Magyar Paizs, 1903 (4. évfolyam, 1-53. szám)

1903-06-04 / 23. szám

MAGYAR PAIZS 1903. április 23 lendületet adni neki, hogy amit elvesztettünk a vámon, nyerjük meg a réven. Az idén XIX. közgyűlését tartotta az Emke. Sándor József orsz. képviselő, tiszteletbeli elnök, főtitkár megkészítette és hozzánk is elküldötte az évi jetentést. Csupán pár vonással jelezzük ebből az Egyesület állapotát Ez utolsó évben 92 ezer 992'kor. 81 fillérrel gyarapodott. Tökevagyona bankokban, értékpapírokban, kölcsönökben, ingatlanokban, hagyatékokban összesen 2 millió '858 ezer 200 kor. 14 fill. Évi jövedelme 150 ezer 346 kor. 3 fill., melyet a kultura felsegélyézésére fordit: Székely földműves iskolát és árvaházát tart fenn, 6 önálló Émke-iskolát, 13 kisdedovodát, 8 gyermekmenedékhelyet, három szakiskolát támogat, 12 néptanítót jutalmaz, segélyez, ipari segélyeket s ösztöndijakat ad, 28 felekezeti iskolát és egyházat segélyez, népkönyvtárakat, dalosköröket, ifjúsági egyesületeket szervez, egy kis alapból bizalmi segélyezéseket tesz stb. s ahol a legnagyobb és legégetőbb a seb, ott gyógyít legnagyobb lelkiismerettel: A hazai ipar pártolását ez az egylet karolta fel leghatalmasabban e'/ben az országban. Az anyagi és szervezeti kérdésekre nézve mindenek előtt kiemeljük, hogy a tagok száma 78 örökös, 2503 alapító, 6678 régi rendes, 1767 uj Alapszabályok szerinti rendes, 1688 pártoló, együtt: 12266. Szaporodás a mult közgyűlésihez képest: 173, Belépett a lefolyt közgyűlési évben 18 alapító és 229 uj Alapszabályok szeiinti rendes ta-i; cyklusát újította a régi Alapszabályok szerinti tagok közül 443 rendes és 147 pártoló. Az újonnan belépett alapító tagok kötelezettsége 5230 kor., a rendeseké 9560 kor. Az uj Alapszabályok szerinti kötelezettségbe a régi tagok közül 50-en léptek át. Nánásy Géza az »Adriai« biztosító társulat felügyelő-Kárbecslője egymaga 106 uj tagot és számos adományt gyűjtött. Színház. A ház. Vagyis az a nagy terem, amelyben a színház van — sehogy sem akar megjavulni. Telen meg fagy benne az ember, nyár közeledtével megfüllik az ember. S telen-nyáron három rendbeli emberiségnek van benne kára — még pedig kétszeres kára. A színészeknek az a kára, hogy sok pénzt kell kiadnia fára, publikuma meg sincs a hideg miatt. A meg nem jelent publikumnak rendesen a pénzes publikumnak az a vesztesége, lelkivesztesege, hogy nem élvezheti a színházat; a megjelent publikum, inkább pénztelen, de kevésbé kényes publikum sajnálhatja a kiadott pénzt, mert annak áiában hülest, köszvényt, náthát, reumát s mi istennyilát kap. Egy vidéki szinésztársaság nehezen fütheti be azt a„ termet. — És nyáron ? Nyáron ugyanaz a kettős kára ,an mindenik emberiségnek megfordított ok miatt. Ekkor hőséé van benne. Nincs egy szemernyi szellőztetője. Belekerül egy-két szellőztető talán öt hatosba, vagy talán öt forintba. Ezt a kis áldozatot meghozhatná akár a vendéglő bérlője, akár maga a tulajdonos, a város. Nem lehet tudni, miéit nem hozzák meg ezt a kis áldozatot. 2. A kalap. Az isten az embert a teremtés koronájának teremtette. Az asszony ebben a koronában a gyöngyszem. Semmi kétség, ezek a gyöngyszemek ékesítik a koronát. Be kár, hogy ezek a gyönyörűséges gyöngyszemek angyali fejecskéjükre nagykarimájú széles és magas s* ' kalapokat tesznek megrakva alsóbbrendű áhaioK tollaival. Ezek elborítják a gyöngyszem szépségét. A koronának sem használnak. A fenségestől sokszor csak egy hajszálnyi különbség választja el a rutát. A színházba járó közönség nem ilyen szempontból kritizálja a dolgot. Csupán csak a saját maga érdekéből. Itt csak azt kívánja mindenki, hogy az előtte levő padban ülők ne viseljenek kalapot, s ezt is csak addig az ideig, a meddig a színház két órája tart. — Ez sem olyan nagy kívánság s teljesítése sem olyan nagy áldozat, kivált, ha meggondoljuk, hogy egy szerény kis szegfüvirág szebb disz a fejen, mint egy egész rózsaberek. 