Magyar Paizs, 1902 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1902-11-06 / 45. szám

1902. deczember 6. MAGYAR PAIZS 3 Czéljnk: az állami tanítók fizetésének méltányos emelése s a tanítói állás tekintélyének megóvása. A azombethelyl tejszövetkezet választmánya okt. hó 28-án tartott ülésében elhatározta, hogy f. hó 25-re rendkivüli közgyűlést hiv össze, mely «Ié a szövetkezet felszámolása iránt javaslatot terjeszt. Aa ónálló vámterület érdekében. A .szombathelyi ipartestület okt. 30-án Doma Pál elnöklete alatt tartott ülésén kimondotta, hogy az önálló vámterület érdekében mozgalmat fog indítani, melynek támogatására felkéri a kerület orsz. képviselőjét is. Egyúttal elhatározta az elöljáróság, hogy hasonló értelemben felhívást intéz az összes megyebeli ipartestületekhez is. Ipar- 4e gazdasági kléJIHás Szombathelyen. A szombathelyi if «rtsstt!«t tléljárósíqt csütörtökön este tartott ülésén Doma Pál, elnök indítványára elhatározta, hogy a jtvó 1903-ik év nyarán megyei jellegű ipar- és gazdasági kiállítást rendez Szombathelyen. Az elöljáróság már a napokban aláírási iveket bocsát ki, hogy tájékozódjék, hány helybeli iparos óhajt a kiállításon részt venni. Ennek megtörténte után felszólítást fog intézni ax összes megyebeli ipartestületekhez, hogy jelentsék be a kiállításon részt venni szándékozókat. Az akcziót egyelőre az ipartestület elöljárósága vezeti, legközelebb azonban már egy külön bizottságot választanak, mely a kiállítás ügyeit intézni íogja. (Hol vagy Zalamegye? Zalaegerszeg?) A Mocsári Qgyhös. A vármegyei fegyelmi választmány okt. 30 án d. e. 10 órakor ülést tartott, melyen Reiszig Ede főispán elnöklete alatt jelen voltak: Eredics Ferencz, Halász Ferencz, Kassay József, Somogyi Miklós, Szabó László választmányi tagok, Bárdossy László kir. ügyész és Mesterházy Gedeon, előadó. A választmány ezen az ülésen foglalkozott a körmendi polgári iskola igazgatója és néhány tanítója ellen felyamatba tett fegyelmi ügygyei. A kir. ügyész Knaut• Rezső igazgató ellen a Mocsári-ügyböl kifolyólag a kellő alap hiányában nem emelt vádat, csak azért indítványozta dorgálásra Ítéltetni hogy hozzá nem méltó egyénekkel mulatott (pedig ez egészen más dolog. Sz.) farkat Zsigmond tanitó ellen azért emelt vádat a kir. ügyész, mert 1, az iskola gondnokságának írásbeli felszólítására a válaszadást megtagadta; 2. zart ajtók mögött tanított; 3. egyik tanitótársát, Koncs Sándort a tanítványok előtt megtámadta és sértő szavakkal illette: 4. az egyik körmendi vendéglőben botrányos magaviseletet tanúsított; 5. a növendékeket nem kisérte el a templomba; 6. a tantestületi értekezletekről igazolatlanul távol maradt. — Farkasné Harsányi Mária ellen az ügyész vádjai voltak, hogy 1. az értekezletekről távol maradt; 2. tanítványait a tervezett iskolai hangversenyen való részvételtől komoly következményekkel való fenyegetéssel visszariasztani törekedett: 3. a növendékeket a templomba nem kisérte el. Végül Koncs Sándor tanitó ellen azért emelt vádat az ügyész mert egy tanulót az iskolán kivül elkövetett kihágása miatt arczul ütött. — A fegyelmi választmány Knaute Rezsői szótöbbséggel, Koncs Sándort pedig egyhangúlag felmentette, Mig Farkas Zsigmondot az ügyész indítványának megfelelően 100 korona pénzbüntetésre, Farkasné Harsányi Máriát egyhangúlag dorgálásra itélte. A főispán Knaute' felmentése ellen fellebbezett a miniszterhez (A »iaíkusokc kedviért meg kell említeni a következőket: A Mocsári »ténykedése« idejében Knaute igazgató ellen az a vád szólott, hogy ő tudott a Mocsári »ténykedéseirők s hallgatott. Most ez nincs a vádpontok között. És tudni kell a »laikusoknak« különösen azt, hogy Farkas Iván Zsigmond volt az, aki a Mocsári ügyet kipattantotta. Ezért kellett ellene (Farkas ellen) annyi vádpontot összerakni, ó követte el a legnagyobb bünt.) A nevelés hiánya. A kolozsvári 48-as tört. ereklyemuzeumba sokan ellátogatnak. A hazaszeretetnek az iskolája az. Az iparos tanulók is vágyakoztak s vegre elvitte ókét is a tanítójuk. A muzeumőr magyarázott nekik s