Magyar Paizs, 1903 (4. évfolyam, 1-53. szám)

1903-03-19 / 12. szám

4 MAGYAR P A I Z S 1903. márczius 19 szelid volt, mint a tavaszi esőtől megtermékenyített földnek eszményien szép virág fakadása. Őrök dicsőségére a magyarnak egyedül ált a világtörténelemben az, hogy szabadságát minden megrázkódtatás és vérontás nélkül tudta megteremteni. Ennek a szép napnak az emléke ujul meg évente a nemzet lelkében, midőn az e napon közkincscsé vált nagy eszmékhez JillÖ módon, hazafias érzülettől áthatva üli meg évfordulójának magasztos ünnepét. A Kárpátok hótakart bérczeitől a délibábos alföldi rónáig, Erdély havasaitól a kék Adriáig : milliók szivében felbuzdul ma az áhítatnak szent éizete, millió keblet dagaszt a közelmúlt dicsőségének emléke. S ahol c»ak magyar él, s magyar szívben honfiúi érzelem fakad: ott ma ünnepi hangulat honol és fellobognak az áldozati tüzek lángjai. Hiába nézeteltérés, hiába törvénybe ikiatott akarat: a nép meggyőződése, a nemzet kegyelete márczius 15-ikét, mint a szabadság fakadásának napját tűzte ki nemzeti ünneppé, anuál inkább, mert nagy hazánkfia Kossuth Lajos adott példát e nap megünneplésére, midőn 1849 ben márczius 15-én üebreczen városában a »Rákóczy harangijának zúgása és a szabadságba' cz ágyúinak dörgése mellett, egész családjával és ministereivel együtt megjelent a nagy református templomban, hogy imádkozzék a haza üdvéért . . . Azonban a dicsőség fényes hajnalát ismét az elnyomatás sötét éjjele váltotta fel és a szabadságnak márczius 15-iki virágvasárnapjára elkövetkezett. a világosi fegyverletétel zord nagypéntekje is. Szomorú idők jártak a magyarra, midőn »az absolutizmus sziklája nehezedett a nemzet szivére, s elnyomta ajkain az öröm és lelkesedés szózatát.* Szi\ beu-lélekbeu megemlékezhettek ugyon a hazafiak a szabadság napjáról, de érzelmeiknek nyilvános színvallásáról ily nehéz időkben le kellett mondaniok. Az alkotmányos korszak derűsebb napjaiban pedig a korona és nemzet között létrejött kibékülésre való tekintettel márczius 15-ének megünneplését gyengéd tapintatból is mellőztük, nehogy ougvneverett félreértés* támadhasson belőle. De végkép nem feledkezhetett meg történelmének legmagasztosabb momentumáról a nemzet. Az üuiieplés eszméje 1873-ban az emlékezetes nap negyedszázados évfordulóján ismét feléledt Kolozsvárott, a hol is egy márczius 15-iki bizottság czélul tűzte ki, hogy ezentúl minden évben megünnepli a szabadság fakadásának napját és az ünneplés eszméjét tovább is terjeszti. Kolosvár hazafias közönségéé tehát a kezdeményezés érdeme.« Ez az eszme pedig készséges visszhangra talált ? nemzet lelkében és ma már nincsen az országnak olyan magyarlakta helyecskéje, hol még a túlzott realismussal vádolt mai korban is a hazafiúi lelkesedés és szabadságérzet idealismusáiiak tavaszi virágai ne fakadnának e napon. Zalaegerszeg város lelkes közönsége is ezen szép napnak megünneplésével már évek óta tanújelét adja az 1848. márczius 15-éu proklamált eszmékhez való hü ragaszkodásának. Hogy hazafias felbuzdulásunknak ma is illő módon kifejezést adjunk, befejezésül erre szebb és uiéltóbb szavakat netn találhatnánk, mint ha nagy nazánkfia Kossuth Lajos 1849. márczius 15-én a szabadságharcz hivatalos közlönyében ez alkalomra közzétett imájának megható szavait ismételjük, felfohászkodván: »Isten! Te ültetéd el egy napon a szabadság fáját, s ápolád és védelmezéd sötét századokon át vihar és rossz szellem ellen. Egy világot borit imir.'i a fa lombjaival; tavaszod kinyitá a századokon át fogamzott bimbókat. Tartsd meg Uram e szabadságnak fáját, s engedd, hogy a kiomlott ártatlan vérért a kiszenvedett népeknek du&an teremje gyümölcseit! 