Magyar Paizs, 1903 (4. évfolyam, 1-53. szám)

1903-07-02 / 27. szám

IV. év. Zalaegerszeg, 1903. julius 27. 30. szám. Előfizetési ár: Sgy évre 4 koron*. Fél évre 2 korona. Negyed évre 1 kor. Kgyea szám 8 fillér. Alapította: BORBÉLY GYÖRGY. Hazai dolgok hirdetése féláron : Egy oldal 20 korona. Nyilttér sora 1 kor. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Wlassics-utcza 25, Felelős szerkesztő: Z. HORVÁTH LAJOS. MEGJELENIK HETENKÉNT CSÜTÖRTÖKÖN ESTE. Magyar ipar. Üdvözölnünk kell a Magyar VédőEgyeiülelet. A jegyzőkön} vön kívül a véletlenül kezcnbfn levő Alapszabály is mutatja, hogy Bnepalatult. Legyen ezért üdvözölve. Hogy minden tekintetben nem üdvözlöm, ez a kritika igazságossága. De erre nézve később teszek megjegyzést. Kossuthnak teimékenjifő, hatalmas eszméiét elscdorfa a lorradalchmihaia. Megszűnt. Elenyészett. — Ntm enjészéit el. Csak földalalti folyó volt néhány évtizeden keresztül. Csak a mi béna érzékeink nem tudtak róla ezalatt. Kijött a föld alól. Föltámadott. Vagy csak a mi érzékeink lettek fogékonyabbak. Mindegy. Útra kelt a Magyar Ipar védelmének az esiméje. Rendes köiülmények között szükség sincs erre a folyamaira. A politikai •viszonyok teszik szükségessé, hogy izzadtságos >édő harczot folytassunk a magyar ipar melleit. Sfnmi s(m bizonyíthatja ezt inkább, mint Hegedűs Sándor volt keresk. miniszter uinak a beszédje, melylyel föltámasztotta a Kossuth eszméjét ezelőtt négy évvel. Egy követ dobott be a társadalom tavába. Az voit ráírva, védjétek magatokat •— társadalmilag. S mintha a sorok közül azt olvastuk vohia ' ki, hogy: mert politikailag Etm lehet. Én iifm lehetek semmit, de titeket biztatlak. És a kő hullámokat veit. Egyletek alakultak. Meg is szűntek, vagy legalább alusznak. Iparvédő lapok keletkeztek Meg is buklal. De itt-ott mégis beszélmk az iparvédelemről. A lapck, legalább a dui ánluli lapok elég sürün irják róla azóta a czikkeket. A Magyar Paiss megalakulásának egyik legerősebb inditó oka és czélja a magyar ipar védelme volt. Nem is szűnt meg azóta e nemű szolgálatában. Iparvédő egyletet alapítottunk — nagy tervezettel s még nagyobb szervezettel: sok elnökkel, több titkárral és jegyzővel s a hivatalosan előkelő neveknek egész táborával. A kor hivalkodásárak és hizelgésének teljes bűnével. Már f< gantatásában az élettelenségnek hulla-szagával. Jöttek a tagok s egy két korona tagsági dijat is fizettek áldozatkészségök fitogtatásával, népszerűségük hajhászásával, nagyúri testhordozásuk szerepeltetésével, vagy valamely üzleti-forgalmuknak reménységével. És meghivattak a nagy nevek a — papírra. Mert hát kolomposoknak lenni kel), valamiképen vannak a juhnyájban is kolomposok. Sőt elégséges, ha a túrnia pásztora, a pakulár, valahová bedobja a kalapját, hogy a jó juhnyáj utána rohanjon. A Magyar Paizs hétről hétre agitált. De az egylet szervezete papíron maradt s kolomp és kalap csak festve valának s a nyáj veszteg uiaradt. Az elernjedést annak is tulajdonítják, hogy az iparvédő egyletből aktiv gazdasági egylet: fogyasztási szövetkezet lett; ennek pedig mindenki ellensége vala, aki csak ellensége a magyar nemzeti ügynek. Minthogy pedig ilyenek akarattal vagy akarat nélkül sokan vannak, ezt a szövetkezetet el is puszlitotfák. S ürügyül hozzák föl magokban, hogy emiatt szenved az iparvédelem is. Igaz. De ntm is kell ezt mondaniok. Megdönthetetlen igazság, hogy akik a fogyasztó szövetkezetnek ellenségei, ellenségei az iparvédelemnek is. Az iparvédelemnek emilyen kis elhajlásai mellett perczig sem kell kételkednünk, hogy az eszme győz. íme a negyedik évben megalakult Budapesten a védőegylet. Ezelőtt három évvel azt mondtam, hogy nem baj, ha lassan, ha csigamódra is. Talán még jobb igy. Most is azt mondom. A Kossuth szelleme feltámad. Igaz, hogy jobb volna, ha maga Kossuth támadna fel. Csak darabokra törve, sok apró emberben támad föl. De igy is jobb, mint halva. Legyen üdvözölve a Magyarvédő Egyesület Budapesten! S óhajtsuk és legyünk rajta, hogy legyenek szétágazó erei az ország különböző vidékein. B. Gy. Magyar védő-egyesület. Fővédő: Fcmagasfágu Vaszary Kolos magyarország biboros herczegprimása, Esztergomi-éi sek, V. B. T. T. Nem halt meg az eszme. S ha meghalt is, feltámad! Ctak ideig óráig tűntek el halhatatlan katonái is: Kossuth, Széchenyi stb. Megjelennek a hősök is. Jönnek segitségtekre, nagy