Magyar Paizs, 1902 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1902-09-25 / 39. szám

1962. sreptemher f5. MAGTAR PAIZS 5 évszázadok múlva is irányitója less a magyar politikai törekvéseknek. Elénk állította ideális ezólul az ország önállóságát, függetlenségét, •melyért mindnyájunknak küzdenünk kell. És a nemzet nem tagadta meg uz ő eszméit, ámbár a megváltozott viszonyokhoz képest nem politikai fegyverekkel, hanem békés eszközökkkel, munkával ós szorgalommal igyekszik hazánkat boldoggá ós függetlenné tenni. Szivében kegyelettel öizi Kossuth emlékét és lelkesedéssel ápolja az ő hagyományait. Ez a kegyelet ós lelkesedés varázsolta át az ő komor temetési gyászmenetót 1894 ben olyan nagyszerű tüntetéssé, a milyennek párját még nem látta Európa. Az ő birodalma csak egy kics

;ny sir ós dicsősége még sem kisebb, mint azé a hatalmas fejedelemé, aki azzal dicsekedett, hogy országa fölött sohasem megy le a nap. Az ő birodalma fölött is állandóan ragyog a szeretet ás hála napja. Sirhalman sohasem hervadnak el a virágok, mert kegyeletes kezek mindig ujat ós ujat hoznak s eme sohasem hervadó virágok bizonyítékai a nemzet sohasem szűnő hálájának. A mai napon, midőn századik szülerósi évfordulóját ünnepeljük, ujult erővel csapjon fel szivünkben a kegyelet lángja. Ez a kegyelet és emlékezés erősitsen bennünket abban a munkában és küzdelemben, amelyet hazánk boldogulásáért mindnyájunknak folytatnunk kell és ebben & küzdelemben lebegjen mindig szemünk előtt a C/d, a melyet ő tűzött elénk, jelszavunk legyen az ő neve, vezérünk pedig az o szelleme. Az isteni gondviselés jelei és czéljai a magyar nemzet honfoglalásában. Felolvasás. Tartatott Szentháromságon 1902. jul. 13 án. Hogy őseink Dontő-Mogériában is az egy igaz Istent imádíák, azt a történelem alapján nem csak en mondom, hanem mondja Ipolyi Arnold katholikus lelkész is az Ő Magyar mythologiájában s vele az egész müveit világ. Őseink már a hajdan időkben is vallásosak, bátrak, harcziasok ós szavatartó, törvényt tisztelő, becsületes emberek voltak : ezt a történetírás ősatyja, Herodotos, a Krisztus előtt jóval megírta. Ha biblia nem mondaná is, a tapasztalás hirdeti, hogy akik az Istent szeretik, azoknak minden egyaránt javukra szolgát . . . s hogy az Isten ezer Íziben cselekszik irgalmasságot azokkal a kik ötet szeretik és törvényeit megtartják. Az Isten szeretete és gondviselése csodás jelekkel van beírva a magyar i.erazet történelmébeu. Nem csoda, ha ily erényekkel tündöklő nemzet az Istent magyarok Istenének s magát az Isten választott népének hitte lenni. A honfoglalástól a mai nap'glan aaj egy igaz Isten pásztói kodása látszik meg nemzetünkön. Mindenható hatalmát sok ízben megdicsőítette a nemzet erőtlenségében. Jelekkel, csodadolgokkal melyeket atyáinkkal végeztetett a harcztereken, törvényt sevő termekben, tudományokban, — tudtul adta az egész világn i k : én népem ez ! . . féld, tiszteld, becsüld, s ne bántsd a magyart! . . Már ?z a csoda esemény is, hogy itt Eutópa szivében rokontalanul, millió ellenségektől körülvéve, annyi évszázadok viharai közt — „még áll hazánk" ma is s „megfogyva bár, de törve nem él nemzet e hazán." elég bizonyság az Isten különös gondviseléséről. Mert azt még ellen ségeink se tagadhatják meg, hogy a magyar nemzet hatalma, fénye ós dicsősége ma is ragyog .. . Szeretett magyar király ül az Árpádok trónussán megkoronázva Szent István apostoli koronájával. A törvényt tevő termekben a magyar nemzet választott képviselői által alkotott ós törvényes király által szentesitett törvények alapján magyar nyelven osztatik az igazság. Az iskolákban, az egész magyar birodalomban, a kötelezett tannyelv a magyar. A törvény, a közigazgatás nyelve magyar ... Az ország czimere magyar . . . A nemzet három szinü zászlóját lobogtatják