Magyar Paizs, 1903 (4. évfolyam, 1-53. szám)

1903-01-22 / 4. szám

1*903. január 22. MAGYAR PAIZS 3 tesszük a megjegyzésünket. Az eset rz, hogy Sopron megye egyik falujában a harangozó lemondott és más nem akadt. Az iskolaszék meghozta az Ítéletet, hogy ha nem kapnak harangozol, akkor a tanitó köteles harangozni. •— Ugy^n meddig tart ez az állapot? Hát nincs abban a faluban egy értelmes ember'? Hát a pap nem tagja az iskolaszéknek, hogy megvédje művelt embertársát? a műveltségnek az érdekét? egy tanitói műveltségnek az érzékenységét? A Pokolsár. A kaváfiznai ^világhírű Pokolsár tükörfiirdőiől a mult fürdőidény idejéből roaz hirt terjesztettek a fürdővendtgek. Valóban, az elmúlt nyáron a Pokolsár kemény forrása beÍ3zaposodott, Jóllehet, hogy a szakemberek véleménye szerint a Pokolidr vizét fölhányni szokott szénsav kötötten megvolt a vi« tükörében, de a laikus fürdőzők igénjót és kivánegiságát ez nem elégítette ki s éppen ezért némelyek rosz véleményt vittek magukkal a hires fürdőről. A fiirdőrészvénytársaság igaigatósága a Pokolsár medrét alaposan kitakarította, a pár év óta letapodott és a gázokat lefojtott iszapot kihányatta s ma már a Pokolsár visazanyerte régi, hatalmas forrását. Reméljük, hogy a gyógyulást kereső nagy közöuse>g a jövőben ismét tömegesen megy Kováazriára. SSrgyar nyelv a ,teeipiom®kfean. A pozsonyi magyar közművelődési egyesület igazgató választmánya legutóbbi ülésében elhatározta, hogy mindazoknak a lelkészeknek és tanítóknak, akik hiveik megmagyarositását oly mértékben viszik keresztül, hogy a templomi nyelvet is magyariá teszik, nagyobb pénzbeli jutalmat ad. Az egyesület « célra igy előre 7600 koronát szavazott meg. A „Tarul" hasaszallt. Ntm szükséges elmondanuk, hogy ez a „Turul

0 nem anyira madár, mint inkább cipőgyár. Ennek a „Tutul"-nak a régi időben — mikor még ifjú és erős volt a turul és a cipőgyárak gyöngék — a német földön tett viziteléseit adta vissza Mödling. Szükségtelen elmondani a históriát, hiszen|csak anynyi az egész, hogy a magyar-német sógorság révén a „'turul" mődlingi gyártmányú cipőket árult államsegélylyel. A makói „Turul* szép neve dacára szintén összeütközésbe jött az Ipar- j törvény 58. §-ával és a mődlingi gyártmányok egész raktára hami» védjegy használata miatt ] elkoboztatott. A miniszter ugy döntött, hogy a mődlingi cip'ík nem kapnak államsegélyt, elárusíthatok ugyan, de „Turul" nélkül, mődlingi firmával. Elfogytak a mődlingi topánkák is, mert mi irtóztató módon pártoljuk a honi ipart ós a „Turul" visszaszállt a makói volt mődlingi cipőraktárt a. Aztán lesz államsegély, magyar cipő és „Turul" firma, csak ne sógorosodjék megint. Kéabányák Erdélyben. A mint Besztercéről irják a borgói havasokban nagy kiterjedésű kéntelepekre bukkantak. E hír futó ttizkónt terjedt j el és napról-napra érkeznek a bányakapitány- > sághoz kérvények bányászati jogért. Egy kolozsvári és budapesti mérnök már erélyesen hozzálátott a fúrási munkálatokhoz és megállapították, hogy a Petricsel-erdőben, a mely az 1900 láb nngas Pietra-Pj&tyi hegy lábánál húzódik el, több kilométer hosszúságban hatalmas kénrétegek húzódnál., még pedig aránylag vékony földrétegek alatt, ugy hogy azok feltárása könnyű szerrel eszközölhető. Szakemberek állítása szerint a megfúrt terület alatt található kónmennyiség meghaladja a 160.000 waggon rakományt. Hir szerint már folynak tsz angol tőkepénzesekkel ez éltékes anyag kihasználására a tárgyalások, melyek elé a szomszédos községek is nagy érdeklődéssel tekitenek, mert rájuk néí,ve jelentékeny fontossággal birna, ba itt nagyobbszabásu bányatelepek létesülnének. — Szóval most már minden kincset felfedezünk — ós bujdosunk tovább — Amerikába. Ki é3 bevándorláu. Az Egyesült államokban a mult óv 3-ik negyedében a bevándorlás óriási arányokat öltött. Magyarországból 35.478 egyén vándorolt be. Tehát ugyananynyi vándorolt ki tőlünk — abba az egy irányba. Nagy szerencsétlenség. Déváról jelentik, hogy a vajdahunyadi állami vasgyárnál az uj olvasztó műből kiömlő gáz hót embert a fölismerhetetlenségig összeégetett. A szerencsétlenség ügyében a dévai kir. ügyészség megindította a vizsgálatot. A bujdosók. 