Magyar Paizs, 1903 (4. évfolyam, 1-53. szám)

1903-11-12 / 46. szám

fai IV. év. Zalaegerszeg, 1903. november 12. Előfizetési ár: Egy évre 4 korona. Eél évre 2 korona. Negyed évre 1 kor. Egyes szám 8 fillér. & 46. szám. 1 Hazai iparczikkek hirdetése féláron : Egy oldal 20 korona. Nyilttér sora 1 kor. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Wlassics-utcza 25. Alapító és főmunkatárs: BORBÉLY GYÖRGY. Felelős szerkesztő: Z. HORVÁTH LAJOS MEGJELENIK: H E T E ISI- :K: É KT T OSXTTÓIRT O K: Ö N ESTE. ismétlés. Ha elfáradunk is, ha unalmas is az olvasónak és a közönségnek, s végre ha mi magunk is megutáljuk magunkat: szakadatlanul ismételjük, hogy meg kell elégednünk saját iparkészitményünkkel s ha nem vagyunk megelégedve, igyekezzünk a fejlesztésén — a támogatásnak mindenféle nemével. Ismételjük pedig azért, mert biztosan tudjuk, hogy a leggazdagabb és legpazarlóbb magyar uraknak külföldi költekezései mellett is az ország pénze, a nemzetnek a vére azon a legvastagabb csatornán folyik ki az országból, mely csatorna a külföldi iparczikkek árainak a csatornája. Es ismételjük az iparvédelem szavát azért is, mert ha a politikusok a nemzet napszámosainak a bérén akarnak takarékoskodni, mi azt tartjuk, hogy a hazai ipar védelmével is lehet takarékoskodni, még pedig hasznosabb eredménynyel. És ismételjük a magyar ipar pártolását azért is, mert azt tartjuk, hogy ha a politikával nem tudnak vagy nem akarnak rajta sfgiteni, loh^t segíteni a társadalmi életben ; s ámbár ludjuk, hogy a hatalom a hatalmasok kezében van s nem a mi kezünkben, de azt tartjuk, hogy a hatalom fája is mi bennünk, a földnép rétegében gyökeredzik, belőlünk szívja a nedvet, a néptenger lelkéből, s azt tartjuk, hogy bár közvetve vagy nagy idők multára is, de irányt, eszmét adunk fölfelé is. S ha mindez nem ugy van : ismételjük a a magyar ipar védelmének szükségességét még akkor is. Ismételjük még akkor is, ha elfáradunk, ba unalmasok vagyunk, ha megutálnak bennünket, ha magunk magunkat megutáljuk is ; ha szidalom, gáncs, rágalom ér ; ha soha czélt nem érünk, vagy ha czélt érve megbukunk és elbukunk, vagy ha útközben dobbanunk le, vagy ha éppen halvány reményünk sincs a czélra ;'utásra: ismételve hargoztatjuk még akkor is, mert ez — elv. Egyik kollégánk, a Keszthelyi Hirlap derék czikket irva az iparvédelemről, ránk is hivatkozva, nem kicsinylőleg, sem rosszakarólag, inkább jó értelemben megemliti, hogy a Magyar Paizs szent fanatizmussal az unalomig üzi, hajtja az iparvédelem szállóigéjét — s ime, mégis mennyi viSzásságot látunk ezen a téren ! S jogosan figyelmeztetni látszik, hogy az egyik tér, a harmadik tényező kritizálatlanul marad ; hogy minduntalan csak a közönségen lovagolunk, hogy kérjen, követeljen hazai készítményt, s a kereskedőt szidjuk, hogy közvetítsen hazai portékát: holott a harmadik tényező, a honi ipar, főleg a gyáripar még nagyobb hibákat követ el érzéketlenségével. Hát, a mi igaz, igaz. Méltán éiheti vád sokszor a liió ipa: í" könyelmüségért, néha lelkiismereti enségért, de legtöbbször a — szegénységért és elkeseredésért. Többször érheti már a vád a nagy ipart, hogy élhetetlen ás tudatlan, hogy mm tart utazókat, nem hirdet, nem terjed, nem lép összeköttetésbe a kereskedőkkel, nem tart velük szolidaritást, stb. s hogy mm tud mindenkor és mindenbur a kűlfüldnel versenyezni árra és minőségre nézve. Legnagyobb hibája talán az, hogy egy kissé talán el is van kény esedve. Legtöbb gyár állami segélyben részesül. Minek akkor ugy törni magát? Ilyen hibái varnak, az bizonyos. De bün a bünt nem menti. Azért fennáll a közönségnek a nembánomsági bűne s fenáll a kereskedésnek a nyerészkedési bűne s a fényűzés terjesztése is, a közönségnek roszra való idomítása. Isten tudja, ezeknél még talán nagyobb hiba is lehet. Egy közös. Fundamentális. Már utaink, vasúti közlekedéseink ugy vannak alkotva, hogy többször könyebb a közlekedés a külfölddel, mint saját országunkban. Ezért már egy negyedik tényezőt kellene szidni. De maradjunk csak a három tényezőnél. Igazság az, hogy a magyar ipar pártolásánál három tényező van: a kereskedő, a közönség és az iparos. S igazság az, hogy mind a hármat szidni kell. Hát kritizálni, ha nem szidni. De kritizálni szakadatlanul, ismételve, unos-untalan, mig a vének belehalnak. Más nemzedéket kell nevelni, Talán uj, nemesebb nemzedék sarjadzik ki a réginek a tövében. Talán a melyiknek lesz esze is, szive is, karja is. Most csak reméljük, de hátha meg is lesz: hogy értelem lesz a közönség, igaz-szivüség a kereskedés és erős kar a munka. Ez az egészséges társadalom orvosa lenne önmagának. Bedugná azt a nagy csatornát, melyen most a mrnzet vére patakzik. S ha nem igy lesz — ha előre is tudnók, hogy nem igy lesz — no hát akkor is hangoztatjuk az önvédelmet, szüntelenül, unosuntalan, ismételve, végtelenül hangoztatjuk, utolsó lehellelünkig hangoztatjuk, mert ez — elv több : életösztön. Borbély György. ftjarszcli öreg nyárfa.. . Ugarszéli öreg nyárfa most hullatja levelét... dórja a* őszi szeli" s/erte szét, Beleviszi a hömpölygő Marosba. Makó alalt halászlegény hálójával kifogja. Nyárfa alatt barna kis lány keservesen sírdogált, Iiásirta a levelekre bánatát. Halászlegény megismerte, kifogta . . . Skönye perdült a csendesen folydogáló Marosba. Farkas Antal. i népek erkölGsi haladása. Ha a nagy ázsiai országokrak. az egyiptomi,görög s lómai birodalomnak, tehá

