Magyar Paizs, 1903 (4. évfolyam, 1-53. szám)

1903-06-18 / 25. szám

1903. junius 18. MAGYAR PAIZS 5 Különfélék. Halálos csendesség van a tisztviselők fizetés rendezéséről. A tordai tisztviselőt, Harmati) Domokost csak fel kellene kérni, hogy jöjjön segítségére annak a sok ezer éhes tisztviselőnek. Mert szomorú igazság, hogy erről az ügyről beszélni is csak a Harmath Domokos felléptével beszéltek. Ugy elfelejtjük, mint álmát az álomlátó, ba reggel kinéz az ablakon. A szerk. levele. Ovidius. »Régi dicsőségünk, hol késel az éji homályban?* K. Kassa és T. Kolozsvár. Köszönöm. — Adomcs-Trsztena. Rögtön intézkedtem mindkét ügyben, t. i. 16-án. Tán későn jött a levele. Hogy sikerült? — K. DrasJcovecz. Elment a levél? Jöjjön vissza. — T. Stridó. Köszönöm. Jó. Ugy legyen. Egyre megyünk, ha várunk, ha nem várunk. — P. Budapest. Megkaptam. ÉJ is elküldöttem. — K. J. Helyben. Ez kevésbé sikerült. — Kokova. Levél ment. — Zsolna. A taraczkok megjöttek — s hálálkedással köszöntjük. Vasúti menetrend. Érvényes 1903. májas 1-től. Indul Zalaegerszeg Érkezik •• P1 ó. |pKisczel felé reggel*) 5 51 9 15 Csáktornya felől reg. „ „ reggel**) 9 29 8 24 „ „ este „ „ délután 4 12 8 39 Kisczel felöl reg. Csáktornya felé reg. 4 49 5 45 n „ este » n ®

8te 5 52 9 47 >> . » )) Zalaszentivánra NagyZalaszentivánról Nagykanizsa ée Bécs***) kanizsa Bécs felől felé reggel 6 10 7 57 » reg. „ „ dél 11 54 1 45 n n déln. „ „ délután 2 33 4 48 » i) » „ „ este 6 30 7 52 „ „ este *) Ukkon csatlakozik a 7 óra 53 perczkor iuduló keszthelyi vonathoz, mely Keszthelyre 10 óra 47 perez ós Balatonszentgyörgyre 12 óra 21 perczkor érkezik. **) Ukkon csatlakozik a délutáni 3 óra 43 .perczkor induló keszthelyi vonathoz. Érkezik Keszthelyre 6 óra 46 perczkor este. ***) A reggeli vonat csatlakozik a Kanizsa és Bécs felé induló vonathoz. A déli csatlakozik a Kanizsa felé iudulóhoz. A délutáni a Kanizsa és Bécs felé indulóhoz, — az esti Bécs felé indulóhoz. — Este a Csáktornya felől érkező vonat kimegy Kisfalud-Szentivánra. A Kanizsa és Bécs felé utazók ezzel is mehetnek tovább Kisfaludig; onnan gyalog át Szentiván 10 perez alatt elérhető. 'Földmivelés. Állattenyésztés. A kié a föld, azé az ország! ~&a Az elpusztult cseresznye kérdésre kassai munkatársunk, Kovácsy Béla gazd. tanár a következő feleletet adja: A korai gyümüicshuliás okai. (H). A korai gyümölcshullásnak többféle oka lehet, s csak a hely szinén lehetne megállapítani a tulajdonképeni okot. Az alábbiakban azonban talán meg lehet találni a kérdésre a feleletet. 1. Lehullhat a gyümölcs azért mert férges, a mely esetben rovarfogó csapdák felállításával, a lehulló férges gyümölcsöknek naponként való összegyűjtése s elégetésével lehet a bajt megakadályozni. Több évi következetes eljárással a férgeket teljesen ki lehet irtani. Lehullhat a gyümölcs azért, mert a talaj kedvezőtlen összetételű, pl. nincs meg benne a kellő mésztartalom. E bajon vakolat törmelék vagy trágya, gipsz felszórásával lehetsegiteni.Cseresznye iáknál a mészhiány gyakran s többnyire állandóan évről-évre eredményezi a gyümölcs lehullását. 3 Lehullhat a gyümölcs a talaj soványsága miatt is. Ez esetben a higitott trágyalének alkalmazása ajánlatos és pedig kora tavaszszal a mikor a föld fagya kienged. Minden fának adunk 3—6 kanna hamuval kevert higitott trágya levet a szerint, hogy a fa idősebb-e, vagy fiatalabb. Egy 4—6 éves fának elegendő lesz 3—4 kanna, idősebbnek 5—6 kanna. Ezzel kapcsolatosan alkalmas lesz őszszel érett istálló trágyával a fa tövének felásott környékét behinteni avagy a talajt 6—8 kg. szuperfoszfáttal megtrágyázni. Oka lehet a gyümölcs idő előtti lehullásának a talaj szárazsága is, a mely bajon természetesen csak öntözéssel lehet segíteni. Ha a fentieket figyelembe vesszük