Magyar Paizs, 1902 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1902-12-18 / 51. szám

Í902. deczember 18. MAGYAR PAIZS 3 Ha minden kézségben fel lehetne állítani ez egyesületeket, bizony üdvös és hasznos volna a művelődés szempontjából. De hogy karesztül lehessen vinni mindenhol, ahhoz nagyon sok kétség fér. É i pedig először azért, mert az összejövetelek pénzbe kerülnek, mert kell világítás, fűtés, tisztogatás stb. Honnan lesz az fedezve ? Talán a tanitó 400 frtjából? Másodszor minden összejövetelre a tanitó csináljon felolvasást? Ez lehetetlenség. A tanítótól ezt kivánni nem lehet. Egész héten át szakadatlanul dolgozik, fárad ; még a szerda s szombat délután is ismétlő iskolát kell tartania, tehát nincs ideje még arra sem, hogy kis gazdasága után nézzen, a miből élni kell neki s családjának, pedig kell, hogy abból élj«n, mert nincs annyi fizetése, a miből megélhetne, ha nem gazdálkodik. Nincsmás idő, mint az este, a mit családjának szentelhet, de azt sem teheti, mert nem messze a vasárnap, a mikor felolvasást kell tartani az ifjúsági egyesületben, arra készülni kell. Igy tehát mindenre kell jutni időnek, csak a családnak nem. Hisz annak nem is kell I Minden hivatalnok szentelhet időt családjának, csak a tanitó nem. Az azért lett tanitó, hegy csak másoknak tegyen szolgálatot — de csak dij nélkül — mert arra a mit a tanítónak kell tenni, nincs pénz . . . de messze mentem, bocsánat a kirohanásért, hisz nem szabad! Ha pedig az egyesület tagsági díjjal alakittatik meg, akkor hasznát nem látja senki, mert falu helyen hogy az iíjak néhány korona tagsági dijat fizetnének — a miből újságot, vagy folyóiratot lehetne rendelni - inkább soha feléje sem megy annak az egyesületnek. Már most kérdezem tehát Tanfelügyelő úrtól, mikép legyenek azok megalkotva? adjon utmuta tást, tájékozást, nem csak parancsot. Mert ne tessék ám azt hinni, hogy falu helyen is oly könynyen megy ez, mint városon a legény egyletek megalakítása. Ott oem sajnálnak az ifjak — kik töbnyire iparosok — éven kint néhány koronát fizetni tagsági dijul, a miből telik újságra, világításra, fűtésre stb. Városban van 100—200 legény, ebből ha nem lép az egyesületbe 30—40, még mindig marad elég tekintélyes szám. De kisebb falukban a hol alig lehet 30—40 legényt összeszedni s abból is elmarad fele, kinek lesz akkor az egyesület ? Vagy az mellékes ? akárhány tagja lesz az egyesületnek ? csak a tanítóra egy ujabb terhet nyomjunk ? hisz lehet, mert fizetni nem kell érte, ha fizefni kellene, bizony Isten nem a tanitó kapta volna e kitüntetést. Vannak más hivatalnokok, kiknek csekélyebb képzettség mellett több fizetésük van, mint a tanítónak, miért nem tüntették ki azokat e magasztos czél vezetésével ? Azt hiszem, a tanitó munkája nyomtáig van. Naponkint az isteni szolgálaton kántorizál, egész héten át tanit, még a szünetnek nevezett napon > is ismétlő iskolát tart, vasárnap kántorizál, faiskolát kezel, stb. még több is kell ? Nem lehet! nem táplálkozhatik ugy a tanitó, hogy ember feAz ember, sajnos, sokkal hajlandóbb a hatalmával való visszaélésre, mintsem, hogy azt jóra felhasználja. Az államtudományban is sokszor uralkodik. Navaez egykori spanyol ministeinek az a jelszava : „gobernar et resitar," vagyis: kormányozni annyi, mint ellentállani! Ez pedig nem igaz, mert kormányozni, annyit jelent, mint az ellentéteket kiegyenlíteni. Ezen kiegyenlítésnek, kiegyezésnek azonban olyannak kell lenni, hogy a társadalom összeségében történjék az, nem pedig csak egyes intézkedésekre vonatkozólag, a melyek