Magyar Paizs, 1902 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1902-03-27 / 13. szám

ÍL éw. ZaSae^epszeg,, snárczius 27„ íZu szám. £5y évre 4 korosa. Fái érre 2 korosa. Negyed évre 1 kor. Sgyes szám 8 fillér. Hazai dolgok hirdetése féláron : egy old. 20 K. Nyilttér sora 1 korona. Szerk. és kiadóhivatal : Wlassics-u. 25. KEGJEL£KIK ÜETEISIEZENT CSŰTÖETCKÓN ESTE. •BttMMMWWBíBMMBMPBMMB^

^' •'- ' * a—gM3M

g ^ MMBIW

It

il

H't

nnH inmMBgMBMW

eaa

aWlWBnMnMBMMBBWM

M Lóiban, a kiontott vérben és a raegszurkált testben; benne van egyeseknek és népesnek a lelkében, az életben; benne van fűben, fában, virágban, a vizben, a levegőben, s követeli az élet jogát: „népeknek a megváltását, jussát," az egyenlően szabad, igazságos életet. És hiába minden erőszak. Hiába, hogy a fűszálat leharapja a marha: nem haraphatja le a fűszál életének a jogát. Nő azért a fűszál hegyen, völgyön, rónaságon, hogy tovább is életet adjon nektek jóknak és gonoszoknak egyaránt. Hiába feszitettétek meg a Krisztust. Élt akkor is, mikor megfeszítettétek. S kegyelmet kért a számotokra, jóságtalan emberek ! Szép a szabadság, jő az egyenlőség, édes a testvériség, de nagyobb a szeretet vallása, az az Eszme, mely a keresztfán fogantatott s a koporsóból született. ... Élet-halál, minden mindegyre változik ; csak egy nem, az Eszme. Ez állandó, örök és változhatatlan lesz, mint maga az Isten, az örökkévalóságnak a neve — Húsvét előtt és Ilusvét után. Eoibéiy György. Á pesti fogyasztók szövetkezete. Lázár Fái közgazdasági iró S a Magyarország dolgozó társa Darányi s a magyar ipur czimen a következő czikket írja : Tegnap tartotta a magyar tisztviselők fogyasztási szövetkezete rendes- évi közgyűlését. Mí ez alkalomból csak egy fontos momentumról akarunk megemlékezni, moly utmutatő arra, hogy addig is, mig az önálló vámterület megnyitja iparunk előtt a sorompót a nagyszabású fejlődésre, miként kell megmenteni és istápolni azt, amit a mostoha viszonyok ellenére is mindezidáig fenntartani képesek voltu,nk. Számtalanszor hangoztattuk-Jjogy több mint hazafias kötelesség, mert fe'£^6áaradásunk feltétele, hogy minden igaz étzéí^magyar ember háza küszöbén állitsou^fel.Jegy. vámsorompót. Ezt semmiféle t

1"1 ^IjBg™

1'^ 1 ff vámszerződés le nem romhatía. * ** * Persze addig, mig rfniereskedő^hzésböi nem tartja a magyar'arat, vagy ha tártja iá, a vevő előtt leszólja, vagy csak válívönva sz^Ji elő a láda aljából, addig nehezen megy a VevWWKíinség meghódítása, r Igazán lelkes Kereskedőnek"ifem volna szabad oly idegen árat raktáron tartafíia, mely használható minőségben és elfogadható árban itthon is készül. Persze ily áldozatra — mert eleintén bizony azzal járna — a magánkereskedő nem szívesen szánja rá magát, kényszereszközöket pedig, sajnos, vele szemben nem alkalmazhatunk. De igenis kezünkben van a kényszer eszköze és pedig ugy az erkölcsi, mint az anyagi téren — a fogyasztási szövetkezetekkel szemben. Ilisz e szövetkezetek létjogosultságának egyik föltételét . éppen ; z képezi, hogy ők a köznek szolgálnak. Ezen feladatuk teszi indokolttá azon támogatást melybeu' részesülnek. Ezen feladatuk teszi kötelességükké, hogy még áldozatok árán is pártolják a magyar ipart, a magyar termelést! Fogyasztási szövetkezeteink között a leghatalmasabb a magyar köztisztviselők fogyasztási szövetkezete, melynek , évi forgalma immár jóval túlhaladja a Kétmillió koronát. Nagy jelentőséget tulajdonitok tehát annak, hogy ezen szövetkezet, mely nem csak az összes házi szükségletekkel látja el tagjait, hanem azokat tetőtöl-talpig fel is öltözteti, árjegyzékeben kizárólag csakis magyar aiukat vesz fel. Ez valóságos győzelme a magyar termelésnek s e győzelemhez Darányi segitotte a magyar produkcziót. Fenti szövetkezet mult évi közgyűlésén éles szavakkal támadtam meg azon viszásságot, hogy a szövetkezet árjegyzékében a magyar gyufa, gyertya, czukor, csokoládé, ásványvíz s száz meg száz egyéb czikk mellett mindenhol ott van az idegen áru is, holott a magyar áru ugy árban, Susvét Élet. — Halál. Hozsánna! — Feszítsd meg ! Nagypéntek. — Húsvét. Koporsó. — Menyország. Ellentétesen váltakozó históriák. És gyorsan egymásra következő ellentétek. Mert minden, mindegyre változik. Csak egy nem. Az Eszme. Ez állandó, örök és változhatatlan, mint maga az Isten, az örökkévalóság neve. Az emberek más-más ruhába öltözködnek, más-más vidékre költözködnek és más-más nyelven fecsegnek; tegnap még szerettek mint a gyermekek, ma már gyűlölnek mint a féitiak, holnap meg bámészkodnak, mint a vénemberek. Virágvasárnapján üdvözlik az embert, Nagypénteken meggyilkolnák az Istent is, Húsvétkor bambán bámulják saját butaságukat. Minden, mindegyre változik. Csak egy nem. Az Eszme. Az Eszme mosolyog a virággal hintett uton, a templomban, s Londonnak és Jeruzsálemnek vásári zajában; az Es7me mosolyog, ha a pajtába lökik, vagy Pilátus elé hurczolják, mosolyog a keresztfán, a kőkoporsúban s mosolyog, minta szivárvány, mikor közbenjáróként összeköti az eget a földdel Az Eszme ugyanaz a Gehezárefb partján, mint a Kárpátok ct-ucsán; olyan erős a hegy

