Magyar Paizs, 1902 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1902-11-06 / 45. szám

1.902. november 6. MAGYAR PAIZS 3 hajol egy titkos hatalom előtt, saját gyöngéjének rabja lesz, mely újra gyarlóvá teszi őt, és ezrek meg ezrek átka lesz. 1 A stridói kosárfonóról harmadszor kell beszéljek. Mindez pedig azért van, hogy a múltkori leveleimben nem mondtam meg, ki alapította ezt a kosárfonót. ' Megírtam volt a múltkori levelemben, hogy az egész dolognak a kezdeményezője Danitz Sándor igazgató tanitó, e szerint ő — kell legyen alapító is. Áoabár munkafelügyelő van, (t. i, a májszter) de azért Danitz felügyel mindenre, a telep szállítója Stern Miksa csak megrendelőket szerez. A föltétlen érdeto tehát Danitz uré, a ki mint a múltkori levelemből kiviláglik, már a kezdetben is lelkesedéssel Karolta fel az ügyei. Ujabban azt hallottam, hogy a kormány is érdeklődni kezd a dolog iránt és államsegélyt akar nyújtani, illetve megnagyobbítani és czélszerüen berendezni akarja a telepet. Nem tudom, hogy ebből mi a valóság és mi nem, sőt hajlandó vagyok nem hinni az egész dolgot, de elég az hozzá, hogy jó volna, ha az állam ilyenekkel törődnék. Mert bizony szegény a haza — ide lent. Ligeti. Göcseji levelek. IV. Fele8égöt keresők. Két hónapi, hogy az feleségöm — a kit az fölségös Úristen sokárig nyugtasson — möghat, mondok: mivel hom mögirták a zurak, hogy a zembörnek nötn jó ögyedül ényi, hát essög En is másik asszont keresők. Legelübb is itthon az faluban tekéntelöztem szélien, mondok: talá valamöllik kis ján az szüvellettyét felejém dobogtati, ha másér nőm is az vagyonomér, ki tesférök között is mögéri 18 frt 22Vi karajczárt. Vesárnop. délután jaz Latymak saógorrel essög emöntünk kérözködnyi jaz Mazzag Estókikho, mer PZ saógor aszondi, dőrék efíéleség lösz jaz Kralibul, ha essög odadik. í'ráli lölköm öszöm jaz szömgyeíd tsilaggyát kévínkozottt kü belülem jaz érzelöm, moudok : lenné e neköm feleségöm ha evönnélck? Ö, ne izellen kee, szömérmetösködött jaz lyán, mér essög jaz kezgyeire ütök, szóta kü. mikó jaz arczrlattyát "karkottam mögtsipdöznyi. Essög odatekéntött annya felé a ki rögvest ennagy tál derkedlit izet a zasztóra, mög bort is húzott elü onnajd a zágyalu. Ogyenek komámuram kináto jaz süttét, mög igypnak is, talá addig mög gyün a zaptyik az létányáru — — — nám essög kopogtati is a zajtót. Adgyék Isten jó napot komámuran, no mijáratban vannak, kérdözte az gazda — naot nyelögetve mikó jaz derkedlit észrevötte az boros üeg mellett. Üllék lö keed is áptyik, aszondi a zasszony, az sublat fiőkbu előhúz /a ettányér csirke pecsönyét olyant, a ki téfőbe vót tsinálva. Talá keetök nöm is szeretik eztöt igy? az falatokra essög lönyalogátta jaz téfőt, újra kinágot va hogy őgyük hát akkó ugy. Jaz Latymak saógor tzombot kapott az kezgyeibe, de Én essög a züegge vitsorogtam összü, mög tsolkolgatva annak az szájját, tsakhogy az komámuram talá azt gondóla hogy összüragadott jaz szám a züegéve, oda szólli hozzám: No, adi idö is komámuram, mér essög mögakadi jaz tsirkehus az torkomon, de miveltség nöm igön iparkodtam, tuább lotyogta, hommáskor az régi galyamazzaggyábul köt a züegre mér attu féti hátho lösza'adi 9.7. bor üegestül. Mondok; nö féllók kee attu, kee uttegyék mind Én, essög jó kedvi lösz. Ippeg uttett ü is, de azét még se lött jó kedvi ,mer a zasszon rája tekéntöt.t. fin az jó kedvembül rá kezdtem énekőnyi is, eztet-e: MönneJe a huszárok végig jaz faluba, Eü áltok a jányok a zuttza ajtóba, Catsingatnak jobbra, katsingatnak balra Yitaorgi jaz szájuk Füezkék az huszárok, nöm ie néznek rájuk. Fogi kötényét a sok barna jánka, Ussimak köserveu honnöm néztek rája, Kék, piros jaz kötén, többi mög halaván, De büszke jaz huszár, mert ezt mögnöm láti. Aliig hommög halli jaz Ivráli esztöt, kü szóli: Hát kee aztot gondoli hogy tsak skeedet nézik az huszárok, tsak lessö kee hovvalamikó feleségét kapi ha illenyöket éneköl, emondom mindön