Magyar Paizs, 1903 (4. évfolyam, 1-53. szám)

1903-11-05 / 45. szám

1903 deczember 17. MAGYAR PAIZS 3 A kaszinóban. Minden roszban van valami jó. Ez az országos baj egy kis élénkséget teremtett a kaszinóban, annyira, hogy mostanság némelykor öt-bat ember is van az olvasó teremben. A hangulat harczias. A ki máskor legtulzóbb kormánypárti — már tisztviselőségénél fogva is, most az ellenzék mellett van, mert ez a nemzeti ügy mellett van a nyelvkérdésben. Még olyan hang is van, hogy Farkas József orsz. képviselő mozgalmat indítana a megyei törvényhatóságban a nyelvkérdésnek meg több effélének a támogatására. De a többiek nem hiszik. Érdekesen vizsgálgatják az olvasók az újságoknak óvatosan, fordulásra kész álláspontjaikat. Néhány héttel ezelőtt egyetlen egy lap volt, a Jókai Magyar Nemzetje, amely dicséri a clodii parancsot. Most pedig hogy a miniszterelnöki név már kialakult, a lapok sorjába kezdenek előbb egy szóval, másnap egy mondattal, később félhasábbal s igy tovább lágyulni, vagyis kialakulni. Persze nem tartozhatik ide a Magyarország, Egyetértés, Hazánk, Magyarság. De ezek kevesebben vaunak. Ilyen a hangulat. Magyarok vagyunk? -- Kanizsáról—Kanizsára. — Váltig azzal hozakodunk elő, hogy nálunknál jobb magyar ember e magyarföld kerekségére és laposságára nem született. Hanem arra a kérdésre, hogy igazi magyarok vagyunk-e ? már csak a mindenttudó Isten tudna megfelelni, mert valljuk meg őszintén, hogy csak meghitt barátaink körében merjük megmutatni magyarságunkat azzal, hogy — katonai laktanya nyelven beszélve — kidüllesztett mellünket téglával ütjük. Nem a levegőből beszélek. Kereskedőink — hogy boldogulhassanak — kivétel nélkül nyelvelik a mi hazai nyelvünk mellett a németet is. De csodálatos, hogy ezzel egyúttal feledik azt, hogv ők is tartoznak az őket tápláló hazának azzal, hogy annak iparát pártfogolják. Nagykanizsán létemkor a Kövesdi Kálmán czégnél vásároltam be a hiányzó kelengyémet. Igaz, hegy egy ing, meg két gallér volt az egész kelengye, — de az üzlettulajdonos szavaival mondva: „czimkártyát" mégis adtak hozzá. Ezen a czirolapon fel van sorolva minden, az üzletben kapható és vehető tárgy-, magyarul. Sajna, de ugy van, hogy ezeket a lapokat Kövesdi ur Ausztria fővárosában „drukkoltatta." Miért ? Tán olcsóbban állíttatott elő ott az idegenben, mint a magyar n)orr>dászok előállították volna? Kövesdi ur I Ez nem mentség 1 Ha 4—5 fillérrel többe kelült volna is az itthoni előállítás, mégis itthon kellett volna önnek azokat megcsináltatnia, mert azok a magvar nyomdászok veszik meg magyar pénzen az Ön portékáit, a kiknek mellőzésével ön a hazafiság ellen vétkezett. Azt mondtam: hogyha pár filléi tel többe került volna az itthoni előállítás, mégis ehhez kellett volna önnek fordulnia. Igen! Mert azt súgja az igazi magyar szív, hogy: „szeresd hazádat," következéskép szeretnünk kell annak iparát, kereskedelmét, s>egényjét—gazdagját, boldogját, bold< gtalanját. No, meg üzleti mérlegjének teher oldala mm billent \olna a vagyon rovására, ha itthon késztette volna azokat; mert ha az általam vett kelengye ingért ezen a czimen többet kért \olna, én azt készséggel megfizettem volna, s ha én egynek a fölösleget megfizetem: akkor a magyar nycmdáfzok összeségen azt a pár fillér nyí különbözetet bizton bevehette volna De hát, ugye bár ez a kifelé kacsintgatás a mi közösbajunk ? Majmoljuk és dédelgetjük a németeket ; iparkodunk mi is németekké lenni, — hogyne! hiszen az iskoláinkban is kötelezővé tétetett a nyelvük megtanulása, — s még ha mindannyian ugy pártoljuk a németek iparát is mint ön, akkor Jézus uctcse ! tiz év alatt olyan „Szepik" leszünk, hogy Árpád apánk ha éjféltájon.kilép ágyából, a sok bugyogó láttára „handlé" fczóval kerget bennünket fegyverfogásra. Még az hagyján, ha önök kereskedők, németül is tudnak. De az már egy igazi magyar ember vérét felkorbácsoló tény, hogy gyermekeinknek muszáj németül tanulniok, mert sokak mondási szerint — a müveit embernek legalább németül is kell tudnia. Miért? Hát azéit vagy un