3. A közönség. Legdivatosabb dolog zúgni a közönségre, hogy nem pártolja a művészetet stb. A zalaegerszegi közönséget nem érheti ez a vád, mindamellett, hogy gyéren látogatja a szinházat. Már az előbb elmondtam a téli és nyári okokat, hát még ha hozzá vesszük a 140°/opótadót, a 99°/o-nyi szegénységet! De vegyük hozzá a jó érzékét is. Adjuk meg az igazságot: ha jó miivet adnak elő, öklelődzik a zalaegerszegi közönség is, ugy rohan a színházba. Negyedszeri ismétlésre is telt házat csinál. Ott van Bob herczeg. Pedig én nem szoktam dicsérni az operettet, ezt a kifordkott szamárságot, legalább a magyar levegőbe sehogy sem találó ostobaságot; de a Bob herczeg még operette létére is jó, sőt szép színházi mii. Szeretheti is a közönség. — Da már ha a sületlen ostobasághoz hozzájárul a kocsmai érzéketlenség, sót m^g a bordélyházi bűz is: ilyen Loute asszonyság féle játékra nem mehet el a közönség éjfélelőtt. Miért is nem irta ki a szerző a darabjára, hogy c<ak 20 éven felüli férfiak számára való, Dd mondom, a tisztességes jó nevű színdarabokat szívesen látogatja a publikum, sőt- urambocsá, még a jó magyar népszínműveket is megnézi, persze, ez -kből csak egyet kapunk egy héten. 4. A színészek. Mostanság nem is színésznek mondják, hanem művésznek. Hát a jó színész bizony művész. A Micsey György ur társulatában sok jó színész van. Ennél fogva művészeknek is mondhatjuk jó nagy részét. És tisztelettel kell lennünk komoly tartalmas voltuk iránt. És az idő hozta magával, hogy nem a könnyelmű bohemság teszi már a művészetet, hanem az alapos tudás, a nemes arabiczió, az egyéni szorgalom s a társulati iskolaszerű rendszer. A színészetnek ez a külső oldala szép és dicséretre ós tiszteletre méltó. De baj az, hogy belől a magyar színészet gyökerét féreg rágja. Csakhogy erről már nem tehetnek az egyes színészek, nem a társulatok, sőt talán az összes magyar társulatok sem, mit kor magok az írók is u<znak a kor, — a kórárral. írás helye fordítnak, eredetiség helyett majmolnak, műalkotás he'yett fecsegnek, az ízlés temesitése helyett piszkot tálalnak lel. A szín darabok egyharmadában uudor van. Ebben és a másik harmadrészben uralkodik a tűrhetőbb „viczcz." De szerkezet egyikben sincs. Engedjük meg hogy egy-Vét s.'áftlékjában mégis van szerkezet. De 98 százalékban nincs egység, a színmüveknek s általában minden írás műnek elengedhetetlen első legfőbb kelléke. Igazán csak „darabok", de nem müvek. A színész tehát ezekhez a darabokhoz kénytelen alkalmazkodni. De már a Loute cz. darabot még sem kell felmutatni. Nem elég, hogy nemzeti nyelvünkből, karaktéi unkből kivetkőzöd ve hitványok vagyunk, — általános emberi erkölcs szerint is aljasok legyünk? 5. A heti esték. Vegyesek. Még nagy müvet is adtak. Madách Ember tragédiáját. Simon Jenő és Vécsey Ilona játszották a főszerepet. Meg kell dicsérni a szerepűkért is. Mert csuda, hogy alkalom hijján ennyiie is fejlődhetik a színész a tartalmas drámákra. Hát Luczifer inkább találna Szalókinak vagy Gulyásnak, mint Erdősnek, az bizonyos. Oknélküli darab Ádám és Éva s a Páholy. Vidám humorával mullattat a Peleskei nótárius. Elég jól kidolgozott magyar mü Góczy István színmüve, A régi szeretS. Kitűnően játszott ebben Micseyné B. Julcsa a Finum Rózsiéhoz hasonló szerepében. Ügyes legény volt Bay László s énekét megtapsolták. Haraszti Miczi és Jakabfi Jolán. A többieknél egy kis affektálás vehető észre. — Bob herczegröl elismeréssel kell szólani. Ragányi Iza teljes odaadással, nagv ambiczióval fejezte ki énekében a szerelmet s Jakabfi Jolánnal együtt feledhetetlenné tette a néző előtt az ablakjelenetet. Jutott is az elismerő tapsból bővön. — Akik majdnem minden este derék módon végzik szerepöket: Szalóki, Gulyás, Szigethy Andor, s igen jó színész M. Nagy Mari. Tegnapelőtt a párizsi Loute-ot játszották. A többek között Tordai Etel tünt ki igen ügyes játékával. A darabra nézve, hát hiszen csak meg kell említeni, hogy a színészt hibáztatjuk, a fordítót még jobban, az