49-ken is bujdostak, most is bujdosnak. Az okok talán különbözők, az utazásnak csak a neve mái, modernebb lényegében mind egy — az eredmény pedig teljesen egy : a magyar nemzet pusztulása. Oh azok a kerek í.rczu fájin optimisták ellentmondanak ennek. Ilanem ugylátszik, akár panaszk#dunk mi, akár mosolyognak ők, azért csak bujdosik és pusztul a magyar napról-napra. Pedig már van kivándorlási törvény is. Magyarországnak szive lelke közepéből bujdosnak ki naponta a magyarok. Naponként jön a hir, hogy lídvarhelymegyéből, hol a leggyökeresebb székelység tanyázott s ho! most a legkétségbeejtőbb nyomor ütött tanyát, tiz család indult útnak; azután útnak indult Csougrádmegyéből is 15 család ma, s 30 család indul holnap. Mit is mondjunk nekik: jó u?.at! vagy jó éjszakát nektek kurucz magyarok ! ha ezer esztendő alatt nem tanultátok meg az ország fentartó törvényt. Pályásat. A siketnémák váczi orsz. kir. intézetében 1903. évi raárczius hó 13-án a „Kisteleki Lévay Henrik alapítvány" 1000 K kamata kiadható íóvén, felhívatnak mindazok, kik e segélyt elnyerni óhajtják, hogy a nm. vallás- ós közoktatásügyi m. kir. ministeriumhoz intézett, kellően felszerelt folyamodványukat 1903. évi február 15-ig aluürott igazgatósághoz küldjék be. Az alapító levél IV. pontja erteiraóben segélyre jogosultak valláskülömbség nélkül mindazon szegény sorsú, feddhetetlen munkás életű siketnómák, kik a magyar szent korona országaiban születtek, s a siketnémák országos intézeteiben kiképeztetvén, onnan jó bizonjitványnyal kiléptek és valamely mesterséget (avagy női iparágat) elsajátítván, önálló üzletet óhajtanak nyitni. A folyamodványhoz melléklendők: a) Születési anyakönyvi kivonat, b) Intézeti bizonyítvány, c) Erkölcsi bizonyítvány, d) Iparhatósági bizonyítvány arról, hogy folyamodó valamely iparágban teljes jártassággal bir. e) Iparengedély, f) Vagyoni kimutatás, illetőleg szegénységi bizonyítvány. Az odaítélt segélyösszeg Í903. évi márczius hó 13 án Vác/xn, a siketnémák intézetében a tanári kar és a növendékek jelenlétében adatik át. Vácz, 1903. január 15-ón. A magyar tudós emléke. Bolyai János világhírű magyar mathematikus tanár volt. Műrének „Tenta'uen" a czime. Marosvásárhelyt tanított. Január 15 én ünnepelték meg a kolozsvári egyetemen, születésének százéves jubileumát. Az ünnepélyen beszédet mondottak : dr. Schilling Lajos helyi egyetemi rektor, Frőhlich Izidor pesti egyetemi tanár, Schlesinger Lajos kolozsvári tanár, Beke Manó, lUdos dékán, Kiirsák, Ssamosi tanár, továbbá br. Eötvös Lóránt a M. T. Akadémia elnöke. A magyar korona mellett a magyarnyelv. Az országgyűlésen a napokban targyalták a horvátországi útlevelek ügyét. Az ut le félen rajta van természetesen a magyar korona, de a ievel szövege horvát es franczia nyelven van kiállítva. Az ellenzék ellene mondott ennek, a magyar koronához hozzátartozónak tartván, magyarnyelvet. De ezt az elvet a többség leszavazta. Kivándorlás, Turóczmegyóben az idén a szokottnál is korábban és tömegesebben indult meg az Amerikába való kivándorlás. Tótpróna vidékéről, a kisebb falvakból is 20—30 főnyi csapatokban — köztük sok serdülő leány — indul a nép a nagy útra, ugy annyira, hogy munkabíró ember a kevés módos gazdán kivül alig marad itthon s a gazdaközönség drága pénzen sem kap munkásokat. Ssókely iparpáriolás. A székely városoknak, nem is oiyan régen, az oláh vámháboru előtt virágzó timár-ipara valt. Az iparosok között a tímár-iparosok voltak a legmódosabbak. Sajno3, c-sak a vámháboruig. Akkor elzárták orruk előtt az oláh határt nagy vámmal, az ország jelentékenyebb forgalmi pontjait pedig a vasuthiány tette megközelíthetetlenné. Kézdivásárhdy, Székelyudvarhely, Marosvásárhely tímár-iparosai szegényedtek, pusztultak, a fiu ma mesélve beszél arról a forgalomról, amit apjánál az ő inaskorában elértek. Most a kereskedelmi miniszter ezeknek akar a hónuk alá nyulai. Közelebbről leiratot intézett a szókelv kamarához, melyben felhívta a kamarát, hogy