1: magyarok hogy németül tudjunk ? Vagy tán azért, mert az szükséges a megélhetéshez ? Kérem, akkor a kínaiak, a törökök, az oroszok, ós a svédek feltétlenül elvesznek, mert ők uem tanulnak németül. Pedig ők bizton megélnek a német nyelv nélkül, s igy mi is ; a kik éppen olyan önálló nemzet vagyunk, mint a felsoroltak, csak, hogy újra tisztelettel nézzen ránk a világ: ma nem karddal, hanem észszel kell magunkat megismertetni. Higyje el kérem, hogy nemcsak ón, hanem számtalanan magunk elé tüztük a magyarság védelmét, — de mivel én igen nagy, akarom mondani kicsiny nulla vagyok a nagy tettek mezején : csak a gyomlálásra szorítkozom ; igy tehát ne vegye rossz néven, hogyha a magyar ember legujabbi közmondására, hogy ugy mondjam köszöntésére figyelmeztetem. . „Pártoljuk a magyar ipart!" Lengyel Ferenc». életből. Egy kérelem. Egy könyvkiadó kiadta F . . . költeményeit füzetekben. Az elsőnél morgott a közönség, a másodiknál már hangosan szidta a költőt és kiadót, a harmadiknál megjelenik egy előfizető a kiadónál s arra kéri, hogy az ezután következő füzetet legalább jó puha papirosra nyomtassa. Kormos: A múltkor megmentettem a T. család becsületét. Csinos : Hogy, hogy ? Kormos: Nem mentem el hozzájuk. Csinos: Te Kormos ! igy megmenthetnéd azt többször is. Csinos: Te Kormos! Tudod-e mi az a pro? Kormos: A melyikre igennel kell szavazni. Csinos: Jól van! hát azt tudod-e, mi az a kontra? Kormos: Hogyne tudnám ! a mire szintén igennel kell szavazni. Csinos: Igen jól vau! Látom nem tévedtek benned az orvosok, mikor azt mondták, hogy vízfejű vagy. Sok ember azt gondolja, a midőn beszél, hogy férfi, pedig akkor tűnik ki, hogy vénasszony. Kohn ur! ön is lehet még becsületes ember, ha vár, mig — egyedül lesz. L1 Tsüng. Országgyűlés. Az utolsó héten dűlő állapotba jutott az országügye. Egy bizonyos irányba. A kiküldött kilenczes bizottság több heti gondolkodás után kigondolta a megállapodást, mely szerinte mindenkinek tetszendett volna. Da nem tetszett elsősorban őfelségének, a királynak s ennélfogva uem tetszett gróf Tisza Istvánnak sem, kit már előbb miniszterelnöknek jelölt őfelsége, holott az ő belegyezésével is alkotta a kilenczes bizottság a formulát, melynek ö is tagja volt. Most már kinevezte a király gróf [Tisza Istvánt miniszteralnöknek. Az ő programraja eltér a kilenczes bizottság programmjától. JA lényegesebb eltérés, mit a laikus is könyebben megérthet, a katonaság magjaro sitásában az, hogy szerinte nem kell magyar tanító a katonaiskolákban, sőt az sem szükséges, hogy a katonatanitók mind magyarul tudjanak s hogy az uralkodónak tisztán felség joga a hadseregben még a nyelvnek is a meghatározása és elrendelése. — Kezdetben nemcsak az 3llenzékiek, hanem a kormánypártiak is ellenezték az ilyen véleményt urbi etorbi; de később még az Apponyi pártiak is belenyugodtak, sőt védelmére keltek. Védelmére kelt Széli Kálmán, Hodossy Imre, sőt végre belenyugodott maga Apponyi is, kik mind tagjai voltak a kilenczes bizottságnak is. Mindenki azt hitte, hogy gróf Apponyi Albert kilép a pártból, de nem lépett ki. Ez az eset megkönyitette az uj miniszterelnök hadállását. Apponyi a házelnökségről lemondott. Ezt pedig nem óhajtották az ellenzékiek. — A többi miniszterek is ki vannak már nevezve. Némelyek helyett ujak vannak. Az uj minisztérium] igy alakult meg: Miniszterelnök és belügyminiszter: gróf Tisza István, igazságügym. Plosz Sándor, pénzügym. Lukács