Magyar Paizs, 1903 (4. évfolyam, 1-53. szám)

1903-07-16 / 29. szám

6 MAGYAR PAIZS megértheti, hogy ha mi megmaradunk nyerstermelőnek a Ausztria lát el bennünket iparczikkekkel s ha ugyanannyi értékűt is adunk el Ausztriának, mint Ausztria nekünk, mégis mi a famózus cserével háromezer annyi osztrákot táplálunk, mint ahány magyarnak ők adnak keresetet. Ez az oka annak, hogy aránylag jó aratásunk fejlődő termelésünk daczára is nem boldogul az ország! Ezen rablógazdálkodásnak a folyománya, hogy a birtokosság satnyul, pusztul, a nép kivándorol. Ha nem akarjuk, hogy országunk elnéptelenedjék, ha nem akarjuk, hogy népünk kizsarolva koldusbotra jusson, ha nem akarunk örökkönörökké az osztrák bérese maradni: nekünk is iparos állammá kell lennünk! De ezzel nem azt mondjuk, hogy menjünk neki a falnak s a varró'ütől kezdve a zsebóráig minden apró-cseprő iparcikket magunk gyártsunk. Hogy mily irányban kell az ország iparfejlesztésének haladnia, hogy mely feladatokat kell e téren első sorban megoldanunk, arra nézve örökbecsű utmutatást ad nekünk nagy Kossuth Lajosunknak 1841 ben a „Pesti Hirlap"-ban a műiparról irt vozérczikke, melyből szószerini közöljük az alantiakat: „Mi nem tartunk azokkal, kik ugy vélekednek, hogy műiparos szükségeinket is mind magunknak kellene fedeznünk, s a külföldnek csak eladnunk termekeink fölöslegéből, de cserébe semmit nem vennünk. A ki mindent csak eladni, venni pedig semmit sem akar, az semmit sem fog eladni; mert a kereskedés cserén alapszik. És e vagy ama nemzet iparának tökélye nem abban áll, hogy minden lehető dolgot maga termeszszen s gyártson, hanem abban, hogy mindazt termessze s gyártsa, a mit természeti és kereskedési viszonyainál fogva haszonnal előállíthat. Már más alkalommal kimondok: miképen az ipar dolga csak akkor van jól, ha csupán azon erőfölösleg fordul a műiparra, mely a földművelési érdekek tökéletes fedezése után fölmaradott!" Hatvan 8 néhány év előtti programm ez, mely még napjainkban is iránytűje lehet a nemzetnek. E programm sarkalatos pontja a piodukczió. A kereskedesemre, a cserére is súlyt helyez Kossuth, de kimondja, hogy csak oly csere válik a nemzet javára, amidőn oly termékeinket exportáljuk. melyeket haszonnal tudunk előállítani. Importálni pedig csak oly czikkeket kellene, melyeket itthon nem érdemes gyártani ! Magából értetődik, hogy a csere annál több haszonnal jár, minél tökéletesebb, minél értékesebb árukat adok el, s a csere annál kevesebb hasznot hajthat, minél tökéletlenebb, minél olcsóbb árut vagyok kénytelen a piaczra vinni. Emellett a tökéletesebb áru könnyebben is talál piaczot mint a nyers áru. Igy képtelenséd volna még csak arra gondolni is, hogy mi búzát vigyünk Amerikába, de könnyen elhiszszük, hogy a magyar tarhonya épp oly jó piaezot találna ott, mint akár az olasz maccaroni! Világos dolog tehát, hogy Magyarországnak arra kell törekednie, hogy nyerstermény helyett kész fogyasztási czikket exportáljon. Igy azután produktumainak tágabb piaczot találhat, termelését jobban megfizetik s a munkakéz itthon találhat keresetet. Rendkívüli fontosnak tartom tehát hogy elsősorban mindazon iparágak fejlesztessenek, melyeknek a gyökere a mezőgazdaságba nyúlik. Számtalan háziipar s mezőgazdasági iparág van, mely mind arra szolgál, hogy a nyersterményt kidolgozza, tökéletesítse, piaczkészszó tegye. Ezen iparágakat exczellenter a földmüvelésügyi kormánynak kell megalkotnia, ápolnia s fejlesztenie. Ezen feladatra a földmivelési miniszternek külön mezőgazdasági ipari szakosztályt kellene létesítenie, mely szakosztály azután megkoronázná a növénytermelési áilattenyósztési és