a szellők ... A fenséges magyar király arczképe és a magyar nemzet szentkoronájának jelképei ékesítik a magyar váltó pénzeket . . . Idegen nagyhatalmak keresik Magyarország barátságát, szövetségét . . . Magyar zászlókkal ékesített hajók hordják szét a magyar ipar gyártmányait minden irányban. Mindezek a magyar nemzet életéről, fényéről és dicsőségétől tesznek bizonyságot. „Él még a magyarok Istene, hazánkat Átölelve tartja atyai keze". . . Félre kis lelkűek! a kik mostan is még Kételkedni tudtok a jövő felett . . . Kik nem hiszitek, hogy egy erős istenség Orzi gondosan a magyar nemzetet . . . Az idő, a népek éktelen viharja Elfujt volna minket, mint egy porszemet; De ő szentpalástja szárnyát ránk takarta S tombolt a vihar, de csak fejünk felett. Nézzetek belé a történet könyvébe, Mindenütt meglátni vezér nyomdokát, Mint a folyó vizén által a nap képe, Áthúzódik rajta a aranyhíd gyanánt ?" Hát nem csudával, nem tündérmesével határos törtónet-e a magyar nemzet honfoglalása ?. . Egy maroknyi harczos nép, egy szent vágytól, titkos érzéstől meglepetik, hogy az ősök hagyományai alapján, a hegedűsök által magasztalt Kanaánt a Hunok birodalmát, mint szent örökségüket ismét visszafoglalják, s maguknak ott uj hazát alapítsanak. Fölkerekednek, mint a légtisztító vihar a meszsze Ázsiából s nincs semmi akadály, mi utjokat állhatná, vakmerő elhatározásukat megakadályozhatná. A sziirla meredekeket keleti vérű lovaikkal átszárnyalják, minta bércek sassai; a folyamok iszonyatos hullámait átszelik, keresztül gázolják könnyű szerrel, mint a mythosz tenger-istene. A népek százezreit, kik fegyveres erővel utjokat merészlik állani: elsöprik, mint a vihar a pozdorját. A meghódolt népek száz ezreit előre tolják, hogy nékiek az ős erdők sövevényei között utat vágjanak. Vidáman, jó kedvvel, a nemzeti dalokat énekelve, mintha mennyegzőre mennének: száguldják át egyik birodalom után a másikat ... A megrémült meghodolt népek, országok: legdrágább kincseikkel sietnek elejökbe ... A királyok koronáikat teszik lábaik elébe, hogy békét, kegyelmet nyerjenek a hadistenektől. Igy érnek a Kárpátok szikla meredékóre, honnan az óhajtót boldog hazát már láthatják. Vezérük, Álmos itt meghalt. Eltemetik fejedelmi gyászpompávai. A harcz kürtjei gyászdalokat zugnak a légbe. Halotti tort ülnek. A táltosok fehér lovakkal áldoznak a források mellett. Hadúrhoz imádkoznak, a nemzet, a magyarok Istenéhez. S midőn kisirták keservüket: Álmosnak fiát Árpádot kapitányuknak, fejedelmüknek választják. A gyászt, a keservet : szilaj öröm váltja fel. Uj vezérüket pajzsakra emelve: hódolati esküt tesznek. Aztán megkezdődik az áldomás után az ujharcz : a honfoglalás sztntharcza ... Oh minő harcz volt LZ ! . . Mintha kerubinok szálltak volna le az égből boszuló lángkardokkal, melyeknek az erőtelen fö'di ember ellenállani nem tud .. . Mintha a mythosz óriásai párduczbőrökbe öltözködve rettenetes csatabárdjaikkal, süvöltő nyilaikkal, harczi szekereiken, száguldó lovaikon földrengető titáni harczot vivtak volna .. . Nem, nem kerubimok voltak ők, hanem hadistenek. Hadúrnak választott gyermekei . , . Ki állhatott ellen ily hatalomnak, ily erőnek?.. Senki ! senki ! . . Hogy zengi tovább a hegedűs? „Elhűlt a szláv, vagy elfutott Győzött a szittya kard, Alpár felett tábor gyűlést Álmos szülötte tart. Árpád a hős, az óriás. Mint bérezi pálma-szál; Árpád, ki ott a nép előtt, Mint egy hadisten áll . . . Szerződtek ... És a fejdelem Megnyitja vér-eret; Szerinte sorra hatvezér Pecsótli esküjét . . . A vér csorog, s az áldozó Hőn lelkesülve mond: „Haljon meg, veszszen a gonosz, Ki törvényt tudva ront. Virulj se hon, ragyogj te nép Nagyságban ezrekig!" Mond s mirii dok üdviért Buzgón imádkozik. A harczi hőst, a nép apát Meghallgatá az ég: Virul a hon, rag\ogva ól A