Magyar Paizs, 1903 (4. évfolyam, 1-53. szám)

1903-09-17 / 38. szám

2 MAGYAR PAIZS 1903. szeptember 10. fiajliíoíí fabútor. Hajlított fabútoron, csinos székeken ülhetnek már Zalavármegye törvényhozó termében a bizottsági tagok. Ha nem csalódom, épen a Magyar Paizs emlegette volt fel azt a gyászos szegénységet, hogy ennek az előkelő törvényhozó testületnek a tagjai benn a teremben nem ülhetnek le, mert nincs mire, hanem, mint Attila huszárjai valahol a Keresztesmezőn, talpon állva, vagy lóháton ülve tartották az országgyűlést: aképpen itt is csoportokba verődve hallgatják vagy nem hallgatják az előadók szavait. Most már vannak székek. Hajlított fabútor. Az aljára van irva egyik felől: Jákob Kohn Sohn Wien, másik felől: Teschen — Ausztria. Hanem azt nem ajánlotta a Magyar Paizs, hogy ilyen hajlított fabútort szerezzenek. A hajlított fabútor megvan. Azonban a hétfői gyűlésen, épen az első alkalommal, ugyancsak nem használták a bizottsági tagok. A városba még csak bejött néhány bizottsági tag, hanem a gyűlés tereinben alig öthat ember jelenlétében pergett le a rengeteg tárgysorozat. Nem nagyon érdeklődnek. De hát minek is? A debreczenieknek s másoknak hazafias határozata nem ide tartozik. Hovatovább mind kevesebb szerepe van a megyei gyülésezéseknek. Nemsokára el lehet szavalni a szokás-mondással: a megyei törvényhozás vót, de a jég alá hót. A leáldozott napnak csak visszaverődött sugaraként hangzik Koller István tagnak is az az önérzetes szava, hogy de hiszen a megye tisztviselőjét a megye dirigálja s nem más. A holdnak a szerepét viszi a megye. Csak régi dicsőségében fürdik, miként „Fürdik a holdvilág az ég tengerében". Nincs, nincs. Nincs önállósága. Nincs függetlensége. Akarata sem igeu van. S ha vau, az sem szabadakarat. Nem egyébért mondom ezt, csak azért, hogy egy ülő padot, egy széket, egy bútordarabot sem tud vásárolni saját maga számára saját maga szabad akaratából. Gusztusa a butorszállitó gusztusának van alárendelve, akarata a butorszállitó akaratától fflgg, szabadságát a butorszállitó njeresége határozza meg. A vállalkozó, közvetítő, kereskedő, bútor szállító, — hogy meg ne bántsam, mindenik czimét használom, hajlított fabútorral keavesKorunk megismeréséhez. A letűnt századok mindegyike mintegy újra felébreszti sírjából a történelmi tud >mányt ; újra feléled ennek szellemi tekintete előtt ós ezt a komoly kérdést intézi hozzá: mi voltál te, mit akartál te? Mit csináltál s mit végeztél? Mivel jáiultál hozzá a történelem folyamának szüntelenül előrenyomuló fejlődéséhez? És miután erre megadta a lefolyt század a feleletet: akkor ezt könyveibe jegyzi be a történelem, megadja neki a kellő nevet és helyet jelöl ki számára a fejlődésnek azon általános sorában, a mehben minden évszázad az ő sajátságos föladatait, az ő haáározott kérdéseit előkészíteni, azokat vizsgálni és megoldani tartozik. Nagy befolyással volt az államok és nemzetek életére uézve főleg a tizennyolcadik század vége s a mult szá'ad kezdete. Ennek közelebbi magyarázatát fölöslegesnek tartom; hiszen az általában eléggé ismeretes. Most azonban ismét az európai fejlődésnek nagyfontosságú forduló, mondjuk átmeneti pontján állunk. A végződő 18. század hosszú időre megmutatta Európa népeinek az utat azon szabadságszózattal és kiáltásokkal, melyek a népek kínzott kebeleből kitörtek. Micsoda szózattal léptünk be a mostani századba? Micsoda jövő alakulásokat vehet észre a gondolkodó történet búvár tekintete? Milyen iy utakat jelöl az ki az emberiség számára? kedett