Magyar Paizs, 1902 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1902-07-17 / 29. szám

2 MAGYAR PAIZS 1902. jaltos 17. Ne várjunk mindent az államtól, habár saját hatáskörében ennek is meg kell tenni a szükséges lépéseket az allamfen­tartó nép érdekében, hanem támaszkod­junk első sorban saját erőnkre s bízzunk önmagunkban. Ez iránt meg is indult a mozgalom, s ha az államfentartó elem ezen szövetke­zeteket buzgón felkarolná s támogatná, másrészről pedig a kereskedők oly elke­seredett és kíméletlen hajszát nem foly­tatnának a szövetkezetek ellen: ezeknek áldásos hatása a jövőben miden esetre meg lenne. (Persze ezt ne máról holnapra várjuk. Idő, munka és kitartás kell min­denhez.) (Folyt, köv.) Dr. Kele Antal. Adjon Isten jó aratást. Budapest, julius 11. Megkezdődött az aratás. Hazánkban ez a leg­fontosabb hír. Sorsunk ehhez a szóhoz van kötve. Gyönge aratás : szegénység; rossz aratás : nyomor. Ám nem a gazdagság a legdúsabb aratás sem. Gabonatermelésből élünk. Ebből ruházkodunk, ebből fizetjük az adót; bevásárlásainkat, költe­kezéseinket, uri kedvteléseinket, szerény igénye­inket ennek kell födözni. Újságokra is ebből telik, Könyveket is ebből vásárlunk, ha ugyan vásárlunk. De küiföldi fürdőkre el nem mehet­nénk aratás előtt. Milyen lesz az aratás ? Aföldmivelési kormány gondos statisztikát vezet erről a kérdésről. A gabnakereskedés még pon­tosabbat vezet. Fölteszem az Országos Magyar Gazdasági Egyesületiől, hogy szintén megbíz­ható adatokkal rendelkezik, mert enélkül, az értékesítés terén, a gazdáknak hasznos tanácso­kat adui nem tudna. Azonban mégis azt hiszem, hogy Kölber kocsigyárosnak, meg aztán Monasz­terli vagy Fehér divatkereskedőknek, meg egy­pár szíjgyártónak es fegyverkereskedőnek meg­rendelési könyvei legmegbízhatóbb adatokat nyújtanak az aratási kilátásokról. Ezt az állítást a holdak számához kissé ki kell tágítani, esetleg összébb kell vonni. Ha sok a hold . bécsi, párisi, londoni czégek adhatnak felvilágosítást aratási statisztikánkról. Ha kevés a hold : a kolozsvári, kassai, debreczenr, temesvári, szegedi, pozsonyi, aradi, szabadkai kereskedők könyvei szolgálhat­nak kimutatásokkal. Mert, hogy a medve bőrére előre mozgésitta­tik a csipke, a se'yem, a kocsi, a hámszerszám, a butorkelme, a vadászpuska, a feibli-asztal ós sok minden egyéb: abban ne legven senkinek kétsége. Valamint azzal is tisztában lehetünk, hogy az irodalmi vállalatok és műtárgyak pol­czai, festőink, szobrászaink műtermei szokott csendjükből kizavarva nem lesznek. közelgő Vihar. — A költőnek legközelebb megjelent könyvéből. Szabéd — M.-Vásárhely. — Távol vihar morajja zúg már E megvénült világ felett : A lét küzdelme, forrongása Rettentő zajjal közeleg. A vihar szárnya fölragadta Az utczák lomját, szemetét, S boszorkány-táncz közt kavarogva, Megtölti sok ember szemét. De igy szokott ez a viharban ! Megtisztul majdan a világ. S az iszapfödte völgy ölében Aranykalász nő és virág. Aranykalász a rongyosoknak, Kik most dolgoznak éhesen Es szigorognak, földön hálva, A téli fagyos éjeken. Kiket gazdájuk addig ismer, Mig verejtékén hizhatik, Mig izmok ép, mig munkaképes. Azontúl számban sem veszik. Az éhezőnek nem kell Isten ! Sem Isten, sem hon s tudomány. Az éhezőnek csak kenyér kell S egy kunyhó a hegy oldalán. Még a barom is követelhet Munkája után abrakot Es félszert, a hol megvonuljon, Ha dúlnak fenn a viharok. Akarsz-e az emberrel szólni ? Tartsd jól előbb az állatot \ Azonban imádkozzunk, hogy legyen jó aratás. Nem segit ki ugyan a bajból, de megnyújtja a reményt. Időt nyer az ország okosabb gazdasági rend