Magyar Paizs, 1903 (4. évfolyam, 1-53. szám)

1903-11-26 / 48. szám

1903. november 26 MAGYAR PAIZS 5 donát képező ké/di vásái helyi honvédségi laktanyán és a fiók laktanyán végzendő helyreállítási munkákra 12.690 kor. 69 fii. összeg erejéig. Bánatpénz 5°|o. A S'.erk levele P. Külföldiekkel szemben a magyar ember udvariasságból is az idegen nyelvet használja. Ebben nincs is hiba. Hotty hivatalokban pl. postahivataloknál az osztrák és magyar posták között milyen viszony, vagy törvény, vagy szokás vr.n, cz más kérdés. Magán uton lehet udvariaskodni. Hivatalosan nem. Hogy az osztr.k ós magyar postának nyelvét milyen kölcsönös törvénynyel vagy egyoldalulag alkották é meg, ahhoz mi nera szólhatunk Nem vagyunk politkus lap. Hugy Magyarországon a német nyelv az ur. ez t-sbb százados átok. Több százados megkövesedett s begyepesedett bástyája a baglyoknak es denevéreknek. Most döngetik ezt a bástyát az országgyűlésen. Szomorú csak az benne, hogy ennek a nagyfontosságát a 19 millió kö/.űl ali^ ha erti egy millió, s ebből az egymillióból is netn akarja érteni M

9/iooo rész. Csarnok. egyenlőség lelke. Én nem leszek a Cézárok barátja, A győzelemnek, kénynek lantosa ; Daczos fejemet nem hajtom igába A koronázott Baál előtt soha! Hódolatért hiába ostromolnak: Lelkem megtörhet, de meg nem hajolhat. Mig egy rabszolga ól a nagy világon, Kit jogtalanság, nyomor fojtogat; Én addig sújtom, én addig liiálum A dus Cézárok felé átkomat, Mig lesz egy, akit üidöz szá'.ezernyi: Nem fogok addig én sem elp'henni ! A palotáknak büszke, homlokára A ronda viskóval sárt dobatok: Érezze, hogy van koldus, törpe, árva, Kit nem emelt fel a dús kincs, a jog, Akit lenéznek, akire leköpnek A felhuzottak ós a felszököttek. Ha durva, bántó lantomnak verése, Ha büszkeséget sért is a dalom, Ha le lesújt rám azok megvetése, Kiket úrrá tett a sors, hatalom: Elpöngetem az éneket merészen És visszatujt rájuk a megvetésem. Megölhetik a zsoldosok a testem, S mint óriási sirkő, szemfödél Emelkedhetik pyramis felettem: Leikem kitör, lelkem örökkön él, S Cézárok álmát hogy megháborítsa: Kísértetként jár éjjel vissza-viesza . . . Farkas Antal. ^nyai szeretet. A sziv jósága! ez azon női előny, a mely nem csak érdekes jelenséggé tes/.i előttünk a nőt, hanem számára megnyeri egész kedélyünket, a melyet egyedül csakis ő bilincselhet, le állandóan. Utóvégre mindennel jóllakhatunk ; megunhatjuk; de a jó sziv mindig m igához vonz minket. A szende barátságosságnak érzelemben és szavakban való kifejezése, a mely nem kagvja elzülkni a szivet: ez az, a mi angvallá teszi a nőt. És valóban valami szép, magasztos, elbájoló rejlik a szív-jóságban! Vur-e valami, a mit az nsm szépítene? És uem rendelkezik-e azon vará/szso.l azon vonzerővel, melyet egyedül szépség nem nyújthat maga? Á szép nő tetszik a szemnek; de a jó nő tettszik a szívnek ; amaz drága kő, de emez — nagy kincs! Az erőszaknak fele kincsen, azon hatalomnak a milyennel rendelkezik a szendeség, a gyöngédség. Csakhogy egy lény van a löidön, a mely szebb és jobb a nőnél, ez pedig az anya. Az anyai kebelben nyugszik a népek szelieme, ott rejlik az előítéleteik es reményeik mértéke. Más szóval ott nyugszik az emberi nemnek czivilizácziója. Csak egy egészen önzetlen, egészen tiszta, egészen isteni szeretet létezik; s ez: az anya szeretette gyermeke iránt. Ez a legmagasabb s egyúttal legmélyebb szeredet ! Ez a szeretet kárpótolja a nőt minden egyéb — csalódott érzelmeiért. Nincs az a bölcsesóg a földön, amely azt nyújthatná nekünk, amit az anyának egy szava, egy tekintete nyújthat! A legmagasztosabb ós legszebb, amivel a természet megajándékozhatta a nőt: ez a szeretet; még pedig a legerősebb leghatalmasabb szeretet a melyhez nincsen hozza hasonló s a mely kellőleg nem viszonozható. A gverauK szejetetet,csókokat s virrasztásáokat kap; de eleinte mégis elutasitólag válaszol; a gyönge gvermek p-dig, a ki legtöbbet követel, — legkeve^ebbat tizet vissza. De azért az anya folyton csak ad folyton csak osztogat; sőt mig az atya riag