a vármegyének. Tescheuből és Wienből hozta őket. Valami nem közönséges villanyerő kellene ide Deák Ferencz vármegyéjébe, a tehetetlenségnek eme szuunyadásába. Még Deák Ferencz is, a csendes lassúság vármegyéjének példátlan mintaképe, még ő is tűzbe jött, mikor a magyar ipar pártolásáról beszélt volt Zalaszentgróton. A nemzeti életnek a kérdése tüzes villámlásként ring kell hogy gyújtsa még a vizes taplót is, vért kell hogy öntsön még a hüllő vérüekbe is. Hanem a Deák Ferencz öcsémuramjai Teschenből hozatják a hajlított fabútort. Csakhogy a felelősség a közvetitő-vállalkozó-kereskedő-butorszállitóé. Ei pedig megdönthetetlen logikával megy a harc/.ba, az ilynemű magyar ipar védelem harczába. Ugy e, hogy az urak az u-ak? Az ám. Semmi kétséget nem szenved. Ugy e, hogy a ki ur, annak hajlított fabútorra kell ülnie ? Hát persze! Magától értetődik. Evvel hát tisztában vagyunk. Most már egészen bizonyos, hogy nekem az ausztriai Teschenből kell hozatnom azt a bútort, amire az urak ülnek; mert Magyarországon nem csinálnak hajlított fabútort. Ha pedig valamelyik ur elszólja migát, hogy nézze csak vállalkozó ur, ugy tudom, Petrikereszturban is gyártanak fabútort: akkor a vállalkozó már teljes diadallal mondja: Hahaha! ott csak eczetet meg pálinkát gyártanak, nem hajlított fabútort. Tehát még inkább Ausztriából kell hozatnom. Pedig jobban tudja, mint én, hogy ha Prtrikereszturban nem is, de Treucsénbeu mégis készítenek hajlított fabútort. Dj rendeltetése neki az, hogy ellensége legyen a magyar ipar védelmének. A magyar közönségnek pedig végzete az, hogy engedelmeskedjék a közvetítőnek. Ezért mondtam az elébb, hogy a vármegye közönségéuek nincs szabad akarata. Avagy talán az ő szabid elh&tároíásár a, saját kívánságára hozattatott a hajlított fabútor Teseheuből? Akkor ünnepélyesen visszavonom a szavamat. Bocsáuatot is kérek. De akkor a magyar ipar védelmi küzdelmének negyedik évében, a nemzeti élet szent harczának közepette azt a gyermeki szabadakaratot azzal büntetném meg, hogy ne a gyermek üi jöu a hajlított fabútorra, uem érdemli meg, Ez azon kérdés, a mely sok elmélkedő kortáisunkat komolyan foglalkoztatja. Iráuyitsuk e czélból tekintetünket először is azon alakulásokra, melyeket korunk eddigi fejlődésének folyamában létrehozott s azon utakat, a a melyekre eddig lépett. Ili visszafelé irányítjuk tekintetünket: akkor csakhamar azt találjuk, hogy a gőz és villamos ság korszakának megfelelőleg óriási lépésekkel előrehalad az emberiség történelmi fejlődése is ; és hogy jelenleg egy óv lefolyása alatt több esemény fordul elő, mint pl. Julius Caesar idejében ötven év alatt. Történik ez pedig az emberi tevékenység minden terén : az államban, egyházban, társadalomban, tudományban, művészetben ós az irodalomban. Ha most már ezen szempontból a lefolyt század egyes jelenségeit vizsgáljuk : akkor hamar és?revesszük azoknak keletkési okát is. Éz pedig volt: az uj történelmi élet nagy terményitő a újra felélesztő, néha pedig vadul pusztító áramlatok tovább vezetéseért vagy elnyomásáért való küzdelem. S ezen áramlatokat meghozta Európa népeinek azon hatalmas, sőt rettenetes mozgalma, a mely száz és néhány év előtt Francziaországban kitört. Akkor a szabadság kedvéért harczoltak az erőszak uralkodása ellen. A gallus szabadsághanem megfordítva: rája rakosgassák rá szaporán azt a hajlított fabútort — házi fenyítékül. Törvényhatósági közgyűlés. Zalavármegye törvényhatósága 14-én tartott közgyűlést, melyen a főispán akadályoztatása miatt Cserián Károly