Magyar Paizs, 1903 (4. évfolyam, 1-53. szám)

1903-01-01 / 1. szám

1*903. január 22. MAGYAR PAIZS 3 A terjedő fényűzés és anyagi jólétre való törekvés mindinkább szaporította, nevelte a szükségletek és igények sokaságát s ezeknek kielégítése ugyancsak az ipar feladata lévén : szükségkép azon óriási versenyválallko/ásnak létrehozója lett, mely a kézi ipar egykori jelen!őségét valósággal veszélyezteti, értékét sérelmesen devalválja. — Mert olcsóbb anyag és gyorsabb feldolgozás, meghosszabitott munk&idő és leszállított munkabér még tetemes haszon biztosítása melleit is lehetővé teszik az iparczikkeknek óriási mennyiségekben való előállítását. Olcsóságuk forgalomba hozza, — silányságuk pedig mindig megújjuló szükségleteket teremt; amiből világosan kiderül, hogy sem a vásárló közönség, sem a munkás- iparososztály, -— hanem egyedül a vállalkozónagy-iparos ér czéltvele, midőn a beíolyt milliókat zsebre vágva, beáll amerikai tröszt-királynak. Ámde van a gyáriparnak egy nagy és elvitázhatatlan érdeme, melynek elismerésétől elzárkóznunk nem lehet. Ez pedig abban áll: hogy millió és millió embernek liszlességes munkát ád, becsületes megélhetést biztosit, mi az erős túlnépesedés ! jelen korában nemcsak nagy érdem, de j valóságos szükségesség és igazi jótétemény is. Egyébként téves azon megszokott állítás, mintha a világpiaczok olcsó gyári iparczikkekkel való ellátása káros következményekkel volna a kézműipar érdekeire nézve, mert a kár csak látszólagos, a mennyiben ezen körülmény épnn ellenkezőleg csak neveli és fokozza a valódi jó munka, az igaz tehetség iránti elismerést az és ügyes, szorgalmas mesterembernek megszerzi mindazok liszteletét, becsülését, kik meg tudják külömböztetni a valódi ériéket az értéktelentől, a nemes törekvést a heh ke nyegleségtől és szélhámosságtól, az igaz gyöngyöt a hamis csillámu cseh-üvegtől. Aki pedig erre képes nem lenne, vagy tudni nem akarná, — bizony-bizony meg •érdemli, hogy — becsapódjék s egényugodt lelkiismerettel mondhatjuk, hogy : j — ugy kellnekiü — — Ha valamikor, akkor épen mostanság a | szédelgés, szemfényvesztés, szélhámosság, talmi uraskodás, henczegés és pökhendiség napi lenden lévő jelenségei között aratja legteljesebb elismerését a tisztes ipar — legdicsőbb diadalait a becsületes munka! A nagyvii ;gi hölgy, midőn remekül foglalt ékszer .-inek kápráztató csillogásában a szalonok parketjein hódító útra indul, — midőn diszes lakásának fényűző pompáján végigtekint s a kényeinkéhez nélkülözhetetlen disz- és luxus tárgyak egész sokasága nélkül életét elképzelni semtudja —bizonyára távolról sem gondol a szerény, munkás kezekre, a fáradhatlan szemekre, az izzadságtól gyöngyöző homlokra és fürge, ügyes ujjakra, melyek mind, — pompa és kényelemszertetének szolgálatába szegődve, tán hosszú évek torán keresztül együttesen azon fáradoztak, munkálkodtak, erőlködtek, hogy a földi gyönyörűségek egész paradicsomát elővarázsolhassák számára. — De ha mindez eszébe sem jut is a nagyvilág és szerencse elkényeztetett gyermekének : — vajmi! sokszor örömöstebb szorítana kezet a munka kérges tenyerű harczosával, minta vele egyenrangú, ápolt kezű szalonhősök legtöbbjével, kik here életük szégyenletes semmitevése és társadalmi pozitiójuk képzelt magaslatáról olyan szánó kegyességgel tekintenek le, a magát törni — marni kénytelen, méh szorgalmú munka emberére, jóllehet sok esetben arra sem