Magyar Paizs, 1903 (4. évfolyam, 1-53. szám)

1903-11-19 / 47. szám

2 MAGYAR PAIZS 1903. deczember 10. utóbbit a gazda saját czéljára felhasználni birja, ugy a társadalom is nagy áldozatok árán igyekszik a maga kebeléből kikénysze­ritett egyedeit az emberiségre hasznosakká idomítani. A mikor tehát társadalmi érintkezésről beszélünk, sohase értsük alatta a bókoknak és hazug hizelgésnek minél szabatosabban való kifejezését, ne a muzsikaszó mellett reggelig tartó duhajkodást és ebből gyakran származó párbaj szabályait, hanem komoly embereknek a haza- és egymás boldogulásán való összhangzatos munkálkodását. Az ilyen munkálkodás czéljaira kétségbe­vonhatlanul helyességgel alakítottak kaszinó­kat, társasköröket könyvtárakkal s hírlapok­kal, hol a napi események megvitatása után a több oldalról megnyilatkozó véleményekből tisztán szűrődik le a helyes irány, mely a tovább haladásra az utat megmutatja A musthoz hasonlítottam a társadalmat eléggé tragikusan, ha a mustnak anyjára a szőlőre, a társadalomnak mozgatójára a körökre gondolunk. Az egyik nemes gyümölcs, — sokak szerint talán legnemesebb, —a másik nemes intézmény. Az egyiket pusztítja a filoxera, másikat a közöny. Szőlős kertjeinkben csak itt-ott hagyott meg egy-egy tőt a pusztító féreg; kaszinóinkban, társasköreinkben csak elvétve látunk egy-egy uuatkozó tagot. Fut mindeuki saját érdekétől hajtva a koncz után, melyből embertársát minél keve­sebbel kívánja részeltetni, vagy — ha szét nem pukkad tőle — egymaga fölhabzsolni. Csiszár József. Szövetkezeti nevelés. A külföld müveit államaiban a szövetkezeti tanítást már felvették az elemi népiskolákban (école piimaire.) A párisi kiállítás alkalmával külön kongresszuson tárgyaltak a szociális ne­velés kérdését s szükségesnek jelentették ki, hogy a nyilvános tanintézetek foglalkoznak veie. A szövetkezetek nyereségüknek egy részét a neveles czéljaua áldozzak. A falusi iskolákban nálunk is fonto»abb volna ezt meghonosítani, Bok olyas helyett, aminek a falusi gazda gyer­meke az életben gyakorlati hasznát nem veszi. Elismeréssel említjük fel, hogy szövetkezeti téren a magyar tanitók mái Í8 szép eredménynyel buzgólkodnak. Itt ujabb s hálás tere nyílik fá­radozásuknak. A szövetkezetek ismeretét, a szö­vetkezes hajlamát és szeret,etor szinte észrevét­lenül sikerül belecsepegtetni a gyermek szivébe s ezer és egy alkalom nyílik olvasmányok, el­beszélések utján kidomborítani s kifejteni a* összetartás, az együttes munka előnyeit. Angliá­ban már szövetkezeti dalok és színjátékok is vannak, melyek ugyanezt a czélt szolgálják. Falu­helyen nem volna kivihetetlen az iskola mellett egy-egy darab földet megszerezni, ahol a gyer­mekek szabad óráikban vagy a rendes tanórák után, felügyelet alatt közösen zöldséget gyümöl­csöt teime8ztenének vagy méhészkednének s a termékeket közösen értékesíthetnék. Az igy nyert fillérek egy részét oly könyvek beszerzésére le­hetne fordítani, amelyekből a gyermek nemcsak szórakozást merítene, hanem komolyabb irányban is foglalkozni kezdene a szövetkezeti ügyekkel. A selyemhernyó tenyésztése, a könnyeu elsajátít­ható háziipari munkák szintén alkalmasak arra, hogy a tanuló ifjúságot együttes munkára szok­tassuk. E mellett ezek szórakozást is nyújtanak s meggátolják azt, hogy a gyermek az iskolai órák után henyéléssel, czéltalan kóborlással vagy gyakran erkölcsrontó mulatozással töltse idejét. Akkor nem volna szükség arra a legújabban egyik másik megyében tett intézkedésre sem, amely a 15 éven aluli gyermekeket kizárja a korcsmából. Az angol példára kell utalnunk, ahol kapcsolatban a szövetkezeti központokkal női bizottságok működnek (Women's guildj, ame­lyek főleg a gyermekek szövetkezeti nevelésével foglalkoznak. A szövetkezeti szellem felébreszté­sére minden évszakban mulatságokat, kirándu- i lásokat, télen hangversenyeket stb. rendeznek, amelyeken a gyermekek százával vesznek részt. Az összetartás ós testvériség fejlesztésének al­kalmas módja ez. Természetes, hogy az a gyermek, akit ilyen irányban