Magyar Paizs, 1903 (4. évfolyam, 1-53. szám)

1903-02-26 / 9. szám

4 MAGYAR P A I Z S 1903. febgiár 26, a nemes apátiban" Szalay József n. apáti a nova­ban ifj : Martincsevits Ferencz novai, a tá.moki ban id. Martincsevits Ferencz tárnoki, a letenyei­ben Haeeneszt Károly erdődfai, a k sztmiklósiban Fehér Jenő polai, az alsó-lendvaiban Koller Ferencz alsó-lendvai, a belatincziban Fekete Géza ganicsai perlakiban Tóth Sándor perlaki, a galambokiban Pcsty Lajos récsei, a gelseiben Sáringer Károly mnrasíerdalielyi, a csáktornyaiban Danitz Sándor stridói igazgató tanítók. Barl&ngok Tapolcza alatt A Tapolcai La­pokból ó vassuk, hogy Tóth Pál pékmester ud varán kutat ástak s már 15 méterre is lehaladtak, anélkül, hogy vi/et éltek volna ; értek azonban egy oldalrészt melyen hasrafekiíve bemászott egy ember sazontúl tágasabb meg tágasabb üregekre akadt, melyek tele vannak vizzel. Már föl fe­deztek 8 nagyobb barlangot Az érdekes felfede­zést Loczy Lr.josegyetemi tanár is megnézi amint ígérte, mávcíius első felében. Vármegyénk 1092. évi termés eredménye a m. kir. központi statisztikai hivatal kimuta­tása szerint: őszi buza learattatott 50.666 hek­tár, termett átlag egy hektáron 12 56 q, össze­sen 636,297 q, tavaszi buza learattatott 120 hektár, termett átlag egy hektáron 11.74 q. összesen 1.429 q, őszi rozs learattatott 46.222 hektár, termett, átlag egy hektáron 11.07 q, összesen 511.631 q ; tavaszi rozs leaiattatott 479 hektár termett ? átlag egy hektáron 9.07 q. összesen 4.348 p; kétszeres learattatott 48 hek tár, termett átlak egy hektáron 10.90 q, össze­sen 436 q ; őszi árpa learattatott 647 hektár, termett átlag egy hektáron 10.38 q, összesen 9 718 q; tavaszi árpa learattatott 18.982 hektár termett atlag egy hektáron 12.44 q. őszesen 236.142 q; zab learattatott 12.291 hektár, ter­metr átlag egy hektárou 11.67 q. összesen 143.457 q ; szpmes tengeri learattatott 35 606 hektár, teimttt átlag egy hektáron 11.92 q, összesen 424.472 q Csőd HofTmann Samuné alsólendvai lakós vá­sári szabó üzlettulajdonos ellen a zalaegerszegi kir. törvényszék a csődöt megnyitotta. A nagypáli lakodalom ugy történt, hogy Németh I. ifj a legény nem szerette a bátyja há­zasságát s elkeseredésében mikor hozzá mentek a vőfélyek, ezeket összeszurkálta n bicskával. Névváltoztatás. Kácz Lipót tapolczai lakos Kovécsra változtatta a nevét. Kivándorlás Zalamegyéböl. A mult félévben Zala megyéből a kimutatások szerint következő száma van a kivándorlásoknak. A tapolczai já­rásból kiment 9 ember (négy napszános, öt föld­míves,) a sümegi járásból 27 földm a nagyka­nizsaiból egy iparos, a csáktornyaiból egy lakós, összesen 38 lakós. Ezenkívül rövidebb hosszabb időre mentek ál még a szomszéd Morvátország­ba is. Hü cselédek megjutalmazása. {A körmendi járásban három cseledet tüntetett ki a födm. meniszíer. A jutalmazottak ; Rádi Ferencz kocsis Körmenden, Szabó Pál gazda, cseléd Szaknyéron és Kovács Mátyás gazda Kölkeden. kikhez a ju­talom kiosztása alkalmával Babos Kálmán nvug. tábornok intézett szívhez szóló intelmet további hűségre intve őket és buzdidva, hogy ezt a hű­séget az ifjabb nem zedékben is ápolják. Csak magyar gyufát vásároljatok Emke gyufát s Tanitókliáza gyufáját A szövetkezetben vau meg. Távoliak. A szegedi paprika. Ezt a kis históriát a Ma­gyar világban olvassuk. Nem kell magyarázni. Könnyen megértheli ebből mindenki, hogy milyen nagyszerű ember a magyar ember, a magyar honpolgár, s az ő kezében milyei nagyszerű a magyar ipanak, magyar terméknek a pártolása. — Iine a história! Egy Marer Ármin