Magyar Paizs, 1903 (4. évfolyam, 1-53. szám)

1903-01-15 / 3. szám

2 M A G Y A R P A I Z S 1903. január 15. fold teste legerősebben vérzik. A Székelyföldnek vasút kell; vasút, amely a világforgalom útjába hozza a föld kincsesbányáit. Eanél a munkánál alig van sürgősebb megvalósítani valója a kormánynak. Mindezeket elmondottam nem a kormánybiztosnak — ki mindenkinél jobban ismeri a Székelyföld gazdasági fellendülésének a feltételeit — hanem elmondottam válaszul közéletünk egy előkelő férfiúnak, ki egyik napilapban kidobott pénznek deklarálja azt az összeget, amelyet a kormány beruházási programmjában a székely vasutak kiépítésére előirányzott. Erre a szép czikkre ugyancsak kedve kerekedik az embernek egy-két észrevételt tenni. — Mindjárt a vasút. Hát ha kidobott pénz az a székely vasútra szánandó pénz, akkor az is kidobolt pénz, mely a mezőnagycsányi vasútra adatott, mely vasút furfangos dombokat kerülget s négyszer búvik a dombok alá, mig 30 kilométernyi utacskát megtesz 90 kilométernyi erővel, mely vasút a kietlen mezőségen czammog, hol alig lakik egypár oláh néhai Tisza Kálmán urnák mezőcsányi birtokán. Aztán az ásványvizek. Tisztelt doktor ur, itt nálunk is van a borhoz való savanyu viz. Vasmegye és Stájer között van a határhegy. A hegynek túlsó tövében is van forrás, az innenső tövében is. Épen ugy, mint Csik megyének »Tarkő« nevü hegyéből ered a Maros és az Olt is. A túlsó stájeri forrást Ratkesburginák hívják, az innensőt Petáncennak és Széchenyi forrásnak. A túlsó idegen vagyon, az innenső magyarországi kincs. Laikus számítás szerint is, a két viz alighanem egyfajta. Annyi különbség lehet ugyan, amint használatközben észrevettük, hogy a stájeri ratkesburgi, ha sokáig áll az üvegben, megbüdösödik, a magyar petánczi pedig sohasem. Egyebekben egyenlők lehetnek. De a pentánczinak megvan azaz előnye még, hogy közelebb van, mint a másik, kevesebb fáradságba kerül a hozatala, de sokkal olcsóbb is, és főképen, hogy magyar földön terem, s tele torokkal kiabáljuk négy, év óta, hogy honi ipar! magyar termés! stb. És mit gondol a doktor ur? Ha végig száguld Vasmegyén, Zalamegyén, Somogymegyén, Baranyamegyén, Tolnamegyén s a korcsmárostól kér Petánczit, mit gondol? adnak-e? Minden huszadik helyen tudják, Vcq poéta. A Petőfi-Társaság által dicsérettel kitüntetett költemény. E tárva-nyitva álló kapu-ajtót, Ó ne kerüld el fáradt idegen ! Fürge-nappal álmos estre hajlott, Ott ül az éj a barna bérczeken . . . 0, ha. bejönnél! — kályhámban a tüz ég, Mécsem világa vándort hívogat, — E puszta laknak ridegét elűznéd, Itt kipihennéd fáradásodat, S kinek tanyáján csak a bú a vendég: E vén költőnek nagy öröme telnék. Csak erre, erre . . . Ott kint a lúgosban Rideg világ van, jobb lesz már belül. A sárga indát szél tépássza mostan. Elhalt az ág is gyfimölcstelenül. A lócza mellett az a kerti asztal, Mely annyi kedvet elbirt hajdanán, Hajh, hasztalan hiv, hiába marasztal, Egy kancsó bortói is lerogyna tán. Jó, hogy a kancsó nem kerül reája : Szemétre dobva a szelek dudája. Ne nézd a kertet, hol az árva tőkék Ritkult során a halál köde ül; Mellette búsong a szorgoe vesződség, S vigasztalóul egy fürt sem kerül; A vén diófa odvaű belsejének Kuvikja sir a tar gallyak között, hogy mi az, 19 helyen ratke.-buigií. adnak? Én tudom, azért mondom. A petánczi savanyuból egy pint (kupa) 13 fillér. A ratkesburgiból 23 fillér. Ez sem tréfa. A napokban itt a szomszéd faluban egy társaság tárgyalta a hazai savanyu vizeket. Elkeseredett harcz és engesztelhetetlen harag lett belőle. Egy fiatal tanitó — én azt gondoltam, ho^y az osztrák vizeknek a vigécze — erősen vitatta, hogy a ratkesburgi jobb s azt kell inni. Ez még nem elég, szaladott a könyvek után, a geologiai, a fizikai, a chemiai könyvek után, hogy bebizonyítsa. Szép a tudomány, hanem ezt már bebizonyítás után is csak a bolond hiszi el. Megmondom miért. Azt hiszi a doktor ur, hogy a magyarországi orvosok csak névleg is hallották-e hirét mindenik magyarföldi ásványvíznek? s ha hirét hallották, — ismerik-e? s ha ismerik is — terjesztik-e a hirét ? s ha terjesztik, olyan mértékben terjesztik-e, mint a külföldinek a hirét? Ne higvje kérem. A magyar orvosok a beteget első sorban is külföldi fürdőre küldik s ha már ki nem mehet szegény, hozatnak ők külföldről vizet a betegnek. Ennek is megvan az oka, miért. A paprika termelésen és bajuszpödrőn kivül minden tudományt németnyelvről fordítanak le. A hogy a német tudósok megcsinálták, ugy használjuk mi. Magyar ügyvéd csak van elég, ugy-e ? Annyi, hogy a világnak elég volna. A magyar jogtudomány ki van fejlődve. Verbőczink