Magyar Paizs, 1903 (4. évfolyam, 1-53. szám)

1903-07-23 / 30. szám

4 MAGYAR PAIZS 1903. junius 234. Eddig programmjának azt a részét váltotta be, amely a munka kezdetéhez szükséges volt: meg­csinálta a megalakulás.. És hogyaü csinálta meg? Sem előtte sem utána nem ütötte a reklám­nak már kissé diskréditált nyomdat'estékes nagy­dobját, de dolgozott fáradhatlanul és a Magyar Védő Egyesület hatalmas vezetőségének fényes névsora bizonyítéka annak, hogy e munkáját az Egyesület jó eredménynyel végezte. Ez a névsor pedig nemcsak azért fényes, mert a történelmi nevek sorozata ez, melytől minden magyar szive megdobban, mert hiszen at egyesület minden szervében a nagyok mellett ott vannak a kicsinyek is, azok a kicsinyek, akikről ugyan eddig is volt szó gyakran, de kiket sohasem vettek be, sohasem hallgattak meg és sohasem engedték még csak szóhoz sem jutni, de azért is fényes, mert közéletünk leghívebb, legmunkásabb, legbuzgóbb és legte hetségesebb tagjaiból áll; csupa olyanokból, kik vezérszerepet visznek a maguk társadalmi, hiva­tali, ipari vagy gazdasági körében, a kis ipar­testülettől kezdve, fel az ország legtekintélyesebb testületéig és egyéb intézményéig! Ide mellékelem a vezetőség névsorának némi kivonatát (mert a teljes névsor egyébként ép most van a sajtó alatt és nemsokára szétküld­jük,) és abból megláthatja mindenki, hogy a Magyar VédőEgyesület fáján igenis csupa gyü­mölcsös galyak vannak, melyek Borbély György tanár úrral csak szaporodnak, söt ugy látom hatalmasan erősödtek is. Borbély György ur kritikájára bajos felelnem. „A nő", „az iparos„az ipartestületek", „a közönség", „a gyermek", ezek mind oly pontok, amelyek fölött a Magyar Védő Egyesület vezető­sége ép ugy gondolkozik, mint a hogy Borbély György ur irja és hogy ő eddig tényleg csele­kedett is. Egy nézeten levők között pedig vita fölösleges, miért is zárom soraim, de eugedelmükkel meg toldom a bevezetésben idézett sorokat: „ Európában a magyar száz évig támadott", de akkor remegett tőle Európa, „s ezer eszten­deig védekezett", de azzal megvédte Európát, mely azalatt és ennek folytán nyugodtan fejlőd­hetett ; az ez uláni védelem pedig nem bűnhődés, hanem minden hazáját szerető magyarnak leg­első kötelessége! Bizonyos az, hogy ezután még nehezebb lesz a tusa, de nem fegyverünk csorba-csonkasága miatt, hisz „hoz eleget az ellenség, majd elvesz­szük tőle," hanem mert küzdő csapataink sora csonka — még! Fel tehát! Töltsük be a sorokat! Jerémiás Arnold a Magyar Védő Egyesület főtitkára. A Magyar Védő Egyesület ügyvezető bizottsága tagjainak névsor kivonata : Gróf Somsich Tihamér ügyvezető alelnök, alpári Abouyi Emil miuiszt. tanácsos, Halmos Jáuos Budapest polgármestere, Beniczky Lajos Pestmegye alispánja, Brázay Kál­mán orsz. képv, földbirt. keresk., Gróf Batthyány Pál nagybirtokos. Br. Gaal Jenő min. tan., egye­temi tanár, Hajós József cs. és kir. kamarás, az orsz. közp. kitelszöv. alelnöke, nagysombori Sombori Lajos főrend, Vikár Béla szabó iparos, Gróf Széchényi Bertalan, Hlatky Istváu eszter­gályos mester, id. Barthos Tivadar itélö tábla biró alelnökök ; Buday Barna a »Hazánk« szerk., Dr. Bernát István a Magy. Gazda Szöv. igazga­tója, Dobieokv József huszár ezredes, Forster Géza az Orsz. Magy. Gazd. egyl. igazg., Gzörgyi Kálmán a Magy. Iparművészeti társ. vezértikára, Hock János orsz. képv. kőbányai plébános, lik Mihály a Nemzeti Casinó titkára, Mérei Lajos dr. (Nyitrán), Pozsgay Tivadar fővárosi tiszv., ltajnos Sándor fővárosi tisztv., Szerencs János a főren­diház főtikára, Haypál Benő ref. lelkész, Dr. Horváth János az Orsz. Közp. Hitelszöv. ipari o. főnöke, Löherer Andor közgazdasági iró, Meskó Pál a Magy. Gazda Szöv. titkára, Sztipán István bádogos mester, lapszerkesztő, Tóth Károly bog­nár mester, Zseny József a Magy. Nemz. Szöv. főtikára, Kuszkó István (Kolyozsvár) az Erdély­részi iparpártoló szöv. jegyzője