Magyar Paizs, 1902 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1902-11-20 / 47. szám

2 MAGYAR PAIZS 1902. deczember 11. a fogyasztók egyeseire, közvetve pedig szintén a nemzeti életre irányul. Jelentkezzék ós vitassa el valaki e kettős oknak a létezését s e kettős czélnak a hazafiasságát. Jelentkezzék és vitassa el valaki a zalaegerszegi szövetkezetnek a szükségességét. És ez a szövetkezet november 30-án mégis meg akar szűnni. Én nem hiszem. Talán mégsem vagyunk olyan elesettek. Talán nem olyan zavaros a gondolkozásunk, hogy ne tudjunk különbséget tenni a fejér és fekete között. Talán becsületünk is van annyi, hogy megtesszük kötelességünket saját magunk, családunk és nemzetünk iránt. Ne engedjük elbukni. A rosszindulatuak és a kislelküek álljanak félre! Csak néhányan tömörüljünk. És hozzunk — nem ! ne áldozatot hozzunk ! Ne hozzunk egv fillér áldozatot se! Csak a kötelességünket tegyük meg. És nem fog megbukni a szövetkezet. Ü A no azelőtt és ma. Az a változás, mely által a gazdasági élet átalakítja 'a családokat, nagy hatással van a nö társadalmi helyzetére nézve is. Hogy ezen kihatást egész mértékében megbecsülhessük : képzelnünk kell azt a jelentőséget, milyennel bir a házi gazdasági élet a nőre. A család a nőre nézve egyenesen egész világot jelent. A nő nem vehet részt, miut a férfi, a politikában, a törvényhozásban, közigazgatásban, igazságszolgáltatásban, sem a haza védelmében; reá nézve nincsen közélet; töle meg van tagadva, hogy hö«.om.üködjék a i^-viatf'."* Kerut'^Kucn. a melyed u mozgatják ; ö csak rejtett tevékenysége által saját idegen otthonában függ össze a társadalommal; ó építi a sejtet a család és társadalom számára. A gazdasági viszonyok változása teljesen megváltoztatja a nő viszonyát a társadalomhoz. Mennyire változtatta meg már eddig is a technikai fejlődés a nö helyzetét? ezt legjobban felisjmerjük a múltnak összehasonlításából a jelennel. Milyen volt akkor a gépek behozása előtt a nö helyzete? Ezt kissé kell szemlélnünk. Minden családi gazdaság képezett egy kis világot, a melynek szilárd pontja a nő vala. A nö alkotta ezen világot, fentartotta azt és reá nyomta személyiségének jellegét. Az othon utalva volt a nők munkájára; a nök voltak a termelók, a gyártók, a kiket nélkülözni nom lehetett. Az ó fejük s az ő szivük voltak a hajtóerők; sa tápláA magyar nőkhöz.*) Ránk nehezült ismét Az ur Isten átka: Nem leli a magyar Honját, a hazába. Élni alig tudunk, Szegényedünk, zülliink: Jobb sorsot keresni, Éhen elnem veszni, Idegenbe bujdos Egy nagy rész közülünk. Magyar amazonok, Aszszonyok, h ányok : Rátok a honmentés Nagy munkái várnak. Csüggedez a honfi, Hite ösz^zetörve, Bizalmatlan tekint A kétes jövőbe. Lángoló szivetek Tisztán őrzött hite: Hirdesse, mutassa, Hogy fenn a magasba, Ránk tekintve él, a Magyarok Istene. •) Felolruái a Dávid Ferencz egyletben. lék hnségében részesült a fej » a sziv »>. Akkor nehezebb volt vezetni és igazgatni a haztartást még a városban is; mert mindenki maga készítette azt, a mit ma olcsón és készen vehetünk. Készletek bőségben valának, s ezek fentartása, megőrzése követelt uj tudományokat és ügyességeket. Minden évszak uj feladatokat 6zabott. A házi munkásság mellett keletkezett a szorosabb értelemben vett kézi munka is; u. m. a foűás, szövés, varrás és himzés. A finom munka akkor még nem képezte az idó fényűzését és szeretetreméltó önámitást, mert még nem létezett oly gép, mely elvette volna a nótól a munkát és gyorsabban s olcsóbban végezte volna azt. Ma már a nö egész kelengyéjét egy délutánon megveheti. A gépek behozatala előtt minden daiabnak megvolt a maga intim történelme. Voltak itt átöröklött darabok, mig csak tartottak; a többi pedig sajátkezüleg készült. Legtöbb elkészült még az illető nőnek leánykorában, legtöbb azonban csak az eljegyzés után; az ilyen asztelteritö pedig díszítette a lakadalmi táblát. Igy lett bizonyos családi régiségtárrá a fehérnemű szekrénye, a hol a modern Zacherlin és Naftalin helyett kedvesen illatozott a levendula, majorana, rozmarin és más kedves fúvek. Azon nők, a kik kellő idővel rendelkeztek, valóban a himzés s varrás csodáit hozták létre ; kifejlődhetett minden miivészi eredetiség. A természet finom megfigyelése s élénk képzelő tehetség segítettek az uj minták keresésénél s a formák és szinek iránti érzék teljes elismerésben részesült. Ha meggondoljuk azt, mennyire szoktunk örülni minden sikernek, mennyire megnyugtat minket és felszabadit az öntudatos munkai|és milyen szerencse a munka a családra nézve: akkor be kell ismerni, hogy a családi gazdaságnak régi módja lehetségessé tette a nö személyi boldogságát hogy kielégítette képességeit; s én kész lennék a családi gazdaságot az ő tiszta formájábau, a nőnem aranykoránjk nevezni. Voltik akkor is müveit és szellemileg éber nők, dfj produktivitásuk a gazdasági munkának ~vuít Or.CUlCtTU, Miként alkotja a festő a képét, a költő pedig az ő költeményét: u»y alkotta a nő az ö otthonát, nem mint ma, a kész terményekből, hanem semmiből, a nyers anyagból. Az, hogy azon kornak szükségletei kicsinyek valának, mit sem változtat az akkori nök munkájának sokaságán; mert a mindennapi termények elkészítése sok fáradozásba került; azon kivúl pedig minden dolog, mely a ház di