kérdést is intézett egyik másik magyar hősnek szobra előtt: — Tudjátok-e, ki volt Damjanich? — Nem tudjok. — Tudjátok-e, ki volt Hagy Sándor? — Nem tadjuk, volt aa általános felelet — Hát ait tudjátok-e, ki volt Xózsa Sándor? — Tudjuk, zengte valamenyi flu. A magyar nőkhöz. Okt, 25-én Házi estélyt tartott Koloxavárt a Dávid Ferencz egylet, melynek egyik elnöki tisztét Ferenci József unitárius püspökoé viszi. Az ünnepély több pontja közül kiemelkedett Rédiger Géza papuak, lapunk munkatársának A Magyar nőkhöz cz. mély tartalma költeménye, mely az előkelő társaságot ihletetten felvillanyozta. Egy magyar gyáros halálé. Thorry János budapesti gyáros, a kis -és nagy ar&ny 'érdem kerest tnlajdonzsa, VI. ker. választmányi tag október 24-én 69 éves korában meghalt. A derék magyar gyáros nagy tiszteletnek örvendett a magyar ipar terén a halálát kiterjedt nagy család gyástolja. ftserescse e gser«p.cséti«**é»fcsa. A jónerfl L. vendéglős nemrég eladta üzletét, hdgy SanFraneiscoban élő gyermekeihez.költözzön. Körülbelül 60.000 koronával kelt útra. Ismerősei alig gondoltak már reá, mígnem ithol az a hír terjedt el róla, hogy L-et Brémában, midőn az Amerika felé indaló hajóba akart szállni, ügyes zsebmetszök teljesen kifosztották, Ugyenezen időtájt L.inefc egyik ifjúkori barátja egy Losszu panaszos levelet kapott, melyben L. igazolta a birlapközlemények valódiságát és arra leéri O. baiátját. bogy jönne segítségül Brémában. A baráti kötelék folytán O. azonnal odautazott. S ma, O. felesége, egy következő meglepő leveletkapott férjétől: Képzeld csak, hogy L.-nek a nagy pechje mellett minő nagv a szerencséje! A gazemberek kilopták zsebéből a pőntel telt tárczát és ezt kiürítve eldobták. A redőrbég Megtalálta a tárczát és ebben nem talált egyebet, mint egy sorsjegyet, melyet L. a Török A. 69 Társa bankbnzánál, Budapest, VI., Teréz körút 47/a. mely tudvalevőleg hazánkban a legnagyobb os/tálysorsjáték-Ozlet, vásárolt. Közben az osztálysorsjáték hszásai voltak s te emlékszel reá, hogy elutazásom előtt Töröktől huzási jegyzéket kéjtem. A mint L. sorsjegyét mutatta a nélkül, hogy bármire is gondoltam volna, megnézem a sorsolási jegyzéket és látom hogy L, sorsjegyét nag^ nyereménynyel hozták ki. Képzelheted, képzelheted mennyire örül ennek L. barátom. BC'- KlBéee magyar fcecgolgir. magyar iparostól szerezze be szükségletét I Csak boai terméket hassaáljsnk I Szövetkezeti ügyek. Levelezés. Meghívó. A ^Zalaegerszegi központi fogyasztási ós értékesítő szövetkezeti Zalaegerszegen, az elemi iskola földszinti helyiségében 1902. évi november hó 16-án vasárnap d. e. 11 órakor rendkívüli közgyűlést tart, melyre a szövetkezet tagjai tisztelettel meghivatnak. Amennyiben ekkor a rendkivüli közgyűlés az alapszabályok 19. § a értelmében határozatképes nem lenne, ez esetbeu a rendkivüli közgyűlés ugyanazon helyen 1902. évi nov hó 30-án (vasárnap) d. e. 11 órakor tartatik meg, melyre külön meghívók nem bocsáttatnak ki, s melyen a rendkivüli közgyűlés, tekintet nélkül a megjelent tagok számára, határozatképes. Tárgy: a szövetkezet további fennállása, valamelyik országos központhoz leendő csatlakozása, vagy feloszlása feletti határozathozatal. Tekintettel a tárgy fontosságára, felkéretnek a tagok, hogy a közgyűlésen minél számosabban megjelenni szíveskedjenek. Nem forog fenn ugyan a keresk. törvény 187. §-ának egyik esete sem, miről az igazgatóság a f. é. julius hónapban megejtett leltározásból, s ennek alapján elkészített mérlegből is magának meggyőződést szerzett, s miről bármelyik tag is a könyvek és adatok megtekintése után meggyőződhetik. Szövetkezetünknél nem az alaptőke, hanem a jóakarat, s az ügy szeretete hiányzik. Kitűnik ez abból is, hogy részjegyekre még mindig a mai napon 7113 K 90 fill. befizetetlen, s ezen kivül a tagok bolti áruk fejében 4—6000 K.