádkozott, az meglátszik, mert sovány, mint a hét esztendő, hanem, hogy tanult volna, az uram, bocsánatot kérek . . . — Mit beszél ? Mit akar ? Mi nem látszik meg? — ordítottam ökölbeszorított kezekkel s lábujjhegyre álltam. — Persze, hogy nem látszik. Mert ha látszanék, akkor nem szellőztetné barátkori viselt dolgait. Kutyafikom, csöbörből vederbe estem. Csaknem olyan szigorú ember ez az én drága felebarátom, mint a néhai quardiánom. Ugy látszik, megint kell szerkesztenem egy lapot. Hol is lehet az a páter Bonaventura ? Adomcsók István. Szövetkezeti ügyek. Levelezés. A szövetkezet feloszlása IV. csőd. (Folytatás.) Eltérő intézkedések a szövetkezeteket illetőleg. Gs. T. 257. §-a. Ha a csődeljárás már annyira haladt, hogy a végfelosztási terv elkészíthető (196. §.), a szövetkezet képviselősége (243. §.) kimutatást tartozik készíteni arról, hogy az egyes szövetkezeti tagok az a'apszabályokban, illetőleg a kereskedelmi törvényben megállapított felelősséghez képest, mennyivel tartoznak a társasági adósságok fedezéséhez járulni. A mennyiben a szövetkezeti tagok a kivetett járulékok megfizetését megtagadják, a képviselőség a 'járulék-kimutatás két példányát az alapszabályokkal, továbbá a társasági hitelezők és a kötelezett szövetkezeti tagok névjegyzékével együtt, jóváhagyás végett a csődbíróságnak bemutatni tartozik. Cs. T. 258. § a. ' A csődbiióság, mielőtt a járulék-kimutatás felett határozna, az észrevételek megtételére határnapot tüz ki, s arra a szövetkezeti tagokat az alapszabályokban meghatározott módon azon kijelentésse'. idézi meg, hogy szabadságukban áll a járulék kimutatást akár a csődbiztosnál, akár a képviselőségnél megtekinteni. E végből a járulék-kimutatás egyik példánya a csődbiztosnak, a másik pedig a képviselőségnek adandó ki. A képviselőség a tárgyalásra megidézendő, a meg nem jelent szövetkezeti tagok részére gondnok nevezendő ki. Cs. T. 259. §. A tárgyalást a csödbiztos vezeti, kinok lehető-