nevű sze­gedi kereskedő Spanyolországból hozatott egv csomó paprikát, raerc igen dcsón kapta aztán árusította, hogy minél több pénzt kapjon érte. A rendőrség vizsgálatot tartott, rájött hogy a spanyol paprika rosz, élvezhetetlen. De arra is rájött hogy a spanyol paprikát szegedi nevén árusították. Ebből aztán az njságok utján az a gyönyörűséges hir ment világgá, hogy a szegedi paprikát hamisítják, a szegedi paprika rosz. Eb­ből aztán az következik, hogy a szegedi papri­kát ne vegye ós ne egye senki hanem helyette vegyenek és eg\enek ausztriai vagy ausztráliai vagy épen spanyol paprikát —- Marer Ármin urnák pedig nem ártana egy kis spanyolviasz. Párbaj u!án. A szombathalyí párbajózót, Stieder Györgyöt, aki Ermuszt Géza ügyvédet párbajban agyonlőtte volt, a szombathelyi törvényszék elí­télte két és félévi állam fogságra. Mindkét fél felpbbezett. Terjesszétek a „Magyar Paizst!" Különfélék. A magyar nyelv a hivatalban A nagy kö­zönségnek nagy része rendesen téves Ítéletet alkot arról az emberről, aki a hivatalos magyar­nyelv mellett kardot ránt, vagy az idegen befo­lyás ellen paizst tart. A/, egyoldalú közönség azt itéli a/. ilyen emberről, hogy vagy nem ismeri a szomszéd nyelvet (amit ugyau nem is köteles ismerni,) vagy ellenzsenvvel viseltetik a szom­széd nyelviért (ami már nagyobb hiba ugyan, de nem végzetes), vagy valami különce tanati­kuz. Hát hogy ez helytelen, igazságtalan ítélet, fényesen bizonyítja egy első renáü miniszteri hivatalnok. Dr. Makay Bála miniszteri tanácsos nagy műveltségű ós erős korakterü ember híré­ben áli. Sok tudása van, és hat nyelven beszól — ha szüksége van rá ; ezek között bizonyosan tud németül is. Da ugy tartja, hogy a magyar minis­teriumbin, magyar honpolgárral szemben csak ma­gyarul kell tudnia. Meg is esett vele az az eset, hogy németül fordult hozzá egy ember, amint ez nagyon divat Magyarországon, s a tanácsos ezt mondá neki: Uram! én tudok hat nyelven btszélni de ebben a hivatalbán csak magyarul tudok, minthogy én magyar minisztert tanácsos vagyok. Csak magyar felírású portékát vásá­roljatok ! Esküdtszéki fötárgyaiás. A zalaegerszegi kir. törvényszéken bárom ügyet tárgyalnak hétfőtói fogva. I. Csey/.trcgen 1902. decz. 22. Xagy Sándor fiatal házas ember, ki bugának, Júliának gyámja volt, nem egyezett bele, hogy a leáav a csordás famíliába menjen feleségül, de Júlia férjhez akart menni. Összeszólalkoztak és Sándor ' hirtelen dühében egy sodrófával ufty mepkóllintotta hu^át hogy ez meghalt — Ezt az ügyet hélfön tár­gyalták le. A kir. Törvényszék : Sztaniszlavszky A. elnök. Skódav Aurél s Sperlágh Géza birák, Domby Imre jegyző. Közvádló Schneider Gábor. Védő dr. Hajós Ignácz. Esküdtszéki tagok : idősb Reszner József, Friss László, Takács Gyüla, Oravecz Győző, dr. Gzinder István, Vastagh János, Bárdió György, Békefi Elek, Nagy János er. Jámbor Márton, Kaszás Kálmán, Büchler Jakab, Pótesküdt: Gsendes József.Naqy Sándort heves felindulásban elkövetett emberölésért el­itélték hét évi fegyházra. II. Örök rejtélyü érzés, szerelem! Te nagy folyó, mely egyszer szemetet, Máskor virágot hordasz vizeden, S mind egy helyről: az emberek szivéből. Oh szerelem, te végtelnn oczeáu — . . . hogyha nyugoszol, Meglátja széles tükrödben magát a Határtalan menny minden csillaga; S ha háborogsz : fölszineden csatáznak Az alvilágnak minden szörnyei. Mindenható erő vagy, szerelem, . . . angyallá az embert, Az angyalt ördöggé, az ördögöt Emberré könnyen átváltoztatod . . . (Pet.) Lendvavidékén Alsóseenterzsébeten 1902. nov. 6-án Sós Ftrenczné Batek Zsófi a