Magyar Paizs, 1903 (4. évfolyam, 1-53. szám)
1903-12-31 / 53. szám
53» száwn Alapító és főmunkatárs: BORBÉLY GYÖRGY. Felelős szerkesztő: % HORVÁTH LAJOS Előfizetési ár : Egy évre 4 koron*. Fél évre 2 korona. 2í«gyed évre 1 kor. Ejjyes szám 8 fillér. Hazai iparczikkek hirdetése féláron: Egy oldal 20 korona. Nyilttér sora 1 kor. Szerkesztősé® és kiadóhivatal: Wlassics-utcza 25. MEGJELBNXK HETENKÉNT CSTÍTTÖRT ÜKÖN ESTE. |m ll< r " • ' - •mpagj— i IHI M ieaazuaeaniMMaMaMBacBiaaejflMa ^iM^iig ni ! •••>< I Magyar Paizs. Előfizetése 4 Korona félévre 2 Korona három hónapra 1 Korona. Újévre. Holnap már 1904-et írunk s a Magyar Paizs átlép ötödik évfolyamába. Vénülünk. Ám az eszmék megifjodnak. Hitvallásunkat, reményünket és akaratunkat, vágyainkat, törekvéseinket és lelkesedésünket, gondolatainkat és eszméinket átültetjük a fiatalabb nemzedékbe, szomszédainknak, barátainknak a szivébe, gyermekeinknek, unokáinknak a vérébe. Az egyedek vénülnek és meghalnak, a nemzet mindig ifjú és örökéletű. A nemzeti eszmét szolgál ja, a magyarság szellemét érleli a Magyar Pa'zs — az ő kis sugarával. Ám a kis szőlőszemet az óriási napnak hány lüzes zugára érleli, mégis egy nyár kell hozzá, •— mondja Petőfi. Mennyi idő kell, mig a mi kis sugarunk erlelésbe hozza az emberek lelkét, ezt a vastaghéju nagy szőlőszemet! De csüggedést nem ismerünk. Csatlakozzanak, a kik ismerik és helyeslik a Magyar Paizs elvét, iránvát ; csatlakozzanak munkatársaink, olvasóink, ismerőseink, barátaink, alkossunk erős falanxot, mint a maczedon hadsereg. Szóban, tettben, írásban, elméletben és a gyakorlati életben küzdjünk a Magyar Paizs programmja értelmében; érleljük az emberekleikét; mindenkit meg kell győznüiík arról, hogy a magyar nemzet élete a földművelésit mai nap küszöbéről odatekintünk vissza a tegnapira és az eltűnt. napot jónak vagy rossznak mond]uk, a mint különben is mindent saját szempontunkból megitélni szoktunk. Mir a szürke őskorban is voltak napok, a mehek szerencsétlenek valónak, voltak olyanok is, a melyek szerencsét hoztak. Az úgynevezett dies nefasti, a melyek a régi rómaiaknál oly nagy szerepet játszottak, voltak a szerencsétlen napok, ugy az egyesekre, mint az államéletre nézve. S az e napokban való bit fentartotta magát a mi korunkban is. Látjuk ezt főleg nemcsak a nép, de sok művelt ember azon babonás nézetéből, hogy a pénteki napon nem jó valamit megkezdeni, mert az szerencsétlen nap; valamint szerencsétlen napnak tartják igen sokaD a hónap tizenhat madik napját is. A szerencsés és szerencsétlen napokban való hit él tehát egészén ép erőben még ma is. Hogy ez az eset még sokkal nagyobb mérvLen az évre vonatkozólag is fennáll: ez magától éltelődik ; mert hiszen a sors ezen viszonylag nagy időszakban sok örömet és sok bajt, meg szenvedést halmoz össze az embeii sziv számára, a melyben nemcsak a boldogság utáni kitörülhetlen vágy, de az élet bajaitól való kipusztithatlan félelem és irtózás is létezik E bajok és szenvedések pedig sajnos — sokkal nek, iparnak és kereskedelemnek kifejlődésétől függ, de nemzeti alapon, magyar nemzeti jelleggel, nemzeti nyelven! Mely szent palládiumnak a tiszteletben tartása nélkül egyes alakok boldogulhatnak, mint mikor jó fűre akad s ott bitangol a csordának egy-egy bornya, vagy ha alkalmas dögre száll a hollóseregnek egy-egy madara: de a szent kapocsnak tiszteletben tartása nélkül — mondom — szervezett csapatot, anyanyelv nélkül nemzetet képzelni sem lehet. Csatlakozzunk a Magyar Paizs programmjához. A magyar faji karakternek védelmével és ápolásával igyekez.'üuk megvalósítani a már ismert részletes programm-pontokat: honfitársaink iparának a védelmét, földművelő véreinknek a megühetését, kereskedőink nyelvének magyarrá tételét, az éhezők számára munka telepek felállítását, idegen iparczikkeknek a kirekesztését, s a saját pénzünkkel való takarékoskodást stb. Ez a. szelleme ennek a lapnak. Ezért küzdöttünk négy éven át. Ivü/dünk tovább is. Jöjjenek segitségünk'-o. A vidéki hetilapok között az országom legolcsóbb iap a Magyar Paizs. Előfizetést nyitunk ra 1904 re. Egy évre 4 tv, i ievre i Iv. Zalaegerszeg, 1903 deczember 31. A Magyar Paiz^ szerk. és kiadóhivatala. A mellőzött szolgabíró. Az érdemes szolgabírónak, dr. Csák Árpádnak kitették a szürit. Megírtuk a véleményünket arról az emlékezetes családi politikáról s némileg megnyugtatólag hat reánk, hogy pár nap múlva a megyének összes újságjai velünk egyetértőleg mélyen elUélték ezt a méltánytalan eljárást, sörök