Magyar Paizs, 1903 (4. évfolyam, 1-53. szám)

1903-10-15 / 42. szám

2 MAGYAR PAIZS 1903. deczember 10. nyes korszakban érdekeiknek, hiuságuknak kielégítését keressék, ez a hű barátja akkor sem hagyta el. Ennek a hű barátnak, ennek a tiszta lelkiismeretnek áldoz ma az egész ország. Egyegy perezre elülnek a politikai harezok viharjai s mindenki alkalmat keres kegyeletének lerovására. Azok is, akik egész életük legfőbb czéljául tűzték ki, hogy harczoljanak az ő műve ellen, hálás szivvel zarándokolnak ma el budapesti, zalaegerszegi szobrához, vagy söjtöri szülőházához s politikai ellenfeleikkel kezet fogva hódolnak az igazi férfiúnak, az igazi magyarnak. Különféleképen vélekednek működésének eredményeiről; de azért erről a hódolatról is lehet mondani, hogy ebben a pártok megszűnnek pártok lenni s nem egyebek, „mint egy szivnek két hamarája." (S). Vázlatok a szölőtenyésztés köréből. Közli: Keresztury József. Sokan mondják, hagy a gazdálkodás terén többet ér egy gyüsziinyi praxis, mint egy köböl theoiia s talan igazuk is van, sőt ha a gazdálkodásrak kiválóan azt az ágát tekintem, a me lyet ma már méltán a szőlőművelés tudományának neveznek, kétségtelen s feltétlen igazat kell adnom azoknak, a kik a fent hangoztatott elvet vallják. A szőlőművelés ma már tadomáuy, mert azzá lett vagy helyesebben azzá tették. Egy egész sereg, jobbáia tudományos szakkön) v, több szaklap es tudományos folyóirat foglalkozik állandóan a szőlőművelés actuálu kérdéseivel. Ép azért ugy látszik talán fölösleges is evvel a tárgygyal még a vidéki hírlapirodalom terén is foglalkozni, mikor amúgy is azt kell tapasztalnunk, hogy már is sok a jóból. Annyi a tudományos embeíünk s ezeknek annyiféle a tudományos meggyőződésük a szőlészet vitás kérdéseiről, hogy hova-tovább el fogunk veszni a sok theoria útvesztőjében. Daczáia a uJészeti tudomány ily intensiv művelésének, sőt ép azért, nem taitcm feleslegesnek jelen vállalkozásomat, mert a mennyire szükséges, hogy a tudomány a maga esí-közeivel segítségére menjen egyes kéidésekleri a gyakorlat emberének, ép oly szükséges, hegy meghallgassuk a gyakorlatot is ott, ahol kiváltán tz a Iá a szalma alá tartozó kérdésről >an nó. Sajnálattal kell ugyanis tapasztalnunk, liogy az utóbbi szempontot nagyon gyakran figyelmen kívül hagyják s nem egyedül áll an nak a különös német tudósnak az esete, a ki köteteket itt essze a zabiól mint gazdasági növényről a nélkül, hogy életében akár csak egy zabszemet is látott volna. Nem csoda tehát, hogy hatépten nyomon érezzük, hogy az amit, a tudomány nyújt s amit a szak könyvek és a szaklapok a prak'iku gaz iáknak hm fi hetővé tesznek, nem mindig s nem mindenben elegitik ki a gyakorlati követelményeket. A gyakorlati gaída, aki eljárásában az elméleti utasításokat követi, nem egyszer tapasztalja, hogy a javasolt eljárás kivihetetlen, vagy ha kivihető :s, felette nehézkes és az első lépésnél meglátszik rajta, hogy sohasem próbálta ki az, aki le, vagy megitta. Viszont számos olyan, úgyszólván min dtmapi teendő van a szőlőben, a melyről hiába keresünk a szaksajtóban útbaigazítást s igy naponta kell látnunk, hagy az elmélet Menyes. Ennek az oka nemcsak az, hogy az úgynevezett tudományos szőlészeknek kevé3 a tapasztaltai tudásuk és hiányos a gyakorlati érzékük, hanem főleg az, hogy a valódi gyakorlat emberét csak a legritkább esetben lehet rávenni arra, hogy tapasztalatait — a melyek pedig egy másik gazdára nézve százszor becsesebbek, mint a tudósoknak igen gyfkian kétes értékű theoriái, papiria vesse és igy mindenkinek hozzáférhetővé tegye. A legtöbb szőlős gazda, ha kell, szivesebbben megcsinál egy szőlőtelepet, mintsem leiija azt, hegy miként kell egy szőlőtőkét elültetni. Ezek a szempontok, de meg különösen az a köiülmény, hogy az általános elvek — bármily hozzáférhetetlenek legyenek is azok — minden vidék speciális viszonyaihoz alkalmazandók, bírtak rá engem is arra, hogy egyet-mást a gyakorlati szőlészet köréből, kerülve minden tudományos színezetet, de