Magyar Paizs, 1903 (4. évfolyam, 1-53. szám)

1903-05-28 / 22. szám

1903. április 16. M AGYAR P A IZ S 173 senyék következtek: Labdarúgás, füles labda és kótya. Zalaegerszeg a füleslapdaversenyben mérkőzött a keszthelyiekkel és teljes győzelmet aratott, amennyíbsn a rendelkezésre álló 20 perez alatt 3 kaput nyert 0 ellen. E győzelemért mint az összes játéhversenyekben ehö győztes szintén dicsérő oklevelet nyert. Összesen 9 dijat hoztak haza diákjaink. A játékversenyek után ismét oszlopokba állt föl az ifjúság ts Szécherni Emil gróf főispán elnök szép beszédet intézett hozzá, amelyben méltatta Wlassics miniszter elvét, hogy nemcsak f?p!Jrm'Jpg, de testben is rrőfi-rn' kel! sí ifjuíáfot. Ugv látja, hepv ?.? étdekeltek felfogták a miniszter interczióit és annak érvényt szereztek, mert az ifjúság, amint ma bemutatta, test*elléltlkfcl harczoJ az elmékért. Szolgáljon kinek, kinek a n.ost elért eredméry buzdi'ásul a jövőre és a test ápolását a szelbm fejlesztésével mindig egyensúlyba n tartsak. Isten, haza, király legyen jelszavuk, ameljért küzdjenek és lelkesedjenek. A dijak kiosztása következett most, utána a Szózatot énekelte az ifjúság és aztán szépen rendezett csigavonalban vonultak el. Mint láttuk, a zalaegerszegi főgymnasium mirden versenyből győztesen került ki, noha most vett részt első izben torna versenyen, s 21 intézettel mérkőzött. Ez csak azt. bizonyítja, hogy a torna nálunk igen szakavatott jó kezekben van és hogy Takács József tornatár nem sajnálta és nem sajnálja a fáradságot,; hogy a tornát nálunk is minél magasabb niveaura emelje. A verseny utáni napon tanulóink egy része Medgyesi L. és Takács J. tanár kíséretében ki-, jándult Savam ukutra és Fraknó várába hol sok érdekes nevezetességet láttak, másik része delelőtt még sétá'gatott. és megnézte a várost, mig végre 10 órakor Kern és Kovács tanárok kíséretében hazautazott, a hová 22-én d. u. 3A2 kor érkeztek meg. Bizomáia nemcsak a győzteseknek, de a versenyen résztvett minden tanulónknak kellemes emléke lesz ez a tomaverst nyre való kirándulás, meit a fzóralozásoD kívül a tapasztalatszerzés és s< k-sok diáktáiml való megismerkedés is megéKc azt a cseke!) 9 koronát, amelybe az ut egy tanulónak került. K. —l. Rákóczi- üzenete 200 év múlva. Kikiáltja a kuruez hirnök Huszt város piaczán 1703. május in*: Rúltíii lü/cr Elmondták Pesten és Kolozsvárt a diíik ifjvuáj-tól KLdezett JíáLiczi ünnepélyen. Rákóczi heioldja beszél. Kürtösök, fújjátok meg előttem a harsonát, lüdőlck szakadtából lujjátok, mext kell, hogy erőseiden szóljon az Utolsó ilélet tiembitájíBál, meiy csak a halálon kell, hogy nőt vegyen; de c zen mi harsonáinknak •ol kell rázniok a tuDya közömbösséget, föl kell ébreszteniük az elveszteti hilet, vissza kell csalniok az elfutó reményt. Vérnek patakzásál, falvainknak láEfolását hirdesse linektek, de v ói ben meglurödve, tűzben megtisztulva, a szabadság angyala fog hadaink élére H) permi és zászlónkat diadalra vezetni. Erdeii k mélyén már gyülekeznek a szabadság bujdosó farkasai; a lüzhelyük szelid fényétől elzavart mrgyarcik, a kik inkább választották a vadállat zoidon világát, mintsem hordozzák a rabság bus igáját. Íme, a Beszk