lyánnok is osztég mögláti a huá tsak bérójtat mindönhol ittösznek velő, avve mögfogi a züngöm nyakát, essög kütaszétott a zajtón. Várgy Králi, várgy, mondok magamba ott a zudvaron, tsak azét is esztötet hagatod. Emöntem jaz Lipityloty komáhol — a ki ha akari mingyár tzigány, essög fökértem, hogy az Králi ablaktya alatt huzi el estére eztöt az nótát. Költ az Likvőgy pusztán szombati tiz órakó tisztöletömet ajálom f Én Gullós Ferencz. Földmivelés. Állattenyésztés. A kié a föld, azé az ország! -WB Homoki szőlők trágyázása. Az országos növénytermelési állomás immár több mint egy évtizede végez kísérleteket az ország külömböző pontjain homoki szőlők trágyázásával megállapítandó azon legjobb eljárást, amely azután általánosan ajánlható volna. Ezen nagyszabású kísérletek leginkább a delibláti pusztán ugy az óriási kiterjedésű állami szőlőkben mint magántulajdonoknál^külömbözö módon hajtattak végre. A műtrágyáknak általában is igen fontos szerep jut a homoki szőlők műtrágyázásánál, leginkább azért, mert azon területeken ahol a homoki szőlő, rendesen igen csekély az „állatállomány s igy rsíálótrágyával az óriási homokterületeket lehetetlen ellátni. — De másrészt figyelembe vehető egyeseknek azon tapasztalata is, hogy az istállótrágya alkalmazásával a kártevő férgek és rovarok megszaporodnak. Az is valószínű, hogy a hosszú időn keresztül alkalmazott istállótrágya a homok immunitását megszünteti. Ezek a tényezők teszik ajánlatossá a homoki szőlők műtrágyázását és azért valóban hasznos munkát végez az országos növénytermelési állomás ez irányú kísérleteivel. Ezen kísérletek mindenek előtt azt bizonyítják, hogy az alkalmazott miivágyák nem az első — hanem a második évben fejtik ki hatásukat. Mig az első évben alig adnak nagyobb termést, addig a második évben a terméstöbblet egyes esetekben 10 bl.-nél is több bort szolgáltat. — Az összes kísérletnek termés többlet átlaga a második évben 428 lt. bor volt. Ez minden esetre egy olyan terméstöbblet, a mely a mütrágyafélék használatát a homoki szülőkben határozottan ajánlatossá teszi. — Az eddigi kísérletek a következő műtrágya keveréket bizonyítják legczélszerübbnek. Katasztrális holdanként 250 kg. szuperfoszfát, 125 kg. 40°/o-os kálitrágya a második évben pedig 1 mm. salétrom felül trágya gyanánt. Ezen trágyázási mód mellett már az első évben nem épen jelentéktelen termés többlet állott be, — a második évben 160 — 1084 lt. volt a terméstöbblet. — Hatása külömben a harmadik évben is mutatkozott. A műtrágyára kiadott mintegy 100 kor-nyi költséget a második év terméstöbblete 18 kísér let 12-nél megtérítette, — sőt jelentékenyebb haszou is maradt. Haszonnak maradt tehát az első és harmadik év terméstöbblete is. A haszon kiszámításánál azonban figyelembe kell venni a mütrá gyának nemcsak termésfokozó, hanem a szőlő vegetátiójára gyakorolt kedvező hatását is. Valamennyi kisérletező ugyanis constatálja, hogy a mütrágyázott szőlő lombozata sötétebb zöld szinü, a fája pedig erősebb fejlődésü. A kísérletek mintegy felénél a mütrágyázott szőlőből nvert must czukortartalma is magasabb volt. Szőlőbirtokosok figyelmébe. Egy a tapolczai vinezellér iskolát jó sikerrel végzett ós kellő gyakorlattal biró jó dolgos fiatal ember ajánlkozik vinczellérnek. Bővebbet Bikeft Elek gazdasági szaktanító ós szőlőojtv^nytelep tulajdonosnál tudhatü meg Zalakoppányban. | Az alföld közepéről a Tisza mellől irja munka; társunk, hogy junius végétől szeptember közepéig nem volt eső és a szárazság jelentékeny károkat okozott. Most pedig ugy elesősödött az idő, hogy két hét óta alig szűnik s igy a homoki szőlők nagyon rohadtak. Agrár Töm. Heti hirek. Helyiek. Halottak napján. Szép volt a temető. Ha szépnek nevezhető a temető. Szép volt halottak napján. Menyi koszorú diszelget! Hány gyertya láng lobogott! Milyen sok ember tolongott! Szép volt az fcst, a halottak napja. De mégis! Vájjon minden koszorún a szeretet virága