alispán elnökölt. Megnyitó után mindjárt a közgyűlésnek egy igen kellemesen kiemelkedő mozzanata kötötte le a figyeluet. A törvényhatóságnak bár nem nagy számban megjelent tagjai mintegy fél óráig* megtisztelő figyelemmel ünnepelték Czukelter Lajos vármegyei I. aljegyzőt a vármegye szolgálatában eltöltött 30 éves kitűnő szolgálatáért. Igazán jól esik nekünk is ez az alkalom, hogy szivünk szerint egypír kifejezésssel méltányo'juk a nagyobb közönség élőit is, ennek a szerény de talpig de^ék közhivatalnoknak ós embernek munkásságát, jellemét. Sem ni ös-.zeköttetisben, semmi érdekhálózatbaa nem vagyunk vele, de az érdem dicséretet szeretjlk. Czukelter Lajos 30 éves hivatalnoka a vármegyének s nemciak hogy bágyadtságot nem vessünk észre benne, de elmondhatjuk mások megbántása nélkül, hogy testben lélekben, tollvitelben és kedélyben legrugékonyabb tagja a megyei tisztviselőségnek. Ez talán nem az ő érdeme. S talán az sem érdeme, hogy I. aljegyzői minőségében tok és nehéz ós szépen megoldandott teher jut a tolla alá. De az már az ő érdeme, hogy 30 éves szolgálata alatt szabadságot, vakácziót nem kért s nem fogadott el. Mintaképé a jó hivatalnoknak czopf nélkül. A megyehivatal levegője nélkül alig lehet elkép/elui, mint a madarat toll nélkül. Mintha egyebütt semmi volna. Pedig a ki a családjában látja, azt hihetné róla, hogy jól nevelt gyermeke' s övéi iránti szeretetén 8 áldozatkészségén kivül egyebet sem csinál ez az ember. — Ez a második érdeme —Aemberek között sem meghunnyábzkodást, sem rátartiságot nem ismer. Őt sokan isuerik. Talán még töoben szeretik. D; mindenki tiszteli S ez a lennagyobb érdeme. A vármegye tör vényhatúsága tehát a Czukelter megbecsülésének kifejezésére szánt egy félórát, hogy legalább ennyivel juvilmuza meg a jó munkást. Megnyitó után leiállott Koller István alsórajki nagybirtokos, a tör vénvhitósága"k egyik legtekintelyesebb ta^ja s hossza*abj befZéduen őszintén méltatta n szerény hivatalnoknak ert.ékes munkásságát, odaad) hü szolgáhtát. Tartalmas beszédjébe akaratlaiui is belecsúszott egy kis kellő enyelgés, mert véletlenül tiszteletbeli főjegyzőnek szjliotta, s ezt egy kis adóival akként javította meg, hogy az azzá leves előtt ugy sincs sem.nt akadály. Végül, anyagiakjin úgymond szegény arra a vármegye, hogy megjutalmizza, de az ennél többit érő elismerő méltánylást és köszönetet szerető szivvel adja meg a vármegye közönsége — s kéri a gyűlést tanítványok seregei Európa nagy részét árasztották el ós megdontöttek monarchiákat is. Midőn végre Napoleon hatalma megtörött ós kényszeruralmát az államok lerázták magukról; akkor ismét rendeződött az ügyek újjáalakítása és pedig a történelemben, a mely szerint az akczióra a reakczió, az áramlatra az elleuáramlat következik. Hatalmas törvény ez; ós pedig azért oly hatalmas, mert nem annyira az ész, az értelem, mint inkább, szenvedélyek uralják az emberi fejlődés menetét. Miudezek után micsoda alakulások fejlődését váihatjuk a jövőben? Ezt biztosan senkisem mondhatná meg. Tény az, hogy a lefolyt század is nehéz küzdelmeket kényszeritett rá a jelen századra ós hogy ezt a mi századunkat is az európai emberiségbe behatolt történeti áramlatok uralják. És a jövő alakulások a jövő politikai ós társadalmi kerdések közül a népek s az államok életére nézve igen nevezetes ós fontos az a kérdés: Micsoda gyümölcsöt fog hozni a jelen ;8zázadban azon social politikai vetés, melyet a mult század szétszórt s a melynek megérésút bizonyosan látni fogja ez a mi századunk. Cselkó József.