;dekröl a tavasz olvadt bólevével egyetemben szakad le seietünk a rónaságra s a hogy az oh adás duzzasztja vizeinket, ugy duzzasztja hadunk a magyar bátorságát, erejét, öiniagába vetett bizodalmát. Konduljanak meg a harangok; egyik terony ídja által a másiknak a lángot; röpüljön végig a völgyeken; ne álljon meg a színfalaknál; szökkenjen által a vizeken és mélységeken, rázza fel a népet akár édes álmából, akár verejtékes munkájából Nincs álmunk más, csak egy, Dincs munkánk más, csak egy: Álmunk a haza szabadsága; munkánk a haza fölszabadítása. Fegyverre magyarok ! Egyenesítsétek a kaszát, élesítsétek a kardot, uj nyelet a csákányba! Nagy, kegyetlen munkára hívunk föl benneteket; de hát nem kegyetlen munkát végez-e az ekevas, a mely az anyaföldnek testét hasogatja és a benne rejtve élő férgeket véres darabokra vágja. És ugy-e áldott munka ez, mert nyomában uj élet fakad, kisarjad az ifjú vetés, az érett kalász'enger, a mindennapi kenyér. Ragadj fegyvert te testvértelen, elárvult, saját hazádban hontalan magyar! Törd össz.t bilincsei det és kovácsolj fegyvert belőle: a szabadság lánczából a szabadság fegyverét. Kicsavarták kezedből ősi kardodat ? Rabszíjra fűzték egész nemzetségedet? Levágták munkás és harezos két karodat? Hát elfelejted magyar, hogy te oroszlánnak születtél, a ki fogaddal is rettenetes vagy? Fegyverre magyarok! Észak, dél, kelet és nyugat felé fordulva hirdetem nektek, hogy urunk és fejedelmünk: Rákóczy Ferencz megjött. Kürtösök, fújjátok meg a harsonát! Városi baltások fussatok szét és verjétek meg e hírrel a kapukat! Minden szögeleten perditsétek meg a dobot/ Alkonyatkor pedig gyúljanak ki a tüzek a hegyormokon, hadd hirdessék, hogy ha éjszaka borul is rád, De térj pihenni magyar, mert északról jön a világosság, a melegség, a szabadság — Rákóczy! Fegyverre magyarok ! A szegénység orvossága. Naponkint olvassuk a hírlapok hasábjain, hogy eunyie'i meg annyian vándorolnak ki hazánkból, némelyek pénzzel megterhelve, mások üres zsebbel Amerikába, remélve hogy ott a sült galamb szájokba repül. Azonban, amint halljuk, nagyon csalódnak azok, kik arról álmodo/.nak. hegy ott minden arany arai fényük. Átkozzák is az aranyos reményeikben megcsalottak azt az időt, melyben arra a gondolatra jutottak, hogy elhagyják e szent helyet, „Hol apáink vére folyt." S mi az oka annak, hogy— daczára a sok intő példának azon millió és millió jó tanácsnak, mely a hiilapok hasábjain megjelen, —mégsem csökken sőt inkább veszedelmesen harapódzik a kivándorlás. Nem más, — minthogy az illetők vagy nem ismeiik iétfenntaitásuk titkát — a munkát, s munkájuk pjümölcsenek megbecsülését, vagy a megélhetes nagy harc ától félnek. A mai kor megmételyezett levegője irtózatos terheket nyom vállainkra, melyek alatt nemcsak a földmivelő, de a kisiparos sőt a tisztviselő kar is n?cg. A lét. örökös harczczal telve, az élet fenntaitásához ember feletti erőre van szükség, — ez mind igaz. De a társadalom legtöbb tagja mai napig sem akarja eli-merni azt, hogy csak az. okszerűen végrehajtott munka után lehet élni, s arezunk veies verejtékével szerzett munkásságunk gyümölcséből csak ugy jut a megelégi des törlő kendője!e, ha takarékoskodunk is. Sajnos azci bari e kél dolgot a magyar nem ikaija megéltem. — Ezzel nem azt akarom mer dani, hogy nem dolgozik, — sőt ellenkezőleg <n.ber feletti munkát végez — csakhogy okszeiütlenü). Tanulni nem tat n', meit mint ő áilitja, az apja, öreg fcpja s a hetvenedik ükapja is igy gazdálkodott mint ő. azok pedig megéltek s ő rum töiekszik hogy életén könnyítsen. — Gazdasági könyvet r.em olvas, gazd. egyesület által j< idezett előadásokra nem megy, mert hát ott csak olyanokról beszélnek, a mi az uraknak való. Tejgazdaság neki nem kell, mert hát ezzel azt akarjak megtudni, hogy hány tehene van a szegény embernek, hogy erre is adót vethessenek ki. Szóval indolens a legvégső