iróját pedig meg kellett volna vesszőzni. Mert az irodalmat és művészetet nem szabad beszenyezni még Párisban sem. Hálaistennek Magyarországon ilyen darab még nem kell ós nem is kel el, s hála istennek kevesen is voltak a színházban. Még a részeg legények is csak éjfélután mennek a bordélyházba. — Tegnap a remete csengetyüjében Tomvrí Melisza volt a nap hőse. Segített Jakabfi Jolán is. Maravidéki levelek. XVII. Képzelt forradalom. Egyszer — lehat hogy csak egy évvel ezelőtt volt, de nem tartozom megmondani mikor — az újságok nagy tigrisvadászatról irtak, melyet Magyarország egyik vármegyéjében akkoriban rendeztek volt. Meglehetős; sokáig tartott, a hajsza, sokau látták is a tigrist, a végén azonban az derült ki, hogy a tijris egy közönséges kóbor — kutya volt. Egyszer (Írhatnám azt is, hogy többször) a vak gyűlölet szenvedélye elragadtatta drávántulí testvéreinket és ki akartak irtani mindent, a mi magyar volt. .. És ekkor Muraközben elkezdtek sugdosni az emberek, a sugdosás mindegyre terjedt és a végén még a szél is azt fújta, hogy jönnek a szerezsánok! Muraközben még a 48-ból ismerik a szerezsán és a lérecz neveket. Azok a kik e név viselőinek dicső elődei voltak, csak annak a révén jutottak Klio vésőjére, hogy örök ellenségei voltak az éhes gyomornak, ha —tellett a máséból. Ez azonban csak annyiban tartozik ide, mert a mi muraközieink is, bár nem szívesen, — kosztadóik voltak amaz időben a mikor keruniczáért (igy hivták a magyar koronát) siettek Budapest felé. És a muraközi talán nem is volt annyira a szerezsánoknak ellensége, mint a telhetetlen gyomruknak. Érthető tehát, hogy nagy a ribillió, ha valaki azt mondja, hogy jönnek a szerezsánok. * A szerdahelyi toronyóra is diszére válnék —Rátótnak. Azt mondják, hogy néha, ha ugy kedve tartja 200 at is elver egyfolytában. Kitűnő ébresztő óra. Tán ép e fontos tulajdonságánál fogva nem javíttatják meg a szerdahelyiek. Ugyancsak megjárta a szerdahelyi vasúti állomás váltóőre, fi a » viczcz* kedvéért azt találta mondani, hogy: emberek ma éjjel jönnek a szerezsánok és felgyújtják az egész falut. Azt, hogy aznap 10 csendőrt rendeltek Szerdahelyre, hogy a faluban még egy pajta se égett el, s hogy a viczczkedvelö váltóőrt egy kicsit beczitálták, ne ujságoljuk, hauem nézzük, mi köze van mindezekhez a szerdahelyi órának? Petesháza szomszédos Muraszerdahelylyel, csak ép a Mura választja el őket egy-mástól. A petesháziakhoz is eljutott a hír, hogy Szerdahely föl lesz gyújtva a következő éjjelen ... És azon a szerencsétlen éjjelen a szerdahelyi óra elkezdett ütni. Még 200-nál többet is vert, És még hogy vert! . . . még a kis harang is beleszólt! Ezt persze hallották Petesházán. És lett erre futás és fegyverkezés!... Miudenkí azt hitte, hogy megszólalt a vészharang, jönnek a szerezsánok! Pedig hát mint mondtam, csak a szerdahelyi óra járta a bolondját. * Tény az, hogy a horvát lázítók Muraközt is próbálták fellármázni, azoaban siker nélkül. A nagyhangú röpiratokat áthozták a Dráván, de csak Csáktornyáig juthattak el velük, innen aztán hamarosan elláboltak, mert átlátták, hogy a dolognak aligha lesz jó vége. Ezek után minden muraközinek hazafias kötelessége volt, hogy vigyázzon, ne hogy valami izgató kerüljön kozibénk . . . És midőn egy idegenforma kabátos ember került X községbe a fára érdemes kántorja gyanakodni kezdett ,anál is inkább, mert értesült róla, hogy az ill ^lő Horvátországból jött. Bizalmasan többeknek szólt, hogy figyeljék meg az ipsét. És a kántor még mindig csak gyanakodott, midőn egy szép reggelen nála teremnek a csendőrök és kérik adja elő a tényállást. Persze, hogy semmiféle tényállást nem tudott előadni, habár aznap még vagy háromszor is eljöttek hozzá a. csendőrök; az ipsét azonban csak igazolásra szólították fel — és rendben volt minden. De meg is ígérte a mester, hogy ezentúl semmiféle »spionkodásra« nem adja magát. Elég volt a zaklatásból. Most inkább azon töri a fejét.