Magyar Paizs, 1902 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1902-06-19 / 25. szám
2 MAGYAR PAIZS 1902. ju lius 3 1. és tömörülés által is nemcsak hogy minden egyes egyén megtartja valóságos belső értékét, megtalálja illő helyét, sőt egyénisége itt még jobban kidomborodik, karaktere, képessége, s munkabirása még jobban kitűnik. Kár tehát a szövetkezéstől annyira félni. Az is régi dolog, hogy a magyar a gazdasági dolgokra nagy súlyt nem fektet. Ezen rossz tulajdonságokat kiegészíti a magyar embernek önmagában véve jó és szép-, de állampolitikai szempontból nem helyeselhető az a tulajdonsága, hogy mindenkivel szemben nagyon engedékeny, s ha szépen beszélnek vele, még az ingét is odaadja, mit fel- és kihasználva az élelmesek: 1 ssanlassan kiszorítják ó't nemcsak a házából, de saját hazájából is; s lia ezt még igy folytatja, beteljesedik, hogy nem leli honját a hazában .... Kis nemzet, mint a magyar, csak úgy lehet erős, s a nemzetek családjában csakúgy tarthatja fenn magát, ha összetart, s egyesitett erővel állandóan azon törekszik, hogy nemzete jövőjét biztosítsa, azt erőssé s hatalmassá tegye, mit korunkban csak úgy érhet el, ha a gazdasági dolgokra is kellő siilyt fektet. Az a régi közmondás: „Adj a tótnak szállást, kiver a házbólnapjainkban már nagyon általánossá kezd vállni: osztrák,horvát, sváb, tót, szerb, román és szász törnek a magyarra, sőt már az idegenből hozzánk szakadt kereskedők is országosan szervezkedve támadják a magyart, azért, hogy ez a szövetkezetek létesítése által magát vagyonilag megerősíteni, az államfentartó elemet talpra állítani, s az országot regenerálni akarja. (A sok támadóval szemben, elég nagy a teendő.) Nagyon csalódnak azonban a támadók, ha azt gondolják, hogy a magyarral most máimindent lehet tenni . . . (Folyt, köv.) Dr. Kele Antal. Közgazdaság. A kié a föld, azé az ország I A rétek tavaszi gondozása. Ila rétjeinket a szántóföldön termesztett takarmány növényekhez hasonló ápolásban részesitpa gyűlésre; a zászlóalj pedig lovait hazaküldvén, zászlóját strázsálta. Délután egy órakor a státusok is megjelentek parola-kiadáson a zászlóalj sátoránál. A parola volt: Leo-pold és szabadság. — Oberstl. gróf Festetics Györgyné, mólt. Sallér Judith asszony, kiben egy ritka tökéletességekkel biró honleányt t sztelünk, közel 90 vendégnek adott gazdag magyaros ebédet; estve pedig magyar tánezot, melyen nemcsak a Gréveu-iegementje tisztjeinek s a zászlóaljbelieknek, hanem az öszszegyülekezett egész nemesi seregnek tekinteté bői is különös vidámság ismerszett ki. — Sokat lehetne még ezen nevezetes napról feljegyezni ; de már csak azt említem, hogy midőn a nagy hőségben sokácska kellett volna a sátornál állftni a Gréven-huszároknak, nem csak nem zúgolódtak, hanem kiváltképpen való örömüket jelen tették azon, hogy szerencséjök lehet hazájok fiait is vagy egyszer ekként megtisztelni; s azt vallották érzékeny indulattal, hogy készek volnának egész napestig is ily jeles alkalmatossággal lovon maradni. A már sokszor emiitett nemes zalavármegyei zászlóaljnak kormányzója: mélt. gróf Galántai Fekete János ur; főstrázsamestere: gróf Tolnai Festetics János ur; káplánja: főtiszt. Itosty János apát ur; kapitánya : Gyömörey György és Kiss Ignácz urak; adjutántjai: Svetics .lakab és Szalabéri Horváth