s végrehajtjuk, ha a gyümölcsfa koronáját kellőleg ritkítjuk, a töizsön és ágakon raep'gyü'endő mohot és kérget kellőleg tisztogatjuk a fa alját gondosan porhanyitjuk, törzsét és va&.agabb ágait minden tavasszal rézgáliczos mésztejj ;1 bemeszeljük, semtai esetre sem lesz okunk panaszkodni a gyümölcshullás miatt. Szőlősgazdák figyelmébe. A hol folyó tavasszal a közönséges s^őlőmo'y tömegesebben rajzott, ott egyik-másik helyen azt tapasztaltuk, hogy a közönséges szölőmolyen (Cochilis on) kívül más fajú moly is mutatkozott még pedig sokkal nagyobb számban mint az előbbi. E molyról kitűnt, hogy az a vöihenyes szőlőmoly (Eudemis botrana), mely régebben Ausztriában pusztított, ujabban pedig Amerika, Franczia és Bajorország szőlőiben pusztít. Nálunk eddig nem volt miatta panasz, de ugy látszik, hogy a mostani tömeges rajzása után okunk lehet az aggodalomra. A közönséges szőlőmolynál (Cochilisnál) veszedelmesebb, mert évenként három ivadéka van és tömegesebben is mutatkozik. Felismerése csak lepke korában lehetséges, mert hernyója és életmódja egészen olyan, mint a közönséges szőlőmolyé. Ez oknál fogvájói teszik a szőlő birtokosok, hogy ha nagyon is nemmel kiséiik szőlőjüket ós a benne akadó molyoí'at, hogv nincs-e ott az uj kártevő is. Az ellene való védekezés ugyanolyan, mint a közönséges szőlőmoly ellen de nagyobb kitartással és több gonddal kell folytatni. A szükséges útmutatással szolgálnak a kerületi szőlőszeti felügyelők és a vinczellér iskolák; de kapható .sz erre vonatkozó utmutatás a földmivelésügyi minisztérium borászati osztályában és a Rovartani Állomáson. Budapesten, II. Osziop-utcza 26 dik szám. Ulicsny Károly m. kir. szől. bor. k«r. felügyelő. Csarnok. A gymnázisták majálisa. Irta: Németh Elekné Andaházy Irene. Ragvogó kék ég, gyönyörű zöld erdő ós fesztelen jókedv : mi kell több egy nyári mulatság sikeiéhez? — Junius 10 én, a zalaegerszegi gymnázisták majálisán pedig meg volt mindez és igy a mulatság kitűnően sikerült is. Pompás gondolat volt, hogy az eddigi chablonszerüségtől egészen eltérőleg, a majális szinterét a o^abad természetnek egy erre igazán alkalmas és szépségekben gazdag helyére áttették. Eleinte kissé idegenkedett, vonakodott tőle a közönbég kényesebb és kényelemszeletőbb része, mint minden olyantól, ami még meg nem szokott dolog. (Kivételt csak a divat bármely kificzamicott újításával szokott tenni). De bezzeg! amint elérkezett a fiatalság várvavárt ezen napja, a junmsi idő egész csábító szépségével, napsugaras, mosolygó kék egével, édesei andalító kakuk-füves széna illatával és "míut kora reggel dobpergés és trombitaszó, m?jd a Rákóczy-induló ós egyéb hazafias nóták le'kesitő hangjai mellett nemzeti szmü zászlókkal tanárjaik vezetése alatt kivonult a mu^safiak vidám serege a reájuk várakozó örömök édes előérzetében mosolygó arczokkal. csillogó szemekkel: még az itthon maradó közönség nagyja-spra ja sem zárkózhatott el a sugárzó öröm gyújtó hatása elől és lázasan hozzáfogott mindenki a készülődéshez. Az asszonyok £. ;öttek-főztek, a leányok ruhájukat vasalták, a CH- idapák boros átalagok felszereléséhez láttak, *>.ogy délután ki-ki a maga ízlésének megfelel • készültséggel jelenhessék meg, az evés-ivás és hóditások tornáján. Ebéd után alig egy órával meg is kezdődött a népvándorlás hullámzása gyalog és kocsin a bozsoki erdő felé. Az országutat ellepték a kirándulók csoportjai és a hihetetlenül megrakódott fiakkerek és magánfogatok hosszú sora. Még akkor is sűrűn hangzott fel a panasz és szemrehányás a rendezőség „hallatlan ízlése és megfoghatlan bolond" gondolata miatt, hogy a majálist nem a sokkal kényelmesebben megközelíthető kaszaházi vendéglő kertben vagy a város valamely más mulatóhelyén, hanem az — elegáns toilettekre és finom