volt-e? Vájjon minden gyertyalángban a megemlékezésnek a melegsége sugárzott-e ? Vájjon minden szívben a kegyeletnek a tüze égett e ? Oh bár ne fajulna el az ilyen ünnepély is hivalkodásra ós vásári zajra! Nem kívánja a mi kedves halottainknak a szelleme az erőnkön leiül való költekezést. Nem gyönyörködnek a mi kedves halottaink a prédaságban. És főkepen megkívánja még a sirban fekvő atyánkfia is, amelyik igaz magyar volt itt e földön, hazaszerettei ünnepeljük az ő emlékét s még a gyertyák gyújtásában is nemzeti ügyünket szolgáljuk. Számot vetettetek-e hogy a családi költekezés tilalma mellett mennyivel szegenyitettétek hazátokat is, mikor ezer meg ezer külföldi gyertyáért adtátok a pénzt? Elég már a pazarlásból. Térjünk már végre észre, jól nézzük meg a portékát, amelyért szegénységünk utolsó filléreit kiadjuk. És legyünk irgalommal halottaink iránt, mert nincsen nyugalmuk a sirukbaa seiu amíg léhák, könnyelműek vagyunk, amíg osztrák gyertyák kínzó fényével gyötörjük sok nemes hazafiúnak sirhalmát. Ők, akik a szabad hazáért, az önálló magyar iparért, magyar munkás javáért küzdöttek ós talán vértanu-halált szenvedtek hitökórt, nem szolgáltak arra, hogy utódaik a maguk könnyelmű léhaságait osztrák gyertyák fényével világítsák. . . . Ez a megjegyzésünk a halottak ünnepéről. A helypénz. Nagy mozgalom, sürgés, forgás van a helypénz ujabb díjszabásának megállapítása kérdésében városszerte. Városatyáink talánmind részt vettek ezen ügyben tartott gyűlésen, mi arra enged következtetni, hogy városunknak amúgy istulcsigázott adózó polgárai a benyújtott tervezetben egy ujabb adót látnak. Gondolkozóba ejti az embert az egy körülmény, hogy ezen eszme megpenditése az

;,uj bérlőtől ered. És miért? Azért, mert kevés lehet a haszon. Régi bérlőink kik városunknak rég idővel adózó polgárai, családostul együtt szedték a hely pénzt a régi kiszabás szerint, s tisztességes megélhetés

1' nyújtott számukra a bérlet. A mostani bérlő pedig csak az ellenőrzést gyakorolja kilencz alkalmazottja felett, kiket fizetni kell, s igy nem lehet azt a tisztességes hasznot húzni, mire tán a bérlő jogot formálhatna. De tehet-e a város adózó polgársága arról, hogy a bérlő ur maga erejével a kilencz alkalmazottjának munkáját nem végezheti el ? A bórlőnek ugy a bért, mint alkalmazottjait fizetni kell, s minthogy a bérlettel igy nem jő ki, uj dijjak megállapítását kéri a legjobban sanyargatott osztály rovására s a fogyasztó közönség ujabb megterheltetésére. Nem ugy van tisztelt város atyáink!* Hát elfelejtették azt, hogy mi a városunkban otthon vagyunk ? S nem elég sok terhet viselünk azért, hogy otthonunkat megvédjük? Vagy talán azért mert Zalaegerszegen a rengeteg pótlék víseléáe még nem elég teher a piaczra kiszoruló kisiparosnak ? Vigyázzunk, hogy be ne| teljesüljön „j a közmondás, hogy adj a tótnak szállást, majd kiver a házadból. Zalaegerszeg városának, tekintve annak kereskedelmét és iparát, igen szép jövedelmet biztosit a helypénz, melyet azonban felemelni, tekintve a mai viszonyainkat, nem lehet, s nem is szabad. Ezen alkalommal helyén valónak találjuk felvetni azt a kérdést, hogy vájjon a helypénzt fizető elárusítónak ós a fogyasztó közönségnek vannak-e. vagy lehetnek-e követelni való igényei? Igen! Az elárusító, lehet az falusi vagy helybeli, [megterhelt kosarával esős időben a piaczig beczammog g a helyett, hogy a helypónzórt egy a piacznak megfelelő szárazabb helyet kaphatna kosarának, kénytelen egy sár tenger közepében eladásra, szánt holmijót letenni, melyért még helypénzt kell neki fizetni. Az elárusító a sár tengerben elhelyezkedik, 8 várja a vevőt. Vevő pedig nem mutatkozik, mert félnek a sártengertől, s igy a szegény faluról befáradt elárusító hozott portékáját ugyanazon az uton viheti fáradságosan vissza, melyen elhozta. Eladni nem indott, de a helypóazt megfiiette. Ezen utóbbi közönyösségen muló hiány és tapintatlanság padig nem a bérlő mulaszt***,