Imre uiak ; zászlótartó Farkas nők. akkor a termelési és az értékesítendő viszo nyok tekintetében egészen más eredményeket érnénk el, mert köztudomásu, hogy a jó rét adja a legegészségesebb, legjobb és viszonylag legolcsóbb takarmányt. — Kérdjük azonban, hogy vájjon hány oly gazdaság van Magyarországon, a hol valami gondot a rétek ápolására is fordítanának. — Nincs esztendő, hogy e kérdést ne szellőztetnek a gazdasági szakférfiak, de sajnos, ugy látszik minden törekvésük meddő marad. — Ismételten felhívjuk tehát gazdáink figyelmét a rétgondozás okszerű szabályainak figyelembevételére, hiszen saját érdekökben áll, hogy az adott tanácsokat megszívleljék. Azt mondják, hogy a rétnek fogasolása káros hatású. — Hrgy ezen állítás téves voltát beigazolhassuk, hivatkozunk a németországi gazdákra, a kik nemcsak hogy rendszeresen használják évek óta a közönséges fogasolást, hanem minduntalan azon törik fejőket, hogy micsoda olv rétmivelő eszközt találjanak ki, a mely még a közismert Lacke-féle rétborona munkáját is jobban pótolhatná. —Tapasztalásból is mondhatjuk, hogy a fociasborora nem árt a rétnek, különösen a mi túlnyomóan száraz, fekvésű Tétjeinknek, mert azzal meglazítjuk az összeíömődött talajt, megkönnyítjük a viz és levegőnek a földbe való jutását, elősegítjük a gyökerek fejlőde-et, növeljük a füvek bokrosodási kápességét. lassítjuk a talaj gyors kiszáradását t> megkönnyifjük ^t oldott fiágyanemek beszivárgását. — Különösen fontossággal bír a rétborouának ezpn legutóbbi hatása, roe't jól tudjuk, hogy a réteken nem annyira az istálló trágya, mint inkább a káli és foszforsavdus műtrágyák nyernek alkalmazást, a melyek hatásának eredményre jutása czéljából mellő/lietlen a fogas borona. A rétek tavaszi gondozásához tartozik az anynyira káros legeltetés mellőzése is, mert a legelésző állat a szó teljes értelmében angyonsanyargatja a fiivet, ez javarészt kipusztul s helyét az értéktelen gyomok foglalják el. — Nem szabad tehát türnünk a rétek tavaszi legeltetését, mert ez boszut áll. életből. — Van még valami kívánsága, mielőtt kivégeznék ? — Igenis; Nápolyt szeretném láini. Hadnagy (szivere mutatva): Látja nagysád, ez az ön helye, itt lak'k kegyed. Kisasszony: Nem éreztem *oha jól magamat . . . vattába csomagolva. Egy újonnan letelepedett dokíorná 1: Iskolás fiu: Gyert kek! csináljunk ennek az uj doktornak egy kis örömet és csengessünk. A te feleséged mindig perel? Miért nem mondod meg neki, hogy fogja be a száját! ? Lajos úr; strázsamesterei : Inkev Menyhárt és Skublica Imre urak. Közvitózei: Dómján József (hadi számadó), Deák Péter (kvártélycsináló), Répás Ferencz, Szigethy Ignácz, Csákány József, Lelovits Ignácz, Thassy Mihály, Disl-ay Ferencz, Győrfy Antal, Vargha József, Maitoa György, Sidi László, Kerkapoly János, Thurv László, Agustits István, Thassy János, Ibrány János, Farkas Mihály Gerecz József, Domokos Gábor, Horváth József, Salamon László, Ztbó Péter, Salamon Ignácz, Rózsás Ferencz, Horváth Antal, Fekete Ignácz, Dely Boldizsár, Takács Dániel, Fater Pál, Szentgróti Horváth József, Botsárdy Gábor urak. Seborvosa: Kaposy litván ur. Hat muzsikusa s két tárogató siposa van a zászlóaljnak és 20 lovásza az inasokon kívül. Az előszámlált nemes zászlóaljbeliek között sokan vágynák, a kik vagy ezelőtt a vármegye