hősi nemzedék." Hát nem Isten dolga volt-é mind ez? Hát nem az Isten keltette-e fel őseinkben azt az ellenálhatatlan szent vágyat, hogy Etele örökségét visszafoglalva — uj hazát alkossanak? Nem az Isten plántálta-ó bó sziveikbe, karjaikba azt a rettenthetetlen világmegdönt'ó erőt, harczi bátorságot ? • * * Mikor az Isten e hazát őseinknek adta örökül, nagy és szent czéljai valának. A nagy Hun birodalom szétbomlásával élődi népek ezrei foglalták el ezt a szent földet — magasabb ezét és hivatás nélkül. Mint a hollók fekete sergei szállnak a hullára, uccy lepte el az éhen-korászok falánk serege Etele birodalmát. Azért vezérelte tehát Isten ide őseinket hogy a benn maradt rokonokkal, a székelyekkel e hazát vissza foglalják s maguknak itt eyy életerős magyar birodalmat alakítsanak, mely képes legyen az Istennek nagy czéljait mi bennünk és általunk végrehajtani. A népek és nemzetek honfoglalása és élete nem volt történet, hanem a legjobb hatalom bölcs intézkedése az összes emberiség fejlődésére és boldogitására. Az isteni bö'cseség az ő mindent tudásával, előre látta az Izlám majdani emelkedését, mely a magyar nemzet nélkül Európa kulturáját és a keresztény hitet még akkor csak fejledező lombos fájával együtt eltörölné, elseperné. Emberi fogalommal szólva egy olyan nemzetre volt szüks-ge az Istennek, minta magyar, mely kitűnjön a lepszebtyerényekben: vitézségben, vallásosságban, törvény-tiszteletben és mindenek; felett a haza szeretetben. Égy olyan nemzetre, mely legyen védbástyája Európa kebelében a civilisationak s maga is versenyt tartson a fejlődő emberiséggel. Ezért vagyunk mi az Isten választott népe éa ezért nevezzük mi az Istent: Magyarok Istenének I . . És a magyarok Istene nem csalódott választott népében. Nincs nemzet & világon mely az Isttn által eleibe tűzött czélnak szebben, dicsőbben, magasztosabban megfelelt vohia, mint a magyar nemzet. A ki kételkedik szavaimban, olvassa el Jnemzetünk történelmét és állításaimat igazolva látja. Ez a győzhetlen nép, alig foglalja vissza, ősei hazáját. .. alig tanítja szomszédait maga iránti tiszteletre: azonnal meghódol a keresztény vallásnak s a szent eszmék harczossává avatja fel magát. Van-e nép, van e nemzet a világon, mely a Jézus evangeliuma érdekében többet áldozott volna, mint a magyar nemzet? Bizonyára nincs ! Királyaink szen

fbuzgósággal szálloctak le a trón magaslatáról s mint valami vándor apostolok terjesztették a keresztény vallás igazságait s ez által népünket a műveltség magas fokára emeltek. S ha vész fenyegette a vallást, a keresztet: mint a sasok víni szálltak... Kiállott az egész nemzet a csatasikokra s élet-halálra kész volt érette harcolni. Nem lehet csudálni, hogy annyi jeles Árpád házbeli királyunkat a keresztény világ szent névvel tisztelte meg, mert a keresztény világnak annyi apostoli királyt egy nemzet sem adott, mint a magyar. tt

(. Éppen ezért bizhatunk nemzetünk jövőjében, mert jövő nagyságának és fenn maradhatásának alap föltételeit magában hordja. Az ősi események ma is sérthetetleu épségben megvannak a nemzet egészében', ezek lesznek jövőben is fenn maradhatásának alapkövei. Az ősi erények szenttüzét kialudni nem enengedni, első sorban a lelkészek kötelessége. Ha mi lelkészek mint a mos' élő nemiet táltosai, papjai — haza, vallás király, és a törvények tiszteletét — védjük, ápoljuk, hirdetjük a templomokban, az iskolákban, a társadalmi életben: nincs mit féltsük a magyart? . . Nekün kell megéltetnünk, hogy a vérengző harczok dúlásai ma már nem teremnek babérokat. Az „ultim-i ratio" hoz ma már csak kényszerülve nvulnak a mivelt nemzetek. Nekünk ktll figyelmesse tenni nemzetünket a mi veit világ uj küzdelmeire: a munkásság haic ára. Nekünk kell minden alkalommal lelkesíteni, hogy ha őseink karddal kezokben hódolatra