Magyar Paizs, 1902 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1902-08-28 / 35. szám
1902. augusztus 28 . Borbély György tanár tisztelebeli tagok; Botfy Lajos bizottsági (megh.), Udvardy Ignácz sajtó bizottsági tagok. A sajtóbizottságba korábban beválasztott vagy jelen alkalommal beajánlott férfiak működésűket azonnal megkezdik. A közönséget az előkészületekről a helyi sajtóban tájékoztatják. Ennek teljesítésére a bizottság czimükre minden mozzanatról értesítést kaid. Osztrák invázió. A Magyarország írja, hogy a bécsújhelyi turista-egyesület a Lajtavidék magyarországi részére is kiterjeszti működését és nemet jelzőtáblákat alkalmaz az utak mentén. Most ujabb keserű panasz es kifakadás hangzik felénk ugyancsak Sopronból. A panasz utal arra, hogy éppen ahatárszeleken kellene legféltékenyebben őrt ailanunk és mindenben magyarságunkat órényesitenünk s e helyett a határok mind jobban elmosódnak; az osztrák ipar, kereskedelem és kultura áttolakszik hozzánk s megfosztja határszéleinket magyar jellegüktől. Ausztria folytatásainak tüntetvén föl őket. Küiöuösen az osztrák ipar tolakodása tűihetetlen. Annyira vitték már, hogy rátörnek még a magyar kenyérre is, mikor a reklám leghangosabb szavával hirdetik és ajánlgatják az osztrák, gyárilag készült Ank*r kenyeret. És akadnak magyar családok, amelyek meg a mindennapi kenyeret is idegentől hozatják! Nem gondolják meg, hogy az osztrák olcsón összevásárolja gabonánkat s ebbői süt nekünk drága kenyeret. Eg>ügyüségünk a/, egész világ előtt nevetséges, ciak magunk nem akarjuk észrevenni. Toivény ellenére bécsi ügynökök házalnak a határszéli városokban s gyűjtik a megrendeléseket az idegen portókára; az osztrák czip gyarak ós szaboczegek pedig fióküzleteikkel teszik tönkre a magyar iparosokat. S nincs hatalom, mely ezt a rablóhadjáratszerü inváziót meggátoluá ós tovább folyik magunk részeiől is a csöndes hazaárulás és a kétségbeesett öngyilkosság, mely a bukás szólére juttatja előbb-utóbb «zt a nemzetet. ©SSE- Minden magyar honpolgár, magyar iparostól szerezze be szükségletét! Csak honi terméket használjunk! "M Különfélék. A lap olvasói közül szeretettel kérjük azokat, akiknek hátralékjuk van, küldjék el a kezüknél levő ntalvány felhasználásával. Kossuth Lajos polgármesterei. Nagykanizsán a váios i'épviselő testülete elhatározta, hogy Kossuth Lajos születesének emléknapját megünnepeli a város nevében; agyülésen Lengyel Lajos helyettes polgármester elnökölt. A polgármester ennélfogva akadályozva volt. — Zalaegerszegen ez ügyben még nem tartott gyűlést a város képviselősége. — Szakolcza város gyűlésén is szóba hozták a Kossuth Lajos nevét, de erre a hangra Gernya László polgármester elillant a teremből, miut ördög a tömjén elől, — Gernya László Zalaegerszegen volt pénzügyigazgató. Szóval Zalaegei szegről ment oda.— A „Magyar Paizs" azt a tiszteletteljes indítványt teszi, hogv az állami hivatalnokoknak ez a fajtája s különösen a hivatalfőnökök s még inkább a kettős főnökök és nyugdijasok, még azok is, akik netalántán muszkavezetők voltak volna valaha, kezdjék elől az iskolázást s tanulják meg a magyar nemzet történelmét, hogy a nyugták irásán kivül s havonkénti kuppanok szelésén kivül tudjanak •gyebet is. Csak magyar felírása portékát vásároljatok I Csarnok. Ha te Visszatérnél. ..] Gyászba borult szivünk, többé sohse fájna, Mosolygássá válna, ajkunk zokogása: Hogyha ismét élnél!.. Mi sem lennénk ilyen árvák, Ha te visszatérnél . . . Ugy őriznénk féltve, lesnők minden vágyad, Szavad ima lenne, — sohse érne bánat; MAGYAR PAIZS Olyan boldog lennél !. . Én Istenem! Mi is lenne ? Ha te visszatérnél . . . De te nem térsz vissza, mindhiába kórlek, A ki oda elmegy, már vissza nem térhet. „Messzeb vagy az égnél"! . . Mégis egyre hívlak — várlak, Oh! csak