chaussurre való tekintet nélkül, ilven istentelen félreeső helyen tartja meg! — De amint Bozsok falun tul, az ut fordulatánál feltűntek az erdő első terebélyes bükkfái, amint az erdő üde illata, a madarak csicsergése ós a nefelejs-szegélyes csermely csendes csobogása fogadta a forróságtól tikkadt gyalog érkezőket, egyszerre megnémult a szemrehányás ós elégedetlenség hangja még a legrenitensebb ellenzéki ajakán is ós olvadni kezdett szivéről a kemény jégkéreg. Ugy feszitette valami az örömtől dagadó kebleket, hogy nem egy önkéntelen kurjantás ébresztette fel az erdők alvó visszhangját. A poros, napsütött országúton 5/« óráig tartó gyaloglás fáradtságát bőven kárpótolta a czél természeti szépsége. Az országútról jobbra vezető pázsitos erdei ut ós a kis patak mentén haladva az ut irányát nem ismerő közönséget helylyelközzel, fákra erősített nemzeti és megyei színekben váltakozó zászlócskákkal tájékoztatta a gondos rendezői figyelem, mig nem az oldalt elterülő ós a majális színteréül kiszemelt paradicsomi völgy nyílásánál, zöld cser lombok és nemzbti zászlókkal ékesített diszkapu lepte meg kedvesen, az érkező vendégeket. Amíg e portán kivül csak a madarak csicsergése, a rovarok méla dongása, a lomb andalító zizegése vegyül az erdei magány csendjébe; addig azon belül az ifjúság szilaj kedvének, a vigas ságnak ós ujjongásnak csapongó hangjai egy hatalmas symphóniává olvadva, hirdetik az ifjúi szivek fesztelen örömét. Hangos éljenzés fogadta itt az érkezőket, kik labdázó, játszó, futkosó és örömtőljáték hevétől kipirult arczu gyerekek csoportjai mellett és között, ifjú ismerőseik vagy hozzátartozóit'tél vidáman fogadva haladtak a napsütött nagy játszó és versenytéren át, a távolból hívogató főtanya felé, hol a fák lombsátora alatt, faágak ós deszkákból jól-rosszul összetákolt asztalok és padok várták édes pihenésre a fáradtakat, lombsátoros laczikonyha az — éheseket és a fák hűs árnyában csapra ütött hordók a — szomjuhozókat. De mindezen csábos kilátásoknál kedvesebben érintette az embert a rendezők és tanár urak között lévő ismerősöknek keresetlen szívélyes üdvözlése és a készséges magát itt Í8 meg nem tagadó magyar vendégszeieíet megnyilvánulása, melylyel a házi gazdai tisztet iegelsőbben is abban érvényesítették, hogy alkalmas pihenő helyről és egy üditő korty jó borról gondoskodtak. De ki tudott volna ülni, pihenni, egy helyen megmaradui, a természetnek hívogató bájai, a látványosságok ós megfigyelésre méltó ezerféle jelenetek vonzása mellett ? A pompás juuiusi verőfény felvillanyozó hatása alatt a legkomorabb kedély is felderült és aki a városból még r.émi gondot vagy aggályt hozott volna is magával a szabadba, — itt, — bizonyára végkép lerázhatta e zavaró gondok nyűgét. A természet nagyszerűen megnyilvánuló szabadsága, az embert is szabaddá teszi, kedélyét és leikét feloldja a nyomasztó terhektől és lelkesítve inti: Dolgozzál, hogy megelégedett lehess; mert aki megelégedett: az boldog is. Tanulj: hogy szabad lehess: mert a tudásban van a szabadság, az igazság, ós a világosság! „Küzdj! és bizva bízzál!..." mert ez az Ur szava hozzád : ember! . . . A természet szépségének hatása alatt eszembe jutott Madách „Ember tragédiájáénak phalansteri jelenete, midőn a tudomány egyoldalú befolyása alatt érzéketlen géppé sülyed az ember, midőn az „elme világossága, a tudomány fénye" kiöl minden poezist, minden érzést a megdermedt szívből; nincs lelkesedés, nincs eszmény többé és örömtelen az élet. A tudós közönyével tekint maga körül az ember és a teljes érzéketlenség jégrégióiba merül ... Komor képe ez a haladó tudománynyal alakuló emberi sors jövőjének. De bizonynyal nem egyéb mint sötét költői vízió; mert hisz! ellentmond eanek ember vele született ösztöne, termesze-