határig. Takarékosköd ni nem tud. — Nézzük csak a vásárban, ha elad, vesz, nyer, vészit, áldomást eszik és iszik. Hát még otthon? Lakodalom, keresztelés, névnap, bncsu, temetés es farsangi napokon mily lukullusi „Soire" ket rendeznek. De ezeket elhagyni nem szabad. S valljon oiiért ? Azért mert a koma, meg a sógor azt mondja: „A kodés kutyának már nincs kenyere." A magyar földmiv előnek ez betegsége, — rögeszméje a külszín s ebből engedni nem akar, — s azt sehogy sem éiti meg, hogy csak addig szabad nyújtózkodni, a meddig a takaró ér. Ezen szokásainkkal fel kell hagynunk, mórt a megváltozott állapotok kényszerítenek bennünket okszerű gazdálkodásra és a takarékosságra, ha nem akarunk koldusbotra jutni. Nincs olyan vidék a mely meg nem találná a munka körét, hogy jövedelmét szaporítsa, — csak öntudatos munka után várhatunk magunknak éa hazánknak jobb létet. írjuk fel szélvésztől dobált sajkánk vitorlájára: „Kitartó munka és takarékosság." Németh Jenő. Pqszíii! a magyar. — Gömöri levél. — Levelet kaptunk Gömörmegyéből. Föl van benne jegyezve, hegy púsztul a magyar. Kirántják alóla a földet, aztán érdél)iesen mondva kecsbebukát vet s a feje lágyjára esik le valahol tul az opervnc/.iás tengeren. Tegnapról is van mit följegyeznem — mondja a levél. Hja! Szerkesztő ui ! Van itt egy nagy bir'ok! A Gróf Forgách-féle. Régi nagyapjáról ezól a monda : Vágd fiam, vágd Foigách, Tiéd leszen Ghymes s Gács. É; az övé lett. Mása már ez uram ! Nem a magyaré. Egy Dubb Albert nevii bécsi bankár vette meg. Azt mondják, hogy Dubb Albert magyar rá lett. L"het, de HÍ nem hiszem. Dubb Albert különben nem azért vette meg. hogy az övé legyen. O a:eit \ette meg hogy eladja. De nem a^ért adja el, hogy a másé legyen, hanem azért, hogy nyerjen rajta. Szét darabolta és áruba behajtotta a régi remek szép kúriát.. Sokan j ínek megneznr, mert hiszen vidékünk olyan szép, mint a szép Erdély. Sokan jőnek a szomszéd országokból. De nincs ám biztos vevő. Miért, nincs? Tessék kitalálni. Volt egy biztos vevő, egy Lamarche nevezetű. Bizén nem tudom, honnan jött ez, talán a Lamanch csatorna mellől. Különben nem tréfálkozom, hiszen szomorú a histoiia. Lamarch ur megvette Dubb uitól a birtokot.. Adott is már csakúgy előlegbe mintigy 300 ezer koronát. Talán magára is telekkönvv-zte már. Már fát is akart vágatni a szép erdőből s hát kisült, hogy a szép erdő a község erdeje s nem a kuiiáe. Talán valami sajnálatos tévedésből alku alatt a» kúriai letarolt erdő helyett a községi ép erdőt mutogatták volt Lamarch urnák. Lamarch ur most e nagyocska tévedés miatt visszalépett a vásártól, felbontotta a szerződést s még a nevén ^an, de Dubb urék már árulgatják tovább a földeket a népnek s szedegetik a néptől az előlegeket a Lamarch ur előlegei mellé. Már most hogy az előlegek hová mei.nek s az ősi birtok kié lesz : vájjon az előbb előlegező Lamarché, vagy az utóbb előlegező népé, vagy a legelői járó Dubbé: a menydörgős menj kő tudja azt előre kitalálni. Aztán jött egy Báró Becher nevű, azután egy gazdag porosz ember, de mindnjájan megijedtek az ilyen módon kezelt és árult és a sok gazda mellett is elárvult birtoktol. Nem csináltak vásá t. Érdekes volt látni, milyen nagyot nézett a porosz, mikor hamarosan visszaindult, mintha mondta volna: jöttem, láttam —s megyek haza. Dubb ur magyar bécsi bankár, de azért sem nem német, sem nem magyar, hanem azért német nyelven ilyenképen szolott a poroszhoz: Csak jöjjön kérem mielőbb hozzánk! mi magyarok kaphatók WEISER és POLLÁK k JS*enZALAEGERSZEGEN.