Magyar Paizs, 1902 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1902-01-30 / 5. szám

6 M A G Y A R PAIZS 1902. január 30. gyűlés alkalmával követtünk és csak fogadnók el azon törvényjavaslatot, melyet a mult országgvülés alkalmával Ö Felsége elibe terjesztettünk; ezáltal a hosszas tanácskozást, mely csak keserűségre vezethet, elfogjuk kerülni, mert meg azt hiszik utoljára, hogy itt az ember a zsidóság ellen van és bizonyosan én részemről az Istennek minden teremtményét tisztelem és bizonyosan a zsidóságnak sem vagvok ellensége, sót méltánylom előmenetelöket és azt, mit a nemzetiség dolgában tettek — azért ismételve mondom: maradjunk annál, mit a mult országgyűlés alkalmával Ö Felsége eleibe terjesztettünk és minden hosszas tanácskozással hagyjunk fel. Ez vélekedésem.® Minthogy gróf Széchenyi István e nyilalkozata egyszersmind gróf Zay Károly megelőző beszédére vonatkozott, ez az utóbbi azonnal felkelt s következő szenvedélyes megjegyzésekkel válaszolt ; »Bocsánatot kérek, hogy még egyszer felszólalok, de felelettel tartozom méltóságos gróf Széchenyi István urnák. Az általam igen tisztelt gróf engem azzal látszott vádolni, mintha a nemzetiséget (maorvart) fel akarnám áldozni. Tudja az ország, tudja az egész tábla, hogy alig van valaki az országban, ki a magyar nemzetiség előmozdításáért annyit szenvedett, mint én ; a mi pedig azt illeti, hogy veszélyeztetnék, vagy koczkdztatnék. a magyar nemzetiség néhány szegény, nyomorult zsidó polgárosítása által, azt hiszem, hogyha megtudtuk oltalmaznia németek, csehek, jezsuiták s törökök ellen, kik három századok alatt mindig ostromolták a magyar nemzetiséget és nem voltak képesek azt eltörölni; már most néhány szegény, nyomorult zsidó tudja azt veszélyeztetni

1} (Gróf Zichy Ottó: Helyes! Én azt mondom, kogy a zsidók polgárosodása által, elhalván a mostani ivadék, sírjaikból emelkedendik Új magyar izraelita honpolgárság, mely hazánk előmozdítása mellett buzgón fog törekedni, és e részben a többi honpolgárokkal vetélkedni*). — Ez vélekedésem.« Ugyanazon tárgyban, ugyanazon napon, egyszersmind gróf Zaynak válaszul igy szól gróf Széchenyi István : »Senki sem kételkedik azon, hogy méltóságos gróf Zay Károly ur bizonyosan a nemzetiség dolgában sokat tett és e részben Ö méltóságát legtávolabbról is érdekelni nem akartam; de megvallom. hogy e tekintetben azt vélem, mikép a méltóságos gróf magával nincs egészen tisztában, t. i. a nélkül, hogy gondolná és kívánná,, a viz mégis be fog folyni' a bárkába és mig a panslavismifs ellen bástyákat huz a méltóságos gróf, addig más oldalról a magyar bárka egészen más elemekkel fog megtöltetni és elmerülni.« »Azt mondá továbbá a méltóságos gróf, hogy nem tart attól, miként egypár nyomorult zsidó tudná a magyar nemzetiséget veszélyeztetni. Megvallom, hogy egy egész osztályról, mely annyi birtokkal, tiszteletre méltó férfiakkal dicsekszik, igy szóllani nem mernék és a zsidókat általá nosan nyomorult embereknek nem merném nevezni; és valóban az egy különös neme a protectiónak és nem tudom, vájjon ezen protectióért nagy köszönetet fognának-e mondani a méltóságos grófnak; és habár a méltóságos urnák azon mondására, hogy egy pár nyomorult zsidó nem fogja megrontani a magyar nemzetiséget, helyeslést nyert és gróf Zichy Ottó urnák is helyeslését hallottam, — mégis bátor vagyok a Mélt. Fő R. R-et figyelmeztetni Berzenyinek a »Magyarokról« irt szavaira, melyben az mondatik: Msd a kevély tölgy, mely századoknak ádáz ostromát kiáltotta, most belsőkép rágódó kis férgek által enyészik el.a »Legyünk tisztában magunkkal. Igen természetes, a magyar ezelőtt mélyen aludt és most kapkodik és ez természetesen máskép nem lehet: de ha mi azt mondjuk, hogy a nemzetiség azon alap, melyre mindent akarunk rakni, magunkkal ne jöjjünk ellenmondásba és ne gondoljuk, hogy ezen elem már olyan igen erős, hogy halálos ágyából kiemelkedett, s Magyarország már oly szilárd, hogy minden más elemeket magába felvéve, azokat megemészteni tudná. Méltóztassanak a régibb orvosoknak hinni, hogy oly reconvalescens nemzet minden nemzetiséget hátára nem vehet.« Ninc