vobb szeretetett ápol és tanusit legerősebb gyermek iránt: az anya éppen ellenkezőleg tesz s nagyobb szeretetben részesíti a leggyámoltalanabbat. Ugy hiszem : igazat mondok ! Kedves olvasónőm ! Ha ön figyelemmel kiséri ós nézi azt a rászedést, csalást, rablást, a romlottságot, vérontást a világ nagy piaczán : akkor bizonyosan lelke mélyéből megalázva érzi magát s utálattal, megvetéssel fordul el ezen rettenetes jelenségektől Es akkor mit tesz ön ? Hogy mégis némileg erősebitse az emberi méltóságban való legnélkülözhetetlenebb hitét : ilyenkor sietve oda, lép ön egy beteg gyermek ágyához, a melynél viraszt egy anya. S mit lát, mit tapasztal ön ott. Látja, hogy az az anya, egész lelkével mintegv belehatol a szenvedő kis teremtésbe; ott áll ott térdel, jár, fut és aggódik arczának verejtékében, — a kedvencze miatt. Ennek őnfejüségét barátsággal kedvességgel, szívszaggató panaszait vigasztaló szavakkal viszonozva : és nyugalmáért az éjszaka édes álmát áldozza tol ! A gyermek könnyei — könnyedet csalnak ki az anya szeméből is, 3 azon töri fejét, hogyan foghatná az elsorvadt, kis beteget minél óvatosabban, minél g\ön .édebbeu. Gondolataiban azon fohászszal fordu! az egek felé : o csak azt ne gondolja az én édes gyermekem, hogv én vagyok oka az ő fájdalmainak, szenvedéseinek ! Hát olyan az anyai szeiete