érdemesek, hogy a „pária" saruinak szijjait megoldják! Hja ! mi tagadás benne : bizony ma még a társadalmi választalak és sötét előítéletek korát éljük, s nincs még kellő készültségünk, Kellő szellemi erőnk azoknak legyőzésére, de nincs is elegendő fataliszticus természetünk ebbe, mint a világ szokott rendjébe, türelemmel bele nyugodni. Azonban halad a kor reformáló szelleme és gőzerővel, villamsebességgel ragad bennünket is a tudás, értelmiség, miveltségés felvilágosodásnak mind magasabbra törekvő czéljai felé. Pedig ugyancsak ezek az egyedül hathatós eszközök és méltó fegyverek arra nézve, hogy a tisztes iparnak, a becsületes iparosnak elégtételt szerezve, porba döntsék a kicsinyes előítéletek korhadt sorompóit, hogy megtámadják az elavult társadalmi rend mohos oszlopait és megtépjék a ferde feltogások és hamis fogalmak ernyedt fonalait. Miután pedig minden jó hazafit az internaczionális műveltségű haladásnál, saját hazájának jóléte és boldogulása érdekli legmelegebben, s bebizonyított, elvitázhatatlan igazság az, hogy minden nemzet saját iparának, művészetének tökéletesítésével, kereskedelme- és földmivelésének emelésével, gazdasági viszonyait rendezi, szellemi tőkéjét gyarapítja, boldogulásának útjait egyengeti: szükséges és indokolt, hogy saját honi iparunk, kereskedelmünk és fóldmivelésünk felvirágoztatására valamennyien együttvéve társulás és egyesülés által egy erős védbástyává tömörüljünk, melyen megtörjenek a minden oldalról fenyegető idegen áramlat hullámai, mely megvédje önállóságunkat, nemzeti jellegünket az idegen szellem veszélyes beszivárgása és beöm lései tői. Az az együttes törekvés pedig lesz az a hatalom, mely a társadalmi válaszfalakat ledöntve megteremti az egyenlőséget a közös — hazaszeretetben ! Nem kell pedig oda más, mint egy kis önbizalom, egy kis önérzet és annak felismerése, hogy köz- és magán szükség leteink be- és megszerzésénél nem szorv lünk sem a külföld, sem az idegen nemzetek terményei és gyártmányaira. Mégis körülveszük magunkat idegen eredetű mű- és dísztárgyakkal; idegen rók müveiből idegen szellemet és bölcseséget szivünk be magunkba, külföldi anyagból, idegen ízlés szerint készítjük ruháinkat, külföldi italok és ételnemüekkel rontjuk egészségünket és idegen földön keresünk gyógyulási bajainkra: holott kár nekünk követni, utánozni, majmolni a külföldit, az idegenszerűt, mikor magunknak is van sajátos Ízlésünk, eredeti jellegünk, becsületes nemzeti karakterünk I Kár nekünk máshol keresni azt, amit édes hazánk áldott ege alatt bőségben megtalálhatunk! Mert van ennek a tejjel-mézzel folyó országunknak »havasi legelője és nádasa; rengeteg őserdője és tenger rónasága, tüzboraés aranybuzája; van állatja, kendere, gyapjúja ruházatra ; fűzese, erdeje s ámokra, bútorokra; van hömpölygő i ama, hogy gyárat, malmot hajtson és hajót emeljen ; van tengere, ásványvize az ivásra, fürdésre; van bányája, ezüstje, aranyja, szabadságszerető népe.