neveltek, kikerülve a/, iskolából, az életbe a szövetkezeti kérdenek iiánti érdeklődést viszi magával. Meg fog ragadni mindeu alkalmat, hogy meg­szerezze azt a nevelést, amelyet a társadalom nyújthat neki. Ezen a téren ismét példát mutat Anglia. A nevelés szellemi vezetése ott a man­chesteri cooperativ szövetség kezében van, amely irányítja 8 felülvizsgálja a kerületi központok, az oktató bizottságok 8 a nők szövetségének ténykedését. Előadásokban ismertetik a szövet­kezeti mozgalmakat, a sokfele alakulásokat, a nemzetközi törekvéseket, hires szövetkezeti fér­fiak életét s hogy ezek az előadások necsak ta­nulságosak, de változatosak is legyenek, sok esetben felhasználják a laterna magica vetített képeit is. Az angol szövetkezetek idősebbek és fiatalabbak részére három évre terjedő szabály­szerű tanfolyamokat rendeznek, amelyekben nem csak mindazt megtanulják, amire szövetkezeti embernek szüksége lehet, igy többek közt a könyvvezetést is, hanem behatóan tárgyalják mindazon kérdéseket is, amelyeket minden hon­polgárnak ismernie kell, honpolgári kötelességeit teljesíteni s polgári jogaival helyesen élni akar. A szövetkezeti tisztviselők és ellenőrök vizsgá­jára csak azokat bocsáj'.ják, akik a tanfolyamot követő vizsgát sikerrel tettek le. Két érdemes szövetkezeti férfiú Wansittart Neale és Thomas Hugher oly egyetemi ösztöndíjakat alapítottak, amelyeket csak szövetkezeti férfiak fiai élvez­hetnek. A nevelés kitűnő eszköze a szövetkezeti vándorkönyvtár is. Az előadások keretében szó esik a közegészségről, kereskedelmi morálról, Anglia történetéről, a szövetkezeti lelkiismeret­ről 8 a nők szövetkezeti szerepéről, az egészsé­ges lakásokról, a fogyasztási adók hatásáról a termelőkre, végül megismertetik a szövetkezeti életben és társadalmi reformok terén kitűnt fér­fiak életét, törekvéseit és az elért sikereket. Ennek a kitűnő társadalmi nevelésnek köszön­hető, hogy Augliában a azocíialis nus nem bírt gyökeret verni. Az értelmileg ós erkölcsileg fej­lett nép helyesen itel a nemzetközi szoc.ialisraus fölött s bizik a vezető szövetkezeti lerthkban, akiktől nem restel tanácsot kérni. Meg kell em litenünk még az angol sajtót is, amely ezen tö­rekvéseknek buzgó előmozdítója s terjesztője. A szövetkezeti újságok és nyomtatványok Angliában nagyon elterjedtek. Tudják ott, hogy tanulni nem szógyen s hogy sikereket csak megfeszített mun­kával érhetni el. Nekünk is ezen az uton kell haladni, ha eredményeket elerni akarunk A Magyar Gazda­szövetség ez irányban me^'te tte az első lépést a gazdakörök és téli felolvasások szervezesóvel, amely a társadalmi nefeles hatalmas tényezőivé válhatnak. Újságai es kiadványai szintén a szö­vetkezők nevelését czélozzik s nüm e^y terv ál! készen 8 csak alkalomra vár, hogy mi is elin­duljunk azon az ucon, amelynek czélja, hogy a magyar nemzetnek buzgó és valódi szövetkezeti férfiakat neveljen. Szövetkezeti férfhkat kiket nem az önző erdek vezet, hanem igaz érdeklő­dés. Az ilyen szövetkezeti ember nem fo^ érzé­ketlenül elhaladni az újabb alakulások e'őtt; a legkisebb jel is fel fogja ébreszteni érdeklődését. Szabad idejét nem a korcsmában, hanem a gazda­körben vagy olvasókörben fogja tölteni, ahol, hála Darányi földmivelési miniszter ur gondos­kodó áldozatkészségének, az adományozott nép könyvtár bő alkalmat nyújt, hogy tudni vágyását kielégíthesse. S mert otthon és az iskolában nem anynyira az anyagi haszon, mint inkább a szövetkezés ethikai haszna áll szeme előtt, vége fog szakadni annak a helytelen felfogásnak, mintha a szövetkezetek egyedüli czélja a kön­nyebb megélhetés előmozdítása vagy az anyagi haszon gyarapítása volna. Az uj szövetkezeti ember soha sem fogja elfelejteni azt, hogy bol­dog nemzet csak az lehet, amely nemcsak anya­gilag gyarapodik, hanem amely tudásban ós er­kölcsben is emelkedik. A tiszta erkölcsökben oly erő rejlik, amely bármily nagy vagyonnál is jobban megvéd minden válságnak bomlasztó ha­tása ellen. K~yné. A magyar gyújtóról­Egy inczidens alkalmából, mely saját megelé­gedésünkre is, az