r a régi történelemnek eredményét tekintetbe vasszük: akkor ezt 'ulnyomólag nemlegesnek kell jeleznünk. És ha ez némelyek előtt meglepőnek s idegenszeiünpk tűnnék föl: akkor az ahoz való jogosultság mégis azon egyszerű tényben rejlik, hogy mindezen népek eltűntek a történelem színteréről. De hát hogyan áll a dolog a jelennil és a mennu'ben az fölismerhető s előrelátható, — a jövővel ? A világ leghíresebb történészei és bölcsészeitő! hallottuk már, hogy annak helyébe a mit eddig hitnek neveztek, most már a tudomány lépett. És az olvan Buckle, Hellwa'd Byr stb. nem is elsők a kik ezen gondolatot ápolták, mert már az angol felvilágosítok a 17. században, a fianczia enczyklcpedisták a 18 században s a német racionalisták a 18. és 19. században is voltak ezfn nézetekben, főt alapjában véve már a bumanismus rennessaince volt az amely ezen elver a tudományban kereste. Éppen azért azok, a kik ezen alapon állnak, a kereszténységben nemcsak hogy látják a történekm középpontját, hamm ellenkezőleg látják benne a történelem veszedelmes zavarását. Eltekintve attól miszerint a dolog lényegében rejlik az hogy aránylag csak kevesen vehetnek részt a tudományban, s hogy igy a nagy tömeg ki vlna zárva a történelemből : tényleg mégsem a tudomány félfiai azok. a kik egyedül kormányozzák s irányitjók az. ügyek menetét. Igaz ugyan, hogy B.uckle szerint a hit miatti üldözést es háhoiukat is lényegesen korláfo'ja, ^őt be is szünteti a czivilizáczió szivpontja, vagyis a tudomány. Mi is szívesen átengedjük ezen dicsőséget a tudománynak, csak érdemelné is azt. De az érdem a mely e tekintetben megilleti a tudományt, tényleg bizony csekély. Hogy a íanatif-mus nem csillapítja, s nem öli meg a hitetlenséget: ennek világos bizonyítéka a franczia forradalom. Hogy a nagy hitbuzgalom (mondjuk a fanatisraus) a 'udománynya! együtt megáPhatnak : ennek máig is élő példái a Jezsuiták. Hogy a háborúk minden tudománynak s minden felfedezéseknek daczára meg nem szűntek, ennek mi mindnváian tanúi vagyunk. Ha valaki ezen igazságot taláji katechismusi igazságnak fogja mondani s engem a miatt talán gunynyal illetne: nem bánom. Azért az mégis igazság A mi most már a Krisztus előtti népeket illeti, el keil ismernünk, hogy azok egy része igen magas niUt-ltségi fokot ért el; ha a műveltség alatt a természetnek mindinkább tökéletesedő megzabolázójátsa szellemi erők fokozódó tevékenységét értjük. Éppen a mi korunk, igen szereicsés volt az egvptomi assyriai, chinai régiség kikutatásában, s valóban csak csodálni lehet, miiven müveket ktpesek voltak létiehozni a regiek aránylag esekely lecbnikai segedeszközökkei. Ámbár tehát e mpek magas műveltségi fokát nem tagadjuk, de azért az mégis cs?k korlátolt kultúra, a szellemnek egyoldalú ftjlődése, a mi nevezetesen a kifelé való merev elzárkózottságban nyilvánul. Látható itt a szellemi szabadságnak s eró'nek hiánya, a melynek gyökere ott rejlik a va'Iási képzelmekben s a társadalmi és politikai életnek amazoktól függő intézményekben. Innét van az, hogy ezen képzelmek képviselői repraesentáüsai legtovább ellentálltak az idegenek betörésenek jól tudván hogy itt torsuk forog a kérdésben. Az egyiptomiaiak, Assyrok, Bab)loniaiak. Perzsák eltávoztak a történelem színteréről; ugyanaz Ívtad, szamixnfelioz 4 oldal m.elléJs:let3 van. csatolva.