1 Vgy legyen ! ügy legyen ! Éljen a magyar Szabadsági Éljen a Haza!! A párbaj kérdéshez. A közvélemény mindig erélyesebben emeli föl szavát a párbajozás ellen. Teszi pedig ezt — jcgosan ; mert ezen társadalmi baj utóbbi időben nem:sak a tanulóifjúság közt terjed mindinkább, hanem már az úgynevezett jobb osztályok minden életpályáján ós korfokozatokban harapodzik rémítő módon. Másrészt azonban meg, kell engedni, azt is, hogy az efölötti erkölcsi felháborodásban oly sajnálat) améltó ítéletek hallhatók, a melyek hibáknak is tekinthetők s a melyek csak azt eredményezhetik, hogy a betegségnek gyógyítása helyett annak fokozata fog bekövetkezni. Vannak sokan, akik nem helyeslik azt, ha azt, a ki ellenfelét a párbajban leterítette, gyilkosnak nevezik; sokan kikelnek a büntető eljárás ellen is, ha ez esetleg akadályokat gördit eléjükbe; de viszont azonnal poroszló és bakó után kiáltanak, ha ez az eljárásúk — vizet hajt az ő malmukra. Tudjuk, hogy az egyház gyilkosnak nyilvánítja azt, a ki ellenfelet párbajban megölte; de tudjuk azt is, hogy nem egyszer az egyház leghűbb fiai, tanainak legbuzgóbb védői tényleg rész*vesznek a párbajban. Talán nem tévedünk, ha azt állítjuk, hogy a párviadal kicsinyben a háború egyik fajának tekinthető. A régi idők történelme is több esetet mutat föl, melyekben a népek közt támadt háborúnak véget vetett a királyok vagy hadvezérek párbaja ; másrészt pedig oly esetek is voltak, midőn a népek vezérei közt támadt úgynevezett becsületügvek — tényleg háború által nyertek elintezést. Röviden mondva: lényegesen a párbaj a testi harcz socialis organizaczióját képezte az egyesek közt. # * * Nézzünk meg most már kissé közelebb oly párbajtypust, a melytől gyakran a legmélyebb részvétünket meg nem tagadhatjuk; t. i. a nők érdekében előfordulni szokott párbajozást, a mi egyébiránt bizonyos formában az állatvilágbau is történik. Vegyük pl. a legsúlyosabb esetek egyikét t. i. valaki feleségének hűtlenségre való elcsábitátát ; oly eset ez, mely sajnos, az aristokratikus — katonai társadalomban aránylag gyakrabban fordul elő, mint a lakosságnak más retegetben : mert ezen „hódítást" is a sport egy nemének tekintik, a nélkül, hogy az ezáltal okozott borzasztó kínokra gondolnának. Hogy azután az illető, a ki e kínokat szenvedni kenytelen, a becstelen csábitónak lábalól eltevese kedvééit saját életét is koczkára teszi, a mely élet forrón szeretett felesége hűségeben való hitének elvesztése folytán — értéktelenné vált: ez ugy hiszem, meglehetősen igazolható, sőt talán természetes dolog. S ón azt hiszem, hogy az ilyen párviadal mégsem annyira elitélendő kárhoztatandó ós megvetendő eljárás, mint esetleg a csábítónak a sértett férj által való váratlan vad lelövetóse vagy lebunkózása. A fönnebb emiitett párbaj bizonyosan még más gondolatokat is ébreszt lelkünkben, ha a sértett fél még életét is elveszti; mig ellenben a sértő, a gonosz cíábitó külsőleg büntetlenül marad, sőt, ha az úgynevezett becsület kódexe szabályai szerint formálisan „korrekt, járt el : rövid elzárással ós gyors megkegyelmezéssel megmenekül. Ilyenkor a legerősebb erkölcsi felhá boiodás és elkeseredés fogja el lelkünket az ilyen becsület kódexe ellen, a mely csak arra való, hogy a* embereket a társadalmi magatartás bizonyos külső szabályainak respektátására kényszerítse ; de azért figyelmen kívül hagyja a legtöbb társadalmi becsületkötelességek teljesítését ; t. '. a hűség ét hit megőrzésének s a sértett fél kiengesztelésének kötelességét. * * * Még csak egy kis megjegyzés a tanulói ifjúság párbajairól. Igen elszomorító jelenség az nemcsak az egyetemi polgároknál, de már a középiskolai tanuló ifjúságnál is. Fájdalommal látjuk, mennyi társadalmi finomság, erkölcsi szabadság 03 derékség vész el ezen kórság által ifjuságunk nagy részében. Nem bocsátkozom itt a részletek ecseteiéibe és azon nagy bajok előadásába, a melyeket itt előidéz a — párbaj-mánial A lideki. de főleg a fővárosi napilapok tanúi ezen nagy kórság pusztításainak. És ha valahol, bizonyosan e téren hivatva vaunak az illető tényezők, hogy e baj megszüntetése czóljából mindent elkövessenek, a tanuló ifjúság, a társadalom s igy a haza érdekében. Videant 1 Cselkó József. Márczius 15. Évenként fokról-fokra mind hatásosabban ünnepelik e nagy nemzeti ünnepet országszerte, és a mi vátosunkban is. Szép