Stodola tímár-ipari szaktanítóval egyetértve, tegyen javaslatot a székelyföldi tímár-ipar segélyezésére vonatkozólag. Mi lehet ez a javaslat? A timár-iparosok még élő töredékét ellátni technikai eszközökkel, páni- i zel, hogy versenyképes árut készíthessenek. De [ akkor is áthághatlan korlátokat emel elibük a beözönlött idegen áruk sokasága, amivel neqa | fognak bírni; s csak annyiban boldogulnak menynyiben a helyi fogyasztásban megtalálják létfeltételüket, Ez a nagyobb baj ráadásul alighanem megöli a még élő töredéket is. Egy jó mégis van a mozgalomban s ez az, hogy a timár-iparosok maguk is keresik boldogulásuk eszközeit. Székel} udvarhelyen pl. szövetkezetté tömörültek » mint iiyen kaptak 14,000 korona feltételesen visszafizetendő államsegélyt a maguk kis tőkéje mellé, hogy szerencsét próbáljanak. Elindulván, szerencsét próbálnak tehát. Hogy meddig, az estólyek matatják meg. Erre a vámszerződések megkötésénél kell igazába gondolni. Méhészeti előadások. A Magyar Paizs kitűnő munkatársa, Hugauff Ede baranyagerdei főtanitó, tudvalevőleg méhészeti főfelügyelő azon a vidéken! a napokban körutat tett "s Baranyabaksán', Gerdén és Bugásdon szakelőadásokat" tartott a községek számára. Ugyancsak Gerdén és Bugásdon megalakította a Gazdaszövetkezetet s az Olvasókört, melyeknek elnökéül is megválasztották. A nép elöljárói közül ba egyen-egyen csak fél ekkora közgazdasági munkakört töltenének be : nyugodtabban mondhatnók: Akié a föld, azé az ország. üj iskola. Baranyai tudósítónk irja, hogy B. Szabadszentkirályon teljesen uj iskolát építettek a kis muzsafik számára. Az építkezés TJjlaky Géza tanügyért lelkesedő helybeli plébánosnak köszönhető, kinek 3 évi rövid ottléte alatt öt intézmény létesült már: Ujiskola, a templom újjáépítése, községi hitelszövetkezet, Olvasókör és a Gazdaszövetkezet — mind megannyi vallási, közművelődési és közgazdasági intézkedés. Ősszsomlolt az iskola. Mogyoroska községben. Egy czigánytól meglőtt czigányhullát bonczoltak fel az iskola teremben (ez is jó),-s amint elvégezték ezt a tór-boncztani előadást, az iskola nagy robajjal összeomlott — szégyenében. 300 000 kor. Habén Sie nicht geseben — vagyis nem találkoztál Steinberger úrral,'? Mert Steinberger Mór ur fővárosi »bornagykereskedö« összeszedett 300,000 kor. értékű bort, gyorsan eladta egy kissé olcsóbban is s egyik alkalmazottjának 10 e^er koronáját még elsikkasztotta, feleségét elhelyezte Szegeden s maga gyorsan megugrott. A rendőrség most bizonyosan keresi. Te nem láttad? ÜP~ Csak magyar gyufát vásároljatok, Emke gyufát s Tanitókliázsa gyuláját. A szövetkezetben van elég. ""H® Különfélék. Busul a vármegye. ... A vármegye öreg testébe hatalmas sebet hasított a törvény. A megye pénzét ezután már nem a tisztes vén megyeházak pipafüstös szobáiban őrzik, hanem az áll?mi pénztárban. Egy csomó ember vált mes: a vármegyétől s ez a bucsu oly szomorú, olv melankolikus . . . íme, Baranyamegyében, Pécsett, megszólalt egy költő is, akinek pedig a foglalkozása elég reális: a gvámpénz'áros, Bodnár István. A megye a távozó pénztári és számvevőségi tisztviselőinek tiszteletére estét rendezett s itt olvasta fel Bodnár István a verset, melyben ezeréves fához hasonlítja a vármegyét, amelynek ágait a szél tépi, jletépi egymásután. A vers befejező néhány strófája ez: És ha fáj a válás törzsnek, koronának, Ne fájna az nekünk, a letörött ágnak ? Busungva ne néznénk ott a csonka törzsre : Araikor szétváltunk, örökké örökre ? ! Igen, illetődve tekintünk fel rája, Büszkén is: rész voltunk fenn, a koronába, Egyik gally, másik ág, az meg egy levélke — Áldja meg az Isten azt a vén fát érte ! Áldja meg az Isten a napot, a földet. Áldja, hogy nevelte azt a derék törzset, Mely küzdött viharral, megvetett villámot, Mely emelt fejével mindig csak csatázott . . . Nyil lepattant róla, gyilkos óntól védett, Készen tartogatott enyhe menedéket. Lombja védő sátrát mindenkor kitárta:; Mikor sas csapott rá a — turulmadárra. S ezt a szent madarat öntestóvel védte . . . Ő volt a szabadság pelyhes, puha fószk . . .