« és millió-millió | munkás, szorgalmas keze önálló honi iparáj nak megteremtésére és fejlesztésére. Ne csak a hitnek, a tudományoknak és művészeteknek építsetek templomokat, hanem a magyar iparnak is, emeljétek abban kultuszszá a munkát, hogy legyen Isten dicsősége és áldása a — tisztes magyar iparon! „i nép anyagi helyzetéről." Ha sikerül emlékembe hűen vissza idéznem azon hazafias szívből fellobbanó, múlékony lángot, mely a rég múltban, e becses lap hasábján napvilágot látott, s mely nemes törekvést tűzött ki feladatul, akkor a midőn e megye, s muraköz népe boldogulásának, anyagi helyzetének előmozdítására megpendítette a vezér eszmét; ugyanakkor czikkiró, közleményének befejezésénél, e megszülemlett eszme megvalósítására czéíhoz jutásának elősegítésére, tehát e tárgybau való hozzá szólásra, hívta fel a társadalmat. Jó ideje már annak, hogy én a nép javát előmozdító, czélzó közleményt elolvastam, s csak most ért meg, s tört utat magának a gondolat, — akár a viczinális mozdonya, — mely feleleveníti lelkemben a villámként mutatkozott, s tüne, j ményszerüen a légürben megsemmisült eszmét, a mely tettre hív; érdemessé, méltóvá teszi az anyagot, hogy bonczkés alá vehessük, több oldat ' ról megvitatva az eszmét, sikerét biztosítsuk. Min mondani szokták, nincs község, melyben sár <m volna, s nincs helység a nagy világon, hop'5 benne szegény, a balsorstól látogatott, üldözött ember ne lenne. — A vagyonosabb könnyebben segíthet magán, aggódástól menten tölti életét; mig ellenben a szegény, földhöz ragadt ember, kinek homlokát, a kenyérkereset • | nehéz munkája, sűrűn megbarázdálta, 8|maradandó nyomot hagyott rajta, az élet küzdelmének romboló vihara. A szegény ember durvul! keze, elcsigázott lelki és testi ereje, elárulják azt a viaskodást, melyet a létért való küzdelem előidéz; élete aggódással.telt, vidám kedély, s öröm nélkülit szegénység tudatába azonban bele keli magunkat találnunk, mert nem lehet mindenki gazdag; hauem hogy a nyomor ne legyen teljesen szánalom keltő, azon önmagunk igyekezetével segitnünk kell. »Segits magadon, Isten is megsegít.® Az Üdvözítő meg szf. tanait csepegtette valtaous érzetünkbe, a midőn a szegényeket és árvákat, — az irgalmasság testi, s lelki cselekedeteinek gyakorlásával, - pártfogásunkba, s támogatásunkba ajánlotta. De az édes anya, a haza iránti szeretet maga . ill hogy buzdítson minket, hogy a nép jólétére i inaen lehetőt megtegyünk; hisz csak megelégedett, vagyonos nép teheti hazánkat boldoggá, j virágzóvá. De hát hogyan segítsük népünket? Boldogulását, hogy mozdítsuk elő ? A szegény nép ólétének előmozdításában tényezőként, nagy szerepet játszik a vidék földrajzi fekvése, s az azoi; élő nép vállalkozó szelleme munkaked ve. Ismerjük a helyzetet. A földmivelő nép nem bír elég tőiddel, melyet munkálva, biztosítsa élet t'entartását. A szegényebb osztály 1—IV2 cat. hold szántónak (a kis zöldséges kertet is beszámítva) a tulajdonosa, mely föld — 8—4 részre darabolva, jövedelméből kell, hogy kikerüljön a család napi kenyere, ruházata; abból teljék adóra, s más illetékek kifizetésére. Mily viszonyok közt él a2 ily nép ? Szánalmas, nyomasztó helyzetben. A kis vagyonkája mellett tehát, napszámmal kénytelen létét fentartani. Könnyebben, s hamarább találnók meg segit ségre a kínálkozó alkalmat, csakhamar felhasz-j nók az előnyös helyzetet, hogyha az uradalmak bőven lennének birtokukban az erdőségeknek legelőknek, s ásványt adó hegyeknek ugy mini felvidéken van ; ezekben, — habár nem ismerem még teljesen e megyét, — szegény a vidék. Ezeknek előrebocsátása után bátorságot veszek, hogy e tárgyhoz hozzá szóljak. Mint előbb emlitém, részben a földrajzi előnytelen fekvés teszi nehezzé a kibontakozást s a magasztos, önzetlen feladat megoldását. Mert, hogyha fennyő erdőségben dús lenne a megye, lehetne gyufa gyárat felállíttatni; elegendő