annál nagyobb súlyt fektetve a gyakorlati tapasztalatokra, speczidlisan, ami viszonyainkra vonatkoztatva e lap hasábjain elmondjak. I. Valami az ojtvány szőlők telepítéséről. Sajnos, most már eljutottunk mi is ahhoz az időhöz, a melyben, ha mindjárt savanyu arczczal is, de neki kell gyürköznunk szőleink ujjá alakításához. Szőlőhegyeink talaja legnagyobb részben olyan, hogy benne a gyóritő eljárással a régi szőlőt fentartani nem lehet 8 így kénytelenek leszünk előbb-utóbb az ojtási eljáráshoz folyamodni. Mind ez ideig azonban nagyon kevés gazdától ós nagyon ritkán hallottam jó szót az ojtványokra, sőt tudok rá esetet, hogy egy gazda a drága pénzen betelepített ojtvány táblát — miután 2—3 évig vesződött vele — ledöntette ós kijelentette, inkább szénkénegez egg évben 10-szer, sem hogy ojtványokkal mérgelődjék. Pedig hát felesleges hangsúlyoznom, hogy ások panasznak oka nem az ojtványokban, nem is « ojtási eljárásban, hanem egészen más körülményekben keresendő. A kellő tapasztalat hiánya a gazda részéről, a bánásmódban való tudatlanság a munkásek részéről, a megbizhatlan vinczellér, a hibás anyag vagy annak hibás megválasztása mind meg annyi ok arra, hogy a legjobb akarat is hajótörést szenvedjen s a legnagyobb áldozat is sárba kerüljön. Szőlős gazdáink — tudniillik azok, a kikről a reconstructiónál ez idő szerint szólnilehet legnagyobb részben az úgynevezett dilettánsok táborához tartoznak, akik vagy egyáltalán nem értenek a szőlő műveléséhez s igy móg értelmetlenebb vinczéllérjük kénye-kedvének vannak kiszolgáltatva, vagy akarják mutatni, hogv értenek valamit és bakra-bakot lőnek. Ejekhe? járul móg, hogy mindnyájunkban megvan az a tulajdonság, hogy saját hibáinkat elismerni nem szeretjük és különös passióval szidjuk ezt vagy ama/t az eljárást, ha mindjárt a hibát másutt látjuk is. Pedig tapasztalat után kijelenthetem, hogy helyes megválasztás és szakszerű eljárás mellett nincs okunk az ojtványokra panaszkodni, söt határozottan állítom, htgy szőlőink újra telepitéséne\ okszerű módja kizárólag csakis az ojtási eljárás lesz. Hogy miért, azt is megmondom. Köztudomásu dolog, hogy szőlőhegveink tulnyo rnSIag kötött agyag földje sokkal hűvösebb, sem mint a szomszéd Bilaton m-'llék bazaltja s innen magyarázható meg, hogy nálunk a vegetáció állandóan, legalabb két héttel hátrább van 8 ugyanennyivel később áll be az érasi idő is. A tenyészet elősegítesd, az érési idő megrövidítése általános czel, melyre a szőlészét terén mindannyian egyformán törekszünk. Különösen áll ez ami viszonyainkra, ahol a későbbül érő szőlők csak a legritkább esetben érnek meg, sőt a középérésű fajták is igen gyakran feléretten kerülnek a sajtó alá, Az amerikai alanyokra tehát, a melyeken tudva levő, hogy a szőlő előbb hajt, gyorstbban fejlődik és hamarabb érik, valódi életszükségünk van. Ehez járul, hgy ami félig kötött vöröses vastartdlmu agyag talajunk valóban idiális szőlőtaíaj a legjobb amerikai alan\fajta a ripária számára, a melybtn az jól fogamzik, kitűnően díszlik, bőven terem és sokáig el, Meszes, márgás talaj a melyeken ojtványokkal ez idő szerint még legföljebb csak kísérletezni lehet, aránylag ritkán fordul elő nálunk s igy bátran telepithetünk amerikai alanyokkal. S ha móg ezekhez hozzávesszük, hogy az eddigi tapasztalatotok szerint részben a talaj alkalmatlan volta, részben az eszközök tökéletlensége ós a szakértő munkások hiánya miatt kevés vagv semmi eredménynyel szénkénegeztünk; de ettől eltekintve kevés is azoknak a szőlőknek a száma a melyeket szénkénegezni érdemes volna, mert ami hegyeinken ez idő szerint még ritkaság számba megy egy jól telepitett és gondosan kezelt szőlőbirtok, különös n olyanhelynek remélhető terméshozama akár minőség, akár mennyiség tekintetében a tetemes évi szónkénegezési költséget behozná: akkor be kell látnunk, hogy okszerűen csakis ojtványokkal telepithetünk. Az igaz, hogy aki haszonra akar dolgozni — ós ki ne akarna — annak megfontolandó az is, hogy a mostani és a közel jövőben