egyéb a nyerstermelóst ápoló szakosztályok áldásos működését. Lázár Pál, Csarnok. Második levél. E vakáczióm a lakodalom jegyében született, mert nézze csak drágám, tegnap is lakziban voltam, ettem, ittam, mulattam, tánczoltam, a ha maga itt lett volna, bizonyosan egészségemre kívánta volna e zenei kirándulást. De az még hagvján, abban a lakziban egv csinos leány volt a koszorús leányom, s olyan kedvesen tudta enni a kirántott csibemellót, hogv én szerelmes lettem belé, mint a zivatar a felhőszakadásba. Deák Ferencz nem hiába mondta, hogy az asszonyokkal éppen ugy vagyunk, mint a kirántott csibével, mert en csirke-.zomb helyett püspökfalatot rán tottam ki a tálból, s e fölötti zavaromban ? következő módon kezdtem vallogatni pelyhedző szerelmemet. — ízlik, ízlik? — szóltam majdnem turbékoló hangon az ón szerelmem tárgyához. ízlik, — volt a flegmatikus válasz, s tovább rágicsálta a finom fehér hust. Jaj, de szép apró fogai vannak! — törtettem tovább az udvarlás tövissel kirakott mezején. — É8 aztán ? — Aztán? Szerelmes vagyok a fogaiba, mint az angyalok a Jákob létrájába. — Mit beszól ? — Csókjaimmal köi menetet szeretnék tartani aranyos bársony ajkain. Parancsol még egy kis falatot ? Kérem, itt van egy finom csir ke czomb. Melegen ajánlom. Tesiók, milyen jól neki indultam, aztán vége feló tfljesen ellaposodtam. Pedig akkor már inkább szerelmes, mint éhes voltam. Ugy bizony drágá felebarátom. A legnagyobb mértékben! Tovább ütöttem a vasat. — Szerelmes vagyok magácskába, mint a vödör a kútba. Szomjúhozom az igazságot és drága szerelmét. Mondja, remélhetek ? — Igyék egy pohár vizet, az jót tesz magának. — Ah, ne gunyulódjék, édes Nagysád. Lássa, milyen szerelmes vagvok, már enni sem tudok Pedig szavamra mondom, még ehetném. Nem, nem! Aki igazán szerelmes, az templomot épít, uem pedig éléskamrát. Ha meg nem hal'gat, lelke rajta, de aztán ne tegyen nekem szemrehányást, ha holnap főbe lövöm magamat. — Nem lesz kár érte. — De voltaképen nekem nincs revolverem. Hanem szivem'az van. Még pedig lángoló szivem. Bele ugrom a szivembe, hadd legyen belőlem por és hamu. — Ugyan, ugyan. — Bele én, még a kútba is! Aztán hiába fog belekukucsálni a kútba, nekem se hírem, sem hamvam nem lesz. Sohasem lát többet. Eltűnök a föld színéről, ós a víz ozine alatt fogok úszkálni. Ugye, most már sajnál ? — Sajnálja a kis kutya. — Sebaj ! Tulajdonképen nekem eszem ágában sincs kútba ugorni, csak a nagyobb hatás kedvéért beszélek. Hanem hiszen jól van. Lesz még szőlő lágy kenyérrel. Igaz, szereti a szőlőt? — Azt már szeretem. — Jaj, miért nem vagyok én szőlő. — Akkor én filokszera volnék. — De nem ugy ám! Manapság már minden kis gyerek tudja, hogy hány dózis kell egy szem filokszérának; aztán meg nem is palacsintával, hanem szónkéneggel etetik azt. Mert különben is, ói nem hazai szőlőt, hanem elsőrendű, szokvány minőségűt értek, amilyen az én drága felebarátomnak van. Annak nem árt a filokszera. — De valami csak árt? — Árt, árt, hanem én nem mondom mi. Valahogy aztán ne kérdezze meg az én drága felabarátomat. Mondhatom, alapicze elszóltam magamat. Drágafelebarátom, most magán van a sor. Jól tartsa magát, Legyen ügyes és okos. Ha egy ilyen le vélkét kap, melyben egy ismeretlen jóakarója kérdezni fogja, hogy mi árt az oltványnak, csak bátran, more patrio utasítsa az illetőt ezen lapok szerkesztőségéhez, mert ott jól tudják, hogy ártani ugyan árthat még a csimasz is, de használni csakis az használ, ha előfizetnek a Magyar Paizsra. S itt van az ón kelepozém. Mert ha a piczike előfizet a Magyar Paizsra, akkor én levonom a konzekvencziából a boldogító igent, s mint