stb. Sándor József orsz. képv. az E. M. K. E. alelnöke, Zórád István a 0. M. G. E. ipari o. tikára ügyezető bizottsági tagok, s a többi, s a többi. A hazai ásványvizek érdekében. A nemzeti termelés védelmét ugyan ma már az egész közvélemény szükségesnek mondja, mégis lépten-nyomon olyan jelenségekkel talál­kozunk, amelyek azt látszanak bizonyítani, hogy e hangzatos mondás ajkunkról éppen olyan kön­nyelműen hangzik el, mint számos egyéb nem­zeti érzésünk fellángolásából származó szólamok. Szomorú bizonyítéka ennek az a körülmény, hogy évenkint körülbelül egy millió korona ér­tékű külföldi ásványvizeket hozunk be s emellett a belföldi, különösen a székelyfürdőket s gyógy­forrásokat érthetetlenül elhanyagoljuk. A székely­földön 16 féle forgalmi czikket képező ásvány­víz van, amelyekkel a külföldi vizet minden ál­dozat nélkül kiszoríthatnék, a giesshübli helyett az ezzel egyenlő értékű bodoki Matild víz, a spaai, piemonti helyett előpataki vagy Málnási Mária- viz, franzensbadi helyett tusnádi, karlsbrunni helyett korondi, schmalbachi helyett felső-rákosi, gleichenbergi helyett málnási, Apollinaris helyett borszéki volna használható ugy a magánházaknál mint kórházakban. Sajnos azomban, sem a fo­gyasztó közönség, sem a kereskedelem nem szen­tel annyi figyelmet a szókelyásványvizeknek, amennyit azok értéküknél fogva megérdemelnek. Tagadhatatlan, hogy ennek nagyrészt az orvosok az okai, a legritkább esetben vesznek maguknak annyi fáradságot, |hogy a belföldi ásványvizek hasznáról meggyőződóst szerezzenek ós betegeik­nek a külföldi helyett ezeket hathatósan ajánla­nák. Épen ilyen mostoha sorsban lószesülnek a szénely fürdők is, holott 20 erős gyógyhatású fürdő várja a Székelyföldön a betegeket. Meg­bízható számítás szerint 48 millió koronára rug az az összeg, amelyet a belföldről nyaralás és fürdőzés czimén évenkint külföldre visznek. Ha sikerülne az állam támogatásával és különösen a magyar társadalom lelkesedésével ennek a ren­geteg összegnek csak egy bizonyos hányadát is a Székelyföld felé irányítani, egy csapásra se­gítve lenne a székelységnek igen szomorú ós ag­gasztó gazdasági helyzetén. A székely kongres­szus mindezeket megfontolva ós tisztán látva, elhatározta, hogy a székeljásványvizek és fürdők érdekeiben egyéb intézkedések mellett felhívást intéz a társadalomhoz. -A kongresszus végrehajtó bizottsága a sajtó utján fordul tehát a hazai társadalomhoz s ez uton kéri a belföldi kór­házak vezetőségét, az orvosokat ós az egész tár­sadalmat, — hogy hazafias kötelességüknek ele­get téve — a székelyföldi ásványvizeknek a ha­sonló hatású külföldiekkel szemben adjanak előnyt. Hisszük hogy a nemzeti öntudatra ébredő ma­gyar társadalom a székely kongresszus szavát meghallgatja ós lelkéte veszi. A végrehajtójbizottság nevében; Buday Barna, előadó Bedő Albert, elnök. Fürdő levél a székelyföldről. Tekintetes szerkesztő ur! Ön azon kevesek közül való, a ki becses lapja asábjait önzet­lenül és minden kérés nélkül engedi át hazai főképp Székelyföldi fürdőink javára. Evvel alkalmat nyújt arra, hogy a közép osz­tály a nemzet geriueze megismerhesse páratlan hatású olcsó szókelyfürdőinket. Becses lapja közelebbi számának egvik czikke korond gyógy­fürdőnek hozza hü és igaz leírását, mely gyógy­helynek nagyon is köszönhetem egészségem helyreállítását; tehát hálából jelezhetem mint törzsvendége e helynek, hogy az idény már nagy látogatottság mellett megnyílt. Van itt az egy­szerű falusi tanítótól elkezdve az egyetemi tudós tanárig, közigazgatási, állami, vasúti, postai tiszt­viselőig mindenki; iparosok, kereskedők es katonák Budapestől — Pancsováíg, a széltózsa minden irá­nyából. Élvezzük e havasi mégis enyhe levegőt, isszuk a szénszavas vasas natiiumban gazdag üdítő vizet, melyet a székely borviznek nevez. Ugyan ilyen vizben még fürdüuk is, vau külön szónszavas tömör sósviz, melyet dr. Hankó