is van. Hanem azért a magyar ügyvédek mikor nyomatékosan akarnak beszélni a törvényszéken, német kövekből czitálnak, hogy tekintélyesebbek legyenek és győzzenek. És győznek. Hát az orvostudomány! annak csak szent, amit a német tüdős a ratkesburgi forrásról mond. Igen kérem, a magyar orvosok, akik minket gyógyítanak, és a könyvek, melyekből tanultak, és az iskolák ahol tanultak, és a profeszerok, akiktől tanultak, mind német emlőből szopták a levet. Mi igy vagyunk berendezkedve. Már pedig annak a németnyelvű embernek csak van annyi esze, hogy jobban A kert szivének dobogása: ének, Rigófütty, nóta mersze költözött, S amik kihalni mtg itten maradtak Járnak temetni búj, fekete varjak. Kerülj szobámba! Nincs egy árva lélek, Ki még kívülem üdvözölve nincs ! Csupasz falak, itt-ott szú ette képek, Hervadt virág, gyász, bárhová tekints. A kéz, mely egykor rakosgatta nem rég, Jégggé lett fagyos szorítás után. Volt egy barátom egy jó emberem még : A ker' sarokban alszi'c ... a kutyám. Egész világ ha tenyerére venne: Szeretetüknek csak árnyéka lenue! Bocsáss meg érte, hogy e szíves asztal, Miként gazdája, szomorú, szegény. Üres a kamrám; nincs, ami vigasztal: A pók hálót köt hordóm fenekén. Bomlik a pincéé, roskatag garádján A multak lelke sírva üldögél , Komor sötétje erőt vesz a fáklyán, S rá ült a penész, ez a szemfödél. Csak durva hangja feleselget éjjel Bordalaimnak pajkos szellemével. Hogy láttam én is egykor jobb időket, Miért meséljem? Multamat ne kérd! A boldogságom kertje temető lett, S nem bántom a úrt a tűnt életért. ismeri a saját hazáját, mint a másét, és van lelke, hogy jobban szeresse a saját hazáját, mint a másét-, ennélfogva jobbnak mondja a ratkesburgi forrást, mint a Széchenyi forrást. Mert tudomány ide, tudomány oda, nem hiszek én — mint a Washington sirján mondta volt az a mohamedám, s utána Kossuth Lajos, nem bizom én egyik istenben sem, csak magamban. A geisei if|u tanitó az orvosok tudománya után s a német chemikus könyvek tudománya után issza a ratkesburgi savanyu vizet 23 fillérért s itatja az egész környékkel, holott 13 fillérért ihatna s itathatná a pompás Széchenyi vizet. Még megemlíthetném azt is, hogy mi csináltunk itt egy fogyasztó szövetkezetet, a hazai termékek terjesztésére s a többek között elterjesztettük a magyar petánczi vizet 23 fillér helyett 13 fillérért. De megbuktatták a szövetkezetet — a honfi, társaink, mert ők jobban szeretik a ratkesburgit, mint a petánczit. Ebbe az újságba is belevágták a fejszét a petánczi és több efféle dolgok miatt, de a mig nincs kimondva hivatalosan is Magyarországon a czenzura, addig ennek a lapnak nem szabad megbuknia. Borbély György. Magyar ipar. A magyar ipír eszméje uralja ma közvéleményünket, ennek daczára azonbm amiz óriási aistanczia, mely e téren az akarat és a kivitel között fenáll, csökkenni sehogy sem tud. így önként veti fel magát azon kérdés, hogy Ugyan mi az a csodaszer mely kellene, hogy az az általánosan óhajtott hazai ipír felvirágozzék. Vannak sokan, és főkeppen vannak olyan egyénileg érdekelt felek, kik ilyen csodaszernek tartják a subvenciót. Probitu n est. Dd hát látjuk, hogy mennyire használ. A nein/setgazd aságtan mást tanít. A nemzetgazdaságtan azt tanítja, hogy az iparfejlesztés fó'kellékei a tőke, a szakéi telem, képzett munkaerő és az olcsóság által meghódított fogyasztó közönség. De hát ezeknek melyike lehet azon lényeges kellék, melynek hiánya az egész nemzet közóhaját képes feltartóztatni, meddj ábrándozá ssá eltorzítani ? Én ugy találom, lugy ezen hiányzó kellékitt nálunk magyaroknál csupáa a szakértelem. Mert pénz van. Főuraink, főpipjaiuk, baokIlogy e lepattant húrok énekére Babért öveztek szöghaiam kőié, Hogy felkerültem a hirnév hegyére, S dicsőségem a többit megtöró: Magam menőnek mondom ezt a multat, S nem háborítom, jól esik, ha nyughat. Nem kérdezett a Múisa Helikonban ? Oreg barátját elfeledte reg ? 0, jól tudom, hogy megürült nyomomban Támadt hizelgő, udvarló'elég. De mondd, miért oly sivár, oly szegényes Hajdani fényes, gazdag csarnoka ? Hol az a gárda, melynek nagv nevéhez Elég babét nem teremhet Suu<t r Hős katonái annyi diadalnak Üres porondon ásitnak, kihaltak? Taláu a dalnak elveszett varázsa S nincs sziv, amely hő zengzetéu hevül ? Nem hallgat senki' a költők dalára, Amely vásári zajban elvegyül? Vagy — mondd — talán ez elvénűit világban Nincs a költőnek mit dalolnia? A nemzetünkön óriási gyász van : Önásta sírba ugrott Hunnia? A dal, mi lanton hébe-hóba zendül, Alélt, kifáradt, névtelen keservtíiJ. Tan elvesztette illatát a rózsa? Nincs a tavasznak bája már tovább 2