czére szolgált, a nö gondos kezére v,rt. Mindamellett akkor sem hiányzott a w<M- kultusza. Ez a kultusz a lelkesebb kifejezése volt azon eszményitett becsülésnek, melynél a nőnek, mint gazdasági fóténvezónek jelentősége teljesen öndutatlauul legalább is oly szerepet játszott, mint a Maria kultuszának vallási mumentuma, melyre ugy nézünk, mint a nők lovagias szolgálatának okára. E nélkül a becsülés meg marad Magyar amazonok, Asszonyok leányok: Rátok a honmentés Szent munkái várnak. Töröknél, tatárnál Vészesebb az ellen: Fényűzés, nyomorral Ránk tört, hogy leverjen, Veszélyben a haza! . . . Fegyvert minden kézbe : Uticzifrát, rongyot, Nagyzást és hóbortot, Űzzetek azonnal Pokol mélységébe! Magyar amazonok. Asszonyok, leányok, Rátok a honmentés Szent munkái várnak. Mutassatok példát, Mint Egernél egykor, Melyről csoda dolgot Regél a letűnt kor. Ragadjatok fegyvert Uj harczra, csatára: Kitartó munkával, Takarékosággal — na ugyan, de az istenítés, az imádás más alakot és más nyilvánulást nyerne. Az istenitésnek oka volt a nö becsülése, mely az ö gazdasági j'ltntőségéből keletkezett. Ezen gazdaság — sociális helyzete kedvezőtlenül megváltozott, AZ ő qazdasAgi nélkülözhetlensége kisebbedett. A nö most már a müveit körökben gazdaságilag majdnem teljesen fölösleges mennyiséggé lett. Igy kisebbedett az ő befolyása, jelentősége s az ö becsülése ii. Cselkó József. Ihazárföldi jegyzetek. Öt vagy hat éve voltam Beregszászon, Munkácson és a Latorcza völgyén. Akkor ismertem meg a khazárt, melynek ezen nevet Egán és Bartha adták. Akkor még lengyelzsidó volt. Útitársam bevezetett néhány rutlién paraszthoz. Udvara mocskos, söpretlen, kerítése düledező volt. Háza fala omladozott. Virágos kertjében dudva virult. Háza ajtaján khinai büdös gőz csapott ki. Az udvar egyik félre esö helyén néhány oszlop volt leásva, kukoriczaszárral beterítve és az egész befóldelve. Alakja olyan, mint egy háztetőé derék nélkül. Egyik vége délnek néz, s itt van egy lyuk, melyet karó közzé fogott tengeri szár vagy szalma-ajtó takar el. Benéztem, bár ne tettem volna, mert megdöbbentett a mit láttam ,s a mit feledni sohsem fogok. A fóldsátor alja mintegy méternyire ki volt ásva. Ebbe az élő sirba volt egy család néhány négyszógméter területen össze zsúfolva. Halvány, kiéhezett, rongyos és piszkos alakok voltak. Vájjon Dante Virgiliusa a divina comediában látott é ekkora élő szenvedést, ilyen számkivetést? És most átadom a szót vezetőmnek. — Látja kérem, Rákóczy kuruczai mivé lettek ? Maguknál Erdélyben ugyé jobb dolga van a sátoros czigánynak ? Pedig ez a család volt ennek a teleknek és egy kis hozzájáró birtoknak ura. Ám az uzsora, a védtelenség ma már a khazárt tevé urá, ki most, mint az élősdi, az utolsó csepp vérét is kiszívja e nyomorult urgefészek lakóinak. A lakásban a khazár ül nagyszámú családjával. De elég e sötét képből. A khazár viseletet, családi éleiét és munkáját leírta Bartha Miklós arany tolla. * « * Folyó hó 1-én és a következő napokon Mármarosban barangoltam. Ez is egy darab, még pedig a khazárfóldböl. Szlatinán megnéztem a sóbányát. 200 méterre szálltunk alá a »Kunigunda* aknába. Szédületes valami a függőlegesen haladó siklóról az alant pislogó mécsekre letekinteni. Azonban nem tartott soká a lemenés. Három perez alatt lent voltunk Az üreg hatalmas. Falai függőlegesek, simák. A felső része sötétbe vész, mert csak alatt világituak a mécsek és hatalmas villany-lámpák, melyek azonban nem Derítsetek uj fényt A magyar hazára . . . Magyar amazonok, Asszonyok, leányok, Rátok a honmentés Szent munkái várnak. Rédiger Géza A két béka. — Japáni rege. — A japáni ég balzsamos levegőjében élt egyszer két igen tudós béka. Az egyik Tokióban, az ország fővárosában tartózkodott állaudóan. A másik pedig Kiotóban lakott, szintén egy nagy városban. Évek hosszú során éltek, éldegéllek. És kövér zsíros legyekkel és szúnyogokkal táplálkoztak. S amennyiben Japán thea-kertjeiben is van elég légy és szúnyog — naponta hiztak. Japánban meg ugy van a békáknál, mint Chinában az embereknél; a terjedelmes, kövér test — mint a tudomány tárháza — nagy becsben tartatik . . . Ergo a két béka is nagy tiszteletnek örvendett. Érte rajongott az egész béka-sereg Japánban. Csakhogy a békával is ugy van, mint az emberrel. A sok jótól megcsömörlik. No meg