inkább meglátogatnak minket semhogy a boldogság utáni vágy kiéiégi lést nyerhetne Legyünk bár tehát bármily bölcsészeti fegyverrel ellátva : mégis iga/, marad az, hogy az újév időszakának bizonyos eltagadhatlan aggodalommal megyünk elébe a/.t kérdezvén magunkban. mit hoz az majd magunknak és kedveseinknek a számára? Ezzel függ össze az, hog\ mi emberek a végződő és kezdődő év határán egymást üdvözöljük; vagv pedig az újév napján azon többé kevésbbé őszinte kivánatokkal egymást fölkeressük, hogy a bekövetkezett év boldogabb legyen, mint a milyen az idők mélységébe lesülyedt régi év vala * * * Az embereknek ismeretes hálátlansága nyilvánul a lefolyt év iránt tanúsított talán nem is érdemelt tiszteletlenségben Igaz ugyan, hogy azt sem társadalmi, sem pedig politikai szempontból nem mondhatjuk kedvezőnek : de rendesen a lefolyt év nem szokott oly rossz lenni, mint a milyen a híre; s ha e tekintetben is a jogosság és igazság vezérelné az embereket — akkor a helyett, hogy átkoznák a letűnt évet, talán nem egyszer inkább azon kiváuatukuak adnának kifejezést: bár csak a következő uj év ne lenne rosszabb az előbbinél! És miért tegyük ezt? miért legyünk bizonyos kímélettel, sőt hálával éppen az előbbi éviránt? Hát a dolgot en következőleg íogoui fel: min»szégyennek« bélyegezve a megye életébenezta választást. Nem sok vigasztalás ez a szolgabiróra, de mégis valami, mert erkölcsi diadal. Elhisszük, hogy némelyeknek nem tetszik, ha ezt az ügyet ráadásul még ismételgetjük is. De arról nem tehetünk, ha nem szeretjük az erkölcstelen nepotizmust s jutalmát kívánjuk az érdemnek. Ugy látszik, úgyis csak a kiváusággal maradunk. Nem kell tehát csodálkozni, ha alkalmak adtán rá-rátérünk még egyszer-máskor. Már is van szükség a magyarázatra. Múltkori czikkíjnk után az egyes választók közül a legtöbben magokat igazolandók igy beszélnek: hiszen mi ebben az ügyben a Csák pártján állunk, de ellenfelére kellett szavaznunk, mert szavunkat és kezünket adtuk rá, mert szavunkat és kezünket vették ; adtuk pedig azért, mert azt a hírt terjesztették, hogy Csák fel sem lép. S evvel a korteskedőre van hárítva az ügy ódiuma. Ezt pedig lehet menteni azzal, hogy a korteskedésben néha meg van eugedve egy kis fogás is. — Menteni lehet, de hogy kimenteni is lehet, az más kérdés. De van ennél egy szebb mentegetödzés. — Választás, választás! Hisz az a rendes formák között ment végbe. Ne keressük itt a hibát. Mondjuk : inkább ott a baj, hogy Csáknak egyáltalában választás alá kellett jutnia. Ennek nem kellett volna történnie. Öt nem kellett volna arra a pár hónapra felfüggeszteni, a mig a vizsr; 1k coZi:!"Gsiiu •e zért—efe'toreB várnieíívé-* ben emberfia nem hibás. Mett hiszen a miniszter függesztette fel. — Ejnye, hogy a macska vigye el az egeret! Xa nézze az ember az oktondit! Hé saucta simplicitasban vagyunk mi jámbor atyámfiai! Mi azt hittük, hogy némely zalai embernek a kívánságára, tanácsára és javaslatira történt a felfüggesztés. Hát pedig a miniszter ur telte. Ha pedig a miniszteri hivatalnokok előtt panaszkodnánk, ott azt mondanák : Kérem! hiszen mi a zalai informatiók alapján dolgoztunk. Nevet azonban ott sem mondanának. De nem is szükséges. — y denek előtt igaz az, hogy éppen az előbbi év volt az, a mely azt a jót hozta meg nekünk, a mit az emberek általában leginkább becsülhetnek, t. i. életet. S miután már egy régi görög ember is ugy gondolkodott, söt ki is jelentette, hogy ö inkább él itt e földön mint legszegényebb favágó és nem is cserélne egy királyival sem a Hádes árnyékbirodalmában: ennek folytán, úgy hiszem nekünk sincsen jogunk gáncsolni és átkozni azt az évet, a mely azon szerencsével ajándékozott meg minket, hogy a napvilágot élvezhessük s abban mozoghassunk. Igaza volt valóban az említett régi görög embernek. Vagy nem? Ítéljük meg akárhogyan az életet, mégis képezi az az ember földi boldogságának s igy megelégedésének is a foteltételét; a megelégedés pedig leglényegesebb része a boldogságnak. i* * A régi rómaiak azzal üdvözölték egymást uj évkor: vale atque vive: Légy egészséges s élj! Ez a fődolog; a többi'majd magától jón. Ez a barátságos szokás, noha más alakban, fentartotta magát; s ámbár az újévi kívánatok óriási számában sok olyan is előfordul, a melyeknek őszinteségét nem jagyon szabad vizsgálni: mégsem tartanám helyes dolognak, ha magát a barátságos szokást teljesen elhagynék. Ez a szokás hogy újévkor egymást üdvözöljük, sőt meg is aj.m dékozzuk, egyike a legbarátságosabbaknak; e