hír­neves vegyész Unicumnak nevez, dr. Riegler Gusztáv egyetemi orvostanár, vegyész munkájá­ban világraszóló természeti tüneménynek mond. Van tejkura kefir gyógymód ós belégző ferem. És igy felkeresik e helyet és sikerrel b ;z­nálják szemlátomást lógszem bajokban az ült gége, légcső, tüdő ós csucshurutban szenvedők. Kiváló gyógvhatást élveznek az emésztő szervek bántalmainál, vérszegénység (sápkor, görvólykor) testi vagy szellemi tulerőltetésnél, idegbajokban. Főképpen e páratlan sósfürdok rendszeres hasz­nálata számos ós annyira gyakori női bajokban, izzadmány mirigyek, csontok görvélyes bajainál. Külömbfóle bőrbajoknál, csuz ós köjzvénynyé, aranyérnél satbbi. Ezen hatásos szónszavas vizet melyet dr. Purjesz Zsigmond é^ Katii Károly egyetemi ta­nárok kipróbáltak hírneves kbnikájokon. Gáspár Gyula tulajdonos küldi Marosvásárhelyről 12 fillérért literenként; tehát a legolcsóbb gyógy é3 élvezeti ital, a melyet igy a távolban is felhasz­hatnának azok, a kiknek ninc3 alkalmuk e gyógy­forrásokat a helyszínen felkereshetni. Egy törzsvendég. A Magyar Védő-Egyesület dolgozik. Az ország vérkeringésének három középpontján fog közelebbről árucsarnokokat felállítani a magyar iparczikkek számára. Budapesten, Kolozs­várt és Marosvásárhelyt. Brdapssten az ország szivében, Kolozsvárt, Kossuth Lijos szerint Magyarország jobb kezének a tenyerén, ós Miros­vásárhelvt a jobb kar könyök-hajlásán. Ez a három intézmény egvmással szervi összeköttetés­ben lesz. Budapesten szervezi a Kossuth Lajos intencziói szerint munkálkodó Magyar Védő Egyesület köz­pontja, hol Jerémiás Arnold főtitkár a mozgató erő. Kolozsvárt az Egyesület fiókja, valamint az Erdélyrészi ipát pártoló szövetság, aíkereskedalmi és iparkamara és az ipartestület. Itt a dolgok ólén Kuszkó István egyesületi ta* ős hírlapíró áll. Marosvásárhelyt szintén a íiok, mílyneí leg­lelkesebb ta<*ja a fáradhatatlan Nigy Sándor gyógyszerész. A két utóbb: pontnak érdekében síkra kell szállnia Sándor János főispán — koiminy biz­tosnak is. A kiviteli tervek most vannak forrongásban. Előbb a részleteket teljesen kidolgozzák és elő­készítik s azután viszik a kész tervezetet egy közös bizottság elé. A Ve iő-Egyesület fővárosi központi bizottsága Kolozsvárra Kuszkó Istvánhoz intézett felhívó átiratot, hogy szerezzen tájékozódást s nagy hatáskörrel bizta meg. A levél tartalmából fel­említjük, hogy a központ az iskolaszerek érde­kében is akcziót akar indítani. Egy gyárossal tárgyal palatábla és egyéb faárugyár létesítése érdekében. — Egy jó közlekedéssel biró vasúti állomás kö­zelében kell egy ilyen gyárat felállítani. — Csak az apró csecsebecse gyermekjátékokkal s emlék tárgyakkal mily óriási összeget meg lehetne menteni! — És uemcsak Székelyföldön, hanem az ország minden részében, a hol kövek, füvek, fák teremnek. Fájdalmasan lehet rá gondolni, hogy ebben az istentől megáldott ősi gazdag köves országban csak két kőcsiszoló iskola van : Zalathnán ós Szókelyudvarhelyt. S fájdalmasan gondolhatunk arra is, hogy sok ősi magyar u. n. paraszt művészet csakúgy elkallódik : a so­mogyi kanászok ostornyél czifrázata s a zalai legényeknek botfaragó ügyessége és czifrázata. stb. s\z életből. Kifogás. Kertész: (egy a parkban alvó házalóhoz) nem tud maga olvasni, hogy ezen ültetvények az igt. közöuség védelmébe ajánltatnak? Házaló: Nü! vagyok ón talán egy igt. khüzünsóg ? Szép kilátás. Báró: (az uj mosóhoz). Most nem tudom mi6 csináljak, ki kellene nyitanom ezt a szekrényt, s nem találom a kulcsot! Inas: Nem tesz semmit! Mindjárt meglesz! én minden zárt fel tudok nyitni. A. Ki volt az az ur, a ki oly előzékenyen be­szólt veled ? Költő: A szerkesztő, kinek néhány költeményt küldtem a mult héten. A. De feledékeny ember lehet a te szerkesztőd ? A fődolog. Hölgy: (egy állatkertben az öt kísérő had­nagyhoz) Hogyan tetszenek önnek a fókák, had­nagy ui ?

Next

/
Oldalképek
Tartalom