derült vasárnapra esett most márczius 15. A házakat fellobogózták trikolorral az emberek s igv a hangulat lelkességót ez is emelte. Városunkban hat helyen tartottak ünnepet, melyekről a következőleg adunk számot. I. A főgymnasiumban. Délelőtt 10 órakor, istentisztelet után ünnepelt az ifjúság a szavalókör rendezésével. Az előbbi évekhez képest a város közönsége is sokkal nagyob mértékben részt vett az ünnepélyen, mely igen komoly, méltóságos és tartalmas volt. Fiilep Imre tanár, a. »zavalókör vezetője velős megnyitó beszédet tartott. Színvonalon álló és dicséretre méltó lelkes alkalmi szónoklatot mondott a szavalókör elnöke Laux János VIII. o. ta nuló. Czukelter József a Talpra magyart, Reieh Antal a Hazát és Anda'its Lajos a márcz'usi ifjakat szavalta el. Pompás jelenet volt, mikor a Talpra magyar utolsó szakaszaban a szavaló esküje után az egész ifjúság utána zúgta, hogy: Esküszünk ! A tanulók dalköre előbb a szózatot, s végén a hvmnust énekelte Schill Imre vezetése mellett, — közbe pedig néhány kuruez dalt, oly meglepő ügyessé ggel, hogy meg kellett újrázni, melyért Schill karnagyot teljes elismerés illeti. A kuruez nótákban Kiss Elemér VII. o. tanuló kellemes hangon néhány solot énekelt. Végül a diákság soron kivül a Kossuth nótát énekelte. II. A felső keresk. isk. ifjúsága. Délután 3 órakor ünn°pelt, de már a régebbi népszerüióge miatt is nem fórt el az iskola termében. Az intézet ünnepélyei iránt oly nagyfokú érdeklődés mutatkozott, hogy az intézet rajzterme e czólra kicsinynek bizonyult és igy az ünnepelyt a vármegyeház nagytermében tartották meg. A A műsor minden pontja kitűnően sikerült. A szózat eléneklése u án Kiss Lajos tanár — elnöknek kidolgozott szép ós megható megnyitója következett. A Talpra magyart Gellén Lajos f. o. szavalta. Nagyobb volt az érdeklődés a következő pont, a „Népdalok után, melyeket a jól képzett zenekar játszott. Siposs Einő f. o. t. a kör alelnöke le.késén méltatta a nap jelentőségét, Isten dicsőségét énekelte az ifj. énekkar. Részlet Bánk-bánból czim alatt gyönyörű jelenetet adtak elő Fangler Lajos, Török Gvulaf. o. t. — k. és Fangler Ferencz k. u. t. Rákóczi korába vittek vissza bennünket kurucznótáikkal : Ekstein V. Filipics K. Horácsek J. Kovács S. és Stolpa K- Majd az énekkar énekelt népdalokat, melyet a közönség zajos tetszése mellett megkellett ismételniök. Deutsch Oszkár tehetséges ifjú f. o. t. szép sikerrel 8 nagy hatással szavalta Ábrányi Emilnek : Márczius 15-én cz. költeményét. A Normann dalt énekelte az iijusági énekkar. Majd a közönség zajos tetszése mellett a zenekar indulókat játszott. Az énekkart Kaujfinann Mátyás ve'ette, 8 igy természetesen bővőn kijutott neki is az e lismerés éljeneiből és tapsaiból. A közöa3Óg a megyeház nagy termeben sem fért el, nagy ré3z e a folyosókon tolongott. III. Az iparos ifjak önképző köre. d. u. 3 órakor tartott ünnepélyt az Ipartestület disztermeben. Papp AUjos alel. tartalmas szép megnyitó beszédet mondott, méltatja a nagy nemzeti ünnepet. Borbély György tanár alkal mi felolvasást tartott, melyet közöl a Magyar Paizs. Hár om iparos ifjú alkalmi költeményeket szavalt • Leudl G. Práger Ödön és Miszori Béla, Lendl és Miszory jó szavalók, főleg Miszory ta valy óta láthatólag nagy haladást tett. Mo3t Ábrányinak „Mi a haza" ez. versét szavalta. Végül Papp Alajos elnöki szava zárta be a diszgyülést. IV. A kath legényegylet. ünnepélye 4 órára volt kitűzve, de elhalasztották jövő vasárnapra, márcz. 22-re. V. A Társaskör. Igen nagy érdeklődés közben ünnepelt a Társaskör is este 7 órakor a Korona nagytermében. Ez kör kezdettől fogva már a városi közönség számára is rendezi egyúttal. Külön meghívja a még élő 48-a8 honvédeket. Társas vacsorát tart s tánczmulatsággal lolytatja. I?y tett mo3t is. Zsúfoltig megtelt a nagy terem. Vdrhidy Lajos polgármeter a kör elnöke megnyitó szónoklata után Qréiz Irma k. a. szavalta el Petőfinek Erdélyben cz. duzzadó költeményét, mely az Uniót tárgyalja. A kisasszony a hatalmas köt-