szolgálatában voltanak, vagy még most is vágynák. Formaruhájuk (egyenruha): világoskék mente és nadrág, fekete dolmány, fekete csótár, fekete tarsoly — mind aranvra. Tovóbbá kócsagtollal s arany vi fézkötéssel ékeskedő kalpag, melynek tetejéből veres posztó csügg ki; végre fehér köpönyeg. — Minden vitéznek vagyon szükséges katonai készülete, úgymint : pár pisztolya, kardja, sátora stb. Mindezen készületek megszerzésének dicsősége gróf Festetics János uré; melynek — Nem használ semmit, olyan az mint az automata, csak önmagától csukódik. Fiatal asszony egy kanál vizet hoz be 8 férjének mutatja. — Károlykám I édesem ! nézd meg ezt a vizet, forr már i ' Csavargó filozofia. Csavargó: (egy arany keretű szemüveget talái) No, most még hat hót várfogság felségsértósért s kész a felelős szerkesztő. A modern mythoiogiából: — Kéiem tanár ur, mi a neve a válás istenének? Asszony: (a szakác mőböz) én nem tűrök seramiféle katonat a konyhában. Szakácsnő : De asszonyom, jogállamban élünk, miért legyen éppen az Gn konyhája kivétel ? Kohn ur! az ön ostobasága már megint teljes gőzerővel működik. Magát meg nem bőszülni, szintén boszu lehet! A barátság gyakran megszűnik, ha hozzá fordulsz. i Nem csuda, ha sokan túlbecsülik magukat; mert sok ész kell ahhoz, hogy belássa a/, ember, hogy kevés van. Seho; sem hazudnak aunyit, miut nekrologokbau. Aki imponálni akar, anuak mindig fog az sikerülni, ha más előtt nem is, hát saját maga előtt. A fiatalság és vénség határánál gyakran emlegetjük az utóbbit, csak azért, hogy az ellenmondásokban örülhessünk. Ne maradjunk azon a zöld ágon melyre, kapaszkodtunk, meit gyakran száraz ág bsz belőie. Li Tsíing. fjet! hirek. Helyiek. A zalaegerszegi ügyvédi kamarából, A zalaegerszegi ügyvédi kamara közhírré teszi hogy Karabélyes Elek ügyvéd Alsólendva ésdr. Friedl Károly ügyvéd Marczali székhelylyel a kanara ügyvédi laj3tromaha fölvétettek; ellenben S/alay Ferencz zalaegerszegi, ifj, Csorba Ede kapoaváii, Nagy József alsólendvai ügyvédek önkéntes lemondásuk, Mányoky Gyula dr. tapolczai ügyvéd e kamara területéről eltávozása, Varga Lajos nagykanizsai ós Kis Lajos marczali ügyvédek pedig elhalálozás következtében az ügyvédek é<. 3S emlékezetét fel fogja a nemes vármegye jegyzőkönyve állandóul tartani." A „Hadi Történetek" Festetics Györgyről egy kis jegyzetb'n még a következőket adja: „Eíen, előttünk minden tekintetben méltán uégy névnek említésével, ily nemes vallástételre ismerjük köteleseknek magunkat: oly fiakat tart a virágzó Festetics Ház maga kebelében, hogy csupán a Festetics névnek hallása egy buzgó hazaíit juttathat minden igaz magyarnak eszébe." Rosty János akkori kemhelyi plébánosról pedig ezt jegyzi: „Ezen érdemlett fi'/l.isztelu.ű ur egy azon hív papjai közül a magyar izraelnek, kikben — valamint más követéste naéKó virtusoknak, ugy az igaz hazai szeretetnek is eleven példáit tiszteljük ; a kik az anyai nyelvnek számkivetett állapotából való visszahozásán s fejedelmi székébe va'ó beültetésén annál szívesebb igyekezettel munkálódnak, mivel tudják, hogy a magyar nyelv virágzásával a magyar kereszténység is inkább fog virágozni. — Mit is félnek a hitnek elfogyásától a kis lelkek ? N.ím vehetnek azon a pokol kapui is diadalmat: — hogy fojthatná hát meg azt a magyar nyelv béhozása?" Közli: N. M.