s ar

ról szó, hogy az Istennek akármi *) Láad Bartha Miklós „Khazár földön" c-rimümesterttüvét. Ez kimutatja, hogy a* uj honpolgárak hazánk előmozdításán „hogyan" munkálkodnak, s jóságunkért mennyire hálásak ?! teremtését jogokból kirekesszük, mert felfogásom és vallásos érzelmen szerint azt szeretném, hogy e hazálian minden ember, ki az Isten képére van alkotva, egyenlő jogokkal bírjon és egyenlő terheket viseljen; és bár mondhatná mindenki valláskülönbség nélkül: inekem is van JiazámW ez az ultima tendentiam, ez a kikötőm, mely felé vitorlások, de mint hü tagja a magyar fajnak, megvallom, hogy tulliberalismus által, egy tidzó indulut által, hogy a magam gyermekét dobjam ki a bárkából, ezt másokért tenni nem fogom soha és ezen hűséget minden más nemzetben tndom becsülni; de miután magyaroknak teremtett az alkotó, legyünk is azok ós legyünk tisztán magyarok. Ez vélekedésem." (I.ásd: Gróf Széchenyi István: Munkái II. kötetének 387—392 lapját) Hogy a szövetkezeteket most már az egész országban mindenféle téren elodázhatatlanul szerveznünk kell, még pedig a magyarságért élő-haló lelkesedéssel, nem lankadó kitartással és nem lazuló összetartással: annak jó részben az az oka, hogy nagy Széchenyink bölcs intelmeit utób nem vettük figyelembe. Most mar formális harczot kell megvívnunk jogos gazdasági érdekeinkért. A magyar bárka nagy helyen léket kapott. Erősen ömlik a magyar bárkába a viz. A mentés legfőbb ideje itt van. Talán csak nem dobjátok ki saját gyermekieket a Lárkából ? ! Talán csak elég volt eddig a könnyelműségből, a széthúzásból, s sem.törődömségből ? Talán hazánknak gazdaságilag általánosságban mindenütt szomorú állapota, s a már elmondottuk meggyőztek minden magyart arról, hogy saját jól felfogott érdekeinkért, saját véreinkért mindenl kinek mindazt meg kell tennie, mit csak megtehet Talán az eddigiek minden magyart meggyőztek arról, hogyha magándolgainkban megtehetjük is, de közdolgokban, a nemzet határozott kárára : uaavlelknskódnünk nem szabad, nem lehet. Talán nem szükséges e helyütt hosszasan fejtegetnünk, hogy a közérdek és közjólét kívánja hogy országszerte szervezkednünk kell. mely szervezkedésnek erősnek, elszántnak áldozatkésznek s honszeretetből fakadó önfeláldozónak és hatalmasnak kell lenni. Sok évi mulasztást csak igy tehetünk jóvá: hangyaszorgalommal, kitartással és egyesitett erővel. JS minél többet, s mélyebben tekinték a mult idők rajzaiba, mely leghívebb tűkre a jövendőnek; minél tisztább világban kezdem látni a jelenkor eseteit, annál erósb hitté vált keblemben: hogy a munkásságnak legbizonyosb követője a gazdagság, erő s erény . . . s hogy igy a közgyarapodás, nemzeti suly sa lakósok tiszta erkölcse honszeretetból fakadt leginkább.« (GrófSzéchenyi István.) Abban a szövetkezeti eszme barátai — ugy hiszem — egyetértenek, hogy e téren vagy jót és életképeset alkossunk vagy semmit sem. Néhány, Hübele-Balázs módjára össze hevenyészett, rosszul, kellő ellenőrzés nélkül vezetett és roszszul szervezett, s más kezdetben a bukás csiráját magába rejtő szövetkezet kiszámíthatatlan károkat okozhat a szövetkezeti eszmének. Addig ne létesítsünk szövetkezetet, mig az, erre vonatkozólag szükséges elóföltételeket meg nem szoreztük. A kis emberek, ha nekik a szövetkezetek lényegét töviről-hegyíre megmagyarázzuk, hamar átlátják azok áldásos voltát, s azt, hogy ezek az ö érdekeiket támogatják, miért is a kis emberek legnagyobb részét, ezen eszmének könnyen megnyerhetjük. Első dolog, hogy minden községben legyen ezen humánus eszmének lelkes apostola, ki miután el ajátitotta az erre vonatkozó összes ismereteket, vasár- és ünnepnapokon, a legalkalmarabb időben a szövetkezetek minden fajtájáról alapos, nyugodt és kimerítő felolvasásokat tart, azon irányító elvek alapján, miket már előbb előadtam. Beoktatja hiveit az összes tudnivalókba. Semmiféle tekintetben sem szabad túlságba esnie. Egy szót sem szabad olyant mondania, mit utóbb megvalósítani nem tud, nehogy utóbb a tagok csalódjanak, s csak a sült galambot várják minden hozzájárulás és minden áldozatkészség, s rend nélkül. A szövetkezeteknek, ha ezek magasztos hivatásuknak mindenben megfelelnek, ugy erkölcsi és anyagi haszna — minden túlzás nélkül — oly nagy, sokoldalú és kiszámíthatatlan, hogy ezek egyáltalában nem szorulnak semmiféle szépítő szerekre. Az eszme magában véve szép, nagy és magasztos, csak azt avatatlan kézzel elrontani, vagy azzal — önös czélból — vissaélni nem kell! »E részben, — mint Darányi Ignácz fólmivelésügyi miniszter igen helyesen mondja — fájdalom, ma szűken vagyunk, mert kevés oly ember van, a ki odaadással és önzetlenül — hisz ez a két kellék szükséges! — szentelje mag't a szövetkezeti ügynek.® De, ha eddig kevés is volt ezek száma, hiszem és reménylem, hogy ezután sokan, elegen lesznek azok, kik a magyar népért, s közvetve : a magyar hazaért állandóan lelkesen és önzetlenül tenni és cselekedni is készek. Szép hazánk gazdaságilag veszélyben forog. Ilyenkor pedig a magyar, valamint a múltban nem hagyta cserben, ugy a jelenben sem fogja cserben hagyni, mindig lángolón szeretett hazáját ! Ha dicső őseink életüket és vérüket tudták áldozni a hazáért, mi sem válhatunk szégyenére őseinknek, s mi is meg fogjuk tenni tettel mindazt, mivel csak tartozunk ! Ha előbb őseink karddal szolgálták a hazát, most nekünk azt munkával kell szolgálnunk Itt nemcsak a saját érdekünkről, de a hazáéról is szó van!. . Ha eddig ritkák voltak is aránylag az e téren működők sorai, azt jórészben annak tulajdonithatjuk, hogy ezen humánus intézmény nálunk még nem régi keletű, s nem volt kimerítő szövetkezeti utmutatónk, melyből az illetők a szükséges tudnivalókat elsajátíthatták volna, s végül,, mert eddig nem voltak a szövetkezetek ugy szervezve, mint ezt viszonyaink megkívánják. Sokan — eddig — nem azért nem karolták fel a szövetkezeti intézményt, mintha hiányzott volna belőlük a magyar nép és haza iránti szeretet és lelkesedés, hanem visszatartotta őket az. a körülmény, hogy nem voltak tisztában, mindenféle tekintetben a szövetkezetek — küiönösen a fogyasztási szövetkezetek — ágos-bogos ügye ivei. Mihelyt aztán a vezetők arról győződnek meg