László, közoktatási m. dr. Wlassics helyében Berzeviczy Albert, kereskedelmi m. Láng Lajos helyében Hieronymi Károly, földmivelési m. Darányi Ignácz helyében Tallián Béla, honvédelmi m. a rövid ideig volt Kólosváry helyében Nyiry Sándor, horvát miniszter Cseh Ervin. — Az egész földművelő ország élénk érdeklődéssel sót fájdalommal látja, hogy Darányi miniszter távozik, ó volt ugyanis, aki legerősebb nemzeti politikát kezdet t a földmüvelés ápolásával, a szövetkezeti eszme terjesztésével s a ki a kérges tenyerű munkás embert észrevette, sőt a cselédeket is jutalmazta hűségükért. Tegnap volt először országgyűlés. Be kellett mutatkozni az uj kormánynak. Be sem mutatkozhatott, mert óriási vihar volt az országgyűlésen — az ellenszenvesség miatt. Homályos, sötét' bizouytalanság a jövőre. Heti hirek. Helyiek. Ev reí. Istentisztelet volt vasárnap a felső kereskedelmi iskolában. Egyutal a reformatiónak évfordulós ünnepe is volt, a közel négyszázéves reformatiónak ünnepe. Az Istentiszteletet Dezse Dániel barabásszegi ev. ref pap tartotta, költőleg kidolgozott igen szép prédikácziójával Máté evangéliumának az alapján: „Minden elmúlik, de az én beszédem soha el nem múlik." A halottak iránti kegyeletet, mint minden évbeu, akként az idén is megható módon kifejezte közönségünk. (Vallásosságra és nemesen érző szivre vall ez az eljárás, a melyről nemhogy le téríteni kellene az embereket, hanem inkább buzdítani kell reá. Kötelességünk azonban irányításul megjegyezni, hogy ugy az élők, mint a holtak iránti szeretetünket első sorban a szivünkben szoktuk tartani. Nyilvánosságra is visszük másodszor külső jelekkel. De ne felejtsük el, hogy a szeretetnek, hálának és kegyeletnek külső jelei sohase legyenek értékesebbek, mint maga a szeretet, a hála és a kegyelet önmagában. Érthetőbben szólva: a temetői gyertyafény-özön, a koszorúk drágasága és <?gyéb diszités mintha túlhaladná a jelképezést s mintha túlhaladná anyagi erőnket. A holtak emléke pedig nem kivánja meg tőlünk, élőktől, hogy életünket szigorítsuk és nyomasztóvá tegyük a jelképezésnek tulhajtásával. Zalavármegye törvényhatósági bizottsága foly évi november 10-én d. e. 9

X|2 órakor a vármegyeház gyüléstermében rendkívüli közgyűlést tart, melynek kizárólagos tárgyát a folyó évi kiadások fedezésére szükséges póchitel kérése képezi. Előzőleg az áliandó választmányi ülés d. e, 9 órakor lesz. A főgymnázium Rákóczy ünnepélyt tart deczemberben. Elütötte a vonat egy pap utczai földmives fogatát e hó 3-án alkonyatkor a pap utczai átjárónál. A kocsin a kocsison kivül egy gyerkőcze is ült, kinek egyéb bajáról — jelen soraink írásakor — nem tudunk, minthogy a kocsi elüttetése folytán abból kivettetett s igy az erős ütés következtében orrán vérzett. Kocsisnak, lovaknak nincs bajuk. Eddig van a hir s hiríermészeténél fogva holnap már elfelejtődik. — Lapunknak azomban van még egy-két szava hozzá. — Olvasóink bizonyára emlékeznek egy be nem nyújtott kérvénynek — vagy ha tetszik emlékiratnak — szövegére, mely lapunkban megjelent s épen a pap utczai átjáró veszélyességót tárgyalván előre megjósolta a mull keddihez hasonló szerencsétlenségeket. A pap utczai lakósok akarták abban kérni a várost, hogy a keskeny átjárónak utcza szélességben való kibővítése — s sorompóval való ellátása végett tegyen lépéseket. Miért nem adták hát be ? Azért mert addig nem remélnek sikert, mig egy pár tuczat szerencsétlenség leírását nem mellékelhetik s igy kárba veszett volna annyi egy koronás bélyeg, a hány lakós a kérvényt aláirta volna. Vasúti Társaság ! hát csak gátoljatok s felejtsetek. A zalaegerszegi Tirsaskör meghívja a tagokat s az érdeklődőket a folyó évi november 7-én este 8 órakor, a saját helyiségében (Kummer-