Emke gyújtók teljes rehabili­tácziójával végződött, e kis iparcsikk ismét az általánosabb figyelmet vonia madara és ha mir felszínre került e máskülönben neglígáltapróság, még egjszer akarunk vele foglalkozni, mert bi­zony megérdemli, hogy néha néha az általános figyelem reá terelődjék, mert gazdaságilag fon­tosabb czikk, mint a legtöbben hisszük és nálunk a gyújtó bizonyos agitationahs karaktert kapott, mely annak még külön érdekességet is kölcsönöz. A magyar gyujtóipar elég régi, de sokáig bizonyos maradisagban szenvedett. Sokáig najd­nem kizárólag csak a kénes gyújtó a „masina* gyártásával foglalkozott a migyar gyújtó ipar ós a jobb fajták, de különösen a mindinkább tért hódító svéd-gyújtók gyártását külföldi gyá­raknak engedte át. így azután a svéd gvujtólt használatának rohamos terjedésivel, ró^i ós elég tekintélyes gyujtógyártásunk dacára, a gyújtó behozatal óriási m^don növekedett es végül vá­rosi használatban irodákban, klubokban, kávé­házakban, ahol a nigy gvnitó fogyasztás törté­nik, mindenütt osztraiés külulJi gyujto díszelgett ós a dohányosok zsebében is csak „Sákerheta Taendstikker" volt talalható. Áruforgalmi sta­tisztikánkban szomorú módon talált ez kifejezést, mert ezeu filléres czikkben behozatalunk volt: 1896. évben 2,355.000 kor. 1897. év ten 2 648.000 „ 1898. évben 2,854.000 „ 1899. évben 2,869 OOO „ Ez a milliókat az országból kivivő gyujtóbe­hozatal meg beláthatatlan módon növekedett volna, ha a Temesvári Gyujtógyár Részvény ­Társaság 1898-ban meg nem alakul, azon kitű­zött czéllal, hogy a meglevő, főképen kenea gyújtók gyártásával foglalkozó magyar gyárak­halc nem támaszt "ersenyf, hanem a legmoder­nebb gépekkel berendezve, főkép az óriási osztrák szalon- éa svéd gyújtó behozatal kiszorítását tűzi ki czéljául. A tökéletes berendezésre 430.000 koronát köl­tött a gyár, — hihetetlen áldozatok árán taní­totta ki a munkásait; de mindezen áldozatok es erőlködések nem használtak volna, célhoz nein is vezettek, mert a külföldi svéd-gyújtók hasz­nálata mély gyökeret vert már es a szokás nagy hatalmát l özönséges eszközökkel megtörni nem lehet. Itt minden pénzáldozat, minden kereske­delmi élelmessel gyengenek mutatkozott. Más, hatalmasabb fegyver ke'lett tehát hozzá, hogy a magyar ipar 8'ámara ezen milliós fogyasztás meghóditta88ék. — Ezen fegyvert a hazafiság jelszava és az Emke hatalmas társadalmi tekin­télye kölcsönözte. Az Emke emelte fel messze elható s<avát a magyar-gyujtó érdekében e3 ennek volt is foganatja. Arai eddig nem sikerült, az most diadalt ara­tott, az Emke gyújtó kiszorította mindenütt a külföldi gyújtót es a gyújtó behozatal következő­kép apadt direct ós kizárólag az E nke akciója tolytán. Az előző 2,869.000 korona behozatal 1900. évben . . . 2,185.000 koronára 1902. évben . . . 2,08i).000 koronára csökkent és ez évben is apad. Ez tehát már nem frázis, ez egy nagy hazafias ós gazdasági konzekvenciákban renki'ül fontos tett volt. Hasznát uem egy gyár, hanem az egész magyar gyujtóipar látta, mert látva, hogy a magyar közönség a magyar svéd-gyújtót veszi, minden magyar g/ujtógyár erősen kultiválta ezek gyártását és kizárólag az Emkének köszönhető, hogy ma a magyar gyujtóipar oly nívón áll, mint talán egy magyar iparág sem. Az osztrák gyárak tehetetlen dühökben az árakat ugyan a veszteség nívójára szorították le, de azért a magyar gyujtóipar elfoglalt pozícióját el nem hagvja ós külföldi gyújtót többé be nem ereszt. Nem elégszik meg, hogy az osztrák versenyt hazánkból kiszorította, hanem ismét úttörőként lépett fel ós mint első hazai gyár a messze keletró kezdte a gyujtókivitelt. Minden magyart büszkeséggel tölthet el, ha látja, hogy a magyar gvujtó, mint a magyar ipar erősségének hirdetője lemegy egészen Dél-Afrikáig, hogy a magyar gyújtó, a temesvári gyártmány, kedvelt ós kere­sett czikk Smyrnában, Jaffában, Konstantinápoly­ban ós az egész Bulgáriában. A magvar munka diadalmasan állja a versenyt ott lenn a ré^i angol, svéd, olasz és belga iparral szemben.

Next

/
Oldalképek
Tartalom