v hogy a városban, községben és vidéken, a közönségnek oly nagy része átértette és átérezte a szövetkezeteknek, különösen a kisemberekre vonatkozólag erkölcsi és anyagi hasznát, jótéteményét és áldását: megkezdhetik a szövetkezetnek, még pedig annak a szövetkezetnek alapítását, melyet a közönség legjobban óhajt. Erőltetni a dolgot sehol sem kell. Ha megérik a gyümölcs : lehull fájáról. Csak ott és akkor alakítsunk szövetkezetet, ahol és amikor az — mondhatni — közóhaj. A szövetkezetek táborának önkéntesekből, s nem verbuváltakból kell állnia. (A mely kutyát bottal hajtanak a nyul után, az ezt soha sem fogja meg.) Exempla trahunt. (AZ élőpélda vonz!) Ha aztán az előbb kételkedők, s kishitüeki látják, hog> a szövetkezetekről elmondott jó, nemcsak szóbeszéd, hanem élő valóság: önként egymásután jönnek a szövetkezeti táborba é sokszor ezekből vállnak a legbuzgóbb szövetke zeti tagok. (Saulusból — Paulus.) De sokszor, megfordítva is áll a dolüg. (Pau-lusból—Saulus.) Sokan, kik eleintén (talán önérdekből1) kardoskodnak a szövetkezetért, ha utóbb alattomban táplált önös czéljukat nem valósithatják meg: hátat fordítanak neki, s ha nem is nyíltan, do alattomban ellene dolgoznak. Ezek mind olyan dolgok, melyekre a vezetőknek elkészülve kell lenniök. Mert tudniok kell azt, hogy a szövetkezet olyan mint az ujbor, nem tűr magában semmi idegen anyagot, piszkot. Ki kell forrnia magát, hogy tiszta legyen, s hivatásának meg tudjon felelni. Különösen a szövetkezeti vezetés semmi tisztátalan dolgot el nem tür, meg nem bír. Ha ilyen, bárkivel szemben észleltetik, azonnal segíteni kell rajta, mert mint a szú, megőrli azt.. Dr. Eele Antal. (Folyt, köv.)