5 prédikóczióban, mint a miiyen rendületlenül ál! a tendernek háborgó hullámai között. És nem hatalmasabb az Eszme a népek üdvrivalgásában, mint a növekedő kis fűszál perczegésében. Benne van az Eszme a fűszálban, a kiosztott kenvérben és A Visszatért Tamas. Hiába 'búgja nékem a harangok Ercz-ajk», hogy ma feltámadt az Úr, Hiába zúgják a zsolozsma-hangok E szent hazugságot ártatlanul, Hiába zengi vig allelujáit És ólt palástat Áron gyermeke: A czifia külsc eugem el nem ámit . . . Nagy Péntek ez, nem Húsvét ünnepe ! Üres koporsót hasztalan mutat már A kételyemnek Isten angyala, Beszéljen a kő, a lehullt lakat bár, Sírjon örömkönyűt a szűz anya. Fusson a hír szét. hogy győzött a Mester Poklok hadának szállván ellene: En bu kni láttam öt véres kereszttel . . . Nagy-Péntek ez, nem Hűsvét ünnepe! Hiába fürdik a Sionnak orma Rózsás derűben — e sugár hamis! A pokol fényét ÍM' az égre lopta, Hogy az virradtát higyjé maga is, Hogy szent fiának barczán ne segítsen Angyalainak bátor serege, Hogy önmagában csalód jék az Isten! .. . Nagy-Péntek ez, nem Húsvét ünnepe! Kövess csak, vakhít, ama szikla-sírhoz, Ha vissza nem ver az üreg doha, S ne hidd, Magdolna nékünk bármi hirt [hoz: A káprázattál hadd fusson tova: Megmutatom, hogy e sir ajtajáról Nem volt még, ki a követ eltegye, S töretlen pecsét sem kiált csodáról . . . Nagy-Péntek ez, nem Húsvét ünnepe ! Nézd őrizőit: koczkáznak, röhögnek A büszke Róma gőgös gyermeki, A jóslatoktól nem riadnak ők meg, Ha zsoldjalkat hallják csengeni. Nézd, Pontiusnak vidám lakomáján Ragyog Kajafás fényes süvege... Csak ez a sírbolt áll sötéten, árván . . . Nagy-Péntek ez, nem Húsvét ünnepe ! Késik a Húsvét. . . Nincs talán az égnek Villáma, fénye megteremteni ? Keresztre húzott, véres gyermekénekLeikét hiába ölték sebei? Te vén, ezudar föld, ne less hát csodára; Dühöngj, a míg egy kő lesz másikon ! Pattanj le önként Urunk síri zára S teremts magadnak új Istent, Sión! Farkas Antal 5>\ jukker asszony. Irta: Kele György. Bándi Pistának mindene volt, a mi a modern fölfogás szerint a boldogság alkatrészét képezi : pénze, palotája, szép birtoka, pompás fogata, s gyönyörű felesége ;. különös iróniája a sorsnak, hogy mégsem volt boldog, pedig imádta, szerette nejét, csak a szivére hallgatott, mikor megnősült. Mégis a két éves házas élet végén mind eme földi javak közepette szerencsétlennek érezte magát és sok emberrel kabátot cserélt volna azok közül, akik őt irigyelték. Minden bánat közt az a legfájóbb, a melyhez jó képet kell vágni, mosolyogni, mert a büszkeség tiltja panaszkodni, vagy mutatni a titkos but; ugy sem hinnék el neki, még ki is nevetnék; hiszen neki«több volt mindenből, mint más tizembernek; de talán gazdagságát sem irigyelték jobban, mint a szép Toleség't, a ki szegénynek, gazdagnak egyaránt feltant, megbámulta azt mindenki. ESzti asszony pedig a tündér szépségek azon> tvpusa volt, a kik mint Girce varázs hatalmukkal veszedelmet okoznak. Az ókori Circe sertéssé változtatta az embereket, a mai bájos Girce hajlamú modern asszonyok szerencsétlenné teszik az embert A nagyon szép nő szivében fökszorr a hiúság elöli a nemesebb érzelmek palántáját a remek külső kopár, kietlen leik ívilágot takaj*. ezek nagyon értenek ahhoz, hogyan kell tetszele 2D1, CÍG bok: ogitani nem tudnak; mert aboz.