vőlegény fogok bemutatkozni önnek, ón jó, drága felebarátom. Ugy-e ravaszul csinálom a dolgaimat ? Egyébként itt most borzasztó eső esik, hideg van, fázunk és fűtünk. A kis Jóska még nem ment világgá? Hát & méhek, hogy vannak ? Eresztettek már ? Összevissza öleli barátja: Adomcsók István. A Magyar Paizsban 1903. évi julius hó 9-én a »Nyilt-tér rovatbanc< Hajik István bázbér szerződés története czim alatt megjelent közleményre vonatkozólag kötelességemnek tartom a legelső' alkalommal kinyilvánítani, a mint ezt a lap emiitett számának szétküldése után nyomban Hajik István úrhoz küldött levelemben is tettem, hogy ama czikk tudtomon kivül lett e lapba felvéve. E felvétel pedig akként történt meg, hogy engem elháríthatatlan akadály gátolt abban, miszerint e lap 28 ik számának összeállítását és tartalmát ellenőrizhettem volna. Ha e kötelességem teljesítésében gátolva nem vagyok, semmi szin alatt sem engedtem volna meg, hogy ama körülmény e lap hasábjain napvilágot lásson és pedig azért, mert ama czikkböl nyilvánvaló, hogy az annak alapjául szolgáló jogesetet a hivatott bíróság egyik részében tudni illik a peres követelés tőkéje mennyiségének tekintetében, a megejtett tárgyalás alapján, a követelő fél javára már végérvényesen eldöntötte, a perrel járó költségekre vonatkozó részében pedig a czikkiró az első bíróság ítélete ellenében most keresi a felsőbb bíróságnál az orvoslást. Minthogy pedig a biróság törvényes intézkedése előtt meghajolni nemcsak törvényes de morális kötelességünk is, minthogy ezen elvet e lapban is érvényesíteni akarom: kötelességemnek tartom kinyilatkoztatni, hogy mélyen sajná-lom, miszerint a hivatkozott közlemény e lapban megjelent. Z. Horváth Lajos a „Itagyar Paizs felelős szerkesztője Felelős szerkesztő: Z Horváth Lajoa Lapkiadótulajdonos az Alapító. Hirdetések. 6506. sz./tkv. 903. árverési hirdeíniény A zalaegerszegi kir. torvénvszék mint telekkönyvi hatóság közhírré teszi, hogy a zalamegyei' központi takarékpénztár végrehajtatónak Keresztury János végrehajtást szenvedők ellen végrehajtási ügyében a zalamegyei központi takarékpénztár utóajánlata fohtán az ujabb árverés, a zalaegerszegi kir. törvényszék területén levő. a sándorházi 1313 sztjkvben Keresztúri János tulajdonául felvett következő ingatlanokra f 2789|e szám alattira 28 kor. f 3987|8 szám alattira 249 kor. j 3737|8 szám alattira 19 kor. f 4114|e szám alattira 20 kor. f 4208|7 szám alattira 377 kor._ T 4310|7 szám alattna 156 kor. j 4349|2 szám alattira 52 kor. II. a sándorházi 433 sztjkvben f 4112 szám alattiból ugyanannak 1[4 rész jutalékára 15 kor. ezennel megállapított kikiáltási árban az árverés elrendeltetik és hogy a fentebb megjelölt ingatlanok az 1903. évi augusztus hó 13-ik napjának d. e. 10 órakor Sándorházán a község házánál megtartandó nyilvános árverésen a megállapított kikiáltási áron alul is elfognak adatni. Árverezni szándékozók tartoznak az ingatlanok becsárának 10|-át vagyis 2 kor. 80 f. 24 kor. 90 fill. 1 kor. 90 fill. 2 kor. 37 kor. 70 fill. 15 kor. 60 fill. 5 kor. 20 fill. 1 korona 50 fillért készpénzben vagv ovadókképes értékpapírban az 1881. LX. t.cz. 48. §-aalatt jelzett árfolyammal számított és az 1881. óvi november hói ón 3333.sz. a. kelti. M.§-ában kijelölt ovadókképes értékpapírban a kiküldött kezéhez letenni vagy az 1881. LX . t. cz. 170. §-a értelmében a bánatpénznek a bíróságnál törtónt előleges elhelyezéséről kiállított szabályszerű elismervényt átszolgáltatni. A kir. törvényszék telekkönyvi hatésága. Zalaegerszegen, 1903; óvi junius 28-án.! Dr. Kiss kir. trvszéki bíró. *) E roTfttbftn közlőitekért nem felel a szerk.