tömeg, csak ne essetek kétségbe. — A Magyar Paizsnak Bpestről tegnapelőtt a" következő jegyzökönyvet ktildötték: A Magyar Védő Egyesület junius hó 14-én tartotta alakuló közgyűlését az uj városháza dísztermében. Mintegy negyedfélszázan jelentek meg a magyar társadalom minden rétegéből, közöttük közéletünk számos kitűnősége, mig mások kik a nyári szezon miatt már elutaztak a fővárosból ievélben és táviratokban csatlakoztak a mozgelomhoz. leien voltak: Gróf Somssich Tihamér, & női njüVeltség Ijatárai és föltételei. Oly lényeges különbség van a nő s a férfi szelltro kcnstitucziója közt, hogy minden törekvés, mely oda iiányul, hogy ezen különbség fgyentessék, s a nők ugyanazon működési tért nyerjenek — mindig és jogosan oktalannak, igazságtalannak s épen azért lehetetlennek fog bizonyulni. Abban áll a nők igazi érdeke, hogy eredeti női terüket megtartsák, a mely a maga nemében oly nagy kiterjedésű, mint a férfiaké is, a mely mindinkább megtörni képes minden önkényes vagy erőszakos korlátot s amely épen azért számukra fen is tartható; ar.nyival inkább, mert hiszen a férfi a nőt az ő ideális körében követni nem képes. És ezen ideális kör, mely a nőnek eredeti sajátja, az a megbecsülhetlen éitékü adomány, hogy a nő a léleknek a leggyöngédebb hangjait meghallani s tisztán közölni, viszonozni is képes. Ezt a nagybecsű adományt a nőktől elvenni jiem lehet! Ezen igazságot tartva szemünk előtt, mi az, a mit a nő szellemi műveltsége követel s a minek elérésére törekednie kell? A legfontosabb az, hogy tiszta, alapos ismereteket kapcsoljon össze a jellem egyszerűségével is szeretetreméltóMgdtal. Nem is ez a fődolog itten, kogy tudásunk valamicskével kisebb vagy nagyobb, hanem az a fontos, hogy miképen tudjuk azt a mit tudunk, és mivé tett minket a tudományunk ? Mert tény az, hogy valaki tudós ember lehet, de azért szűkkeblű; s lehet valaki igen tanult, de mégis telve előítéletekkel, Nem egy alkalommal törekedtem csekély erőmhöz képes megjelölni azon feltételeket, melyek alatt a nő nehéz, de magasztos hivatását teljesíteni képes. Soha se tartoztam azok közé, a kik a nőtől megtagadni akarnák az igazi, helyesen felfogott műveltséget; azért most is azt a tételt állítom föl, hogy a nők csakis női rendeltetésükben teljesíthetik emberi rendeltetésüket is. Elérik ezt oly műveltség mellett, a mely ment minden elfajulástól. Nem ok nélkül érintettem a női rendeltetést. Ha ez ellen vétett a nő, akkor az rajta szigorúan boszut áll, mert soha se szabad elfelejteni azt, hogy szeretnie kell a nőnek, akár költőnő legyen, akár fejedelem nő. Ha tehát a lángeszű nők gyermekeik helyett a férfiakat szeretik; akkor nincsen érzékük ahhoz hogy nőies nők legyenek s hogy nőiesen szeressenek. Csak a kik a női rendeltetést egyesíteni tudják a lángeszüvel: azoknak szivét szállja meg ritka, fönséges boldogság. Ismerek nőket, kiktől senkisem tagadhatja meg a szellemességet; rendelkeznek nagy ismeretekkel is; sok igen jót is olvastak; mégis társalgásuk fárasztó és leveleik szárazak, alig olvashatók. Hogy mi ennek az oka? Erre nehéz felelni. Bizonyos azonban, hogy a nyelv, a kifejezési mód egyik fő követelmény ; ezzel pedig nem mindenki rendelkezik. Majdnem azt mondanám, hogy ezt nem is lehet megtanulni, hanem hogy ez mintegy veleszületett sajátja a férfiúnak ós a nőnek egyaránt. Bocsássanak meg nekem, ha éri is azoknak nézetét osztom, a kik mint Ehrenberg, Kant stb. azt állítják, hogy a nagy tudományosság épp oly kevéssé egyezik meg a nő természetével, mint rendeltetésével; mert az ugy érzékének gyöngédségét, mint házi működését, családi tevékenységét is zavarja. De hát hol van az a határ, melynél a nő tudása kilép a női sphaerahól, elhagyja saját nSi körét ? Nyilván ott, a hol a tudás nem érinti többé a szivet, a hol oly hangulatba heJyezi a nőt, mely hangulat nem akar megbarátkozni a szívvel; holott mégis éppen a sziv mindannak a forrása, a mi a nó életét széppé, vidámmá, áldottá, boldoggá teheti! Oly tudás tehát, a mely nem inditja meg a kedélyt, a mely nem ápoltatik melegséggel és szeretettel a szívben, oly tudás, mondom, nem való a nőnek. Ha a nő kihivja a világot, hogj vi szellemét elismerje és bámulja: akkor, azt hiszem erényi' röl nem is fogunk már szólhatni, mert azt $ maga félretette, eltávolította azon el*ő helyről, a mely megilleti az erényt. A nőnek csak mint