vissza térnél . . . h. Horánszky Margit Barangolás Baranyában. — I. Levél P. A. M -hoz. A mult év október havában azon ígéretet tettük a körünkből eltávozott Li Tsüngnek, hogy meglátogatjuk. Igen szépen kieszeltük a dolgot, közel tíz hónapig csináltuk a tervet, pontosan akár csak egy hadvezér. Közelgett az indulás ideje, előre örülve, mily kellemesen iogjuk tölteni az időt utunkbiu. De hát ai „Ember tervez, Isten végez" tartja a közmondás, mindjárt tervünk első pontjával fiascót vallottunk, amennyiben nem utaztuak együtt. Gondoltam magamban, ez igen jól kezdődik. Hogy a gőzparipa mily vidéken száguldott velem? nem emlékszem. Korán lévén az idő, hol szundítottam, hol nem. Bizonyára kedves olvasóim ily utazási leírást már olvastfk, tehát evvel nem is untatom, azonban, ha valamelyikök mégis közülök nem volt azon szerencs's helyzetben, hogy efféle leirá3 kezeügyebe esett volna — az alábbiakban közlöm. Kanizsáig a vidéket ismerem, mondhatom szép változatos. Azon alul egekig nyúló heg) ek között robogott a vonat. Az exotikus növények s az állat világ ezer és ezer fajai váltakoztak. A gőzmasinác megbámulták az elefántok, zsiráfok, stb. féle állatok ; még lejebb a vízimadarak sokasági a nap tényét eltakarták szemeim elől. A lapir és víziló bőségben él s egy oly közel jött kocsim ablakához, hogy homlokon csókolt, akartam mondani nyalt, mitől megijedtem s felébredtem. Körül nem nézhettem, mert egy muraközi termetes asszonyságnak az egész ágyi berendezése a fejemen s körülöttem volt, a dunyhák közül ugy pislogtam, mint a kocsonyából a béka. További utam kellemes és kellemetlen részeivel nem untatom kedves olvasóimat, inkább az ott töltött néhány napi élményeinkről számolok be, kegyes engedelmükkel. Minthogy előbb érkeztem mint Gyurink, e nap buslakodással teltei. Nagyon is természetes, nem volt ott mi „paizsunk." Buslakodásunk azonban bőven kárpótolva lett a többi napok alatt. Kedden Szabadszentkirály ós a szomszédos községek lakói mé'tóságos báró Fejórváry Imre dr. szeretett főispánjuk iránt, mélv hódolatuk, ragaszkodásuk és tiszteletüknek kifejezést akarván adni, megfestették arczkópét s azt ünnepélyesen felfüggesztették, ez ünnepélyre mi is hivatalosak lóvén a nevezett községbe mentünk. A lakósok Ünnepi díszt öltve, a járási főszolgabíróval élükön a tanácsterembe vonultak, hol a község szeretetre méltó plébánosa, méltatta a főispán érdemeit, kiemelte beszédében mint nemesszivü ós minden Bzópért s jóért lelkesülő embert, törvény, jog és igazság szerető, tisztelő magyart. Felhívja a jelen levőket, hogy kövessók minden tekintetben a megye első tisztviselőjót. A szép beszédet élénk éljenzéssel jutalmazták meg. Ünnepély befejeztével Li Tsüng hazájába Gerdébe indultunk szótlanul gondolkozva. Utunk felén egy kiálitás „Hó: magyar" ébresztett fel bennünket mély gondolkozásunkból. Li Tsüng hozzám kiálltja „Te itt a Gyuri!" Ekkor már Gyurkánk a nyakában volt. ömlengéseken túlesve örömmel folytattuk utunkat. Haza érve kedves háziasszonyunk minden jóval fogadott bennünket. Étvágy volt, pedig kedves Gyurink beteg (gyomorkatharusa van nem — igen tud enni, inni meg épen semmit) igen jól érezte magát, — s kellemes beszélgetéssel elcsaptuk az időt. Szent István napja a bucsu. Reggel a templomban ünnepi beszéd volt, melyet SzabadszentKirály hazafias lelkipásztora főtiszt lükéi Ujváry Géza tartott. Sok beszédet hallottam, de ilyent még soha. Beszéde magas szárnyalású, merész gondolatokkal megtelt, vallásos „Estró poeticó" _5_ volt. A kitűnő színezettel, előadással s mély érzéssel tartott beszéd mély benyomást tett halgatóira. Thómáját a hazaszeretet és a vallásosság összességéből vette. Könnyekig megindító volt azon könyörgése illetve felajánlása, melyben az édes magyar hazát ós nemzetét a Bold. Szűznek