gyakran csak kényszer folytán jönnek létre és a kormányzók állását méginkább megingatják. Felforgatási törvények által semmifém menthető meg, de igen is a jó kiegyenlítési, kiegyezési törvényekkel. Modern társadalmunk több pontban hasonlít ahhoz az emberhez, aki az ivást megszokta; tudja hogy szenvedélye biztos veszedelembe vezeti, de azért az alkoholt mégsem hagyhatja el. Igy ragaszkodnak bizonyos osztályok, s ezektől megfertőzve a többi emberiség nagy része is a társadalmi bajok bűneihez ; mert az egyik rész azt hiszi, azok nélkül már nem is éllhet; másik része pedig nem rendelkezik a szükséges erővel ahhoz, hogy bebizonyítsa, mi?zerint a jobb, józanabb és tisztességesebb életmód lehetséges az egész emberiségre nézve. Cselkó József. letti munkát végezhessen. A 400 frtból neveltesse gyermekeit, ruházza, fizessen adót, nyugdijat, cselédeket, biz Isten nem kerül asztalára j Va kiló hus naponként; burgonya, az igen, napi j ételei közé tartozik, már pedig tudjuk azt, hogy húsból lesz a hus. Gondolkodjanak feljebbvalóink elősször azon, hogy legyen a tanítónak gondnélküli megélhetése, azutin követeljenek tőle emberi munkát, de akkor sem ember fölöttit. Tekintsünk vissza két évtizedre, a legjobb férfi cselédet lehetett kapni 40 frtért, ma 70—80 frt. kell neki. íme a cselédek fizetése megkétszereződött, mert igényeik nagyobbak, mint volt előbb, de a tanítóé ? maradt a régi, pedig annak az igényei is változtak ám. Tegyünk egy rövid számítást egy falusi tanitó fizetéséről. Vau neki 400 frt. fizetése, 50 frt. j kórpótlék. Van fizetésében földbirtoka. Vau három j gyermeke, felesége s maga. A földbirtokhoz férfi j cseléd szükséges, mert maga nem tudja azt ; megmunkálni, de sokoldalú elfoglaltságában nem i is érne rá, de ha rá érue is, nem teheti, mert i akkor „paraszt mester" a neve. A paraszt, urat akar látni tanítójában, de fizetést nem akar neki adni, sem ahol lehetne, nem segítnek nyomorult helyzetén, csak mézes madzagot búznak száján keresztül, ha kér. Szolgálót is csak kell tartani a tanítónak, tehát heted magáról kell gondoskodnia. Legidősebb fiát már ugy megsegélte az Isten, hogy a hetedik gimnasiumba jár, havonkint fizet érte 16 frt. élelmi pénzt, ez 160 frt. kis leánya a második polgáriba jár, fizet érte havonkint 12 frtot, az 120 frt. 70 frt. a férfi cselédnek, 50 a leánynak; ez összesen kitesz 400 frtot. Hol még az adó, nyugdíj, ruha, könyvök stb. stb. De hát panaszkodni nem szabad, mert akkor a tanitó rosz, s üldözik, ha megmeri mondani az igazat. Itt van a karácsony; minden családban megnyilatkozik a szeretet, mindenhová be-tekint a Jézuska, csak a tanifó nézi fájdalom telt szívvel a családját, a kiknek semmi örömet nem tud csinálni, — mert nincs miből. — De hogy nem tud, — ki mondja azt? — hisz ott van a felesége, vagy a maga vagyona, telik abból. Keservesen bár, de még is hozzá nyul, mert sem váltót nem akar hamisítani, sem felebarátját nem akarja megkárosítani. A parasztnak kell ifjúsági egy ^ület, a tanitó véréből és fizetéséből, maga meu egyék burgonyát. Azt hiszem, ha jól meggonduljuk elég az, a mit eddig tettünk 400 foriutért, — talán fok is. — Ne terhekkel szaporítsa Tanfelügyelő ur a tanítóknak ugy is tul terhelt életét, hanem legyen teljes erejével azon, hogy fizetésük emeltessék fel, s akkor ha gondnélküli életet biztosit nekik, bontasssa ki velük a zászlót, s akkor mondja nekik, hogy legyenek zászlóvivők s akkor éltetheti a reménv Nagyságodat, hogy tanítói e téion is kiveszik a nemzeti munkából méltó részüket, — de különben ne számítson rá. Tanitó. séletből. Nem hiszi el. Egy asszony (ki rőfös üzletben vásárol s kinek férje a szomszédos korcsmában iszik, 4 éves kis fiacskájához:) eredj fiam moud meg apádnak, hogy vegyen neked ebből a pargetből gatyának valót, akkor derék embör. Fiu: Nem meég' én, úgysem hissze el. Naiv. Jolán: (9 éves:) Mama megint divatba jön a turnür í