-val tartoznak állandóan. A szövetkezet azonban kitűzött nemes czélját csak abban az esetben valósithatja meg, ha a tagok (foktat elvállalt fizetési kötelezettségüknek az alapszabályok értelmében eleget tesznek. Sajnos, szövetkezetünknek igen sok tagja van, kik sem önként elvállalt fizetési kötelezettségüknek eddig eleget nem tettek, sem a szövetkezeti eszme lényegét eddig át nem értették, s vagy átérteni, s eat támogatni nem rsríL, vagy nem akarják, mi által a szövetkezetnek nemcsak javára nincsenek, de határozottan ez által ugy annak, mint egyes rendesen fizető tagjainak is kárt okoznak, sez által a szövetkezetnek amúgy is többnyire magán, önző czélból eredő —ellenségeinek a számát, táborát szaporítják. Az igazgatóság, nehogy a tagok utóbb másokban, s ne saját hanyagságukban, nemtörődömségükben lássák és keressék az okot, mikor még jókor van, módot és alkalmat akar nyújtani a tagoknak arra: akarják-e a szövetkezet fennmaradását, melynek szükségszerű következménye, az hogy minden tag becsülettel tegyen eleget a szövetkezettel szemben fennálló kötelezettségének, vagy mondja ki nyíltan, férfiasan, hogy nea ••rl vagy nem tudja megtenni saját érdekében azt, mit megtennie kellene, vagy annyira megszokta már a modern rabszolgaságot, s nyomorúságot, hogy helyzetét jobbra fordítani, a törvényes eszközök és szövetkezés által nem is akarja. Ez a megfoghatatlan közönyösség saját jól felfogott érdekeink iránt, eleruyedtség, gyávaság, nemtörődömség, a szövetkezésben rejlő nagy erőnek fel nem ismerése, a szükséges eszközöknek meg nem adása, vagy elvonása egy részt, más részről pedig ezen humánus intézmény ellec minden oldalról nyilvánuló titkos és nyilt ellenségeskedés, gyűlölet, nemtelen boszú, ártanitörekvés és minden kritikán aluli áskálódás az oka annak, hogy szövetkezetünk eddig nagyobb eredményt nem mutathatott fel, osztalékot, s nyereséget a befektetett részvény után nem nyújtott. Eddig ugy volt, hogy a szövetkezeti eszme szekerét néhányan előre, de százszor, vagy ezerszer annyian hátrahúzták! Hát jól ran-e az igy? feleljen arra mindenkinek a legjobb lelkiismeretei? Részünkről nem hiányzott a jó szándék és cselekedet, hogy jót műveljünk; hasznára váljunk hazánknak, az államfentartó elemnek, s a kis embereknek. Ne mondja tehát senki, hogy hiányzott a jóakaratú vezető, és segitő kéz. Ámde a szövetkezés lényege hozza magával hogy itt egy-két ember buzgólkodása az eszmét diadalra nem viheti. Mindnyájunknak kezet kézbe, kart karba, vállat vállhoz emelve kell jóakaratulag és önként müködnünk, a kereskedéshez szükséges eszközöket megadnunk: akkor nincs akkora erő, hatalom, fondorlat, lelkiismeretlensóg, mely a szövetkezésben rejlő vívmányokat akár leronthatná, akár megsemmisíthetné. Csakhogy egész ember kell a gátra, s ősi magyar virtus és nem pulyaság, gyávaság, kétszinüség, s keleti renyheség! E mellett amint mindennek a világon, úgy a szövetkezetnek is megvannak a maguk alapföltételei, melyeknek figyelmen kivül hagyása mellett azok virágzásra nem juthatnak. Ilyenek, hogy a szövetkezetnek a kereskedéshez szükséges pénze, a tagoknak lelkesedése, kitartása, erős hite egy jobb jövőben, s mindenek felett összetartása és becsületes jóakarata legyen. — Igy játszva érhetjük el a sikert! De csakis igy! Ha nem segítünk magunkon, az Isten sem segit! Miután czélunk csakis az életképes, virágzó, s nem a tengő-lengő szövetkezet, ezért hívjuk fel a tagokat cselekvésre. S ha őszinte szózatunk eredmény nélkül hangzik el, mi akkor is azt mondjuk : Mi megtettük híven, becsületesen kötelasségünket; ti lássatok. Itt az idő! válasszatok! , . . Zalaegerszegen, 1902. nov. hó 4-én. _A.zs igazgatóság. Hogyan ne alapítsunk fogyasztási szövetkezeteket. A »Szövetkezés«-böl veszszük át a következő sorokat: Sorra, rendre alakulnak a fogyasztási szövetkezetek az országban. A nép átlátta már azt a mérhetetlen hasznot, amelyet ezek neki hajtanak és saját községében is siet ilyet létesíteni. Csakhogy sok helyütt már a kezdeményezésért is kézzel fogható hasznot kíván. Alig határozták el a fogyasztási szövetkezet létrehozását, alig gyűjtöttek néhány tagot, máris sürgetik a bolt megnyitását. A »Hangya* központ sok esetben hiába ismétli, hogy a szövetkezet működését csak akkor kezdje meg, ha a jegy-