követésére. Ebben a vonatkozásban az idő élet. Mert tiszta sor, hogy az egyoldalú szem­termelés előbb utóbb vesztünket okozza. Ez két­oldalú rablás. Egyfelől a termőföldet raboljuk ki, másfelől a néptől raboljuk el az állandó munkakereset lehetőségét. A termékenységnek megvan a maga élettana. Ennek az élettannak megvan a maga története. A növény eszik. A termőföld nem kimeríthetet­len éléskamra. Az állandó szemtermelés álllan­dóan fogyasztja a gabona tápszereit. Azzal a gazdasági renddel, melyet a kisbir­tokos folytat, szükségkéjipen bekövetkezik a ta­lajkimerülés. Mert a kisbirtokos nem foglalkozik állattenyésztéssel. N?m termel takarmányt. Csak igás erőt tart. Az ilyen gazdaságnak nincsen trágyaterme'ése. Az ilyen gazdaság ennélfogva nem adja vissza a talajnak az onnan elvont nö­vénytápszereket. Az ilyen gazdálkodás a földnek kegyetlen és értelmetlen kizsarolása, mely keservesen megbo­szulja magát, mert a kimerült talajt termőké­pessé tenni, hosszú időnek igen nehéz és igen költséges feladata. Nem kevesebbről van e he­lyen szó, mint egy életerő megsemmisüléséről. Parasztgazdálkodásunk a jövő nemzedékek elől szedi el a kenyeret. A földzsarolás tehát közve­szélyes üzérkedés. Ez a veszély a nép felvilágosítása utján hárít­ható el. Népünk elhanyagolt állapota egyenesen megdöbbentő. Ezen a téren az iskola nem tel­jesítette feladatát. Nem az ökröt és a juhot mu­tatta be, hanem az elefántot é3 a tevét. Nem a földmüvelés alapfogalmait tanította, hanem a nyelvtant. Legújabban az ismétlők számára meg­alkották a földmives-iskolát. E'inek helyes a tanrendje. Lesz is eredménye minden bizonynyal. De idő kell az eredmén" bevárására. Addig imád­kozzunk, hogy legyeu jn aratás. Másik nagy baj a munkás kereset-hiánya. Ara­tás és cséplés idején annyit kell szereznie a mezei munkásnak, h >gy abból az év többi részé­ben megélhessen. Ez egy lehetetlen állapot. A legnagyobb erőfeszítéssel * serü födözhet három hónapi munka tizenkét hónapi szükségletet. Ehhez járul a henyélő-idő kóros erkölcsi befolyása. A napestig való guggo'ás a piaczokon Lelki fer­tőzés mételyező iratok olvasása áltd. Ellenséges indulatok kép/ődése a törvénves rend irányában. Az éhínség állandó fenvegetése. A tehetetlenség érzése, hogv sorvadó családján nem segíthet. Mindez könnyen veszélylyé alakul át azon izgató olvasmányok hatása alatt, melyekkel éretlen irókölykek árasztják el népüuket. Ám, ha az eladásra szánt nagybirtokoknak és a községi fíldeknek czóltudatos fölparcellázása által a birtokterületi viszonyok jóra fordulnak s ezzel kerthez és földec-ikéhez jut a napszámos ember is; további, ha a szerntermelésből maga­sabb fokú riiivelési rendszerbe megy át a meg­levő kisbirtok: akkor a henyélő-idő megszűnik, a kereseti tér pedig megnövekedik. Mert a ta­karmány-gazdaság maga után vonjaa tejtermelést, Meglásd : a táplált állatember Istenről s honról álmodoz ! Szelid lesz ismét, mint a gyermek, Embert, törvényt becsülni fog. Dolgozik hiven, vig dalok közt. Nem lázong többé, nem zajog ! De ne kivánd az éhezőtől Az eszmény lázas álmait. Halld, az oroszlán miként ordít, Ha érzi éhség kínjait! Az éh vadállat — mért csodálnád — Ha mar, harap, ordit, rabol? Az éhség eszménye: a vér, hus És kiváltsága legnagyobb! Ha együtt élsz, ha társadalmad Egymás javára alkotád: Legyen igazság már e földön. Szülessen újra a világ ! Ha föloldoztad rabbilincsét A jobbágyok százezrinek, Es földet adtál, hogy kenyérben Szükséget ne szenvedjenek : Az iparosok millióit, A bányák, gyárak népeit Oldozd fel a rút szolgaságból, Törd össze már bilincseit 1 Nem kérnek pénzt, nem