r, hogy az életet kimeiiti uvyan. de ő maga soha s m meiiil ki. Halhatatlan gyöngédség rejlik az anya szeretetében — édes gyermeke iráut. Kiemelkedik az minden más emberi érzelmek fölött. Meg nem hidegiti azt semmiféle önzés, el nem riaszthatja semmiféle veszély; vétek el nem halványítja; hálátlanság meg nem fojthatja. Gyermeke Kényelmének szívesen feláldozza az anya saját mi idei Kényelmi-, örömének minden saját gyönyörét. Gyermekének becsületét saját dicsőségének tekinti, s lelke mélyében örül minden sikerének. Ha pedig baj éri: akkor még drágábbá teszi őt előtte a szerencsétlenség. S ha esetleg szégyen és gyalázat tapad a gyermeke nevéhez az anya mégis törhetlen szeretetevel ragaszkodik hozzá a meggyalázás daczára. S ha gyermekéi az egész világ megveti: akkor ő, az anya, egész világává lesz neki. Ilyen az anyai szeretet! Cselkó József. Magyarnyelv. — asry-ei-w-ét)sii él a ne m zet — Magyarnyelv-művelő társaság. (XXIII.) Egyik fővárosi újságban olvasom, hogy Budapesten magvarnyelv művelő társaság akar léte sülni. Dehát minek? gondolom. Hiszen van már egy. A nagy Széchenyi megalapította az Akadémiát. Évi jövedelmét, a 120 ezer koronát oda adta. Az Akadémiának épen az első osztálya foglalkozik is a magyarnyelvvel. De ez az uj társaság népszerűsíteni akarja a magyai nyelv tudományát. Összekapcsolódik az élettel. No, ez már más! Ezt nemcsak lehet, de kell is üdvözölni. Eddig ezek a tudósok ötön-haton saját magoknak irtak ludományos dolgokat, de talán saját magok sem olvasták el. Nem is csoda. Még a kutya sem szereti azt a lelketlen uagy tudományt, amit ők annak neveznek. Minden mondatba bele kell czitálni csillag aiatt, rómii és arabs számos alatt, alfabétagammadelta alatt nógy-ör európai nyelven egy-egy aszalt — mit? nem szilvát, de nem is gondolatot, hanem egy mondást. Különben nem tudományos munkálkodás. Rossz nyelvek azt is mondják, hogy az Akadémiában voit még egy feltétele a tudományosságnak. Ha az uj tudós beléházasodott a régi tudósok családjába. Szóval az uj társaságot üdvözölni kell, mert ez összeakai forrni a gyakorlati élettel, szakit a régi ezopffd. (Meg kell említeni, hogy az akadémiának volt kéí nagy embere, kik a száraz nyelvészeti tudományt elég j > viitcrM épit-gették. Szarvas Gábor gvakri-iaíiasan, Brassai Sámuel pedig épen nóps/.e: iien is dolgozott.) Az aj társaságnak tagjaiul mír jelentkeztek is, pl. S/.Uv Kálmán titkár a többi hasonlók. De hát uram i tí>n°m! mire-aló uj társaság czimet ad-ti a ré^i-mu ? Mm S/ily Kálmán és a többiek tagjai .1 rc-i T>ir»asagnik, az Akadémiában. R'ióta o't vs-.il is Mrr nem népszerűsítették a tudomány;Epjn tőlük nem lehetett népszerű. A minek eddig akadályozói voltak, annak akarnak mosta zászlóvivői ienni! Ugyancsak az Akadémiában. Nem uj nevet, hanem uj szellemet kell adni a társaságnak. De addig ezt nem lehet tenni, mig a megcsontosodott róni ta^rok vannak ott. Legalább mi nem hisszük. Épen ugy, amint nem hinnők, hogy a kiszolgált 48-as honvédek most rendszeresen mazurkapolkát táncoljanak.) Borbily György. Felelős szerkesztő: Z Horváth Lajos Lapkiadótulajdono

s az Alapító. Alapíttatott 1878-ik évben. Í4 Kitüntetve az ezredéves v. kiállításon 1896. f Alulírott vagyok bátor a t. közön ség szives tudomására hozni, hogy TJjváros-utcza 24. szám alatti raktáramban, készletben tartok minden a legújabb styl és színben, sajat műhelyemben készült cserép kályhákat, kőszén, fa, coaks stb tüzelésre, töltő és szabályozható, huzamosan égő kályhákat, öntött vas, vagy samotte betéttel, ugyszint n cseléd lakházhoz szükséges egyszeri! szemes kályhákat csinos kivitelben s jutányos ár mellett, Eívallalom továbbá, bármifé.e rajz és szín szerinti kályhák, kandallók, takaréktűzhely, kerti állványok, virágvázák stb. elkészítését. Javításokat a legnagyobb gonddal eszközöltetek, s jutányosán számitok. Szives megkeresést kérve maradtam tisztelettel >J 15 -20 PITTERMANN ISTVÁN agyagkályha készítő. tOrtesités! Van szerencsém a n. é. ^evő közönséget értesíteni, hogy üzletemben nov. 1-től mindennemű szeszes italok u. m. rum, Jiqőr, cognac, szilvórium, törköly, söprő, fenyővíz stb. kaphatók. Ezenkívül kitűnő minőségű teák, teasütemény ek, karácsonyi ajándéktárgyak, karácsony fa diszek s minden e szakmába vágó árukból aiiandóan nagy választékot tartok raktáron. A n. kérve é. vevő közönség szives látogatását Tisztelettel a n j liszt-, fűszer-, csemege- és vegyes kereskedése. Kossuth Lajos utcza. Központi talp, mellett,