kilátásban levő miserábilis borértékesitési viszonyok között érdemes iesz-e egyáltalán szőlőt telepíteni. Meggyőződésem az, hogy szőlőt csak feltétlen szőlő talajba Í3 csak akkor ültessünk, ha az egyéb művelési módra alkalmatlan, mert mi az eminenter borvidéknek termékeivel sem minőség, sem mennyiség tekintetében versenyezd nem fogunk. Telepítsünk tehát szőlőt ott, ahol erre a talaj minősége és fekvése jeltétle.i alkalmis s a ho L más művelési mód nem használható s tesepitsünk ojtványokkal. Ez legyen ami szőlős gazdáin'* kiindulási pontja ós irányadó elve; midőa szőlőjének felújításához hozzá akar fogni. — (1.) A nő kérdéshez. Oly fontos az emberiségre nézve a nő kérdés, hogy ennél fontosabb ós nagyobb jelentőségűt alig ismerünk. Nem is olyan egyszerű és könnyen megoldható az, mint más kérdések. Migában foglalja többé kevésbe a fontos kérdéseknek egész sorát, a melyeket át kell vizsgálnunk, ha róla némileg szorosabb ós világosabb fogalmat nyerni akarunk. Mindenek előtt ki kell jelentenünk, hogv a vő kérdés nem pusztán úgynevezett akadémikus kérdés, amelyről sok könyvet összeírtak mir ugyan, de a minek alig van valami gyakorlati értéke. Elmultak már azok az idők, a mid(b minden kísérletet kigúnyolták ós kinevettek, mely a nőről való ferde nézeteket megváltoztatni és exisztencziáját javítani törekedtek. Ma már általában elismerik, hogy a nő kórdós tényleg gyakorlati valóban társadalmi kérdés. Teljesenczéltalan dolognak tartom, ha a nőknek hátrányos helyzetéről szóló pmiszokat támadásnak használják föl a mii élő férfiak ellen, a helyett, hogy a fennálló intézmények 03 viszonyok ellen küzdenének, a mennyiben azok gátolják és károsítják a helyes fejlődést. Ezen intézményeket 03 viszonyokat nem okozta a jelenkor férfi világa ; mert hiszen ő neki is eleget kell szenvednie alattuk. De az is helytelen eljárás, ha a nő és férfi életterhét egyenkeut, külön-külön megfontolni akainok; mert annyi bizonyos, hogy eleg bajos kellemetlenség éii a férfit is, a melyektől a nő meg van kímélve. A társadalmi jólétnek összes alap föltételei epp ugy rejlenek a nő méltós igában, mint a férfi derékségében. Csak üres, régen , elkopjtt frázis, ha a nőt gyengébb nemnek nevezni akarjuk. Mert tényleg legalább is oly erős az, mint mi férfiak, sőt sokszor fölülmúl minket személyes önfeláldozásban, hősi türelinéban, lalkesültségben, ós főleg szeretetben. Nem értem én itt a szeretetet a mindennapi értelemben, h.mem értem azt az erős, tartós köteléket az emberiségnél, mely az embereket bajban és örömben, boldogságban ós szerencsétlenségoen összeköti, értem azt a magaszt03, azt az isteni dolgot, a mely sohi se múlik el, míg ha az ég és a föld is elmúlik. A nő a szeretetnek leghatalmasabb megtestesülése itt a földön. Éppan azért nem szabad azt kevesebbre becsülni a fartiuníl, sőt kell, hogy bizonyom tekintetben magasabban álljon s a férfinak támogatója és tanítója is legyen. A modern mozgalom meglehetősen komily dolog. Hogyan történt azután hogy hosszabb ideig valami nevetséges rajta tapadt, a mi azoaban mindinkább eltü.it? Azért volt az ujy, mjrt ezen ügyet igen sokan főleg a nők közül inkább testi mint szellemi reform gyanánt fogták fel, s igy tárgyalták is. Igen sok hölgy azt gondolta s még most is hiszi a«t, hogy azáltal iesz órdekessa, ha külsőleg lehetőleg férfias lényt ölt, lóháton sétál ós vadászik, szivarzik és férfi öltözetet vesz föl. Ezt az eljárást jogosan ki is nevették általában. Ugyanazon irányhoz tartoznak azon törekvések is, melyek még a legmodernebb időkben is mutatkoznak s érvényesülni akartak. Ha pl. Bicsben nagy hűhóval ós zajjal alakult egy hölgy-klub, melynek következmínyekép hölgyek közt támadt véres párbajokról híreket hoznak a lapok; ha Angolországban s Amerikában • a szép nem tagjai a ruházatot reformálják, vagyis férfiöltözetben büszkélkedni akarnak; ha kártyajátékban szivarzásban, ivásban a férfiakkal versenyeznek, ctb. akkor ezek bizony oly külsőségek, melyek a jó ügynek csak hátrányára lehetnek.