szomszéd Bali Jánossal egyetértöleg megölte az urát. Balinak van felesége s gyermeke, 43 éves. Sósnénak is volt vagyonos dolgos ura s van 14 éves leánya, maga a 40 felé jár. Szerették egymást Balival s orvul fejszével és késsel gyilkolták meg Sóst. Kedd óta tárgyalják az izgalmas históriát. Még a tanuk között is sok szerelmese volt az asszony­nak, s mind ellene vallottak. Bali a vizsgálat alatt még sokat tagadott,_de most, amint derült­séget keltve mondja: »Ofelsége a király nevé­beu<" mindent megmond igazán. A törvényszék: elnök: dr. Fritz József biró, trv. Skoday Aurél és Sperlágh Géza szavazó birák; jegyző Sinkovits Géza, kózvádló dr. Rézler Kornél, alügyész. Sósnét dr. Obersohn Mór ügyvéd védi, Bilit dr. Hajós Ignácz. Az esküdtszék: Kaszás Kálmán, Nagy Yincze, Köszeghi Kálmán, Horváth Miklós, Gráner Géza, Frisch László, Voigt Ede, Kaszás Kálmán asztalos, Nagy János, Kozárv Gyula, Büchler Jakab, dr. Jámbor Márton rendes, s Voigt Richárd és dr. Bárdió György pótesküdtek. Lapunk zártakor még csak a vád és védbeszé­dek tartanak. Csarnok. Éijei. • •! Fent az égen sötét felhő Csillagokat takarja, Idelent a játszi s/ellő Az arezomat csókolja. Keresem a sötét égen A két fényes cillagot, De a sűrű sötétségben Nem látom, hogy hol ragyog. Két szép szemnek ragyogása Látható a sötétségben, Felhő soha nem takarja, Fényes nappal sötét éjben. Kijei mint a csiszolt gyémánt És mint a csillag ugy ragyog ; Nappal pedig pillantását Elviselni nem tudod. Szép szemednek ragyogása Megvakított engemet, Vakságomban, sötétségben Loptad el a szivemet. Azért járok sötét éjjel Keresni mim elveszett. Talán szemed szép fenyében Megtalálom szivemet. Igricz Lajos. Kapitány up a rettenetes. Irta: Tirolt János. Brrr .... A hátam is borzad a drukktól, hogy mi lesz velem, ha Ö megtudja, hogy én mos*: róla írok! ? És még hozzá az újságba, mely intézményt ő teljes életében fölösleges schmárnnak tartott. Szent, hogy megfordul sírjában a marezona öreg és ugy lesz, — jajj nekem! — hogy egyik dörgő, villámló zivataros ójelen bekopjgtat há­lószobámba és megismétli egyikét azon rettenetes rapportoknak, a milyeneket a 17-ik Kompánián kívül ember még nem hallott, nem látott ! Fog­csikorgatva fog elém állani és arezomhoz fogja vágni a mit első s utolsó büntetésemkor (Strenger Verweiss!) mondott: „So ! ! ! ? So ! ! ? Alsó das ist der Dank fiir meine — Güte ? ? /" Hogy ő ezeket hogyan mondotta, azt leírni nem lehet; azt hallani sőt látni kellett. Ölnyi magas, herkulesi testalkatú, cseh-néme­ember volt! Arasztnyi hosszú, százfelé álló tort zonborz bajuszszal és olyan szemekkel, sazok fölött olyan szemüldökkel, hogyha rád nézett, önkény­telenül összerezzentél s azt vélted, sötét felhős égből az ördögök királya toppant eéd!! Sar­kanytyus czizmás lábával ha egyet toppantott, hát még a főhadnagy ur is elejtette a kezében hátra tartott czigarettát! Tedig hát a mi főhad­nagyunk nem volt ám valami „zsákbéli" termé­szet ! ! Nem a'! Ellenben a kicsike, herczig kü­lönben áldott szelíd lelkű hagnagyunk. Öregünk­nek még a sarkantyú pengősére is megremegett, akár a miskolczi kocsonya. Az 6 hangját nem tudom megközelítőleg sem ecsetelni, de azért ugy a ,hogy megkísérlem. Hangjában 8 hanglejtésében volt valami a meg­sebzett oroszlánéból, az éhező hiénájából, a kivert bikáéból, IJI-ik Richárdéból, Hamletéből a Machbet­beli boszorkányokéból; sőt Romeo és Julidjéból is, avval a különbséggel hogy a mikor ó suso­gott, akkor nem szerelmi dal zengett ajkán, ha nem olyas valami ióle, mint a mikor Jaszay Mari

Next

/
Oldalképek
Tartalom