1 Anya: Nem, leányom. Miéit kérded? Jolán : Meit figyelmeztettelek volna, hogy azt előbb hátul viselték. Búcsúztató gyöngyök. Egy káromkodó ember felett: — Most fejezted be a halál tusát S nem szidod többé a Krisztusát, stb. Más : (Gyermek felett.) „Hol nyertem ón a nyavalyát, Azt a kinos gége gombát Mely 8 napig gyötlött kínzott S végre is ide szorított. 2 Hej pedig hathoz is kaptunk. Orvostól orvoshoz jártunk, Szüleim mit8em kíméltek, De haláltól nem menthettek. Fiatalok, fiatalok Néha néha gondatlanok, Rólam ti is tanulhattok Felhevülve ne igyatok." stb. No Kohn ur! Mit táltja annyira a száját, mintha czethalat akarna nyelni. ~ Ha bajban vagy, fordulj barátaidhoz s biztosan — cserbe hagynak. Ha őszinte vagy, bolondnak vagy airogansnak tartanak. Légy idealista! Szeiesd barátaidat ugy, hogy véredet is áldozd fel értök s fejbe fognak koppintani, mert szomjúhozzák véredet. Vedd fel a sántának a mankóját, hogy fejbe üthessen vele. Ha biztosan akarod, hogy eláruljanak, beszélj őszintén barátaiddal. Li Tsüng Heti hirek. Helyiek. A Magyar Paiss IV. évfolyamára előfizetést nyitunk évi négy koronával, — 1803-ra — Mi ezt a lapot nem üzletből szerkesztjük, hogy pénzt szerezzünk vele; nem is uri passzióból, hogy csupán gyönyörűségünk teljék benne; sőt nem is szárazon abból a szenvedélyből, hogy a közönség olvasni valót., betűt találjon benne, szórakozzék, s üres óráit agyonüsse vele. Nein pénzért, nem hiúságból és nem csupán szenvedélyből, hanem kötelességből szerkesztjük ezt a lapot. Kötelességből, de szent kötelességből, melyet nem idegeitek szava, hanem saját lelkünk sugallata parancsolt nekünk. Ebbe a kötelességbe aztán uri passióval dobáltuk bele a pénzt, a szenvedélyt s a forró vérnek lázas gondolatát a magyarság eszméjének apró, de bátor és kitartó katonájaként. . . Segítségül hívjuk a hasonlókat. A ,,Magyar Paizs" szerkesztősége és kiadóhivatala. A mutatványszámokat szíveskedjenek visszaküldeni az esetben, ha nem szándékoznak a lapot megtartani. A lakásváltoztatást s a lapnak esetleges rendetlen járását szíveskedjenek tudomásunkra adni. A külön levélben küldött kimutatást kegyeskedjenek űgyelembe^venni a lap olvasói, s a csatolt postautalványon az esedékes]

\dijakat kérjük elküldeni a költségek fedezésére. Vármegyei pénztárak és számvevőségek államosítása. A vármegyei pénztárak és számvevőségek a törvény értelmében 1903. év január 1 ével államosítva vannak. A zalavármegyei pénztári és számvevőségi tisztviselők részére a napokban kézbesítette a rendelvényeket az alispán ur. Ezek szerint Szultzberger Alajos vármegyei főszámvevő, Simitska János és Horváth Kálmán számvevők, Faikas Ferencz és Ábrahám Szilveszter altszámvevők, Vidoczy Pál vm. helyettes főpénztárnok, Vörös György vm. árvaszéki pénztárnok, Záborszky Géza vm. árvsz. könyvelő, Kristóffy Kálmán vm. számtiszt, Tóth János és Jeney Mihály pénztári, Lónyay József, Nagy Imre és Hártl István számvevőségi Írnokok a zalaegerszegi m. kir. pénzügyigazgatóság mellé rendelt számvevőséghez — Záborszky József vm. helyettes alpónztárnok ós Briglevits Károly vm. pénztári díjnok a zalaegerszegi m. kir. állampénztárhoz (adóhivatal) vannak szolgálattételre berendelve.