ajánlotta, mint ; egykoron dicső királyunk Szent István. Összegezve a szó legszorosabb értelmében a hazafiságtól és lángoló hazaszeretettől áthatott ünnepi szónoklat volt ez, — édes magyar hazánknak sok ily derek és hazafias papot adjon az Isten, akkor nem kell félnünk, hogy Árpád nemzete elvesz. Beszéd után Csáky Zsigmond gyönyörű orgona kísérete mellett a „Hazádnak rendületlenül"-t énekeltük, szívből ájtatosan, lelkünk teljes mélyéből „Ittt élned, halnod kell 1" De nagy is ez az ének! Mise végén „Isten áld meg a magyart" zengtük. Ez ének alatt röviden összegeztem a szónok által elmondottakat, s oly meghatottságot éreztem, hogy alig bírtam könnyűim visszatartani. Kedves olvasóim, mily boldogság magyarnak leDni. Gerdére érve lukullusi ebédhez ültünk, üdültünk. szórakoztunk stb. Ebéd vége felé jött, Gött Éde, Szent-Lőrincz község érdemekben megőszült kántor tanítója kedves övéivel. Bemutatkozások után folytattuk az előbb megkezdettet, fűszerezve jobbnál-jobb adomákkal. Kedves Gyurinknak itt már teljesen gyógyultak baja, kitűnően érezte magát. Estefele megérkezett a megyei gazdasági egyesület agilÍB és gratiozus titkárja Föister Jenő. — Amilyen kedves, ép oly tettre kész, minden szép és jóval felruházott férfiú. Telve legszebb és jegnemesebb eszmékkel. Kedvünk most már igen szépen volt, azonban az időjárás szeszélye megzavarta, a társaság feloszlott, bennünket, pedig a párnák közé tuskolt, Li Tsüng meg itt is adomázott, de végre őt is elnyomta a félig túlvilági buzgóság. Bucsu utánni napon Gött Ede szíves meghívása folytán Helesfa községben levő szőlőjébe rándultunk. Igazi magyaron vendégszeretettel s barátsággal fogadott és mindenféle jóval látott el bennünket a „Kedves Öreg, — Gyurinknak itt már kriminális kedve volt a egy gyönyörű verset is rögtönzött melyet még II. gimnázista korában csinált volt: „Két hegy között ül a völgy, Völgy ölében kidűlt tölgy, Nem lévő tölgy fa tövében egy szép hölgy . .. Az én nevem Kurucz György." Szépnek szép, jónak még jobb; de aki ennél szebbet nem hallott, annak majd'Li Tsüng csinál egyet s azt meg is zenósitti, lóvén ő tgy ^kitűnő Compositeur. Ez alkalommal megtekintettük Herendi Kálmán helesfai tanitó társunk pinczéjót is, hol szintén nagy barátságban részesültünk. Elvégre is a jóból is sok — a sok. Összeczihelődtünk s dal szóval nyugalomra tértünk. Következő napon Mágocs községbe szálltunk. Utunk gyönyörű változatos vidéken vezetett keresztül, hova délután érkeztünk. Mágocs szép nagy község 600 házzal 4000—5000 lakossal, kik legnagyobb részt német ajkúak. Dolgaink elvégzése után megtekintettük a templomot, a mely igen szépnek mondható, továbbá a virágzó tejszövetkezetet, melyró'l majd alkalommal Szerkesztőnk fog talán csacsogni. Mindennek elvégzése után kimentünk az állomásra. Oda érve az állomás főnök ur két társával alsózott. Minthogy még sok időnk volt a vonat indulásáig, kibiczelni meg nem engedtek, mit volt tennünk az első osztályú váróteremben (mivel csak egy van) a kemény padra lehevered ;ünk 8 nemsokára Morpheuanak igen-igen keménykarjai között édesen szenderegtünk.ÁlmombóI a káityázó urau lármája zavart fel. Valami „Ultimé" avagy „Touslestrois" kontráról volt szó, Li Tsüng már fenn volt 8 jegyet akart váltani. Be is szólt a lyukon, de azért még sem kapott, valószínű a pénztárnok vesztette el az ultimót s szörnyű dühös volt. Végre vonatunk) a vicinálisokhoz illő komoly és lassú méltósággal megérkezett, jegyet is kaptunk s elindultunk Dombovár felé. Útközben néhányszor éles füttyentés zavarta meg az éjszakai csendet gondolkodtam, hogy mitől is jó ez. Később tudtam meg, hogy a mozdonyvezető próbálgatta a gőzgép sipját, hogy nem rozsdásödott-e be. Dombóvárra érve a kalauz stentori hangon kiabálta 135 perez. Összenéztünk és leszálltunk.