földfelosztást. Csak igazságos munkabért! Fáj nékiek : a tőkepénzes Hogy rabbá teszi o szegényt. A tulgazdagság istenátka; Ezrek éhségén létesül; A törvény útját mért nem állja? Ily dolgot ki miért kerül? Olvasd a történetek könyvét! az állat- és baromfitenyésztést és a napszámos ember kertecskéjében meghonosodik a gyümölcs­ös vetemény-termelés. A gazdasági rendnek ilyetén átalakulása ki­bővíti a munkatért. A tejkezelés, istállózás, borjugondozás, gyomlálás, gyümölcj-és vetemény aszalás, csomagolás, trágyakezelés, hernyózás, ásás, kapálás, takarmányfüllesztéstés a belterjes gazdálkodásnak sok más teendője téli ós tavaszi munkát is nyújt a népnek ós sokkal több kezet foglalkoztat, mint az egyoldalú szeratermelós. Nemcsak munkát ad, de a talajt megóvja a ki­merüléstől. Csakhogy ehhez az átalakuláshoz idő kell. Idő a parcellások rendszeres megindításához ; idő a nép felvilágosítására. Eít az időt csak jó aratásokkal birjuk ki. Tehát imádkozzunk, hogy jó aratás legyen. Bartha Miklós. A kazárokról. Dr. Neuwirth Elek jónevü kassai orvos az alábbi levelet intézte Bartha Mikiókhoz: Uram ! A mikor a „ Kazárföldön" czimü könyve meg­jelent ós az erre vonatkozó bírálatok ismer­tetve lettek, én is nagy érdeklődéssel olvastam el azo . üzelmeket és nemtelen cselekedeteket, miket ott a kazárok a rutén uéppel véghez­visznek és bizton reméltem, hogy ja ki nem ma­radható emóczió első tünete az lesz, hogy ugy a kormány, mint a nemzet egész társadalmi, kivétel nélkül, erelyesen hozzáfo? látni, gyora 03 határozott intézkedésekkel oda fog hatni, hogy az országot a jövőben ezen káros, min­den izében megmételyezett elemtől míg fogja óvni. Amennyiben szerény nézetem szerint a hazai zsidóságnak ethikri és morális önvédelmi te­kintetbe első feladita ily intézkedést provo­kálni, én, a ki a nagysígoi által teljesen objektíve leirt, élő tényeket, ott a helyszinán személyesen átélt tapasztalatok által teljesen beigazoltaknik találom és azokhoz még sokkal diffamilább, súlyosabb eseteket is fel tudnék hozni, e könyvet szélesebb körben ismertettem, az abban hangoztatott igazságokat jkiemeltem tis?tán a czélbil, hogv a zsidóság r észéről nyíltan egy közleményben hangoztassák ez elemek beözönlődének káros volta. Amennyiben Ungár Miklós ur, helybeli gyáros spjntán ily közleményt irt és óhijtj*, hogy (ez a Magyarország-bm világot lásson, ón vagyok bátor Nagyságodnak a c.ikkat mellékelve be­küldeni azon kérelemmel, míll.óztassák azt a nevezett lapban közzétótetni. Dr. Nenwlrt Elek gyak. orvos. Itt adjuk a levélhez mellékelt czikket: Kazár földön. Ez a czime Bartha Miklós tavaly megjelent müvei egyikének. Hogyan került kezeimhez ? Mutat rá példát a világ: Mint korlátozták törvény által Az egyesek gazdagságát. Rothscliildokért áll-e a föld Es annyi nemzet értik él ? Adótlan pénze a tőzsdéknek Bosszút kiált ! . . vihart idéz ! . . Vihart, mely már mutatkozik Távol sötétlő fellegen . . . Im, ott borong, ini ott közéig, Mint romboló veszedelem! Nem halljátok távol zúgását ? Mint forr . . . morajlik . . . sustorog. Rettentő haragos kebléből Már dobja a villámokat! Ne várjátok tétlen kezekkel I Nyargalva jő szilaj lován. Jaj nektek, ha váratlanul Veszett dühével megrohan I Rédiger Geza. ó a legszegéoyebb. Irta: Sienklevicz Henrik. A távolban látni lehetett egy erdő sötét sze­gélyét; az erdő elótt egy rétet ós hullámzó mezők közepette egy kunyhót, mely szalmával éa mohával volt fedve. Az iharfák ágai föléje haj­ladoztak. A kémény mellett fészkelt a gólya. Sö­tét méhkasok látszottak ki a kert cseresznye fái közül.

Next

/
Oldalképek
Tartalom